Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

1966. május 20. 3 Péntek / ' Jogosan kérik A tanyán élés puszta ténye még akkor is nyomasztó ma már, ha élelmiszer- és italbolt meg autóbuszközlekedés is áll rendelkezésre. Az örmény- kúti tanyavilágban, az állami gazdaság és a tsz-ek földjein élők tudják, hogy aligha lesz valamikor közművesített község ott, ahol ők laknak. Másfél év­tizeddel ezelőtt ugyan az állami gazdaság központjához nem messze jelölték ki örménykút központját, a község azonban Szarvas és Kondoros közt a mű- út mellett terebélyesedik csak­nem egész házsorokkal évente. Az állami gazdaság örmény­kúti területének környékén la­kók belenyugszanak abba, hogy a község az élet törvényei sze­rint tőlük 6—10 kilométerre fej­lődik ki. Azt viszont sérelmezik, hogy feléjük kevés a buszjárat, s ez* a kevés annyira zsúfolt, hogy sokan lemaradnak róla. Ez a bosszúság főleg vasárnapon­ként hatványozódik, amikor Szarvasra legfeljebb este tudnak beutazni. Reggel ugyanis csak kifelé van busz. Elég sok a panasz a tanacshá- za melletti falatozóra is. Többek között az, hogy rövid ideig tart nyitva. A presszógépet már ré­gebben leszerelték, de még nem vittek helyette másikat. Ezen túl a bisztró vezetője nagyon egyéni módon látja el feladatát. Hiába kér valaki például egy-két üveg dugaszolt italt azzal a céllal, hogy hazaviszi, mert vendégei jöttek vagy azért, hogy otthon akarja elfogyasztani a bort, sört a család körében. Az ilyen ké­résre az a válasz, hogy ott hely­ben elfogyaszthat bárki tíz üveggel is, de el nem viheti?! Nem akarunk mi a tanyavilág örök időkre szóló fenntartása mellett kardoskodni. Azonban egyelőre, s ki tudja meddig, kénytelenek még ott élni. Oda­köti őket a munkájuk meg az­tán más híján az ottani lakóhá­zuk. A nagyüzemben is és a ház­tájiban is sokat dolgoznak azért, hogy bőséges legyen ha­zánk lakosságának élelmiszer- ellátása. Cserébe joggal kérik utazási és ellátási igényeik gondosabb kielégítését. K. I. Itt a korai káposzta! Megyénk termelőszövetke­zeteinek jó része kiterjedt te­rületen termel korai káposztát is szerződésre a MÉK-nek. Május 25-én, 26-án a MÉK már vesz át korai káposztát a kon- dorosi Dolgozók és az újkí- gyósi Aranykalász termelő­szövetkezetektől. Ez lesz me­gyénkből az első nagyüzemi exportszállítmány, ugyanis a Dolgozók Tsz 15, az Aranyka­lász Tsz pedig 30 holdon ter­meli a korai káposztát. Május végén, június elejéin a tavalyi­nál jóval korábban tömegesen szállít majd a kondorosi Le­nin, a körösladányi Új garáz­da, a szeghalmi Petőfi és a békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezet is. Újabb brigádverseny a szocialista címért — Tíz vagon földieper Svédországnak — Két hír a ttékéxe&nbui Hmtőháxból — Üjabb szocialista címért ver­sengő brigád alakult a héten a Hűtőipari Országos Vállalat Bé­késcsabai Üzemében. A mire­lit részlegnél dolgozó brigád — mely Martos Flóra ne^ét vette fel — minden tagja lány és asz- szony. Céljuk az első osztályú és az exportáruk arányának növelése, a munka minőségének javítása. Mint Puskely Istvánná brigádvezető elmondta, sok olyan feladat van, amihez egy­részt ügyesség kell, a gyakor­lottabbak ismereteinek átadá­sa, másrészt a kötelező munkán kívül — egy kis szív is. Je­lenleg a spárgaválogatásnál és haj ázásnál tevékenykednek és nem mindegy, hogyan dolgoz­zák fel ezt a kényes élelmiszer­félét. Társadalmi munkával kí­vánják segíteni üzemük, kör­nyezetük csinosítását, együttes kirándulásokon járnak majd országot látni, s lépéseket tet­tek, hogy a gyulai gyermekott­hon egyik kis lakója fölött véd­nökséget vállaljanak. rünk továbbfejlesztése során te­hát a pályaalkalmassági ráter­mettség követelményeit úgy volna kívánatos beiktatni, hogy értéke­lése jelentőségének megfelelő mértékben jusson kifejezésre a pontozásban. Még mindig nyitott kérdés azonban, hogyan vizsgálhatjuk, mérhetjük, értékelhetjük a rátermettség, magatartás ismerte­tett kategóriáit? Erre a kérdésre sem könnyű felelni. Bizonyára széles körű kutató-, kísérletező munka fog megoldáshoz vezetni. A nehézségeket az is fokozza, hogy például a speciális pedagó­giai képességek gyakran még la­tens állapotban vannak. Ezekre tehát csak jelzésszerű rezdülések­ből, „nyomolvasásból” következ­tethetünk. A „hogyan”-ra utalva a felső­fokú óvónőképzés kapcsolatos tapasztalataiból, hagyományaiból, eddigi kísérleteiből idézünk né­hány eljárási formát, mérési mód­szert, értékelési szisztémát. Az 1959-ben alakult óvónőkép­zők az első 2—3 évben úgy kíván­ták a már akkor is meglevő fenti igényt, legalábbis részben kielé­gíteni, hogy a felvételi egy moz­zanatát óvodás gyermekek között rendezték meg. A jelölt bizonyos foglalkozási feladatot kapott. (Pél­dául mese, vers, játék, dal, séta, kerti munka, környezetismeret köre, tízóraiztatás stb.) Rövid út­baigazítás után kellett a feladatot megoldania. Ennek a módszernek a másik variánsa az volt, hogy a felvételiző bement a gyakorló­óvoda egy megjelölt csoportjába, s rövid tájékozódás után neki kellett megválasztania foglalkozá­sa anyagát, tárgyát. Ez esetben már a témaválasztás is utalt az érdeklődés irányára, bizonyos képességek funkcionálására. Mindez hasznos vélemények ki­alakulásához vezetett.’ Mindkét felvételi eljárás 8—10 percig tartott. Közben a bizottság tagjai a lehetséges általános és speciális képességek megnyilvá­nulását figyelték (természetesen nem a módszertani követelmé­nyek érvényesülését), és az ötje­gyű osztályzatnak megfelelően pontozták a produkciót. Természetesen egyik eljárás sem alkalmazható a kizárólagos­ság vagy a teljesség igényével. De mint szerény kezdeményezések, adalékul szolgálhatnak a pályaal­kalmasság mérésének és értékelé­sének tudományos igényű kidol­gozásához. Kétségtelenül körülte­kintő, alapos és széles körű vizs­gálati módszerekre volna szükség és hozzáértő szakemberekre. A jövőben bizonyára nélkülözhetet­lenné válik a felvételi bizottságok pedagógiai, pszichológiai felké­szültségének és az adekvát kor­osztály lélektanában való tájé­kozottságának emelése. A fentiek kifejtésével vélemé­nyünket kívántuk alátámasztani, miszerint felvételi rendszerünket a pályaalkalmasság vizsgálatának irányába kellene továbbfejlesz­teni. Ennek lényegesebb ismérvei óvónőképzői (pedagógusképző) vonatkozásában ismertek. Mérési, vizsgálati módszereinek kidolgo­zásához is van kiindulási alap. A j rátermettség, magatartás fokát j tehát feltétlenül értékelni 'telle- j ne, eredményét pedig a pontátlag képzésében az elméleti felkészült­séggel azonos arányban kifejezés­re juttatni. Ezt az arányt a háromharma­dos koncepcióban lehetne legcél­szerűbben kifejezésre juttatni. Vagyis a szerezhető legmagasabb pontszámból egyharmadot a gim­náziumból hozhatna a jelölt, egy­harmadot az elméleti felkészült­sége alapján szerezhetne, a har­madik harmadot pedig a ráter­mettsége, magatartása alapján kaphatná. A maximális pontszám így 30 lehetne, a minimális pe­dig 12. Természetesen e kérdéskomp­lexumnak sok részletét kellene még kidolgozni. Mindez azonban már az arra illetékesek hatás­körébe tartozik. Dr. Tóth Lajos a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatója (Vége.) * Hajnalban mái- négykor kez­dik a földeken a munkát a föl­diepret termesztő szövetkeze­teknél. Ha nem igyekeznek, s a délelőtti napsütéses órákig nem szedik le a gyümölcsöt, könnyen túlérik az eper. Eddig a dobozi Petőfi és az újkígyósi Aranykalász tsz-ek bői több mint 25 mázsa érkezett a Bé­késcsabai Hűtőházba, ahol kü­lönleges gyorsfagyasztó eljárás­sal egy-két óra alatt feldolgoz­zák. s néhány perc alatt mély- hűtik a friss árut. Az eper kü­lönleges fajta, szabályos alakú, tüzespiros színű, s károsodás nélkül bírja a szállítást. A most kezdődő idényben tíz va­gonnal szállítanak gvéd export­megrendelésre. Ülés tart a Békés megyei Szállítási Bizottság A Békés megyei Szállítási Bizottság május 21-én, szom­baton délelőtt 10 órakor tart­ja ülését Békéscsabán, az Iro­daházban. A tanácskozáson először Szikszai József számol be az előszállítások végrehaj­tásáról és eredményeiről, majd Szántay János ismerteti a szállítási bizottság idei munkatervét. Ezután a bizott­ság tagjai meghallgatják Hi­dasi Andor tájékoztató jelen­tését a primőr áruk szállításá­nak helyzetéről, valamint a gyümölcs- és zöldáruk szállí­tásának szervezéséről. Végül a megyei szállítási bizottság dönt a júniusra igényelt TE- FU-gépkocsik elosztásáról. Elet a A víztől oly sokat szenvedett Töviskesi Állami Gazdaságban a talaj egy része csak néhány nappal ezelőtt hajthattak rá a gé­pekkel. Munkában a tárcsa és a fogas. Vetőágyat készítenek. Feltöltik a kukoricavető gépet. Mv—1-es silókukoricát vetnek. A határ minden talpalatnyi földjét hasznosítják. Magasra nőtt az őszi takarmánykeverék. A héttagú Földesi-bri- gád naponta több száz állat takarmányozásáról gondoskodik. A szérűskertben is megélénkült az élet. Kazalozzák a lucerna- szénát. Az új módszer itt is hódít. A Vámosi-féle berendezésre rakják a szénakazlat. Fotó: Esztergál)’

Next

/
Thumbnails
Contents