Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

1966. május 12. 2 Csütörtök Zűrzavar Drl-Vietnam ban a íálaMKtáü ÍJ város»iievek Kongó térképén Kedden Johnson elnök a Fehér Házban részletes megbeszélést folytatott a dél-vietnami helyzet­ről Henry Cabot Lodge saigoni nagykövettel és több más vezető tisztviselővel. Lodge először négyszemközt tett jelentést az elnöknek a politikai, katonai és gazdasági helyzetről, majd mindketten a nemzetbizton­sági tanács ülésén vettek részt. Itt jelen volt Rusk külügyminisz­ter, McNamara hadügyminiszter. Rabom tengernagy, a CIA veze­tője, Wheeler tábornok, a vezér­kari főnökök egyeztető bizottsá­gának elnöke, Humphrey alelnök és Goldberg ENSZ-megbízott. Wheeler tábornok vázolta a ka­tonai helyzetet. Johnson a megbeszélések után kijelentette, hogy igen hasznos áttekintést nyert Vietnam helyze­téről. Lodge nagykövet olyan in­formációkat hozott, amilyeneket nem mindig kapunk meg távirati úton — fűzte hozzá. Egyebekben közölte, hogy Lodge még körülbe­lül egy hétig Washingtonban ma­rad és részletes megbeszéléseket folytat a vietnami helyzetről. Henry Jackson szenptor, a de­mokrata párti szenátusi csoport egyik szélsőséges tagja kedden követelte, hogy az Egyesült Álla­mok küldjön félmillió katonát Vietnamba és bombázza Hai­phong kikötőjét. Mint mondotta, a nagy kikötővárost bombázni kell, mert így lehet elvágni Észak-Vi- etnam ellátási útvonalát. Az AP jelentése szerint Ky tá­bornok szerdán bejelentette, hogy még egy évig hatalmon akar ma­radni. Elhatározását azzal indo­kolta, hogy szerinte pontosan egy évre van szükség a megígért vá­lasztások lebonyolítására. A TASZSZ New York-i tudósí­tója felhívja a figyelmet arra hogy a bábkormány miniszterel­nöke először négy nappal ezelőtt tett ehhez hasonló bejelentést, amikor azt mondta, hogy nem is­meri el a választások eredményét, ha azok nem felelnek meg az ő vagy az Egyesült Államok elkép­zeléseinek. Dean Rusk amerikai külügyminiszter mindjárt másnap egy tv-adásban sietett biztosítani a hallgatóságot, hogy Ky tábor­nokot „félreértették”. A minisz­terelnök újabb megnyilatkozása azonban azt mutatja, hogy egyál­talán nem értették félre: Ky ame­rikai szuronyok segítségével el akarja odázni a választások meg­tartását. Bong Song környékén a dél­vietnami partizánok meglepetés­szerű támadást intéztek szerdán reggel az egyik amerikai heli­kopteres dandár ellen Sok heli­koptert a földön megrongáltak. Az AFP jelentése szerint Wil­liam Porter saigoni amerikai nagykövethelyettes szerdán fel­kereste Ky tábornokot és „sajná­latát, részvétét” nyilvánította a Koszigin szovjet miniszterel­nök szerdán Nasszer elnök tár­saságában elutazott Heluanba, a Kairó közelében fekvő ipari cent­rumba. A gyárlátogatások ütán a szovjet küldöttség megtekintette az EAK fővárosának nevezetes­ségeit, köztük az egyiptomi mú­zeumot, majd délután tárgyaló­előtt keddi zűrzavaros lövöldözés miatt, amikor az amerikai katonák tel­jesen elvesztették a fejüket egy robbanás után és az utcán min­denkire rálöttek, aki élt es moz­gott. A saigoni pánik Kedden valamennyi angol lap vezető helyen közli a hétfőn Sai­gonban kitört pánikról szóló fo- tóriportázsokat. A Daily Mirror saigoni tudósí­tója szerint egy magasrangű amerikai katonatiszt kijelentette: „Szégyenletes, ami történt. Mind­ennek a fegyelmezetlen, izgága katonai rendőrség az oka.’ A Daily Mirror vezércikkében azt írja: Minden ilyen incidens mint a hétfői, újra csak azt húzza alá, milyen értelmetlen ez a háború. Az amerikaiak azért mentek Vietnamba, hogy megál­lítsák a kommunizmust Ázsiá­ban, fenntartsák Dél-Vietnam függetlenségét. Mit értek el? Fo­kozódik a gyűlölet, a keserűség. ahol szovjet szakértők is segíte­nek a fel la hóknak, hogy termő­földdé változtassák a homokot. Az EAK nemzetgyűlése külön határozatban hívta meg Koszi­gint. látogasson el a parlament­be és szólaljon fel. Erre a láto­gatásra szombaton kerül sor. A leopoidvifle-i Kongó függetlensé­gének hatodik évfordulójától, július l-től, Kongó három legnagyobb váro­sának nevét megváltoztatják. A fcb. 900 000 lakosú fővárost, Leopoldvüle-t, amely eddig II. Iápót belga király nevét viselte Kinshasa-nak, Stanley angol gyarmatosító emlékére elneve­zett Stanleyville-t (kb. 300 000 lakos) Kis:mganinak, míg az 1910-ben alapí­tott és Erzsébet belga királynő tisz­teletére elkeresztelt Elisabethville-t (kb. 460 000 lakos) ezután Lubum- bashi-nak fogják nevezni. A kongói minisztertanács erről szó­ló határozata a gyarmatosítás egyik koriban azonban még nem mutatott kellő érdeklődést a Kongó vidéke iránt, mert Afrika egyéb területein volt lefoglalva. Ezt követően ajánlot­ta fel Stanley szolgálatait II. Lápót belga királynak. Az ő megbízásával indult el lflf9 augusztusában isimét Kongóba, hogy ott a törzsfőnökök félrevezetésével hatalmas, Belgium területénél mintegy hússzorta na­gyobb területet helyezzen II. Lápot fennhatósága alá. A későn reagáló gyarmatosító ha­talmak az 1884-es berlini konferen­cián, félvén attól, hogy a katonailag gyenge Belgiumtól valamelyik nagy­hatalom Kongót elveszi és így a emlékét kívánta letörölni Kongó tér- többi terhére megengedhetetlen elő­nyökhöz jut, Kongót nem belga gyarmatnak, hanem jogilag II. Lipót képéről. Stanley — eredeti nevén John Rowland — először (1871) a New * magántulajdonának ismerték el. A York Herald megbízásából került Af­rika területére. Az elveszettnek hitt gyarmatosítóik gátlástalan fellépése, a példátlan népirtás és az ezt követő Koszigin az Egyesült Arab Köztársaságban fosába és a környező falvakba, Kozmosz—118 | Szerdán a Szovjetunióban föld körüli pályára juttatták a Koz­mosz—118 jelzésű mesterséges holdat, hogy a rajta elhelyezett { műszerek segítségével folytassák a TASZSZ által 1962. március I 16-án bejelentett űrkutatási prog- ! ramot. A szputnyik kör alakú pályán j kering a föld ' körül, körülbelül ] 640 kilométerre a föld felületé- l tői. Keringési idő 91,1 pere. A pá­lya síkjának az egyenlítő síkjával I bezárt hajlásszöge 65 fok. A szputnyikon elhelyezett be-! rendezés kifogástalanul műkő-! dik. A koordinációs számítókö- pomtban folyik a beérkező ada­tok feldolgozása. asztalhoz ültek a két ország ve­zetői. A hivatalos tárgyalások a Kubbeh palotában kezdődtek meg. Közvetlenül a megbeszélés után Koszigin Nasszer elnökkel együtt a repülőtérre sietett, hogy elutazzék Asszuánba. A csütörtöki program: a nagy gát építkezéseinek meglátogatá­sa, találkozás az építőkkel. Nasz- szer elnök és Koszigin miniszter­elnök is beszédet mond. Több mint száz külföldi újságíró kíséri el Asszuánba a szovjet küldött­séget. A látogatás programjába egyéb­ként beiktatták Alexandria, va­lamint a sivatagtól elhódított Felszabadulási tartomány északi körzetének megtekintését is. Ko­szigin pénteken és szombaton, asszuáni útjáról visszatérve láto­gat el az EAK nagy kikötővá­ESETÉRE CSAK A BIZTOSÍTÁS NYÜ.JT VÉDELMET! rí rr 1 rr r •• ••! •• Szóló es gyumolcso területükre is köthetnek JÉGBIZTOSÍTÁST a tsz-tagok és a magántermelők. 218 A kairói sajtó egyébként ve­zércikkekben, több oldalas tudó­sításokban méltatja és ismerteti a látogatást. A lapok kiemelik a rendkívül szívélyes légkört, amely Koszigint körülveszi. Az A1 Akh- bar a két ország közös imperia­lista-ellenes harcát emeli ki, míg a Gumhurija a barátság és a bé­ke útjának új állomásáról ír. (MTI) Livingston angol földrajzi felfedező felkutatásával bízták meg. Az expe­díció sikeres befejezése után, másod­szor (1874) már kifejezetten földrajzi céllal, a Kongó folyó forrás- és tor­kolatvidéke felfedezésének szándéká­val indult útnak. Az expedíció ezút­tal is elérte célját. Stanley útjai során szerzett tapasz­talatait először az angol kormány­nak ajánlotta fel. Nagy-Britannia ák­tiltakozás azonban 1908-ban arra kényszerítette a belga kormányt, hogy a Független Kongó Államnak nevezett magán gyarmatot megszün­tesse és Belga-Kongó néven állami fennhatóság alá helyezze. Ezzel Bel­gium is bevonult a gyarmattartó or­szágok sorába. Kongo térképén sze­replő és a most megváltoztatott vá­rosnevek ennek az időszaknak emlé­két idézték. Tudomány a vezetés szolgálatában ii. Az emberi kapcsolatok fődiszpécsere Az ipari nagyvállalatoknál nemhogy egy igazgató, de az egész felső irányítás is képtelen átlátni mindent, valamennyi munkását megismerni, azoknak gondjáról, bajáról, véleményéről, ügyes-bajos dolgairól — gyárka­pun kívül is — ismereteket sze­rezni. Márpedig tökéletes irányí­tás, alapos tervezés, kapacitáski­használás, a gyár egységes mun­kalendületének magas hőfokon tartása enélkül lehetetlen. Ki, hol, miért elégedetlen a munkakörül­ményekkel, s nincs-e igaza; me­lyik vezető nem boldogul beosz­tottjaival, s miért: a vezető a hi­bás vagy a csoport, amelyet irá­nyít; nincs-e valahol bérfeszült­ség, és így tovább, számtalan olyan tényezőt sorolhatnánk még, amelyeknek a gyár életében je­lentős szerepük van, s amelyeken a iegsziporkázóbb elgondolások is zátonyra futhatnak. A szociológus a gyárban e problémák szakem­bere — az emberek hangulatának, egymás közti kapcsolatainak fő- diszpécsere. Sok szó esik manapság arról, hogy minden szinten a differen­ciáltabb anyagi érdekeltség meg­teremtésével fokozhatjuk csak igazán a munka minőséget, meny­nyiségét, a termelékenységet és lassan-lassan már a munkakedv, az alkotás ölömének, hajtőereié­ről, jelentőségéről teljesen elfe­lejtkezünk, holott voltaképp az anyagi ösztönzés is végső soron a munkakedvet növeli. Ebből pedig az következik, hogy a munká­sok, vezetők elégedettsége és összhangja az, ami a munkát va­lóban hiánytalanul termékennyé teheti. Az elégedettség azonban nemcsak a pénztárcán múlik. Elé­gedettnek kell lenni a fizetéssel, munkakörülményekkel, vezetők­kel és beosztottakkal, munkatár­sakkal, és az erkölcsi megbecsü­léssel egyaránt, hoj^ valóban tel­jesen elégedett lehessen az em­ber. Az emberek elégedettségéről pedig a szociológia adja a legpon­tosabb képet, s abból lehet a leg- tévedhetetlenebbül kiolvasni, hol a javítanivaló. A szociológiai — pontosabban, az üzemszociológiai ismeretek, módszerek alkalmazása azonban nem egyszerű feladat. Igaz, bi­zonyos irodalma ma már nálunk is kialakult e kérdéseknek, nem­zetközi publikációja pedig bősé­ges. Sőt, a lengyel, és a szovjet szociológusok munkái könnyen el is érthetők — mégis: a könyvekből vagy akár még a személyes ta­pasztalatokból szerzett tudás sem vezethet tartós, de kiváltképp ál ­talános sikerre. Nem elégséges — mint ahogy az napjainkban gya­korta megesik —, hogy néhány szakember, vezető itt is, ott is megpróbál korszerű ismeretekkel gyárat, embert megismerni, ösz- szehangolni, vezetni, s eközber^ igyekszik az üzemszociológia taní­tásaival is élni. Ez a szükségesnél több fáradsággal, kerülő utakkal, időveszteséggel jár. Sőt, egy-egy balsiker egyenesen azok malmára haj that j a a vizet,akik e kérdésekben esetleg maradi álláspontra helyez­kednek. Értő szakemberek kelle­nek, akiknek szakmájuk a szocio­lógia, és főfoglalkozásuk az, hogy a gépek között dolgozó ember hangulatának, kedvének, kapcso­latainak diszpécserei. Ez nehéz „lecke”, amely akkor tekinthető véglegesen megoldottnak, ha majd egyetemi tantárggyá vá­lasztható hivatássá válik. No de azért addig sem szabad ölbe tett kézzel ülni. Autodidakta módon is lehet jó eredményeket produkál­ni ott, ahol érdemesnek tartják a fáradozást, hisz a legszükségesebb ismereteket a rendelkezésre álló lehetőségek felhasználásával össze lehet gyűjteni. Annyit minden­esetre, amennyi a kezdethez elég. Elkezdeni pedig itt az idő. Az új gazdasági mechanizmusban, a nagyobb vállalati önállóság, egy­szerűen az önállóság ténye — szigorúbb követelményeket szab, kérlelhetetlenebb ellenőrzést je­lent majd a gyáraknak a legszi­gorúbb főhatóságnál vagy revi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents