Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
I96S. május 22. 7 Vasárnap „Gabi” és bandája \Nem A gyávák bandája es nem a Timur és csapata című filmekre gondoltam, mikor a fenti címet leírtam. Békéscsabán, a Bánszki utcai és Vilim utcai lakók az esti szürkületben felhangzó gyermekzsivajt, amely sajat gyermekkoruk emlékét idézi fel, sem tévesztik össze a filmen látott szereplőkkel. Ezen a környéken a biciklitulajdonosok és a földszinti lakások bérlői remegve néznek ki hol az utcára, hol a pincelejáratra, mikor törik az ablak, vagy mikor tűnik el a kerékpárról a íampa. szinte versenyben tűnik el a kerékpárlámpa, pumpa, csomagtartó, ülés és mindaz, ami könnyen mozdítható a kerékpár, ról. Es jaj annak, aki szót mer emelni. Legutóbb egy asszony figyelmeztetni találta a „bandavezért” (mindössze 12 éves, Gabi), s másnap nem kis bosszúságára kerékpárgumija ketté volt metszve. E kép alapján könnyen lehetne általánosítani, hogy milyen rosszcsont gyerekek laknak ezen a környéken. Természetesen nem kívánunk sem menlevelet, sem szégyenfát adni senkinek, de jó lenne, ha a rosszcsont gyerekek szülei szigorúbb pedagógiai eszközöket alkalmaznának odahaza. Az elszaporodott és egyre nagyobb felháborodást keltő randa- lírozást látva a városi tanács illetékesei most parkőrt alkalmaztak, és ha valamelyik gyereket „elkapják” kárt okozó csínytevés közben, nem őt, hanem a szüleit sújtják pénzbírsággal. Az igaz, hogy az Állami Biztosító esetleg kifizeti a kitört ablaküveget. De a takarítás és az egyéb kellemetlenségek mégiscsak a lakókat terhelik, azokat, akik elszomorodva figyelik a lent randalírozó kis csínytevőket. A panaszok jogorvoslatra várnak. Egymással a szülők a gyerekek miatt nem akarnak veszekedni, kellemetlen szólni. Mi mégis úgy érezzük, otthon az apukáknak és anyukáknak kell nagyobb szigorral fellépni, hogy csak játszanak, s ne kárt okozzanak „Gabiék”— (—czi.) Gondot fordítanak a kertek rendben tartására Békésen a kertek rendben tartására, a növényvédelemre vonatkozóan még télen szabálytör- vény-tervezetet készítettek, amit a tanácsülés jóváhagyott. Ezután a tanács, a Hazafias Népfront, valamint a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetői megbeszélést folytatták a kerttulajdonosokikal, akik hamarosan minden zártkertbe (80— 100 holdanként) kertgazdákat és csőszöket választottak. Az utóbbi fizetésének biztosításához 100 négyszögölenként 12 forint hozzájárulást állapítottak meg. A földművesszövetkezet a kertes területeken cementikádakat helyezett el a permedé keverésére. Négy bizományosnak permetező- és porozógépet adott ki, amit a kerttulajdonosok igénylés esetén kölcsömhasználatra megkaphatnak. Permetezőbrigádok is alakultak, amelyek — meghatározott tarifa alapján — azoknál vállalnak munkát, akik azt kérik. Tavasszal a földszöv 4 vagon pétisót biztosított a termelőknek. Mintakertet is kialakítottak, ahol a kerttulajdonosoknak időnként bemutatják a fák, növények gondozását. A gyümölcsösök nagyobb hozama, a termés jobb minősége már az idén várható, de a következő években még fokozottabban megmutatkozik majd. Az élet megy tovább Délután öt körül jár az idő ... Békéscsabán, az Árpád soron, a fürdőbejárat- tál átellenben két — 40—50 év körüli — férfi beszélget. Egyikük, hátralökve fején a simlis sapkát, széles mozdulatokkal magyaráz: — Értem én jól, hogy szakdolgokba ne üssük az orrunkat, de ettől még lehet magánvéleményem, ezért megint csak azt mondom, tervezzék hátrébb a tornyot. — Mit tervezzenek hátrébb? — néz nagyot a másik, aki hajadonfőit van. — A toronyházat, amelyiknek már csinálják a helyet a Bánszki meg a Dózsa György út sarkán. Van még ott két kis rossz épület, tüntessék el és két telekkel hátrébb építsék fel a torony- épületet, és akkor nem csapja agyon a Nemzeti Bankot, nem takarja el az új lakótelepet sem, és ráadásul egy szemet gyönyörködtető, le- wägßs parkot varázsolhat eléje a kertészeti vállalat. Azzal, hogy a monstrumot visszább helyezik néhány telekkel, még jól egyensúlyozhatja a túlvé- gen, a Kossuth téren levő tornyok tömegét. Mert megírta az újság, hogy városké- pileg ezt kell neki ellensúlyozni. — Nem értünk mi ahhoz — feleli a hajadonfőit levő. — Akkor mondok egy értelmesebbet — tolja egészen a feje búbjára sapkáját a „tornyos”. — Látod amott az úttestre tolakodó betonoszlopot? — Amelyik az úszómedence világítókábelét tartja? — Pontosan. Már hónapokkal ezelőtt szemlélhették hivatalos emberek s a fejüket csóválták, mert hogy a láb, és kerék alá eső sarkantyúját annak idején az építőinek le kellett volna vésetni. Azóta megfordult már itt néhány építőrészleg, de mivel egyiküknek sem volt „az asztala”, hát hagyták némi életveszélynek. Persze, erre is mondhatná bárki, hogy mi közöm hozzá? De akkor nézze, oda az útszélre meg az árokba aranyat érő sóder van szétszórva, beletaposva, amit itthagytak az útépítkezések után. Emlékszem, barátom, mikor harminc évvel ezelőtt a Sorg és Társai minket egy- egy építkezés után még a jancsiszöggel is elszámoltatott, vö- dörnyi homokot is össze sepertetett. Ma meg? Nem egy helyen eső teszi tönkre zsákszámra avisz- szamaradt cementet, értékes deszkahulladék hever szanaszét, elhagyott szerszámot, felhasználatlan gömbvasat zabái a rozsda. De most aztán ne mondd te se nekem, hogy semmi közöm hozzá — emeli félig tréfás, félig komoly arccal öklét a simlis, miközben továbbballagnak. A távolban felsivít az 1st- ván-malomba tartó öreg mozdony sípja...-Üj« Meglestük Kunőgotát A határban, ameddig a szem ellát, kukorica és cirok zöldell. Láttunk ugyan táblát, ahol még a tavalyi kukoricaszár díszlett, de olyan konok a talajvíz, hogy nem tudtak a sáros földre rámenni. Másutt tótágast fordított kerékpárok, gazdáik kezében szaporán forgolódik a kapanyél. Oláh Mi- hályné két lányával másfél hold cirok sarkában szorgoskodik: — Bizony, jobban ki lehetne kelve. Máskor ilyenkor egyelni szoktunk. Nagy vót a víz, későn vetettek... A faluban 47 üres házat tartanak nyilván. Ma 5470 a lélek- szám, a legutóbbi két népszámlálás között ezerrel csökkent. A Peumot a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Kunágo- tán temették el. Az iskolában az igazgatóasz- szonytól megtudjuk, hogy elég nagy a zsúfoltság. Az alsó tagozatos általános iskolások délelőtt, délután kénytelenek járni, mivel csak így képesek helyet biztosítani az állattenyésztő szakiközépiskola diákjainak. — Hogy nem kedvelik a fizikai munkát? Azt egyáltalán nem mondhatnám. Gyakorlati órákon korábban kint vannak az istállóban, mint a tehenészek. S vajon van-e elég szakképzett tanár? A városi egyetem után hogyan érzik magukat falun? A bölcsőde lenne egyébként a legeslegújabb, csak hát nem akar készülni. Pedig megvannak a tervek, biztosítva a pénz, éppen csak a Mezőkovácsházd Építőipari Ktsz — .akiket kivitelezőnek jelöltek ki — mozgolódik nehézkesen tőfi Tsz-ben 50 év fölött van az átlagéletkor, a tagság jó része — asszony. — Fogyik a nép — mondja egy öreg ember. Több mint kétszázan járnak a községből más vidékre dolgozni. Hová? Domibegyházára, Békéscsabára, Pestre, Tatabányára, Soproniba (!) . Az elfele törekvés a faluból különben a legutóbbi időkben kissé megtorpant. Amióta kezdenek megerősödni a szövetkezetek. — A munkaegység értéke évről évre emelkedik, s ez minden agi- tációnál többet ér. Jó néhányan hazajöttek — mondja Katona Antal községi tanácselnök. (Éppen tizenhat éve az.) Más kérdés, hogy a falu két tsz-e közül a Bercsényiben sokkal többet osztottak az idén, mint a Petőfiben. Pedig az utóbbi a régebbi közösség, náluk vannak a jobb fekvésű földék, ők örökölték annak idején az uradalmak épületeit; berendezéséit. Ügy látszik, a gazdálkodásiban is többet nyomnak a latba az emberi tulajdonságok, mint a tárgyi adottságok. Hogy a két-három hónapos katonai szolgálatra behívottakat anyagilag ne érje hátrány, mindenki a saját keresetéből átad bizonyos összeget. Tavaly ősszel határozott így a Bercsényi Tsz traktorosbrigádja. Persze, nem csupán baráti segítségről van szó. Arra törekednek, hogy a bevonui- takra jutó munka se maradjon éL Ennél a brigádnál olyan közszellem alakult ki, amiről érdemes néhány szóban megemlékezni. Ha például valakinek elromlik a gépe, a javításban a többiek is segítenék. Ne álljon egy traktor se, mert annak az egész közösség kárát látja. Nemrég Pacsik Gergely, D. Szabó Máté, Fülöp József és Fülöp Sándor kisegítésképpen az almáskamarása Sallai Tsz-ben szántott. Amikor befejezték, köszönőlevél érkezett: „A saját traktorosaink sem végeznek ilyen jó munkát.’? Emléklműavatásra készülnek a faluban. Most az egykori piac helyét parkosítják, az új, megszépített tér Bereczki Márton nevét viseli. Bereczki a múlt század közepén házitanító volt Sármezei földbirtokosnál. A fiatal tanító gyümölcsnemesítéssel foglalkozott. Sok szakkönyve jelent meg, kapcsolatba került külföldi szakemberekkel és neve világszerte ismertté vált. Kevesen tudják, hogy a művei után járó honoráriRejtő Béla: — Szegeden születtem, ott végeztem az egyetemet, kémia és fizika szakos vagyok. Hívtak a Szegedi Konzervgyárba, nem megyek. Semmiért nem cserélném hivatásom, szeretem a gyerekeket, s őszintén szólva, megtalálom a számításomat is. A lakás berendezése vadonatúj, ultramodern, s egy átalakított sufniban gondosan ápolt Trabant. Csak az utak lennének egy kicsikét tisztességesebb állapotban. (Jogos panasz, isten uccse, mi is majd elharaptuk a nyelvünket, akkorákat zökkentünk idejövet.) Szépek a Kunágotán át vezető út szegélyén sorakozó fák, lombjaik a nyári melegben hűs árnyékot adnak. Szatmári Sándor, a község párttitkára azonban másképp vélekedik. Szerinte már két- három éve ki kellett volna vágni a fákat, és újakat ültetni helyettük. Az áráiból portalanítani lehetett volna az utat és korszerűsíteni a közvilágítást, mint ahogy Mezőkovácsiházán is tették. A 25—30 éves fák korhadozni kezdenek, egyre csökken az értékük. Érdemes várni? Kunágotán van egy-két dolog, ami új. Például a cukrászda. Meglepően hangulatos, modem, büszkék is rá az emberek, szeretnek idejárni szórakozni — különösen a fiatalság. Az ő kedvükért minden második héten szeszmentes klubnapot rendez a KISZ, ahol kedvükre rophatják a let- kiszt vagy a csa-csa-csát. Természetesen gitárzenekar muzsikál — fcuinágotai béatlesek. Kár, hogy — mint az üzletvezetőhelyettes asszony mondja — akadnak néha kultúrálatlan viselkedésű felnőttek — nem a szeszre entes napokon —, akik hajlamosak megzavarni a szép környezetben szolidan szórakozó, tisztességes embereket. A kisvendéglőnek csak a berendezése új, de olyan ízléses, csinos, hogy elfelejtkezik róla az ember: falusi vendéglőben ül. Akkor veszi csak észre, amikor kihozzák a megrendelt ételt: az adagok derekasabbak, a felszolgáló udvariasabb, mint — drágább pénzért — a városban. Egyelőre hiába várnak a lurkók és hiába remélnek a? édesanyák. Igaz, jót jelez ez a gond is. Két éve még felháborodottan tiltakoztak a „kollektív nevelés” gondolata ellen ebben a faluban. Hí álba volt jól berendezett póküzem a községben, a kenyeret Battonyáról szállították. A friss áru a rossz utakat alaposan megsínylette, télen a késések miatt is bosszankodott a lakosság. Egyesek már-már kezdtek visszatérni a divatjamúlt házi sütéshez. — Sok volt a panasz, szidták a boltok eladóit, míg végre az Orosházi Sütőipari Vállalat áprilisitól ismét Kunágotán sütteti a kenyeret — újságolta Szegfű István, a földszöv elnöke. Most már a fagyasztás egyre nő. Április második felében csaknem ezer kilót vásárolt a lakosság. Bevezették a cserekenyeret is, amely különösen nagy keresletnek örvend. — Te vagy a vízhordó? — kérdezzük egy fiútól, aki éppen a tanácsháza közelében levő kút- nál nagy üggyel-bajjal kerékpárja kormányára akasztja a kannát. — Én — mondja egy kis büszkeséggel. Vagy kétszáz méterig együtt visz az utunk, közben beszélgetünk: — Hányadikos vagy? — Hatodikos. — Mi akarsz lenni, ha megnősz? — Cukrász. Jóska is az... — Milyen Jóska? — Hát a Piros Jóska. Nem tetszenek ismerni? — kérdd csodálkozva. — Békéscsabán dolgozik. Mindig fehér köpeny van rajta. Dicséri Piros Jóskát, aztán a cukrászsüteményt is. De az utóbbit mintha egy árnyalattal jobban. Búcsúzáskor mutatkozik be: Kisházi András. Lassan már mi is búcsúzunk. Pásztor—V a jda Csanádpalota és Vidéke Körzeti Fmsz SZAKKÉPZETT kisvendéglő vezetőt vesz fel. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés az fmsz központi irodájában, Csanádpalota, Kelemen tér 10 sz. 233
