Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
Ififó. május 22. 6 Vasára»!» Mélyponton ^üendéífs éqben DCörösztlks Ddüátutál A megye takosságánaR művészi, színházi igényeit nagymértékben a Jókai Színiház együttese hivatott kielégíteni és egyúttal alakítaná. Jó pár évvel ezelőtt, a színház megszervezésének időszaka után szakmai berkekben* de -az igényesebb közönség részéről is csak elmarasztalás érte művészi munkáját, műsorpolitikáját. Az is igaz azonban, hogy az utóbbi években még a Trefort utcai munkásotthon korszerűtlen színpadán is születtek figyelemre méltó produkciók. Gondolok itt a Per című drámáira, mely minisztériumi nívódíjat kapott, vagy a Makrancos hölgy televíziós közvetítésének országos sikerére. A magyar évad keretében nagy sikerű vólt Hubay— Rániki—Vas Egy szerelem három éjszakája, Cserhalmi drámája a Reggel mindig visszatér, vagy a zenés operettek közül Huszka: Mária főhadnagy-ának tömegsikere. Külön szép eredmény született a gyulai várszíniházi munkából. Talán sok is az elmúlt két év sikerének felsorolása; azért, mert minden dicséretre méltó törekvés mellett is csak a helyes elképzelések egy-egy rendhagyó sikerét mutatja. Meghökkentő ez a jelenség, de ha a színház művészi munkájában a törekvések, a visszaesések, a helytelen felfogású prokdukciók okait keresem, akkor erre csaítanós választ adott a legutóbbi pártalapszer- vezeti taggyűlés. Itt bebizonyosodott* hogy nem lehet eredményes és tartósan színvonalas munkát végezni, ha a szakvezetés nem igényli és nem respektálja a párt- szervezet véleményét* segítőkészségét, illetve, ha a kommunistáik nem egységesek és nem tudnak a szubjektív érzéseken felülemelkedni. Mí is történt tulajdonképpen a színház pártszervezetével? Az 1966-os évben „csak” négy hónap után* májusban jutott el oda a pártvezetés, hogy taggyűlést hívjon egybe. Ezt is két részletben tartották; előszöire háromórás, majd egy hét múlva négyórás Május 21-től június 25-ig az üzemi szakszervezeti kúltúrfe- lelősök részére Szegeden, négy megye oktatási központjában tanfolyamot tartanak, amelyen Békés megye főként nagyobb üzemeiből, gyáraiból huszonnégyen vesznek részt. A tanfolyam hallgatói politikai oktarendkívül éles vita után szinte eredménytelenül zárult a taggyűlés. Történtek erőtlen kísérletek mind' a pártvezetés, mind a tagság részéről korábban is taggyűlés összehívására, de ez nem járt eredménnyel. A jelenlegi hosszas és éles, főleg műsorpolitikai és személyi vitákban meghívott vendégként részt vett a színház igazgatója, majd erősítésiként a Művelődésügyi Minisztérium instruktora is. A vélemények* a bírálatok azt boncolgatták, hogy mi okozta a négyhónapos kiesést. Miért lett a párttagság a maga véleményével a színház életének egyik legkritikusabb időszakában kikapcsolva? Kiderült, hogy ezek a felvetések helyén valóak; a színház átalakításával kapcsolatos befejező hajrámunkák, az ünnepélyes megnyitás, a szerződések megújítása — mely több embernek komoly létkérdést jelent —, ezek mind az elmúlt négy hónapban történtek. Teljes joggal vetette fel a párttagság, hogy a vezetőség ivem mert őszintén beszélni a kommunistákkal, nem támasz- leadott a kollektíva véleményére, sőt még a harmadik vezetőségi tagot is kikapcsolták a menet közbeni *,érdemi” tárgyalásokból. Érthető a párttagok — főleg a személyileg érdekelteik — felzúdulása, amikor a párttitkár véleményét elutasították. Dainiss elvtárs (a pártszervezet titkára) kijelentette .... — Teljesen egyetértek az igazgatói határozattal, mert az érintett személyek kezdettől fogva nem állták meg helyüket a színészi munkában. (.?!■) Furcsa és különös ez a megállapítás, hiszen vannak, akik 15—20 év óta színpadon dolgoznak és eddig ezt soha nem mondta nekik senki. A kijelentés alapvetően helytelen. Sokkal jobban lehet egyetérteni az igazgató fogalmazásával, aki szerint .... — a szerződések meg nem újítása elsősorban nem a színészi munkára váló alkalmatlanság, hanem a jövő évadi műsorpolitikai elképzelések válóra váltása miatt tartásban részesülnek, megismerkednek a kulturális nevelő munka kérdéseivel, az ideológiai irányelvekből a szakszervezeti alapszervezetekre háruló feladatokkal, az agitációs és propagandamunkával. Üzemeket, könyvtárakat, művelődési otthonokat is meglátogatnak. térd. lényegében más karakterű színészekre van szükségünk. Valahogy úgy éreztem, hogy a szenvedélyek fellobbanása és egyes kommunisták mély hallgatása egyáltalán nem bizonyította, hogy minden rendben a pártáiét sérthetetlen törvénye körül. Ellenkezőleg, súlyos törés mutatkozik a színház pártszervezetének eszmei, politikai, szervezeti egysége* a párttagok fegyelme körül. A bírálat és elmarasztalás a pártvezetőséget jogosan érte. Amikor legjobban szükség lett volna az öntudatos egységre, a közös cselekvésre az új műsorpolitika kialakításakor, pontosan akkor fordultak el a tagságtól. A pártvezetés tapasztalhatta á súlyos elmarasztalást a több oldalról elhangzott bizalom-megvonásból is. A párttitkér részéről gyakorolt igen komoly önkritika mellett azonban azt is meg kell állapítani, hogy a párttagság sem igyekezett egységesen a szervezeti életet alakítani, Igaz, ebben gátolta az a színházon belüli széltében-hosszáhan hangoztatott vélemény, mely szerint, aki bírálni merészel* azt? kirúgják. (?!) Hogy ez a valóságban mennyiben helytálló vagy helytelen vélemény, ezt az illetékesek közül érdemben senki sem igyekezett megmagyarázni, sőt a taggyűlés meg nem tartása, a kommunisták közti nyílt véleményeltérés, egymással való nem tárgyalás, ezt csak fokozta. Jelenleg a vélemények elhangzása után különböző fórumokon mindenki keresi a maga igazát Feltétlenül szükséges, hogy az arra illetékesek — elsősoriban maguk a kommunisták — helyreállítsak a pártszervezet egységét, nyíltan és őszintén alakítsák ki közös véleményüket és érdemi vitával, javaslattal, fegyelmezett, jó művészi munkával segítsék az új műsorpolitikai elképzeléseket. Nincs szükség bólogató Jánosokra, gerinctelen hajlongóikra, imt- rikálókrs vagy rosszul értelmezett egy személyi vezetőkre. Ezek a jelenségek eredményezték, hogy a színház pártszervezete mélypontom van, és így az igen fontos művészeti feladatok végrehajtásában eszmei, politikai téren kevés segítséget tudnak adni. A feladat azonban kétoldalú. Egyrészt a párttagok bátor és megfontolt politikai véleményűikkel. művészi teljesítményűikkel segítsék, alakítsák a színházve- zetés munkáját. Más részről viszont a szakmai vezetésnek is sokkal jobban figyelembe kell vennie a kommunisták véleményét, biztosítani a pártszervezet tekintélyét. Remélhető, hogy a súlyos hibák gyors kijavításával a szakmai és pártvezetés mindent megtesz, hogy az elismerésre méltó régebbi és újabb művészi eredmények az új helyen, új körülmények között állandósuljanak. Dr. Pankotai István OROSHÁZA I j LEGSZEBB I MAGÄNHÄZA kedvező feltételekkel ELADÓ Felvilágosítást ad dr. Torkos Béla, j Orosháza, Könd utca 10. 48611 Tavaszi-nyári rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj: egy darab 1800 forintos Orionton táskarádió — Eredményhirdetés: a július 1-i számunkban 7. rejtvényünk Melyik évben jelent meg és melyik kiadó vállalat adta ki Pintér István—Szabó László: A hóhérok nyilatkoznak című művét? (Figyelem! A könyvtárak segítenek!) Tavaszi-nyári rejtvénypáiyázat 7. 1966. május 22. szelvény Szakszervezeti kultúrfelelősök tanfolyama Szegeden Huszonöt esztendős színészi jubileumát ünnepli ebben az évben. A kispesti Nyári Színkörben lépett 1941-ben a „világot jelentő deszkákra”, s azóta művészi pályája egyre felfelé ível. Kitűnő alakítások sorát láttuk tőle azóta is, hogy 1958-ban Békéscsabára szerződött. Meséli, hogy a 25 év alatt eljátszott kétszáznál több szerepet, néhány örökre emlékezetes marad a számára; Zuboly, Balga, Csendes Imre a Szélviharból, Rekedt az Optimista tragédiából... és ez a legutóbbi, a Földindulás Kántor Jánosa. Vallja, hogy az ember önmagával soha nem lehet elégedett* még sikerek, felejthetetlen ünnepi pillanatok után sem. Talán mindezek ötvözik a művész szívébe a legnagyobb, az alkotó elégedetlenséget: még többre törni, még többet elérni.... Nagy alakításokra emlékezve, A másik szenvedély: a festészet.
