Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-16 / 141. szám

IMS. június 16. 3 Csütörtök Újdonság is, laktató is, olcsó is Közmegelégedést nyertek Szilágyi Imre mezőberényi hentes-szakács ötletes ételújdonságai Egy hétbei ezelőttire, június 9-re büféárubemutatóra készültek Me- zőberénytoen. Ez voilit az első al- kalom, amikor a földművesszö- vetkeziet vendéglá tói pa ri üzemága bizonyítani akarta a szakembe­reknek is és a fagyasztóknak is, hogy lehet újítani és változatossá tenni az ételféleségeket. Az újítás és a változatossá g különösen in­dokolt a büfék és italboltok ellá­tása szempontjából, ahol legin­kább csak két-három napos szend­vicseket, pogácsákat, fasírozottat, avagy ezek hiányában különböző konzerveket kaphatnak a falatoz­ni akarók. A bemutatónak az volt a célja, hogy lehetőleg ízletes, újszerű és olcsó foüféáruval ismerkedjenek meg a vendéglátói pari szakembe­rek és fogyasztók. Jól választot­ták meg ezeknek az elkészítőjét Szilágyi Imre személyében, aki az ínyencek készítését 8 évig gya­korolta a gyulai húsüzemben, s idestova már három és fél- éve hentese és szakácsa a Mezőberé­nyi Földművesszövetikezet vendég­lőjének. Manapság a húsáruk kö­zül a legolcsóbb a sertésfej. Egy kevés marhahús hozzáadásával, annyival, amennyi pép szükség­letként jelentkezett, Szilágyi Imre pástétomot, roiádot, mozaikot, vag- dalékot, kocsonyát és mintegy hat­féle szendvicset készített sertés­fejéből. A hatkdlónyi mennyiség­ből készült újdonság jó részét a bemutató résztvevői, más részéit azok fogyasztották él a következő napon, akiknek feltűnt az, hogy reggelire, uzsonnára újdonságot is lehet kapni. A földművesszö­vetkezet csemegeboltjának veze­tője első tételként 25 kilogrammot rendelt az általában hét-tíz dekás lése szerint fűszerezett, színezett. Az italboltok vezetői is egymás után küldik be megrendeléseiket, mert megunták az évek óta han­goztatott sajnálkozást, hogy „ké­rem, csak szendvicsünk, pogá­csánk, felvágottunk és konzer- vünk van,” A sok megrendelésnek csak az­tán tud eleget tenni a földműves- szövetkezet ' nagyvendóglőjének konyhája Szilágyi Imre vezetésé­vel, ha megfelelő fel-szerelésihez jut. Ez azonban a bemutató óta eltelt egy hét alatt szinte már el- initézeittnek tekinthető. A nyers­anyaggal sánc® baj; a gyulai hús­üzemből nagy mennyiségű sertés­fej kerül a megye hentesüzleteibe. Azonban nyersen zsírossága és a bőrössége máaitt nem valami ke­resett cikk. Ezenkívül a Mezőbe- rényi Földművesszövetkezet is hiz­lal évenként 40—50 sertést. Tehát van mód és lehetőség arra, hogy a bemutatón megkedvelt újszerű büféáruból minél több készüljön. Ráadásul nemcsak annyi, ameríy- nyit a mezőberónyiek elfogyaszta­nak, hanem annyi, hogy jusson belőle a környező, s hűtőszek­rénnyel rendelkező csemege- és italboltok, büfé-falatozók részére is. Szilágyi Imre ugyanis vendég­Tallózás a Békéscsabai Fmsz felvásárlási eredményeiben és gondjaiban lői elfoglaltsága mellett vállalko­zik erre a többletmunkára. De hajlandó arra is, hogy bármelyik vendéglátóipari egység hentesé­nek, szakácsának elmagyarázza, s aprólékosan bemutassa, hogyan lehet a viszonylag olcsó, átlag 12 forintos kilogrammonkénti egy­ségáron forgalomba hozott sertés­fejből változatos, ízletes, néhány forintba kerülő reggeli, uzsonna, vagy akár vacsorának is megfe­lelő ételt készíteni. S nemcsak eb­ből, hanem ha hozzájut, akkor néhány fajtát sertésnyelvből is. Mindezzel kapcsolatban már el­hangzott néhány olyan aggály, hogy ilyen célra nem kapnak majd elegendő mennyiségű sertésfejet, s esetleg egyes szervek meggátol­ják a Mezőberényi Földművesszö- [ baramíifelvásárlássai azonban Tucatnyi felvásárlóheldyel ren­delkezik a Békéscsabai Földmű­vesszövetkezet. Ezeket úgy alakí­totta ki a városiban és az egyesü­lés révén hozzátartozó Mezőme- gyer, Kétsoprony és Telekgeren­dás területén, hogy azok közel le­gyenek az árut értékesíteni aka­rókhoz. A felvásárlás skálája szinte év­ről évre szélesedik. Máris csak­nem 20 féle árut vásárolnak fel. A megszokott tojás, baromfi, toll és nyersbőr mellett mézet, mákgu­bót, házinyulat, zsírt, füstölt árut (szalonnát, kolbászt, szénát, szal­mát, stb.). Tavaly az előirányzott 12,8 millió forint helyett 14,9 millió forint értékű árut vásároltak fel. Ezen belül a tervet tojásból 134,6, toliból 137, gyógynövényből 367,4 százalékra teljesítették. A vetkezetet- abban, hogy a környe­ző községekbe is szállítson ezek­ből a készítményekből. Az egyes vállalatok, földművesszövetkeze­tek nagyobb önállóságát biztosító gazdasági reform tág teret nyújt mindenféle kezdeményezésnek, senki és semmi sem állhatja útját annak, hogy a lakosság választé­kosabb és jobb ellátásáról gondos­kodjanak az erre hivatott föld- művesszövetkezetek. K. I. nagyon lemaradtak. Ez betudható annak, hogy a lábas állatállo­mányt megtámadó száj- és kö­römfájás következtében megnöve­kedett az amúgy is elég nagy ba­romfikereslet a piacon, s a kiala­kult jó árak miatt sokan vonakod­tak az értékesítési szerződéskötés­től. Ez egyébként így van az idén is. Május végéig csaknem 160 ezer naposcsibét, csaknem 3900 napos­libát, 802 naposkacsát és 1600 na­pospulykát adott ki a földműves­Az üzemek és termelőszövetkezetek \ gondoskodjanak jobban a nyári mezőgazdasági munkákban dolgozókról Értekezleteken, a sajtóban és a rádióban mind gyakrabban be­szélünk az előttünk álló nyári újdonságszeletekből, melyeket Szii- I mezőgazdasági munkákról. Ez ter- lágyi Imre legjobb tudása és íz- j mészetes is, hiszen a betakarítás letekben, a raktárak üresek, mindent elrekvirál a hadsereg. Kollár kis szünetet tartott. Széles arcú, vörösesszőke, zö­mök férfi volt, csendes beszédű, magla a megtestült nyugalom. Lassított azért is, hogy levegő­höz jusson, kifújja magát. — A lakosság? Az elvtársak: egy része illúziókban ringatja magát — felhúzta szemöldökét, feje búbjára tolta kalapját, mint amikor az Otthonban hosszabb vitára készülődött a nehézkes, öreg szocdemekkei — mosit azon­ban mindjárt vissza is rántotta a homlokára. Forgalmasabb ut­cán jártak s jóllehet erősen söté­tedett már, nem akarta arcát ki­tárni az embereknek. — Majd fogod tapasztalni, ha valahol be- állsz a sorba, ahol kenyeret osz­tanak, az asszonyok nyíltan szid­ják a háborút, a nyilasokat. Tor­jáig vannak. De a bőrüket nem kockáztatják. Itt általános fel­kelésire számítani, minit Varsó­ban — nem lehet. Húszévi fa­sizmus férge rágta ezt a népet. S a pártot is megtizedelték. Itt állunk kdvérezve. Tulajdonkép­pen csak önmagunkra számítha­tunk meg — reálisan nézve a hely­zetet— a szökött katonákra, akik­nek úgyis minden mindegy. De azoknál is millió probléma van, rejtőznek, nem tudunk hozzá­juk eljutni, nincs fegyverük, és így tovább. — Szóval, nehéz a helyzet — vetette közbe Hámos. — Minit mindig is volt. — Kol­lár mosolygott. Melegen, baráti- an megszorította Hámos kezét. — Ideje, hogy elváljunk. Holnap reggeltől már önállóan, saját fe­lelősségedre dolgozol. Utasítások­ra ne várj. Ha nagyon kell, megtalál a párt. Jó munkát, Pis­ti. Sarkon fordult és elment. * A nappalok rendje kialakult: mosdás, borotválkozás, teafőzés, reggeli, olvasás — beszélgetés délig, ebédkészítés, délután al­vás, estefelé beszélgetés Linda néninél, s Magdusra várás. Va­csora, még beszélgetés, duma, aztán olvasás. Minden nap vál­toztatás nélkül ugyanez ismét­lődött. Az udvar mélyén húzódó kis kamra rejtőbörfcönük volt. Nap­palra belülről kulcsra zárták az ajtót, mintha üres lenne; ide je­lentették be Linda néni albérlő­jét, Farkas Kálmán idomsze­részt, aki Csepelen dolgozott, nappal sohasem volt idehaza. A látszatot őrizni kellett, nappal ők ki sem dughatták az orrukat, nehogy a szomszédok megtud­ják, idegenek telepedtek be Lin­da nénihez. Azzal persze ők ket­ten nagyon is tisztában voltak, hogy biztonságuk látszólagos, va­lójában szerencséjükre vannak bízva. Mert egy nappali razziá­nál is felfeszíthetik az ajtót, de ugyanez éjszaka is elérheti őket. (Folytatjuk) mindenkor az egyik legszebb, s egyben a legnehezebb feladatok közé tartozott. Ahhoz, hogy idő­ben és jó minőségben tudjuk a nyári munkákat elvégezni, alapos felkészülésre van szükség. A me­zőgazdasági termelőüzemeknél vagy a felügyeleti hatóságoknál körültekintően mérik a teendőket, a rendelkezésre álló eszközöket, valamint azok kapacitását. Jó in­tézkedési és rajontervek készül­nek, de van ezeknek a terveknek egy hibájuk is: az emberekről váló gondoskodás a legtöbb-bői hiányzik. Nem különös dolgokra gondo­lok. Talán Olyasmire, hogy a kint dolgozók a nyári forróság idején kapjanak állandóan friss vizet, vagy a száraz ebéd helyett főtt ételt. Az ilyen „apró” gondosko­dást lehetne tovább sorolni. Vé­leményem szerint az lenné a he­lyes, ha azok a vezetők, akik az intézkedési és rajonterveket ké­szítik, határozzák meg azt is, hogy ki vagy kik gondoskodjanak majd az ellátásról. Sok példát lehetne felsorolni az elmúlt évek tapasz­talatából, amikor még megfelelő ivóvizet sem biztosították. A Kö rösladányi Gépjavító körzetében például az elmúlt év­ben az egyik kombájnvezető gé­pét igénybe véve 3 kilométert utazott egy üveg friss ivóvízért. Egy kicsit drága az ilyen jellegű önkiszolgálás! De az említett esetben a kombájnvezető kény­szerítve volt erre, mivel a terme­lőszövetkezet róla nem gondos­kodott. Lehetne arról is beszélni, hogy az aratást megyénkben csaknem gépesítették, valamint arról Is, gosan 45—50 ember munkáját végzi el. Ezért is kellene a gépen ülőkről fokozottabban gondos­kodni ! Feltétlenül szükséges az is, hogy az üzemek vezetői a nyári munkákkal kapcsolatos gondokat, problémákat beszéljék meg a dol­gozókkal. Kérjenek tőlük véle­ményt, tanácsot a hiányosságok megszüntetésére. A felsorolt gondok nem általá­nosak, de több mezőgazdasági üzemben megoldatlanok. Meg­győződésem, ha a közvetlen veze­tők e téren is ellátják feladatu­kat, akkor nemcsak megnyugvás és jobb munkakedv születik, ha­nem az alapvető gondoskodással járó anyagi kiadásokon kívül a munkákat időben, jó minőségben fejezik be mindenhol. Az e célra fordított kiadások többszörösen megtérülnek. Araczki János az SZMT munkatársa szövetkezet a város és a hozzá­tartozó községek háztáji gazdasá­gaiba. A szerződéskötés viszont eléggé vontatott. Az éves előirány­zatnak csirkéből csak a felét, a li­bának a felét se, a kacsának egy- harmadát, a pulykának pedig egy­negyedét szerződték le, pedig a szerződéskötésbe besegítettek a környező községekből, például Kamutról, Békésről, Kondorosról gyakran Csabán piacozók is. Je­lentős lemaradás van még a vágó- galambra, kacsa to líra és libatoll- ra szóló szerződéskötésben. Ez betudható annak, hogy a hatalmas körzetben a felvásárlás irányítá­sa egy központi osztályvezetőre hárul. Mind a negyvenkét állandó fel­vásárlóhoz csak nagyon ritkán jut ki, mert ő a felelős egy daráló- és négy szeszfőzde szakirányítá­sáért is. Helyenként a helyi föld­művesszövetkezetek ügyintézői is keveset tudnak foglalkozni a fel­vásárlással, mert a különféle ügyek intézésére akkor" tudnak időt szakítani, amikor befejezik az egész napra szóló fő tevékeny­ségüket. A tucatnyi felvásárlóhely egyi- ke-másika bizony nagyon elha­nyagolt. Van olyan is, mint a te- lekgerendási, amelynek leszakadó­ban van a plafonja, s amelynek falait alaposan kilyuggatták az egerek és a patkányok. Ráadásul az ottani felvásárlók sem igyekez­nek következetesen rendet és tisz­taságot tartami. Egy nem régi ellenőrzés Mezőmegyeren is lom­tárhoz hasonló rendetlenséget ta­lált a fel vásárlóhelyein. Egy vizs­gálat azt is felfedte, hogy a föld­művesszövetkezet egész körzeté­ben - csak a békéscsabai Lenin Tsz tart libát, s csak ez az egy kötött ezer liba tollára szerződést. Valami furcsa felfogás következ­tében Telekgerendáson és Mező­megyeren nincs szervezett tolifelvásárlás. Kétsopronyban hozzáláttak tavaly tessék-lássék módjára, s ezért csak 35 kilót vásároltak fel. Ügy lát­szik, ezt elegendőnek is tartják, mert az idén még egy dekát sem vásároltak. Az ez évi feladat nagy, hiszen a Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezettől is mind többet vár a lakosság és a nép­gazdaság. A sokirányú nagy fel­adat ellátásához feltétlenül fontos az, hogy a központi felvásárlási osztályvezető rutinos és tempera­mentumos segítséget kapjon. Emellett természetesen fontos az is, hogy a felvásárlók mindegyike szívügyének tekintse a lakosság ellátása szempontjából fontos és előirányzott sokféle nagy volume­nű áru felvásárlását. Mintalegelő 350 holdon A mezőgyáni határban minta- ÁUornás; legelőt rendeznek be ebben az esztendőben a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet ke­zelésében. Szőke Lajos, a szövet­kezet főagronómusa ezzel kapcso­latban elmondotta, hogy ez az év kísérleti esztendő. A kísérlet hasznosságáról azonban máris meggyőződtek. Több száz holdon ugyanis műtrágyát szórtak az ős­gyepre, s ott olyan fűállomány nőtt, amire a történelem során még nem volt példa. Több helyen — nagyobb összefüggő területe­ken — valósággal megdőlt a me­hogy egy kombájn naponta átla- i ző. A termelőszövetkezetnek eb­ben az évben a gyepszénaihoza- ma annyi volt, mint máskor két- három esztendőben együttvéve. A legelőgazdálkodás színvona­lának további javítására a Ma­gyar—Bolgár Barátság Termelő- szövetkezetben újabb intézkedése­ket tesznek. 350 holdon mintale­gelőt rendeznek be. A terület ré­tegvonalaira csatornái húznak, s innen gravitál majd az öntözővíz a mélyebb fekvésű részek irányá­ba. Az állam a szövetkezet előbb említett vállalkozását 350 ezer fo­rint vissza nem térítendő dotá­cióval sfegíti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents