Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-06 / 106. szám

1908. május 6. 3 Péntek A Kner Nyomda világszínvonalon álló A békéscsabai Kner Nyomda már sokszor felhívta a figyel­met tevékenységére különleges nyomdaipari produkcióival. Töb­bek között itt készülnek a kor­szerű — s a legválogatósabb igényeket kielégítő — kereske­delmi reklám- és csomagoló­anyagok. Az idegenforgalmat el­látó kereskedelem megrendelé­sére készültek a borcsomagoló díszdobozok, melyek egy-egy tájegység jellegzetes borait rep­rezentatív, szép burkolatba rejtik. Eddig balatoni, Szeged környé­ki és egri innivalókat tartalmazó kartondobozok készültek osztat­lan sikert aratva mind a keres­kedelem, mind a külföldi vásár­lók körében. Az idén új, bonyo­lult nyomdatechnikai eljárás al­kalmazásával fejlesztették to­vább ezt a hagyományt a Kner Nyomda szakemberei. A Soproni Tramini és Kékfrankos palack­jainak elhelyezésére olyan díszes tartót nyomtattak, mely egyide­jűleg monotip és autotip eljá­rással készült — összesen tíz­féle szín, illetve nyomás alkal­mazásával — domborított nyo­mással és fényes lakkbevonat­tal. A soproni látképet, éjszakai utcaképet és a város arany dom­borított nyomású címerét ábrá­zoló dobozokból mintegy 10 ezer darab készítését fejezték be a nyomda dolgozói, ez a munka hozzávetőleg félszázezer forint értékű. Az új termék szerepel majd a Budapesti Nemzetközi Vásár nyomdaipari kiállításán. Példás irányt szabtak fejlődésüknek a békéscsabai termelőszövetkezetek A II. ötéves terv feladatainak meghatározásakor a termelőszö­vetkezetek fejlődésének 20 éves tervét is papírra vetette a békés­csabai városi tanács mezőgazda­sági osztálya. Abban az időben, 1950-ben, a dolgozó parasztoknak jó része még egyénileg gazdálko­dott, s a türelmes győzködésre is csak lassan léptek be a meglevő szövetkezetekbe, s ugyanolyan lassan haladt az újabb szövetke­zetek szervezése is. Ismerve a régi szövetkezetek befeléfordulá- sát, a „ne jöjjenek a készre azok, akik eddig csak nézték kezdeti vergődéseinket” és az újonnan alakult tsz-ekben a „majd mi megmutatjuk, hogyan kell gazdál­kodni” akarisokoskodást, az osz­tály dolgozói úgy látták, hogy hosszú évek kellenek ahhoz, amíg a nyolc kisebb-nagyobb szövetke­zet négy olyan gazdasággá egye­sül, amelyben nagyüzemi jelleggel tudják kihasználni az adottságo­kat. Mindenesetre e szerint a terv szerint irányították a szövetkeze­tekben az építkezést, a gépesítést és a korszerű öntözéses gazdálko­dás megteremtését. Ezek és még sok minden hatására aztán csak hat év kellett ahhoz, hogy a szö­vetkezetekben megteremtődjenek az egyesülés feltételei. Tavaly már négy szövetkezet gazdálkodott a város határában s együttesen csaknem megduplázták ox 5—6 évvel ezelőtti termésátlagokat. Miután az elnyúlt év végéig teljesült az 1959-ben kidolgozott 20 éves távlati terv csaknem min­den pontja, tervmódosító értekez­letre hívta a mezőgazdasági osz­tály a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának és a város ter­melőszövetkezeteinek vezetőit. Az újabb távlati tervet a gyors ütemű fejlődés eddigi eredményei szerint dolgozták ki, s úgy, hogy alaposan elemezték a további lehetősége­ket. A négy szövetkezetnek nem egyformák az adottságai, például öntözni főleg csak a Május 1, a Szabadság és kisebb mértékben a Lenin tud. Az öntözés lényegesen befolyásolja a kertészkedést és a szálastakarmány-termelést. A ta­laj minősége közti különbség be­folyásolja a növénytermelést, Játék és pihenő Most már tényleg jó idő van, és ha valaiki elfárad, kényelme­sen üldögélhet a padokon, ame­lyeket ebben az évben Békés­csabán a kertészeti és köztisz­tasági vállalat időben elhelye­zett a terekre s utcákra. Azon már persze lehetne vitatkozni, hogy a gyerekeik hol játszanak, mert a képünkön látható két kisgyerek éppen egy építkezés színhelyét választotta játszótér­nek. Nem derült ki, hogy a labda a kemény vagy a kisgyerek feje. Hogy is van a dal? „Egy bőrönd, egy kosár,” új változatban; egy tv, egy bukósisak, azaz kettő is van belőle.» Fotói Kiss A. ezért bizonyos állattenyésztési és növénytermesztési szakosítást esz­közölnek. Az ipari növényeket ott termelik nagyobb súllyal, ahol leg­alkalmasabb rá a talaj. A lehetőségek ilyen kiaknázása adott bátorságot arra, hogy városi átlagban 5—10 év múlva holdan­ként 35 mázsa májusi morzsolt kukoricát és 45—50 mázsa lucer­naszénát tervezzenek. A takar­mánytermő területet, főleg az évelő pillangósokét alaposan megnövelik. Azért, mert jelentő­sen növelni akarják az állatállo­mányt, úgy, hogy évente holdan kénti átlagban 50 mázsa istálló­trágya jusson a szántóföldekre. A jelenlegi négyezer számosálla­tot 6600-ra akarják emelni. Az állatállomány 67,5 százaléka szarvasmarha, 19,5 százaléka ser­tés, 3,4 százaléka pedig juh lesz. A cél az, hogy a szervesanyag- termelésen túl, a tehenenként évente kifejt tej a mostani 2400 literről 3800 literre növekedjen és a város szövetkezetei együtte­sen évente 80 ezer hektóliter te­jet, 10 millió tojást és 18 ezer 500 mázsa vegyes húst adjanak a nép­gazdaságnak. A növekvő állatállománynak szükséges férőhelyeket gyors ütemben építik. Az ez évre és a jövő évre beütemezett öt darab százférőhelyes tehénistálló közül három már épül. Ezeket és a már meglevő istállókat a lehetőségek szerint gépesítik és ellátják víz­vezetékkel. 7 ! A távlati tervben meghatározott ! termésátlagok és állattenyésztési hozamok minden lehető munka­folyamat gépesítését, a kémiai anyagok szélesebb körű elterjesz­tését, s az állandóan korszerűsödő agro- és zootechnikai - módszerek mindegyikének alkalmazását kö­vetelik. Mindez pedig azt követeli, hogy az eddiginél hathatósabb legyen m szakemberképzés a városnak mind a négy szövet-} kezetében. Jelenleg tíz egyetemet; és 25 technikumot végzett szak- j emberrel és mintegy hetven me­zőgazdasági szakmunkással ren­delkeznek. A közeljövő gondja, hogy a gazdálkodás egyes ágaza­tának élére specialistákat állítsa­nak be és a szakmunkástanulók számát évente legalább százzal növeljék. A ki- és hazajárást autó-, busszal, a munkakörülményeket korszerű műhelyek kialakításával igyekeznek az iparban dolgozóké­val egyenrangúvá tenni. Ez érthe­tő is, hiszen a város szövetkeze­teinek fejlődése szervesen illesz­kedik a város élelmiszeriparának fejlődésébe. Az ezeknek szüksé­ges nyersanyagok megtermelésé­hez nem elegendő csupán gépek- i ről, szerszámokról gondoskodni, 1 hanem éppen úgy gondoskodni kell az ezekkel a gépekkel, szer­számokkal dolgozó emberek kép­zéséről, a megfelelő élet- és mun­I kakörülményeikről is. K. L Csak üdvözölni lehet Meg csak előzetes terv, hogy a békéscsabai 2. számú tégla­gyárban kerámiabetétes nagy- falclem gyártására tér át a Bé­kés megyei Tégla- és Cserép- ipari Vállalat. Nem jelentéktelen vállalkozás, ami abból is kide­rül, hogy a költség, amibe a szükséges gépek, berendezések kerülnek, becslések szerint mintegy 20 millió forintot tesz ki. Ebből az összegből mű- szárítót létesítenek majd, ahol az üreges téglát szárítani tud­ják, a kemencét alagútrendsze- rűvé alakítják át, téglavágó és elszedő automata gépsort szerel­nek ,be, az égetés után felsza­baduló hőenergia felhasználásá­hoz szükséges berendezést ké­szítik el és kialakítják a panel­üzemet. ' Persze, bármit gyártani csak akkor érdemes, ha vevő is van rá. Ebben az esetben is, amikor nem egyszerűen közszükségieti cikk, hanem a korszerűbb, gyor­sabb, olcsóbb építkezéshez szükséges olyan anyag üzemsze­rű előállításáról van szó, amit az építőipar használ majd fel. Az építőipar termelőeszközei azonban nem ehhez méretezet­tek, hanem a hagyományos téglához, vagy legfeljebb a kö­zépblokkhoz. Ennek megfelelő­en készítik a tervezők a doku­mentációkat is. Először tehát meg kell ter­vezni a szükséges paneleleme­ket, a megfelelő méretű és típu­sú téglaelemeket, az építőipar­nak biztosítania kell a szállí­tó- és beemelő járműveket, be­rendezéseket. Mindezek össz­hangba hozatala igényli a MTESZ, ezen belül pedig a mű­szaki fejlesztési bizottság segít­ségét és fontos szerepe van e munkában az építőipari, vala­mint a Szilikátipari Tudomá­nyos Egyesület közösen létreho­zott panelbizottságának, amely már kísérleti módon foglalko­zik ezzel a kérdéssel. Az Épí­tőipari Tudományos Kutató In­tézet munkatársai is tanulmányt készítettek a korszerű kerámia­betétes nagyfalelemek minősé­gi követelményeire vonatkozó­an, amit a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat jól fel tud használni a gyártásnál. Lényegében tehát minden elő­készület megtörtént arra, hogy a békéscsabai 2. számú tégla­gyárban a panelüzem tervezése megkezdődjék, amire Berki László, a vállalat igazgatója már utasítást adott és 1967—68-ban saját beruházási alapból a kivi­telezésre is sor kerül. Bizonyos, hogy lesznek zökkenők, akadá­lyok, de csak üdvözölni lehet a bátor kezdeményezést, amely­nek eredményeként nagymérték­ben meggyorsítható Békés me­gye lakásépítési programjának valóra váltása. Bizonyos, hogy az ilyen átállás nem kis kockázat­tal jár, de ha mindenki megér­ti, szívügyének tartja, támogat­ja a kezdeményezők újra, kor­szerűre való törekvését, akkor nem kell semmitől tartani. En­nek nyomán rövidebb idő alatt több lakás készülhet el, ami sok­sok embernek, családnak szerez majd örömet, Békés megyének pedig — ahol országosan is az elsők között törekednek a kerá­miabetétes nagyfalelemekkel va­ló építkezésre — hírnevet. Pásztor Béla Az Elnöki Tanács Illése Június 30-tól megszüntetik a sarkadi és gyomai járást A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa csütörtökön ülést tartott. A Baranya, Heves és Békés megyei tanácsok javaslatára az Elnöki Tanács június 30-i ha­tállyal megszünteti a pécsvá- radi, a pétervásárai, a sarkadi és a gyomai járásokat. A meg­szűnő járások községeit a pé­csi, a mohácsi, az egri, a szeg­halmi, a gyulai, illetve a szarvasi járáshoz csatolják. Az Elnöki Tanács az 1957. évi V. törvénycikk alapján ho­nosítási, visszahonosítási és a magyar állampolgársági köte­lékből való elbocsátási egyéni ügyekben hozott döntést; vé­gül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) 300000000000000000000000000000000000000000000000 Mint hatalmas gólya... olyan az utcán a markológép, s néhány mozdulat után máris tovarobi/fjhat a teherautó földdel megrakodva. Munkában a föld­markoló Békéscsabán, az Illésházi utcában. Fotó; Kiss Aj Ül. L

Next

/
Thumbnails
Contents