Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-15 / 140. szám
t#66. Június 15. 4 Szerda A mechanizmus reformjának érzelmi oldala i ehet, solcan meglepődnek e cím láttán, s arra gondolnak. hogy a nagyon valóságos gazdasági mechanizmust miért próbálom én a megfoghatatlan s láthatatlan érzelmi oldaláról megközelíteni. Azt mindenki tudja, hisz a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata világosan kimondja, hogy a reformot közgazdasági és politikai okok indokolják. Ez pedig azt is jelenti, és ismét a határozatot idézve: „közgazdasági szükségessége végső fokon aibbain gyökerezik, hogy a gazdasági növekedés korábbi fontos forrásai, tartalékai erősen ki mer ülőben vannak s a jövőbeni gyors növekedés csakis a gazdaság belső tartalékainak intenzívebb feltárása, a műszaki fejlődés meggy őrsi fása révén lehetséges.” Ma beszélgetve, mindenkitől hallani ilyen vagy olyan meg jegyzésit a reform szükségességéről, az irányítás új módjáról. Ma már a megjelent közlemény, s határozat ki tisztítottá a fejekben levő zavart, és ott tartunk, hogy gondolkozva mindenki elismeri ennék szükségességét, s tudja, hogy szükségszerű volt. Azonban a kétkedés sokszor’ ugyancsak észlelhető és ez már inkább érzelmi okokra vezethető vissza. Ügy képzelik egyesek, hogy majd egyik nap megnyomunk egy gombot, s attól kezdve máris új módon mennek a dolgok az üzemekben és a hivatalokban. Nyilván ilyen csodatevő gomb nincs és nem is lehet. A gazdasági mechanizmus reformja, az annak hatására születő intézkedések még további hosszú időszakot igényelnek és igénybe veszik az emberek allkotó tevékenységét,' azt, hogy a megszülető új határozatok nyomán másképpen, jobban dolgozzunk. Mert ismét a gazdasáigi mechanizmus reformjának egyik tételét kell idézni: „A szocializmus fejlődését, a közérdeket szolgáló alkotó munka kibontakozására van szükség. Végül politikai cél, hogy a reform révén kedvezőbb feltételeket teremtsünk a szocialista demokrácia további fejlődéséhez.” TJ gy érzem, a fenti két mon- i dat világosan utal a gazdasági mechanizmus reformjának érzelmi oldalára is. Sokan féltették már a szocializmust: az unitormi záüódástól, féltették attól, hogy ebben az egyének, az egyéni ségek szerepe teljesen eltűnik, mindenki hasonlatos lesz a Madách Ember tragédiájában szereplő Falanszter munkásaihoz. Hogy mennyire nem így van, ezt a mindennapok bizonyítják és éppen a reform fent idézett mondata éppen erre hívja fel a figyelmet, hogy ne is lehessen így. Nemrégiben hallottam egy közgazdásztól,'hogy mindennapi munkájában sokszor találkozik ismétlődő jelenségekkel és szinte oda sem kell már néznie, tudja, hogy mit kell tennie és a hétköznapok egymásutánjában hétköznapivá válik minden. Pedig — mondta ő — az egyetemen valamikor azt 'képzeltem, hogy az én munkám majd annál a vállalatnál, ahol dolgozom, milyen sokat is jelent. Hittem abban, hogy teszek valamit. r| ’ udom, ez az érzelmi álláspont, a „tenni valamit” ott él, ott feszül mindiannyiunkban. Valóban sokszor szárnyszegetten vergődünk a hétköznapokban és a hétköznapok lassú egymásutánjában peregnek az évek és visszapillantva, talán csak önmaguknak bevallva ismerjük el, nem sok, amit tettünk. És ilyenkor van az, hogy a körülményeikre fogjuk esetleg tehetetlenségünket is vagy ranciális javításokat kell végezni, ezzel egyáltalán nem a reform szelleme valósult meg. JJ iztos, hogy az elkövetkező hónapokban, mikor a közgazdasága elemzések már a konkrét tennivalókat is megfogalmazzák. kiderül, hogy az irányelvekben milyen nagy szerep vár mindannyiunkra és mit is jelent az, hogy kedvezőbb feltételeket teremtünk a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Mert bár eddig is beszéltünk mi erről, de sokszor csupán formálisan intéztük el, megelégedtünk azzal, hogy a szakszervezet részt vegyen a bérkialakítási tárgyalásokon vagy az üdülőjegyek elosztásában, de élfelejtkeztünk a tényleges érdek védelmi munka lói. Vagy to- vábbmenve, beszéltünk mi arról, hogy be kell vonni a dolgozókat az üzem irányításába, de ezt úgy tettük, hogy a termelési tanácskozásokon tételeket, irányszámokat és irányelveket ismertettünk, nem azt fogalmaztuk meg, hogy mit kell Kovács Istvánnak vagy Nagy Jánosnak jobban csinálnia. Mert ha melékenység emelése akkor elérhető cél, ha ő így és így üzemelteti a gépét, akkor számára érthetővé válik a gazdasági mechanizmus reformja. Ezután nem nagy általánosságokat és szólamokat kell hangoztatni a több és jobb munkáról, hanem konkrétan kell fogalmazni, mert csak így teremthetjük meg az érzelmi azonosulást a mechanizmus reformjának szükségességéről. Dóczi Imre éppen kényelmességünket. Mert j Kovács János tudja, hogy a tér bizony mindkettő előfordul és e tulajdonságok ugyancsak emberi tulajdonságok. Nyilván az is túlzás lenne, ha most mindenki azt várná a mechanizmus reformjától, hogy ezután pem lesznek rutinmunkák és unalmas feladatok, hogy ezután mindenki valami hatalmas nagy alkotás első báibéja lesz. így fogalmazva, persze senkiből nem lesz az, de közös tevékenységünk nyomán mégis valami új és hatalmas valósul meg: a szocialista Magyar- ország. Hogy ez a szocialista Magyarország milyen lesz, mennyire lesz erős, ez nemcsak attól függ, hogy mennyire hajtjuk végre a reformot, hanem függ attól is, hogy milyen lelkesedéssel, milyen odaadással dolgozunk. Hétköznapira fordítva ezt: a gazdaságosság nem csupán azt jelenti, hogy mondjuk a Kötöttárugyárban az eddigi sima pulóverre most egy álzsebet rakva, 100 forinttal drágább cikket hozzanak a forgalomba s ezzel kimutathatóan nagyobb nyereséget érjenek el vállalati szinten, mert bár végrehajtották (szerintem rosszul) a reform egyik alaptételét, a gazdaságossági mutatót, de ezzel a lakosság egyáltalán nem járt jobban. Vagy lehet, hogy határidő előtt elkészül egy épület, de abban olyan silány munkát végeztek a kivitelezők, hogy utána hónapokig gaA Grúz SZSZK Állami Tervhivatalának elnökhelyettese Békés megyében Iraklij Szolomonovics Mikelad- ze professzor, a közgazdaságtudományok doktora, a Grúz SZSZK Állami Tervhivatalának elnökhelyettese a TIT vendégeként június 16-án és 17-én megyénkben tartózkodik. Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában 16-án 16,30 órakor előadást tart a Szovjetunió új ötéves terve címmel, majd találkozik a TIT közgazdasági szakosztálya vezetőségi tagjaival. Másnap, június 17-én részt vesz a Gyulán megrendezésre kerülő TIT országjárásvezetők országos ankétjén. Az ankéten többek (között előadás hangzik el hazánk III. ötéves tervéről, valamint Békés megye ipari beruházásairól is. A szovjet professzort Békés megyei látogatására elkíséri Takács Pálné, a TIT közgazdasági választmányának országos titkára is. K. T. Búcsú as óvodától Magasan járt még a nap az első igazán nyári vasárnap délutánon, amikor már zsúfolásig megtelt az alkalmi szabadtéri nézőtér. Az ódon épület udvarának árnyat nyújtó fái alá húzódtak az emberek, hisz’ nemcsak a tűző napsütéstől volt melegük, hanem a gyermekek szereplése előtti várakozás sajátos izgalma is fűtötte őket... Igen. újfent csak elszaladt egy esztendő. S miként sok más hasonló intézményben, a békéscsabai Gábor Áron utcai óvodában is megtartották a legkisebbek hagyományos ünnepségét, az évzárót és az őszön már iskolába menő nagycsoportosok búcsúztatását. Közben, a feszült várakozás perceiben, a fél évszázados épület falai között lezajlott egy szolid, de igen megható búcsúztatás. A szülői munkaközösség és a nevelőtestület köszöntötte sok-sok világgal a nyugalomba vonuló dajka nénit, Remzső Jánosnét, aki meghatottan mondott köszönetét a szívélyes megemlékezésért. S aztán az udvaron a legkisebbek. a most négyévesek „produkcióit” láthattuk, hallhattuk. Kijutott az ünneplésből a középcsoportosoknak is, egyikőjük a búcsúzó Zsuzsa dajka nénit üdvözölte hatalmas virágcsokorral. Végül pedig a hatéves nagycsoportosok adták elő igazán színvonalas műsorukat. A hét májusi virág ébredése, a dalos körtánc, a derűs mesejáték nagy sikert aratott. A mintegy kétszázas nézősereg, a világ leghálásabb publikuma — szülőik, nagymamák, nagypapák, kistestvérek — nem is maradt adós a tetszésnyilvánítással: vörösre tapsolt tenyereik erről árulkodtak. És bizony sok könnyes szemet is lehetett látni, amikor befejező akkordként a kis- és középcsoportosok tarisznyákkal búcsúztatták az iskolába menő „nagyokat”... Napfényes, derűs és megható ünnepség volt. (— zár —) Nyomasztó otthontalanság Olvasom a Gyulai Hírlap június 7-i számában, hogy a remetei gyermekotthon lakói még legalább nyolc hónapig nem foglalhatják el otthonukat, ahonnan az emlékezetes téli árvíz kiöntötte őket. Az épület falai kibírták az árvíz ostromát. Az emeleti rész — lehetséges — igen kis ráfordítással lakhatóvá tehető. Ezt a szintet ugyanis nem érte el a víz. A földszinten azonban bajok lehetnek. Vakolni, festeni kellene, ajtókat, ablakokat mázolni és a padozatot rendbe hozni. Igen ám, de ehhez — lévén állami kezelésű épület — előre összeállított tervre, költségvetésre lenne szükség. A megyei tervezőiroda — mivel ez a munka sürgős — a helyreállításhoz szükséges dokumentációt októberre, novemberre produkálja. A kivitelezés pePedagógusok egymás között Ebben a tanítási évben huszonötször konzultáltak Kispál Sándornál, a Gyulai Kertészeti Technikum igazgatójánál azok a pedagógusok, akik a Szegedi Tanárképző Főiskola mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tagozatának másodéves levelező hallgatói. Képünkön Nagy Lászlóné. Machler Ferenc, Nagy István és Kispál Sándor a tanítási év utolsó konzultációján. í| ' / ^ WMmkmm %LV ÉÉ Ül •/ i -. 'fs/ Jr ''W Xö s ív''* "''tjr ,y ^ | *•' v '>Kt > dig csak azután történhet, miután az illetékes szervek a felújítás költségvetéséhez az anyagiakat megszavazzák. Ismerve a kivitelezők gondos felkészülését, valószínű, hogy jövő nyárra, vagyis 1967 szeptemberére otthonukba költözhetnek a remetei gyerekek. (Máshol is nehezen bontakozik ki az árvizes építkezés.) Bizonyára mások is hosszúnak tartják az előre beígért tervezési és kivitelezési határidőket. Messze van, nagyon messze van a jövő év nyara, a remetei gyerekek hazatérésének ideje. Lehetne ezt a határidőt közelebb hozni, hogy az élet ebbe az otthonba is minél hamarább viszatérjen? Lehetne! Ehhez azonban az a valami kellene, ami a megyei tanács mb elnökének szavaiból még akkor kicsengett, amikor a gyermekotthon lábait 1—1,5 méter magasságban nyaldosták a szürke hullámok: nem kímélhetünk fáradságot, elő kell készítenünk mindent az élet gyors visszatérésére! Borzalmas érzés felnőttnek is az otthonnélküliség. Hál még gyermeknek, aki nem valószínű, hogy megérti azt a hatalmas büro-apparátot, amely az élet visszaadásához oly bőven szab határidőt. Az árvíz soron kívül jött, nem volt bekalkulálva a folyók deltájában élő emberek életébe. Az otthonukból kiszorított emberek — legyen szó gyerekekről is — soron kívül várják a segítséget azoktól, akiket nem nyomaszt az otthontalanság. Most, ebben az esetben csakis ők segíthetnek. Dupsi Károly Furcsa vízgond Szarvason Szarvas község „lídójáról", a Í Körös-parti közületi üdülőkről és festői környezetükről már írt a helyi és az országos sajtó s a rádió t is foglalkozott vele. Most, hogy a község várossá serdül, különösen jól illik a szarvasi lidó a városképbe. Van ott üdülője a ruházati, a vasipari, a háziipari s az építő ktsz-nek, a tanácsnak, a gimnáziumnak. Azonkívül árnyas fákkal szegett, szépen parkosított forgalmas strand is van közbül. A part menti utat a tanács már sétánnyá jelölte ki, le is zárták a járműforgalom elől. Belátható időn belül rendbe hozatják, pormentesítik. Ezek szerint minden rendben lenne, és mégsincs. A strandig bevezették a vizet, mely elsősorban ivóvíz ugyan, de főzéshez, öblítéshez, zuhanyozáshoz is jó. Azaz, a strandtól északra következő üdülők esetében csak jó lenne! De nem jó, mert nem vezették tovább. Pedig a ktsz-iidű- lők dolgozói, hozzátartozói és a gimnázium üdülő diákjai örömmel vállalnának minden társadalmi munkát, ami ezzel járna. Minden egyéb költséget is fedeznek. Az ugyancsak érdekelt vasipari ktsz díjmentesen végezné a szerelőmunkákat, csak már lenne víz végre! Van egy végleges távlati terv a Körös-part általános rendezésére, aminek mindenki örül. Állítólag ezt a tervet „keresztezné” a 250—300 méteren lefektetendő vízcső. Véleményünk szerint azonban kényelmi, de főként egészségügyi szempontok parancsolják, hogy az üdülők vízellátása ne függjön több éves távlati tervektől s az épületekbe szerelt vízcsapok, zuhanyozórózsák, szennyöblítök ne kongjanak szárazon és ne rozsdásodjanak tovább még egyetlen hónapig sem —ÜT—
