Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-19 / 117. szám

1966. május 19. 3 Csütörtök Apróság, nagy bajjal Akiket nem csábít a város Még a laboratóriumi vizsgálat nincs meg arról, hogy miért pusz­tult el a tőtkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet három tehene egy héttel ezelőtt egyik éjszaka. Csupán a boncolás eredményét tudjuk, amit az állatorvos adott a vizsgáló szerveknek. Eszerint a nyári karámba szalmahulladék­kal bekerült adrinalinos szuper- foszfáttól, valamint 34 százalékos hatóanyag tartalmú linzisótól szennyezett papírzsákdarabokat ették meg az állatok, s ez okozta a három tehén pusztulását, s vagy 15-nek a megbetegedését. Ennyit tudunk a laboratóriumi vizsgálat eredménye nélkül. Az ügyben természetesen hivatalos szervek vizsgálatot folytatnak, s majd utána megállapítást tesznek az esetleges mulasztásokra és az ezt követő intézkedésekre. Ez a hivatalos szervek dolga, az ügy­nek pedig jogi része. De van itt más is, amiről szólni akarunk. Ha történt mulasztás vagy hanyagság, ennek elkövetőit felmenteni nem akarjuk. A tör­téntek részleteit azonban mégis helyes talán figyelembe venni. A szövetkezet II.-es üzemegy­ségében a műtrágyát — sajnos, megfelelő hely hiányában — kint a szabadban, a karámtól mintegy 300 méterre egy leplanírozott kis részen keverik. Még nincs rendes épületük ehhez, hát mi mást te­hetnének? Legutóbb éppen keve­rés közben kaptak nagy esőt, ab­ba kellett hagyniuk a munkát. Az eső viszont szétverte a papírzsá­kokat, a szél pedig papírcafato­kat dobált szanaszét. Tudják ők is, hogy el kell égetni az ilyen zsákokat, de az eső verte papír­rongyokat nem tudták már ösz- szeszedni. Maradt a szalmahulla­dékban is meg a fűben is. Most összetakarították ott a környéket és a hulladékot a szalmatörmelék­kel együtt a nyári karámba dob­ták, ahogy azt máskor is tették. Csakhogy most ez a már említet­tekkel járt — a jelenlegi vizsgá­lat szerint! Ugyanis a felboncolt állatok bendőjében felragadt pa­tesä lehetővé az érettségi és a felvételi, illetve a középiskolák és intézetünk közötti didaktikai kapcsolat, illetve folyamatosság tekintetéhen. Éhből csak a fon­tosabbakat és az általános jelle­gűeket említjük. Mind a három intézetben s mind a két képzési ciklusban a hallgatók elért felvételi pontszá­ma 46 %-ban felelt meg az érett­ségi rendűségnek, 24 %-ának-pe- dig emelkedett a helytállási mu­tatója. Tehát a hallgatók 70 °/0-a azonos vagy jobb teljesítményt ért el, s csupán 30 %-a mutatko­zott gyengébbnek. Ezt a jelentős emelkedést azonban sem a továb­bi tanulmányok, sem az állam­vizsgák során nem tudták tarta­ni. A hallgatók 34 "1,-ának csök­kent a felvételihez viszonyított áf- lamvizsgarendűségi átlaga. Ellen­ben a hallgatók 77 %-óímk ál- lamvizsgarrendűsége megegyezik érettségi minősítésével. Mindez elég meggyőzően bizo­nyítja, hogy a középiskola négy­éves értékelése megbízható, reá­lis alap a hallgétó felkészültségét illetően. Erre a jelöltet szükség­szerűen rövid ideig vizsgáló (ál­talában egy felvételi tárgyból 20 perc) felvételi bizottság támasz­kodhat. Véleményünk szerint te­hát a középiskola szerepének csökkentése (vagy kiiktatása) el­vileg mindenképpen helytelen vol­na. Legcélszerűbbnek látszik te­hát az azonos részarányok válto­zatlan hagyása a szaktárgyi felké­szültség tekintetében, vagyis a középiskola és a felsőoktatási in­tézmény egyenlő arányú pontbiz­tosítási lehetőségeinek fenntartás sa. A felvételi vizsga anyagának mértékét illetően következő az ál­láspontunk: Nem volna célszerű a középiskola, illetve az érettségi anyagát meghaladó ismeretek kérdezését hivatalosan előírni. Véleményünket több argomen- tummal támogathatjuk. A gim­pirdarabkákal találtak, s feltéte­lezhetően ez akadályozta a gyo­mor működését — ami reggelre pusztulással járt. Ez tehát a történet. Ennek alap­ján sokan azt mondják: „hát iste­nem, előfordul. Nincs ebben sem­mi bűncselekmény". Hogy bűn- cselekményt merít-e ez ki, azt majd megállapítják az illetéke­sek. De sokkal nagyobb tanulsága van máskülönben a dolognak. Megállapítható-e a vétkesség vagy sem, függetlenül ettől vala­mire int az állatok pusztulása. Példázza szinte az élet és a mun­ka minden területére, hogy sok­szor egy-egy apró megfeledkezés, figyelmünket elkerülő tény — még ha nem is megfogható gon­datlanságról beszélünk — súlyos következményekkel járhat. Itt is | ki merte volna gondolni, hogy azi alomnak bedobott hulladék majd1 húszezer forintos kárt okoz?! És másutt is: ha nem nézzük, hogy hova tesszük a létrát, s az eldől, az emberben okozhat kárt; ha nem tesszük helyére a gyufát, a gyerek megszerzi, kgsz a baj; nem nézünk körül, s jármű elé lépünk — meg hány ilyen apró kis fi­gyelmetlenség okoz sokszor súlyos tragédiát és katasztrófát. A baj mellett itt Komlóson is még sze­rencse, hogy csak három jószág pusztult el. De ugyanígy e fi­gyelmetlenség miatt könnyen el­pusztulhatott volna a karám ösz- szes tehene! Ez pedig már száz­ezreket csapolt volna le a közös­ség tulajdonából. Apróságok? Nem! Aprócska kis figyelmetlenségek, olyan esetek, amikor nem nézzük — mert sok­szor nem is „hivatalos” kötelessé­günk —, hogy cselekedetünknek vajon milyen következménye le­het, és kész a nagy baj. De ha azon van a figyelmünk, amit teszünk, s — minden sértés nélkül — használjuk eszünket tet­tünk előtt, akkor kevesebb a baj, s nem kell izgulnunk, mint most a Viharsarok tsz-eseinek, hogy vajon ezután mi lesz? Varga Tibor názium anyaga elégséges alapot jelenthet a felvételhez, ha azt gondosan megtanulja, esetleg szakköri foglalkozásokon tovább­mélyíti a tanuló. (Pl. „Ki miben tudós’’ tv-vetélkedő sikere!) Bi­zonyos kitekintésre a felvételi során úgyis van lehetőség. Ha viszont felnyitjuk a zsilipeket, megfékezhetetlen, parttalan ára­dat ellenállhatatlan hullámaival kell számolnunk, mely sok nemes törekvésünket elsodorhatja. Első­sorban a hátrányos helyzetben levő tanulók esélyeit! Mert akkor hol a határ? És mi a biztosíték a szubjektivizmus, a maximaliz- mus ellen? Ha közöljük a felvé­telizőkkel a plusz-anyagot, gya­korlatilag akkor sem nyertünk semmit, mert minden jelentkező megtanulhatja s így relatíve is­mét hasonló alappal lehet szá­molnunk, tehát semmivel sem lesz könnyebb dolog a- szelekció. Legfeljebb az érettségire készü­lést, a felsőfokú tanulmányokhoz annyira szükséges általános mű­veltség megszerzését veszélyeztet­jük. A középiskolákba vetett bi­zalomnak sem használna. Végül is tudomásul kell vennünk, hogy a felvételi szint csak alapja és kezdete a felsőfokú tanulmányok­nak. Első főkérdésünk egyéb rész­leteire nem téphetünk ki. De a fentiek alapján is megállapíthat­juk. hogy jelenlegi felvételi rend­szerünk nem alkalmas minden tekintetben sem a szakmai (óvó­női, pedagógusi), sem a társadal­mi igénynek megfelelő felvételek biztosítására. A továbbiakban arról kívánjuk szerény véleményünket kifejteni, milyen irányba volna kívánatos felvételi rendszerünk továbbfej­lesztése. Mert a továbblépést a tapasztalat indokolja, az élet sür­geti! Dr. Tóth Lajos a Szarvasi Óvónőképző Intéze* igazgatója (Folytatjuk) Nem a termelőszövetkezetek ki­alakulása után vált divattá az, hogy a falusi emberek egy része, főleg a fiatalok, ipari települése­ken és más helyeken igyekeztek munkaalkalmat, s lehetőleg ké­nyelmes életmódot keresni ma­guknak. Hosszú évtizedekkel ez­előtt vált szokássá az országjárás, sőt a határokon túlra való kiván­dorlás is. A hunyai emberek, fia­talok sem képeztek kivételt: kö­zülük is jó néhányan próbálkoz­tak, s bizonyára jó néhányan próbálkoznak ezután is olyan városokban munkaalkalmat ke­resni, ahol a jó megélhetés mel­lett együtt találják a szórakozási és művelődési lehetőségek összes­ségét. Mi ezúttal azokkal beszél­gettünk, akik nem engedtek a csábításnak, akik a város csillo­gásánál, sokféle szórakozási lehe­tőségeinél többre becsülik szüleik közelségét, az ismerős környeze­tet, a szülőfalut, amelynek határa biztosítja a jó megélhetést, s nem zárja el a tanulás, a szórakozás lehetőségeit sem. Tímár József traktoros nem is akarok máshova elmenni. Ügy érzem, szükség van rám itt­hon. Annál is inkább, mert a húgom óvónőképzőben tanul, s bizonytalan, hogy Hunyára kerül, miután végez. Mellár Tibor fogatos — Mint többen mások, 18 éves koromban én is elmentem Hu- nyáról, hogy kitanuljam a trakto­ros szakmát. Ez sikerült is Gyo- mán. Aztán mielőtt bevonultam, az MHS kötelékében megszerez­tem a jogosítványt személy- és tehergépkocsivezetésre. A hon­védségnél nagy hasznát vettem ennek. Mielőtt leszereltem, elha­tároztam, hogy gépkocsivezető leszek valamelyik autóközlekedési vállalatnál. A szövetkezet vezetői felkerestek, s ismertették az itt­honi lehetőségeket. Mit mondjak? Nem nagyon kellett, hogy rábe­széljenek. Édesapám állattenyész­tő itt a szövetkezetben. Hatan va­gyunk testvérek, de már csak én és az a húgom van itthon — le­het, hogy ő is csak egyelőre —, aki most végri a közgazdasági technikumot. Öcsém gépészmér­nökin tanul. Nem biztos, hogy hazajön. Egy húgom tanárképzőn van. Két nővérem pedig már vég­legesen elköltözött, azazhogy férjhez ment. Itthon is kell ma­radni valakinek. Nem bántam meg, hogy hallgattam a szövet­kezet vezetőire, hiszen tavaly is szép összeget, nagy mennyiségű terményt kaptam 600 munkaegy­ségre. Ifj. Búza Miklósáé egy évig mint családtag, s akkor sem csalódtam. A férjemmel, aki Gyomán dolgozik mint asztalos, úgy határoztunk, hogy amint a pénzünk összejön — másfél-két év múlva —, itt építünk és itt telepszünk le végleg. Amint a szakmájában itt munkaalkalom adódik, ő is itthon marad. Ez azért is jó lesz, mert időnként majd segít a nekem mint tagnak jutó terület megművelésében. Most jóformán egyedül birkózom meg 800 négyszögöl cukorrépa, 2 hold kukorica, 400 négyszögöl kender, 100 négyszögöl magrépa és még több más növény munkái­val. Emellett természetesen sok dolgot ad a klót kisgyermek ne­velése is. Ifj. Búza Béla zetoros — Ennek az esztendőnek a kü­szöbén szereltem le. Azelőtt sem, ezután sem foglalkoztatott olyan gondolat, hogy nem megyek haza, hanem máshol ülök vontatóra vagy gépkocsira. Miután elvégez­tem az általános iskola nyolcadik osztályát, családtagként már dol­goztam itt a szövetkezetben szü­leimmel együtt. Tizennyolc éves koromban beléptem tagnak, s aztán nemsokára elküldött a szö­vetkezet traktorvezetői tanfo­lyamra. Nagyon szeretem ezt a foglalkozást, s hálás vagyok a szö­vetkezetnek. hogy lehetővé tette a kitanulását. Ezért sem, de itt élő szüleim miatt sem akartam és — Ez év április 6-án töltöttem be a 18. évet, s aztán néhány nap múlva én is beléptem tagnak a szövetkezetbe. / Ezt afféle termé­szetes dolognak tartottam, hiszen miután elvégeztem a nyolc általá­nost, itt dolgoztait) édesapámmal együtt családtagként. Ráadásul olyan munkára osztottak, amit szerettem, vagyis fogatos lettem. A három éve épített házunkhoz már én is hozzájárultam kereset­tel is, munkával is. Ezért ragasz­kodom hozzá. Jó meg lehet itt élni. Tavaly is 540 munkaegysé­gem volt, csak hússzal kevesebb, mint édesapámnak. Valószínű, hogy ez év őszén bevonulok a honvédséghez. Biztosra veszem azonban, hogy a leszerelés után sem csábít el innen más vidék és más munkakör. K. I. Fotó: Malmos Április végén iratkoztam be .tagnak a Hunyadi Tsz-be. Mielőtt férjhez mentem, már dolgoztam AZ OROSHÁZI SZABADSÁG MG TERMELŐSZÖVETKEZET folyamatos munka hős lakatosokat felvess BÉREZÉS TELJESÍTMÉNY SZERINT. JELENTKEZÉS A TSZ KÖZPONTJÁBAN, CINKUSI MEGÁLLÓNÁL. ________________________ 73712

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents