Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-27 / 124. szám
1#66. május 27. 4 Péntek ** Önkiszolgáló^ protekciós kiszolgálással! — Víztartály és váj dling — Motor j parkíroz az étteremben — Házi kolbász í a raktárban — Szombat éjszakai ellenőrzésen — Ünnepélyes fogadás a TIT fennállásának százhuszonötödik évfordulóján A Tudományos Ismeretterjesz-1 tő Társulat Békés megyei Szervezete a TIT fennállásának 125. évfordulója alkalmával ünnepélyes fogadást rendez május 30-án, hétfőn délután 3 órakor Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban. A fogadáson kitünteti az elnökség a kiváló munkát végzett tagokat. Az évforduló alkalmával megnyitnak egy olyan kiállítást is, amely a tudományos ismeret- terjesztés fejlődését, eredményeit dokumentálja. Falfengetően túl nagy élté -1 rést nem állapítottak meg az j ellenőrző brigádok a próbává- [ sarlósoknál, de azért decinként a ] röviditaloknál 1,20—2,70 forintot' több helyen megütött a „tiszta ha- | szőri”. A múlt hét szombatján az Állami Kereskedelmi Felügyelőség, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a MÉSZÖV, a rendőrség, a minőségvizsgáló intézet, a vendéglátóipari vállalat ellenőri csoportja rrieglepetésszerű vizsgálatot tartott az orosházi* járásban. Huszonegy üzlet került terítékre, melyek közül hat helyen a megállapított hiányosság folytán jegyzőkönyvet kellett készíteni, két helyről pedig italmintát kellett vinni laboratóriumi vizsgálatra. öt csoportban, társadalmi ellenőrök részvételével folyt a vizsgálat és bizony még csak jó indulattal sem mondhatjuk, hogy megnyugtató már a helyzet az állami és szövetkezeti vendéglátói egységeknél, Rögtön itt az elején megmondjuk összefoglalóképpen a főbb visszásságokat: még mindig sok a súlycsonkítás; a vendég tájékoztatása nélkül történnek sok helvütt a fizettetések; találni idegen árut az egységekben — és sok más. De mint ahogy történt, idézzük csak vissza az ellenőrzést. Csanáda'pácán a főutcai kereszteződésében új presszó díszeleg. Kissé hodályszerű, hagy és inkáb bisztró, mint presszó, az ottaniak azonban — függetlenül az esztétikai követelményektől — szeretik, mert hiszen eddig még- ilyen sem volt. Próbavásárlás. A fogyasztás 10.50 forint. A számolás jó, de blokkot nem ad a felszolgáló. Azaz nincs is felszolgáló, hiszen az üzlet önkiszolgáló rendszerben üzemel. De akkor miért hozták ki az italt? A szomszéd asztalhoz is vendégek telepszenek le. Lakodalmasok. A személyzet is tudja, hiszen fél perccel előbb a presszó ablaka előtt dajdajoztak. Hozzájuk is odalép a szőke presszós hölgy. És a többiek? Nem számoltam le. de legalább húsz másik asztalnál is ülnek vendégek, akikkel ilyen tekintetben nem sokat törődik a személyzet. Egyébként igaza van a személyzetnek, önkiszolgáló bolt, aki valamit fogyasztani akar, menjen a pulthoz. De akkor mi, akik kocsival álltunk meg az üzlet előtt, és a lakodalmasok, miért vagyunk kivételek?! Mehetnénk tovább, ha nem lenne ezenkívül még egv és más: a falon sehol nem talál a fogyasztó osztályjelzést, amiből megtudná, hogy miért mit kell fizetnie. Meg csak árlap sincs; naponta már most mintegy 90 kilogramm fagylalt fogy el — gebinben! Nem rossz... mármint a haszon, az ottaniaknak. És még egy: a földművesszövetkezet ügyvezetőjének tudnia kellene, hogy működési engedély nélkül nem lehet vendéglátói egységet sem üzemeltetni! Angyali esettel találkozunk Kaszaperen, a 16. sz. italboltban. Már maga a próbavásárlás is 1,25 forint súlycsonkítást mutat. Hanem vájdlingban mossák a poharat! Odamegyek a csaposhoz, Papp Sándorhoz, aki kedves-flegmán a sok vendégre hivatkozik. Mutatom a falra felszerelt víztartályt, melyből csapnyitáskor normálisan folyik a víz. Nevet. A víztartály oldalán egy tábla, pontosan ezzel a szöveggel: „Italt csak folyóvízzel mosott pohárban fogadjunk el!” — Ki függesztette ezt fel? Szemrebbenés nélkül válaszol a! csapos: — Én! — És akkor? — Mondtam már, hogy túl sok a vendég... Az ellenőrök pedig mondják, hogy ez vétkes mulasztás! Maradunk még Kaszaperen. Egy épületben van a cukrászda és a Büfé-falatozó. Az utóbbiba megyünk. Próbavásárlást akarunk) „elkövetni”, de várnunk kell a ; sorunkra, mert előttünk még vannak. Egy kislány kétdecis lapos i üveget szorongat a kezében, majd) amikor sorra kerül, kér: — Két deci cseresznyepálinkát. Mögötte állunk, látjuk mi történik. A csap mögötti hölgy, Krébesz Jánosné, a. pult belső falára szerelt polcról előbb az egyik üvegből belöttyint a kétdecis mércébe vagy fél decit, majd fogja a cseresznyepálinkás üveget és abból önti tele. Nem szólunk. Várjuk, míg ránk kerül a sor. Rendelésnél ránk néz és „minden súlycsonkítás nélkül" kiszolgál bennünket. Visszaöntetjük az ellenőrző mérés ulán, tehát igaz: nincs súlycsonkítás! — Hanem — kérdezzük utána — mondja meg, mi van ez egyik és mi van a másik üvegben? Kétféle cseresznyepálinka van? — Nem, nem kérem, tetszik tudni, az itteniek édesen szeretik a cseresznyepálinkát... — És mi volt az édes? — Őszibarack likőr. — Az ára? — 3,40 egv fél deci. — És a cseresznyepálinkáé? — 4,70. Értjük! De ha a kaszaperiek édesen szeretik a cseresznyepálinkát, akkor ugyanazon az áron miért nem éppen a pálinkánál drágább likőrrel édesítenek? Bár íjgy is csak azt az árat lehetne elkérni, ami megfelel az üvegbe öntött röviditalnak. Ha több, legyen több. ha kevesebb — akkor sem lehet több! Panaszkodik itt az üzletvezető, Krébesz János, hogy a belső termet nem nagyon veszik igénybe a kaszaperiek. Persze, hogy nem. A székek az isztal tetejére hányva, az étterem közepén pedig az üzletvezető motor- kerékpárja „parkíroz”. így vegyék igénybe? Nincs árcédula, sem falon, sem másutt, és az egy pohár (!) szóda (vajon hány deci?) ára is 40 fillér. A hivatalos árak szerint egy deci szódavíz 14 fillér. Még jó, hogy távozás előtt megvigasztal bennünket Krébesz János: — Óh, ilyen dolgokat mindennap tapasztalhatnának itt... Nem valami megnyugtató a vigasztalás, különösen ott, ahol a falon mind Krébesz Jánosnénato, mind Krébesz Jánosnak ott díszeleg a Kiváló Dolgozó oklevele. Csak egy pillanatra ugrunk be a szomszédba, a Rózsa cukrászda- - eszpresszóba. Míg az ellenőr a fagylaltadag mennyiségét méri és a másik 4 hivatalos,közeg ugyancsak lefoglalja a személyzetet, egy jól szituált egyén nem egészen jóindulattal teszi a megjegyzését: — Mit szórakoznak ilt. nem látják, hogy már fél óraja várok a kiszolgálásra... Mi láttuk, de hát éppen a fogyasztó érdekében volt fontos az ellenőrzés. Nem tudom, ki lehetett az illető, de ha főkönyvelő volt, ha más, csak jobban tetszett volna, ha inkább elősegíti a hatósági szervek munkáját, mintsem a hatalmi kiskoronát fitogtatja... A tótkomlósi vasútállomás melletti kisvendéglő kerthelyiségében még a rendelet is előkerül. Magyarnóta-estet szerveztek itt A gyulai vár termeiben rendezte be városi jellegű kiállítását a Mii. M 613-as Szakmunkásnevelő-lntézet két művész fellépésével és 5 forintos belépővel. A rendeletre meg azért volt szükség, mert sehogy- sem akarták elhinni, hogy 3 forintos belépőkérés felett szükség van a tanács engedélyére is De mert itt nem volt ilyen. az. ellenőrnek kellett meggyőzni az üzletvezetőt... Gádoroson a 4. számú italbolt raktárában kereszteződött a gyulai kolbász. No nem egy szálon belül, hanem a szálak egymás között. Ugyanis a gyulai kolbászok között három szál házi kolbász is nyújtózkodik. — Kérem, én ezt saját fogyasztásra hoztam be... ■— mondja Csernus István boltvezető. — De ilyen sokat? — Hát... ugye, meg tetszik érteni... Dehogy értjük. Csernus István sem fogadná el ezt a választ..., A súlycsonkítás itt kétszer lél - decinél 1.40 forintot hozott a „házi kasszára”. A gyopárosi italboltból (101.) inkább kifele igyekszik a ven-1 dég. Rendetlen, bűzös, elhanyagolt. A vendéglátóípari vállalat kezeli. A súlycsonkítás — jó magyar „vendéglátói szokás szerint',’ — itt sem marad el. Egy deci pálinka helyett a pohárba csak 0.89 decilitert kapunk, az egy deci Brandy helyett 0,95 decilitert. Már csak hazafelé, a rögtönzött értékelésnél kerül újra szóba a legnagyobb eltérés: Csanádapáeán, a Fehér Akác kisvendéglőben a kikért röviditalnál 2,75 forinttal próbáltak bennünket „megvágni”. A sok jó mellett — mert az utóbbi időben a fejlődést is el kell ismerni — vajon mikor szűnnek meg az ilyen aprósdi hasz- nocskák...? Sok nemzetközi és hazai siker fémjelzi a fővárosi Rajkó-zenekar eddigi pályafutását. Megyénkben is többször vendégszerepeitek már, s a napokban újra ellátogattak. Repertoárjuk egyre színesebb, szereplőgárdájuk szinte állandóan változik, hiszen minden évben jó páran „kiöregednek” közülük. © (Tudósítónktól) » i A gyulai s zak munkásnevelő - í intézet minden évben bemutatja j a végzős tanulok vizsgamunkáit I és az első-, másodévesek legjobb J alkotásait. Az idén minden korábbit túlszárnyaló gazdag kiállítást rendeztek az intézet tanárai, szakoktatói a vár termeiben azzal a céllal, hogy elősegítsék a fiatalok ipari pályaválasztását. A bemutató gazdagsága az intézetben alkotott 16 szakma anyagét mutatja be. A kiállítás, amely egy hónapon át marad nyitva, legszebb darabjai a már országosan. sőt némelyike külföldön is sikeresen szerepelt erőgépmodel- lek sorozata. A gazdag anyag túlnyomórészt a vasipari szakmák termékeiből áll, hiszen ez az intézet fő profilja. Az előbb említett modellsorozat mellett számtalan arányosan kicsinyített munkagép- modell, szerszám, forgácsológépek, kéziszerszámok gazdag skáláját mutatja be. A vasipari szakmák mellett je- J lentős helyet kaptak a kiállítás | anyagai között, a fa-, a ruha- és a szolgáltatóipar tanulóiinak mun- j kai. Helyet kaptak ezenkívül a • szakkörök és a rajzfeladatok leg- : jobb alkotásai is. Előre kell bocsátani, hogy mind j a kicsinyített modellek, mind az j Kamuton töltöttünk el velük egy estét, ahol zsúfolt nézőtér előtt mutatták be a cigány népi művészet legszebb alkotásait: a búsongó vagy viharos tempera menturn ú dalokat, játékokat, szólótáncokat. A lelkes közönség újrázó tapsviharára nem győztek ráadást adni a fiatal cigáhyművészek. eredeti nagyságú szerszámok, ruhák a tanulók munkái és ezek csaknem 90 százaléka az intézet szertáraiban mint szemléltető eszközök a szakma jobb elsajátítását hivatottak segíteni. A május 1-i felvonuláson látott Född—Hold— Luna—10 kompozícióval, mint a szakkör munkájával, ugyancsak találkozhatunk a kiállításon. Remélhető, a gazdag anyag nem elsősorban a folyó évben, hanem a következő’ években végző általános iskolás tanulók pályaválasztását. a szülői és pedagógiai tanácsadást is elősegíti. A hosszú nyitvatartásii idő alatt mód kínálkozik a megtekintésre. Az általános iskolások részére előre jelzett időben tárlatvezetést biztosít az intézet vezetősége. A gyermekmunkák anyagának közfkinccsé .tétele a hagyományos várbeli kiállítások első lépcsője, amelyet minden évben gazdagabban ismételünk meg a gyulai várban. Kollárik János Ihász Éva, az együttes szólótáncosa pásztortáncot mutat be. Varga Tibor Egy este a „ R” A nagy sikert aratott zenekar klarinétosa, Tamás József szólózik. Fotó: Dupsi Károly l