Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-16 / 141. szám

S966. június 18. 4 Csütörtök Látogatás a útjelzők atyjánál ÉRDEKES-E az, hogy hol ké­szülnek a KRESZ- és a távolság- jelző táblák? Vannak, mert szük­ségesek. A mellettük elsuhanó járművek vezetői és utasai alig­ha törik fejüket azok születésén. Magam is úgy gondoltam eddig, hogy valószínűleg Pesten készül­nek, s onnan kerülnek el az or­szág közútjaira. Nemrég tudtam meg, hogy ennek a „festészeti ág­nak” megyénként is van,mait’mes­tered. Ugyanis Békéscsabán. a vasút felett ívelő Orosházi úti híd temető felőli lábánál, á Hídépítő Vállalat által hátrahagyott fel­vonulása épületben rábukkantam Székely Jánosra, a Békés megyed úthálózat közlekedési, valamint irányjelző tábláinak a készítőjé­re. Nem kevesebb, mint negy ven­öt esztendeje dolgozik festő-má­zolóként. Szakmájának igazi mes­tere. Műhelyében vágni lel vetne a festékszagot, olyan vastagon üli meg a levegőt. Mindenfelé bödö- nök, tálak, dobozok. írónők, ecse­tek. A mű termekben járatos em­ber szeme akaratlanul is olajfest­ményeket kutat asztalon, sarok­ban, falon. Ehelyett azonban táb­lák és táblák. A festééülványon a legfrissebb mű: Békéscsaba— Kondoros—Kecskemét 121 km. SZÉKELY ELVTÁRS. miközben hellyel kínál, fel világosit, hogy nemrég költözött ide a Tanács- közársaság útjáról a KPM Közúti Igazgatósága hódmezővásárhelyi részlege békéscsabai körzeti szak­csoportja, melynek ő is egyik dol­gozója. Kérdő tekintetem láttán magyarázni kezdi, hogy tulajdon­képpen mi fán is terem ez az egész. Megtudom ily módon, hogy viselője. Jelen esetben is úgy tel­jes csak a portré, ha arról is „fag­gatom” a közúti igazgatóság fes- tődolgozóját, amiről szerénységből nem beszél, a becsületes munká­ban eltöltött negyvenöt évről. Az inaskodást Békéscsabán kezdte 14 esztendős korában. A harmincas évek elején Pestre köl­tözött, ahol már mint szervezett munkás, bekapcsolódott a mozga­lomba. Budagyöngyéről, a Kiss Áron útról, hol feleségével és kislányával lakott, nemcsak dol­gozni járt a városiba, hanem mind gyakrabban megfordult a MÉMOSZ -székházban is és az akkori idők pesb építőimül kas­ha real nak aktív részese lett. Olyan elvtársinkkal küzdött vállvetve, akik közül jó néhány ma közéle­tünk jelentős tényezője, ö önszán­tából „közkatona” maradt, mond­ván, hogy „legénységre” is szük­ség van. A FELSZABADULÁS UTÁN .családostól visszatért Csabára és dolgozott a szakmában. Évek so­rán jó néhány tanuló vált segéd­dé, elismert szakmunkássá a ke­ze alatt. Legtöbbjük csabai. Itt dolgoznak a vegyesipari vállalat­nál, a vízműnél, a magasépítés­nél. Szeretettel emlékeznek még évek múlva is rá. — Nemrég két kellemes megle­petés ért — emlékszik vissza elér- zékenvültén. Noha az utóbbi évek­ben alig adtak magukról élet- jelt, most mégis gondolt rám, egykori mesterére két tanítvá­nyom. Meghívtak életük nagy ese­ményére, az esküvőjükre! — Mi­óta ezekét a táblákat festem, az­óta nincsenek tanítványaim — vá­lik kissé szomorkássá a hangja. Mivel egymagám is győzöm, nincs lehetőség a munkamódszerát­adásra. Mikor kikísér, derűsen mondja:- Látja? Csak pár lépés ide a temető. Sebaj, legalább megszokja az ember. Következő szavai már el is hes- semtiik a komor kis közjátékot: — Jaj! Majd elfelejtem! A fe­lettesünk, a közúti igazgatósáig patronálja a csabai Üt-, Híd- és Vízműépítési Technikumot. Mű­szereket, szemléltető eszközöket juttat nekik. A tanulók egy része eljár ide a telep udvarára, meg a környékre tanulmányi gyakorlat­ra. Szinteznek és hasonló szakmai gyakorlatokat végeznek . .. Székely János elvtárs vissza­ballag az épületbe. Járásán, egész i magatartásán látszik, hogy nem I neheztel rám, ebédideje megza- I varójára. Én sem bánom, hogy a I szokottnál később ülhetek asztal- ! hoz. MÉG ANNYIT: — Mixe ezek a I sorok napvilágot látnak, addig j Csaba határában, az orosházi és i szarvasi műút elágazásénál a régi, | kopott iker útjelzőtábla helyén I már vadonatúj áll, mutatva a 44- I es és 4 7-es főközlekedési utak in- í nen folytatódó adatait: Békéscsaba—Kondoros 24 km — Kecskemét 121 km Békéscsaba—Csorvás 19 km — Szeged 91 km Arna haladó gyalogos és jármű- ves „vándor”, ha eligazításért fel- pülamtsz a táblákra, vajon gon­dolod-e, hogy a látszólag sablonos szám- és betűsorok összessége negyvenöt esztendő szakmaszere­tetének nemes ötvözete? Huszár Rezső a közúti igazgatóság hódanezővá­Csehszlovák—magyar barátsági est 00 Orménykúton A megyében tartózkodó Pavel Horov szlovák költő, dr. Rudolf Holcik és Josef Papulaj, a Cseh­szlovák Kultúra vezetői a Hazafi­as Népfront vendégeként tegnap Szarvasra látogattak el, ahol ta­lálkoztak a város vezetőivel, va­lamint megtekintették az Európa­hírű Arborétumot. Délután ör- ménykúton beszélgettek a község vezetőivel, este pedig a helyi mű­velődési otthonban csehszlovák— magyar barátsági esten vettek részt, ahol előadást tartottak Csehszlovákia fejlődéséről, életé­ről. Hetvenkét véradó a Töviskesi Állami Gazdaságban Már hagyomány, hogy a Tövis­kesi Állami Gazdaság dolgozói minden évben jelentkeznek vér­adásra. A megyei vérkonzerváló állomás a kitűzött napon a hely­színre megy munkatársaival. Az idén hatvanan jelentkeztek a Tö­viskesi Állami Gazdaságban, ezzel szemben hetvenketten jelentek meg az elmúlt héten megtartott véradáson. Ebben a hónapban még öt he­lyen tartanak véradást a megyé­ben, főleg a sarkadi járás közsé­geiben. Június 17-én Mezőgyán- ban, 21-én Kötegyánban, 24-én Geszten, 26-án. vasárnap pedig Körösnagyharsányban és a hónap utolsó napjaiban Sarkadon. Eze­ken a helyeken előadásokat, film­vetítéseket és Vöröskereszt-tag­gyűléseket tartanak, melyeken a véradás jelentőségéről lesz szó. A Természettudományi Közlöny pályázatai A Természettudományi Közlöny pályázatot hirdet tudományos is­meretterjesztő cikkek írására, el­sősorban a következő témakörök­ből: Az ipari és mezőgazdasági termelés szempontjából nagy je­lentőségű tudományos felfedezé­sek; egyes tudományágak, főként a matematika, fizika, kémia, auto­matizálás, híradástechnika, kemi- zálás kiemelkedő jelentőségű eredményei; biokémia, biofizika, I állat- és növényélettan; hazai tá­jak és az érdeklődés előterében álló országok természeti, gazdasá­gi földrajza; a természettudomá­nyok valamelyik ágának filozófiai vonatkozásai. A pályázat terjedelme 10—12 normál gépelt oldal lehet. Kívá­natos 4—10 kép is. A cikkeket öt példányban kell beküldeni. A pá­lyázat jeligés. Beküldési határ­idő: 1966 szeptember 15. Pálya­díjak: 1 db 2000 forintos I. dij, 1 db 1200 forintos IT. díj és 1 db 800 forintos III. díj sárhelyi részlegéhez két megyé­nek, Békésnek és Csongrádnak az úthálózata tartozik. Ezek rend­ben tartásáért felelősek. Az igaz­gatóság két szaikaszmérnöke. név szerint Gannii József és Kispól Pál cserkészi be rendszeresen az említett megyék közútjait és ők jelzik, hol, miit kell rendibe hozni. Békéscsabán két technikus és még harminc más dolgozó tartozik koilektí váj ükhöz. Á feladat: a me­gye közútjain levő káityúk eltün­Miért „ Veszély ’ csárda a vészéi csárda? ! A közelmúltban az egyik neves Békés megyei helytörténeti kuta­tó elkeseredetten panaszolta, hogy ez ideig hiábavalónak bizonyult több évtizedes felvilágosító mun­kája, miszerint az egykori Ar- . , pád-kori település, Vészé község itebese, dz úttest rendben tartósa, a helyének helyes földrajzi - ma kilométerkövek, útkorlátók me­szelése, gondozása, a már említett JKRESZ- és távolságjelző táblák felállítása, cseréje, újak készíté­se.- Ezek festése Székely eivtárs «reszortja. Bgy ember azonban jó- H'&Utöbb, minit egy szakma kép­már csak határrészi — megneve­zése nem Veszej vagy Veszély, ahogyan széles körben, hivatalo­san is helytelenül nevezik a Bé­késcsaba határában fekvő, Elö- víz-csatornahídjáról és országúti vendéglőjéről ismert határrészt, hanem Vészé. Melléknévi haszná­iialászati vizeket fedeztek fel az Indiai-óceánban Az Indiai-óceán északnyugati részében, Szaüd-Arábia és Szó­rnál i közeiében, az Arab-tenger­ben új, értékes halászati vizeket fedezett fel az Indiai-óceán fel­kutatására indult nemzetközi tu­dományos expedíció. A nyári monszun idején az óce­ánnak ez a része tomhalaikbain gaz­dag, de a kis arab halászbárkák- kial a tenger viharossága miatt nem lehet hozzáférni. Az Arab- tenger partján levő országokban a halászok a monszun évszakban nem is szoktak tengerre szállni. Az újonnan felfedezett halászati vizeket csak nagy halászflották- kal lehet kiaknázni. latban pedig a magyar nyelvtani szabályoknak megfelelően nem veszeji, veszli, veszelyi, hanem a „vészéi” képzős alak felel meg. A napokban arra jártam és ne­kem is szembe tűnt a Veszély Csárda felírás. Most hiteles doku- menbként előttem fekszik Haan Lajosnak, az egykori békéscsabai evangélikus lelkésznek, a Tudo­mányos Akadémia levelező tagjá­nak Békés vármegye történetei című vaskos, kéziratos monográ­fiája, amelyet a szerző a megyei közgyűlés egyik határozata alap­ján állított össze és amelyben Haan Lajos kézírásával az alábbi megállapítás olvasható Vészével kapcsolatban: „Vészé, vagy amint most hibá­san neveztetik, Veszej, Csaba ha­tárterületéhez tartozik... Ami haj­danát illeti, említés van róla már a XIII. században I. László ki­rály adományozta volt Püspöki (most Piski). Fékéren és Kölesd nevű szomszédhelyekkel együtt az egri püspökségnek s az adomány­levelet újra átírta és megerősí­tette 1261. IV. Béla király is. Látjuk a fentiekből, hogy Vészé igen régi telepítmóny, a XV. sza­kóra község neye levéltári okmá­nyokon is — az akkori írásmód­nak megfelelően — hol Vészé, hol Weze alakban van feltüntetve, de sohasem Veszej vagy Veszély módon. Mindezekből nyilvánvaló, hogy már Haan Lajos is bosszankodott ezen a szótorzításon és hogy hely­telen úton járunk, amikor pl. a „veszeji” hídon megyünk át. Most már csak rajtunk múlik, hogy amikor arra járunk, ne a „Ve­szély Csárdába” térjünk be — még akkor se, ha ez van kiírva ajtaja fölött —. hanem a vészéi csárdába. Suránjfi Sándor Ugyancsak a Természettudomá­nyi Közlöny hirdetett pályázatot képes beszámolókra is. A pályázat témája lehet bármi­lyen természeti jelenség, objek­tum, megfigyelés összefüggő áb­rázolása képekkel és 1—2 oldalnyi szöveggel. Nyolc-tíz db 13x18 cm nagyságú. fekete-íchér, másutt még nem között képpel lehet részt venni a pályázaton. A díjnyertes pályaművek közlési joga a folyó­iratot illeti, azok a folyóirat tu­lajdonába mennek át. A pályázat jeligés. Beküldési határidő- 1966. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db 1000 forintos I. díj, 1 db 600 forintos II díj és 1 db 400 forintos III. díj. A pályázatok részletes feltéte­leit a Természettudományi Köz­löny 1966 júniusi és júliusi szá­ma közli. Pécsre kapott meghívást a gyulai Erkel Ferenc Művészegyüttes Nemrégiben Gyulán zajlott le öt megye szövetkezeti néptánc­együtteseinek területi versenye. Ezen döntötték el a bíráló bizott­ság tagjai, hogy a Pécsett meg­rendezésre kerülő országos szó­közül három kapott meghívást a június 24-én kezdődő háromnapos pécsi találkozóra. Közöttük a gyulai Erkel Ferenc Művészegyüt­tes is. Az országos jellegű találkozón vetkezeti néptáncfesztiválra mely j Born Miklós: Gyulai szvit és A Mezőkovácsházi Építőipari Kisipari Termelőszövetkezet volt...” A fentiektől éltekintve az egy­együttesek kerülhetnék A gyulai területi vetélkedő 18 együttese KERES AZONNALI FELVÉTELRE kőműves A OCFA filmgyár szakmunkásokat újabb indiánfilmre készül • She$te*n t k ez-é&t a szövetkezet központi irodájában MEZÖKOVACSHAZÁN. 276 A DEFA, az NDK állami film- vállalata rövidesen megkezdi egy második indiáníilm forgatását szintén Josef Mach csehszlovák filmrendező irányításával, aki már az első nagy sikerű kodeiné­met indiánfilmet is rendezte. Az első filmet „A nagy medve fiai” címmel február 17-én mutatták be az NDK-ban és azóta állandó­an telt házak előtt vetítik. Méhkeréki sarkantyú« című tánc­kompozícióival, valamint Szigeti Zoltán: Tisza polgári friss csárdás című szerzeményével lépnek szín­padra a gyulaiak. Külön megtiszteltetés is érte a gyulai nép táncosokat. Mohácson — a fiatal város meghívására — a találkozó harmadik napján ön­álló, egész estét betöltő műsorral vendégszerepeinek, ahol tánc­kompozíciókat adnak elő, ezenkí­vül fellépnek az együttes szóló­énekesei és a Dányf György ve­zette népi zenekar is.

Next

/
Thumbnails
Contents