Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-27 / 124. szám

1#66. május 27. 4 Péntek ** Önkiszolgáló^ protekciós kiszolgálással! — Víztartály és váj dling — Motor j parkíroz az étteremben — Házi kolbász í a raktárban — Szombat éjszakai ellenőrzésen — Ünnepélyes fogadás a TIT fennállásának százhuszonötödik évfordulóján A Tudományos Ismeretterjesz-1 tő Társulat Békés megyei Szerve­zete a TIT fennállásának 125. év­fordulója alkalmával ünnepélyes fogadást rendez május 30-án, hét­főn délután 3 órakor Békéscsa­bán, az Értelmiségi Klubban. A fogadáson kitünteti az elnök­ség a kiváló munkát végzett ta­gokat. Az évforduló alkalmával megnyitnak egy olyan kiállítást is, amely a tudományos ismeret- terjesztés fejlődését, eredményeit dokumentálja. Falfengetően túl nagy élté -1 rést nem állapítottak meg az j ellenőrző brigádok a próbává- [ sarlósoknál, de azért decinként a ] röviditaloknál 1,20—2,70 forintot' több helyen megütött a „tiszta ha- | szőri”. A múlt hét szombatján az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelőség, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a MÉSZÖV, a rendőrség, a minőségvizsgáló intézet, a ven­déglátóipari vállalat ellenőri cso­portja rrieglepetésszerű vizsgála­tot tartott az orosházi* járásban. Huszonegy üzlet került teríték­re, melyek közül hat helyen a megállapított hiányosság foly­tán jegyzőkönyvet kellett készíte­ni, két helyről pedig italmintát kellett vinni laboratóriumi vizs­gálatra. öt csoportban, társadalmi ellen­őrök részvételével folyt a vizsgá­lat és bizony még csak jó indu­lattal sem mondhatjuk, hogy meg­nyugtató már a helyzet az állami és szövetkezeti vendéglátói egy­ségeknél, Rögtön itt az elején megmondjuk összefoglalóképpen a főbb visszásságokat: még min­dig sok a súlycsonkítás; a vendég tájékoztatása nélkül történnek sok helvütt a fizettetések; találni idegen árut az egységekben — és sok más. De mint ahogy történt, idéz­zük csak vissza az ellenőrzést. Csanáda'pácán a főutcai kereszteződésében új presszó dí­szeleg. Kissé hodályszerű, hagy és inkáb bisztró, mint presszó, az ottaniak azonban — függetlenül az esztétikai követelményektől — szeretik, mert hiszen eddig még- ilyen sem volt. Próbavásárlás. A fogyasztás 10.50 forint. A számolás jó, de blokkot nem ad a felszolgáló. Az­az nincs is felszolgáló, hiszen az üzlet önkiszolgáló rendszerben üzemel. De akkor miért hozták ki az italt? A szomszéd asztalhoz is vendé­gek telepszenek le. Lakodalma­sok. A személyzet is tudja, hiszen fél perccel előbb a presszó abla­ka előtt dajdajoztak. Hozzájuk is odalép a szőke presszós hölgy. És a többiek? Nem számoltam le. de legalább húsz másik asz­talnál is ülnek vendégek, akikkel ilyen tekintetben nem sokat törő­dik a személyzet. Egyébként igaza van a személyzetnek, önkiszolgá­ló bolt, aki valamit fogyasztani akar, menjen a pulthoz. De akkor mi, akik kocsival áll­tunk meg az üzlet előtt, és a la­kodalmasok, miért vagyunk kivé­telek?! Mehetnénk tovább, ha nem len­ne ezenkívül még egv és más: a falon sehol nem talál a fogyasz­tó osztályjelzést, amiből megtud­ná, hogy miért mit kell fizetnie. Meg csak árlap sincs; naponta már most mintegy 90 kilogramm fagylalt fogy el — gebinben! Nem rossz... mármint a haszon, az ot­taniaknak. És még egy: a föld­művesszövetkezet ügyvezetőjének tudnia kellene, hogy működési engedély nélkül nem lehet ven­déglátói egységet sem üzemeltet­ni! Angyali esettel találkozunk Kaszaperen, a 16. sz. italboltban. Már maga a próbavásárlás is 1,25 forint súlycsonkítást mutat. Ha­nem vájdlingban mossák a poha­rat! Odamegyek a csaposhoz, Papp Sándorhoz, aki kedves-fleg­mán a sok vendégre hivatkozik. Mutatom a falra felszerelt víztar­tályt, melyből csapnyitáskor nor­málisan folyik a víz. Nevet. A víztartály oldalán egy tábla, pon­tosan ezzel a szöveggel: „Italt csak folyóvízzel mosott pohárban fogadjunk el!” — Ki függesztette ezt fel? Szemrebbenés nélkül válaszol a! csapos: — Én! — És akkor? — Mondtam már, hogy túl sok a vendég... Az ellenőrök pedig mondják, hogy ez vétkes mulasztás! Maradunk még Kaszaperen. Egy épületben van a cukrászda és a Büfé-falatozó. Az utóbbiba me­gyünk. Próbavásárlást akarunk) „elkövetni”, de várnunk kell a ; sorunkra, mert előttünk még van­nak. Egy kislány kétdecis lapos i üveget szorongat a kezében, majd) amikor sorra kerül, kér: — Két deci cseresznyepálinkát. Mögötte állunk, látjuk mi történik. A csap mögötti hölgy, Krébesz Jánosné, a. pult belső falára szerelt polcról előbb az egyik üvegből belöttyint a kétdecis mércébe vagy fél decit, majd fogja a cseresznyepálinkás üveget és abból önti tele. Nem szólunk. Várjuk, míg ránk kerül a sor. Rendelésnél ránk néz és „min­den súlycsonkítás nélkül" kiszol­gál bennünket. Visszaöntetjük az ellenőrző mérés ulán, tehát igaz: nincs súlycsonkítás! — Hanem — kérdezzük utána — mondja meg, mi van ez egyik és mi van a másik üvegben? Két­féle cseresznyepálinka van? — Nem, nem kérem, tetszik tudni, az itteniek édesen szeretik a cseresznyepálinkát... — És mi volt az édes? — Őszibarack likőr. — Az ára? — 3,40 egv fél deci. — És a cseresznyepálinkáé? — 4,70. Értjük! De ha a kaszaperiek édesen szeretik a cseresznyepá­linkát, akkor ugyanazon az áron miért nem éppen a pálinkánál drágább likőrrel édesítenek? Bár íjgy is csak azt az árat lehetne el­kérni, ami megfelel az üvegbe öntött röviditalnak. Ha több, le­gyen több. ha kevesebb — ak­kor sem lehet több! Panaszkodik itt az üzlet­vezető, Krébesz János, hogy a belső termet nem nagyon veszik igénybe a kaszaperiek. Persze, hogy nem. A székek az isztal te­tejére hányva, az étterem köze­pén pedig az üzletvezető motor- kerékpárja „parkíroz”. így ve­gyék igénybe? Nincs árcédula, sem falon, sem másutt, és az egy pohár (!) szóda (vajon hány deci?) ára is 40 fil­lér. A hivatalos árak szerint egy deci szódavíz 14 fillér. Még jó, hogy távozás előtt meg­vigasztal bennünket Krébesz Já­nos: — Óh, ilyen dolgokat minden­nap tapasztalhatnának itt... Nem valami megnyugtató a vigasztalás, különösen ott, ahol a falon mind Krébesz Jánosnénato, mind Krébesz Jánosnak ott dísze­leg a Kiváló Dolgozó oklevele. Csak egy pillanatra ugrunk be a szomszédba, a Rózsa cukrászda- - eszpresszóba. Míg az ellenőr a fagylaltadag mennyiségét méri és a másik 4 hivatalos,közeg ugyan­csak lefoglalja a személyzetet, egy jól szituált egyén nem egészen jóindulattal teszi a megjegyzését: — Mit szórakoznak ilt. nem látják, hogy már fél óraja várok a kiszolgálásra... Mi láttuk, de hát éppen a fo­gyasztó érdekében volt fontos az ellenőrzés. Nem tudom, ki lehetett az illető, de ha főkönyvelő volt, ha más, csak jobban tetszett vol­na, ha inkább elősegíti a hatósági szervek munkáját, mintsem a ha­talmi kiskoronát fitogtatja... A tótkomlósi vasútállomás melletti kisvendéglő kerthelyisé­gében még a rendelet is előkerül. Magyarnóta-estet szerveztek itt A gyulai vár termeiben rendezte be városi jellegű kiállítását a Mii. M 613-as Szakmunkásnevelő-lntézet két művész fellépésével és 5 forin­tos belépővel. A rendeletre meg azért volt szükség, mert sehogy- sem akarták elhinni, hogy 3 fo­rintos belépőkérés felett szükség van a tanács engedélyére is De mert itt nem volt ilyen. az. ellen­őrnek kellett meggyőzni az üzlet­vezetőt... Gádoroson a 4. számú italbolt raktárában kereszteződött a gyu­lai kolbász. No nem egy szálon belül, hanem a szálak egymás kö­zött. Ugyanis a gyulai kolbászok között három szál házi kolbász is nyújtózkodik. — Kérem, én ezt saját fogyasz­tásra hoztam be... ■— mondja Csernus István boltvezető. — De ilyen sokat? — Hát... ugye, meg tetszik érte­ni... Dehogy értjük. Csernus István sem fogadná el ezt a választ..., A súlycsonkítás itt kétszer lél - decinél 1.40 forintot hozott a „házi kasszára”. A gyopárosi italboltból (101.) inkább kifele igyekszik a ven-1 dég. Rendetlen, bűzös, elha­nyagolt. A vendéglátóípari válla­lat kezeli. A súlycsonkítás — jó magyar „vendéglátói szokás sze­rint',’ — itt sem marad el. Egy de­ci pálinka helyett a pohárba csak 0.89 decilitert kapunk, az egy deci Brandy helyett 0,95 deci­litert. Már csak hazafelé, a rög­tönzött értékelésnél kerül újra szóba a legnagyobb eltérés: Csanádapáeán, a Fehér Akác kis­vendéglőben a kikért röviditalnál 2,75 forinttal próbáltak bennün­ket „megvágni”. A sok jó mellett — mert az utóbbi időben a fejlődést is el kell ismerni — vajon mikor szűn­nek meg az ilyen aprósdi hasz- nocskák...? Sok nemzetközi és hazai siker fémjelzi a fővárosi Rajkó-zene­kar eddigi pályafutását. Me­gyénkben is többször vendég­szerepeitek már, s a napokban újra ellátogattak. Repertoárjuk egyre színesebb, szereplőgárdá­juk szinte állandóan változik, hiszen minden évben jó páran „kiöregednek” közülük. © (Tudósítónktól) » i A gyulai s zak munkásnevelő - í intézet minden évben bemutatja j a végzős tanulok vizsgamunkáit I és az első-, másodévesek legjobb J alkotásait. Az idén minden ko­rábbit túlszárnyaló gazdag kiállí­tást rendeztek az intézet tanárai, szakoktatói a vár termeiben azzal a céllal, hogy elősegítsék a fiatalok ipari pályaválasztását. A bemutató gazdagsága az in­tézetben alkotott 16 szakma anya­gét mutatja be. A kiállítás, amely egy hónapon át marad nyitva, legszebb darabjai a már országo­san. sőt némelyike külföldön is sikeresen szerepelt erőgépmodel- lek sorozata. A gazdag anyag túl­nyomórészt a vasipari szakmák termékeiből áll, hiszen ez az inté­zet fő profilja. Az előbb említett modellsorozat mellett számtalan arányosan kicsinyített munkagép- modell, szerszám, forgácsológé­pek, kéziszerszámok gazdag ská­láját mutatja be. A vasipari szakmák mellett je- J lentős helyet kaptak a kiállítás | anyagai között, a fa-, a ruha- és a szolgáltatóipar tanulóiinak mun- j kai. Helyet kaptak ezenkívül a • szakkörök és a rajzfeladatok leg- : jobb alkotásai is. Előre kell bocsátani, hogy mind j a kicsinyített modellek, mind az j Kamuton töltöttünk el velük egy estét, ahol zsúfolt nézőtér előtt mutatták be a cigány népi művészet legszebb alkotásait: a búsongó vagy viharos tempe­ra menturn ú dalokat, játékokat, szólótáncokat. A lelkes közön­ség újrázó tapsviharára nem győztek ráadást adni a fiatal cigáhyművészek. eredeti nagyságú szerszámok, ru­hák a tanulók munkái és ezek csaknem 90 százaléka az intézet szertáraiban mint szemléltető esz­közök a szakma jobb elsajátítását hivatottak segíteni. A május 1-i felvonuláson látott Född—Hold— Luna—10 kompozícióval, mint a szakkör munkájával, ugyancsak találkozhatunk a kiállításon. Remélhető, a gazdag anyag nem elsősorban a folyó évben, hanem a következő’ években végző álta­lános iskolás tanulók pályaválasz­tását. a szülői és pedagógiai ta­nácsadást is elősegíti. A hosszú nyitvatartásii idő alatt mód kínálkozik a megtekintésre. Az általános iskolások részére elő­re jelzett időben tárlatvezetést biztosít az intézet vezetősége. A gyermekmunkák anyagának közfkinccsé .tétele a hagyományos várbeli kiállítások első lépcsője, amelyet minden évben gazdagab­ban ismételünk meg a gyulai vár­ban. Kollárik János Ihász Éva, az együttes szólótáncosa pásztortáncot mutat be. Varga Tibor Egy este a „ R” A nagy sikert aratott zenekar klarinétosa, Tamás József szólózik. Fotó: Dupsi Károly l

Next

/
Thumbnails
Contents