Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

1^66. április 14. 4 Csütörtök A békési tej csarnokban ősbemutató Naponta 300 reggeliző — Szűk a helyiség — Ha az ember belelapoz a me­gyei távbeszélő névsorba, azl lát­ta, hogy míg az italboltoknak es egyéb szeszfogyasztási nelyek- nek rendszerint telefonjuk van, addig a tejcsarnokoknak nincs, holott az utóbbiakban fogyasztott italpk legalább olyan egészséges hatásúak gyermekre, felnőttre, mint a szesz. Az élelmiszerkiske­reskedelmi vállalat 120. számú békési lejcsarnoka is nélkülözi ezt a technikai vívmányt. Ám ennek ellenére igen sokan tudnak róla és naponta tömegével keresik fel. Kiss István üzletvezető sze­rint a nyolcórai nyitvatartás alatt félezernél is több azok száma, akik megfordulnak benne. Csak reggelente nem kevesebb, mint 300 ember issza meg itt a tejét, kávéját, kakaóját, s fogyasztja hozzá a péksüteményt. Napközben százkilószámra fogy a túró, a vaj és egyéb népszerű tejtermék. Az ajtó örökké nyitódik-csukódik, jönnek-mennek a vevők, nagy a forgalom az aránylag kicsi helyi­ségben. Egyik vevő, aki bosszús, mert alaposan a lábára taposlak, meg is jegyzi: — Bezzeg,, ha kocsma lenne, volna pénz a bővítésére! Ám nemcsak az áruda és a ve­le egybeszabott reggelizőrészleg, hanem a hozzájuk tartozó konyha is parányi. A kiürült tejeskanná­kat emiatt az utca felőli bejárat­nál tárolják, ahol 5 vásárlók ke­rülgetni kénytelenek. Ennek elle­nére a vállalat presszógéppel kívánja ellátni a boltot. Az amúgy is zsúfolt pultra szerel­nék. Az. hogy a kávézók az eni- bersürúben miként isszák majd a feketéjüket a kilöttyenés veszé­lye nélkül, még titok. A vállalat tisztában van a szűkösséggel, az itt dolgozók nehéz helyzetével és a községi tanács segítségével kí­ván ’valamilyen megoldást találni az igen forgalmas üzlethelyiség bővítésére. , Kiss István üzletvezetőn kívül még Ács Zoltánná, Kecskeméti József né és a nemrég alkalmazott Csepp a tengerből [Lipcsei Margit. vagyis négyen dolgoznak a tejcsarnokban. Reg­geltől zárásig bőven akad tenni­való. Mint mondják, nagyon mun- igényes szakma az övék. Csak a reggelizni betérők esetében na­ponta átlag háromszáz süteményt kell kiadni, ugyanannyiszor meg­tölteni a poharakat, bögréket tej­jel. kakaóval, kávéval, kinek mi­iéi. a háromszáz bögrét el is kell mosni, a pénzt kezelni és egyebe­ket. Helytállásukat bizonyítja, hogy mát- kétszer szerezték pieg a Szocialista brigád és háromszor a Kiváló bolt címet. — Azt se feledjék el megírni — kér bennünket a boltvezető —. hogy segítünk egyensúlyban tar­tani a hetipiaci tej- és tejtermék- árakat. Ugyanis egy mozgóáru­sunk minden alkalommal megje­lenik ott és tetemes mennyiségű tejet, vajat, túrót hoz forgalomba olcsó, azaz állami áron. Viszont mi is kérünk, illetve kérdezünk: — Több tejcsarnokot nern bírna el a 25 ezer lakosú Békés? — Dehogy isnem, ugyanúgy, mint Csaba is, hiszen megírták annak idején. Lett foganatja? Mert az csak jó és csupa egészség, ha gyarapodik a tejivók tábora. Kénytelenek vagyunk beismer­ni. hogy az élelmiszerkiskereske- delmi vállalat vagy bármely „illetékes” részéről a fülük botját sem mozgatták a cikkre. — Mit gondol, hol lenne érde­mes interpellálnunk az ügyben? — kérdezzük félig komolyan, félig tréfásan. Nevetve felel: — A vendéglátóipari vállalatnál semmi esetre sem! H. R. április 15-én Cserhalmi Imre új darabja Békéscsabán Április 15-én este 7 órai kez­dettel Békéscsabán, a Jókai Színházban ősbemutatóként Cserhalmi Imre: Alku nélkül című új darabját játsszák. 'Miszlai Istvánnal, a fiatal, de már ismert nevű rendezővel be­szélgetünk a darabról a Csaba- presszó egyik sarkában, fekete mellett. Az ő rendezésében ke­rül színre a darab, mely, mint mondja, Cserhalmi Imrének már a második alkotása, amit a csabai színház előad. Az „Alku nélkül” Miszlai sze­rint nagyon időszerű mű. Nap­jaink egyik bonyolult és éppeji ezért a megmutatás és a kriti­ka reflektorfényébe kívánkozó — témájával foglalkozik; a szo­cialista közigazgatásunk mun­kájának egészséges menetét za­varó, sőt némely esetben egye­nesen akadályozó hibákat, visz- szásságokat, sőt visszaéléseket pellengérezi ki morális vonat­kozásban. A történet fphőse egy város­ka tanácselnöknője, aki megbí­zatását nem állásnak, sem rep- lezentálási és egyéb előnyöket nyújtó pozíciónak tekinti, ha­nem a köz szolgálatának. Soha egyetlen pillanatra sem felejti, hogy parasztproletár sorból ke- Irült a tanácselnöki székbe. A (színdarab a mában játszódik, Hetvencentis A Gyulai Állami Gazdaságiban megkezdték a friss zöldtakar- mány etetését. Szerdán láttak hozzá a takarmány célra vetett rozs aratáséhoz. A 70 centi ma­gasra nőtt rozsból holdanként mintegy 130—180 mázsás tápdús zöld takarmányt takarítanak be, Az orosházi Petőfi Művelődési Házban akvarisztikai szakköri rozsot vágnak amit elsősorban a lejős tehenekkel etetnek. Egyébként az utóbbi napokban szinte szemlátomást nő a gazda­ság nagytábláin minden őszi ka­lászos, Gyönyörűen zöldellnek a kora tavaszi vetések, öt hold ko­rai káposzta földön pedig hiány­talanul megeredtek a tápkockával kiültetett palánták. de időnkénti visszautalásokból megtudjuk, hogy egy, a háború hányattatásaiból menekülő pa­rasztlány negyvenöt után mi­ként kapcsolódik az új, az iga­zi élet menetébe. Ötvenben már egy község tanácselnöke. Előző­leg férjhez ment, közben párja meghal. Még fokozttabb erővel dolgozik, hogy egyedüliségét fe­ledhesse. Lankadatlan energiá­val küzd az idejétmúlt felfogá­sok, helytelen törekvések el­len. Közben beleszeret valakibe, de bármennyire is vonzódik hozzá, szerelmét is feláldozza, mikor kiderül, hogy amaz párt­ember létére annak a felfogás­nak hódol, hogy a cél szentesí­ti az eszközt, és hogy mindig vannak kiskapuk, átjátszható törvények, agyafúrtan alkal­mazható paragrafusok s aki nem tud eligazodni bennük, nem képes azokat saját érdeké­ben felhasználni, jobb, ha el sem indul az életben. Pedig mennyire szerette! Kezdetben még hibáival együtt is vállalta, nem bujkálva, hanem a nyil­vánosság előtt, bízva abban, hogy képes lesz megváltoztat­ni... Cserhalmi Imre már említett első darabját is Miszlai István rendezte. Ügy érzi. most is há­lás feladat az övé. A szerzővel szinte közös nyelv alakult ki. A mondanivaló is közel áll hozzá. A darab főbb szerepeit Stefa- nilc Irén, Szoboszlai Sándor, Köröszlös István és F. Nagy Imre alakítja. A díszleteket Csányi Árpád, a debreceni Cso- konay Színház Jászai-díjas dísz­lettervezője alkotta, ami ugyan­csak nem csekély hozzájárulás a méltó kivitelhez. Kíváncsian várjuk a bemutatót. Ű,j Rezső a/uUxr Sarkiul Gyula ér, Bárdy Zoltán regény« alakítottak. Képünkön Mórocz László, a szakkör vezetője egy csodálatosan szép akvárium előtt. Fotó: Dernény „Különleges” az elekíek igénye? Az eleki Lenin Termelőszö­vetkezet tagja a gyulai barom­fikeltető vállalkozásnak. Ez a vállalkozás arra hivatott, hogy a taqtermelöszövelkezeleket el­lássa naposcsibével. Az igé­nyen Jelül keltetett csibéket rendszerint a tag-szövetkezetek háztáji gazdaságaiban értékesí­tik. Ebben az évben az eleki háztáji gazdaságokba — innen — nem jutott megfelelő mervy- nyiségű és minőségű naposba­romfi. Lehetséges, hogy az ele­ki ek naposbaromfi-igénye kü­lönleges? Valószínű. Ugyanis né­hány héttel ezelőtt felkeresték a csanádpalotai keltetöállo- mást — melynek vezetőjét sze­mélyes barátság fűzi az eleki gazdákhoz — és naposcsibét kértek. A látogatás óta Csa’ládpalotá- rol Elekre szállították a tizen- nyolcezreclik naposcsibét is. 30. •— Ez igaz — vette át a szót Crawford. — De az is igaz, hogy a hírek állandóan szivá­rognak ki Greüey-ből. Sőt azt is tudom, hogy ki gyűjti őket és honnan szerzi. Egymásután két gyilkosság történt a városban baleset örve alatt. De hamaro­san elkészülhetünk a harmadikra is, ha tovább tétlenkedünk. A gyilkost is meg tudnám nevezni. Viszont itt ülhetünk jövő kará­csonyig, ha bizonyítékot aka­runk szerezni. Mi hát a teendő? Rá kell venni őket, hogy elárul­ják magukat. Nem találtak sem­mit sem Betty kocsijában? — Semmi említésre méltót — rázta a fejét a felügyelő. — Egyelőre azt sem tudjuk bizo­nyítani, hogy volt vele valaki a kocsiban... — Ha csak nem azzal a daga­nattal a tarkóján — mondta Crawford. — Az mindennél vi­lágosabban bizonyítja, hogy Bet- tyt meggyilkolták. A gyilkos va­lószínűiéig nem sejti, hogy felfe­deztük a daganatot. Segít ne­kem, felügyelő úr? Thompson kis tétovázás után beadta a derekát. — Akkor hát fogjunk munká­hoz. Hány óra? Negyedtizenket- tő. West hadnagy'! Menjen azon­nal a Palmerston Place 27-es számú házhoz és figyelje a be­járatot. James Brow-nak, a White Club bárnuxerének most meg otthon kell lennie, figyelje meg. ki megy be hozzá s azon­nal jelentse telefonon a felügye­lőnek vagy helyettesének. West távozott. Crawford most Northern laká­sát hívta. De az ezredes nem volt odahaza. Végre a Charters Műveknél megtalálta. Azt mondta, feltétlenül beszélni sze­retne vele állása ügyében meg más dologban is. Northon rendkívül udvarias volt s azt felelte, hogy egész napja el van foglalva, estére meg vacsorára hivatalos, de tíz­kor szívesen látja vendégül vil­lájában. — Én meg időmilliomos va­gyok, ezredes úr — mondta Crawford a telefonba. — Bár­mely időpont számomra megfe­lelő. — Majd így folytatta: — Az imént tudtam meg, hogy Hopkins u* a had t any aggj a r tási minisztériumból volt szíves né­hány jó szót szólni az érdekem­ben. amikor ezredes úr szerdán este telefonon beszélt vele. És ezredes úr válasza pozitív? Igen? Nagyszerű! Köszönöm. Te­hát este tízkor. — Nem akarok beleszólni a dolgába — szólalt meg Thomp­son —, de miféle mese ez már megint? — Hát már elfelejtette, fel­ügyelő úr? Hisz maga mondta, hogy szerdán este háromnegyed kilenc és kilenc között, tehát ép­pen akikor, amikor Mellont meg­gyilkolták, Northon ezredes ma­gánbeszélgetést folytatott Lón-1 donnái. — Hogyne emlékeznék — fe­lelte Thompson. — De csak­ugyan beszélt az a hogyishívják a maga érdekében? — Hallotta, épp az imént mondta Northon ezredes úr. hogy igen — felelte Crawford. — Mondja, felügyelő úr, kaphat­nék egy kis fekete gépkenőcsöt? Tudja, amilyen a kerékagyban szokott lenni. — Mennyi kell belőle? És mi­nek az magának? — Csak annyi kéne. amennyi egy levélborítékbain elfér. — Rögtön szerzünk. — Van még valami óhaja, ka­pitány úr? — Wright őrmester mondta tegnap este, hogy Northon ezre­des úr inasa, akit nyilván maga is ismer. Res ton a neve, a múlt háborúban az ezredes tisztiszol­gája volt. Szeretném, ha valaki kikeresné a régi jelentéseket es megnézné, ki is ez a Res!on tu­lajdonképpen, hová ment a le­szerelés után és a többi. Még­pedig sürgősen. Különben ezek a dolgok a rendőrség szempont­jából épp oly fontosak, mint a miénkből. — Gondolja, hogy itt van a kutya eltemetve? — kérdezte Thompson és nehézkesen fel- emelkedett a székről — Nem gondolom, hanem tu­dom, felügyelő úr. Crawford rágyújtott és hátra­dőlt a széken. „Vajon mikor fog jelentkezni West?” E pillanat­ban, mintha csak gondolataira válasz lett volna, megszólalt a telefon. West hadnagy jelentke­zett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents