Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
1966. április 10. 7 Vasárnap Felsőoktatási reform és a szarvasi óvónőképző hallgatóinak gyakorlati tapasztalata M szarvasi óvónőképző hallga- ® tói a közelmúltban (január —február) vettek részt külső hathetes szakmai gyakorlaton. Ez idő alatt a 73 másodéves hallgató a Tiszántúl egy-egy óvodájában önállóan látta el az óvónői munkakört. A jelen tanévben lebonyolított szakmai gyakorlat különösen jelentős volt az intézet életében. Most vettek részt először azok a hallgatók szakmai gyakorlaton, akik az 1964. tanévben bevezetett új felsőoktatási program alapján kapták kiképzésüket. laktatóink a gyakorlaton levő hallgatók 80 százalékának munkáját ellenőrizték a helyszínen. A hallgatókhoz beosztott óvónők részletesen jellemezték a hozzájuk beosztott hallgatókat Ugyanakkor a szakmai gyakorlatról visszatérve a hallgatók élőszóban számoltak be tapasztalataikról a tanári testület, valamint a megyei óvodai főelőadók előtt. A tanári ellenőrzés tapasztalata mellett a legtöbb segítséget a hallgatókkal foglalkozó óvónők véleményei adták. A szakmai gyakorlatot követő jellemzés három fő kérdés alapján történt. 1. A hallgató elméleti felkészülése, ezen belül részletesen felsorolva, hogy milyen területen a legelmélyül- tebb a hallgatók ismerete. A második kérdés a gyakorlati munkájukra vonatkozott, külön kiemelve e kérdésen belül az elmélet és a gyakorlat egységére való törekvést, a nevelői munkában megnyilvánuló tudatosságot, önállóságot, leleményességet, s azt, hogy a nevelés mely területén érték el legjobb eredményeiket, összegezéseként pedig a harmadik kérdésben a hallgatók világnézeti, politikai, erkölcsi, emberi magatartásának, nevelői, személyiségi jegyeinek elemzése került. A beérkezett 73 vélemény elemzéséből megállapíthatjuk: a hallgatók nagy része szerény, figyelmes, gyermekszerető. Szereti hivatását, vágyódik az óvónői munka után. Mindegyik hallgatót alkalmasnak találták a gyakorló óvónők az óvónői pályára. Nem egy óvónő olyan példákat is emelt ki, amikor a gyakorló hallgatók elsősorban a szeretetre szorulókra, az állami gondozottakra irányították legfőbb figyelmüket. Az egyik hallgatóról (S. J.) ezt olvashatjuk: „Különös gonddal foglalkozott az állami gondozott gyermekek családi viszonyaival. Több alkalommal elbeszélgetett nevelőszüleivel. Igyekezett hatni érzelmeikre. Egy alkalommal bemutatta a gyermeket a naposi teendők végzése közben, hogy ezzel közelebb hozza .a gyermeket a nevelőszülőkhöz.” Az ilyen nagy megnyilvánulásokban nemcsak a gyermekek iránti szeretet és a hivatástudat mutatkozik meg, hanem — a szó frázismentes értelmezésében — a nép, az egyszerű emberek szere- tete. Egyetlen esetben sem kellett “ elmarasztalni a hallgatókat, mert kivételeztek a gyerekekkel, vagy a szülők anyagi helyzete, társadalmi szerepe alapján foglalkoztak volna a gyermekekkel. Ez is egyik bizonyítéka, hogy valóban formálódnak, munkájukban és gondolkodásukban szocialistává válnak az óvónőjelöltek. Az viszont érthető, hogy eleinte még feszélyezettek voltak. Az intézetben kapott alaphoz, a szakgyakorlaton szerzett benyomásokhoz a rutint majd az élet fogja megadni. Van, akinek nagyobb önállóságot, másoknak higgadtabb véleménynyilvánítást kell elsajátítaniuk, amikor tanácsot adnak a szülőknek. De beszámoltak a hallgatók arról is, hogy a családlátogatások alkalmával igen sokat tanultak. Nemcsak verést, részeges apát, nemcsak elhanyagolt, vagy éppen vallásos környezetet láttak, (s ilyen esetben kellő pedagógai tapintattal meg is kezdték a fel- világosító munkát) és elsősorban nem ezt, hanem olyan kiegyensúlyozott családi életet, ahol minden gyermeknek megvolt a maga helye a családban, ahol a szülők materialista világszemléletet vallanak, ahol nagy szakértelemmel, megértéssel és mégis szigorral nevelik a gyermekeket. Észrevették a hallgatók azt is, hogy a kétfajta környezeti hatás mennyire megmutatkozik a gyermek óvodai magatartásában, s hogy az óvónőnek milyen fontos egységesítő nevelési tevékenységet kell kifejtenie. Ami az intézeti munkára az elmondottakból tanulságos, az az, hogy a jövőben sokkal jobban fel kell készítenünk a hallgatókat a családi élet tanulmányozására. Elég sablonos a családi nevelésre vonatkozó szakirodalom és a képzésben sem kapja meg a megfelelő helyet. Ezért fogunk a jövőben sokkal több elemző munkát végezni. Nemcsak jó és rossz családi nevelés van, hanem rengeteg átmenet, s megannyi ellentmondás, a jónak és a kevésbé jónak árnyalatai, keverékei. Ennek meglátása, elemzése valóban nagy szakértelmet igényel. Ez olyan fontos követelmény, amelyet egyetlen óvónő sem nélkülözhet. A jelentések 93 százaléka kiemeli, hogy a hallgatók minden munkájukat megtervezték, tudatosan és lelkismeretesen készültek a gyakorlati feladataikra. S figyelmük ma már nemcsak a kötelező foglalkozások levezetésére, az oktatásra irányul, ami az előző években igen általános volt, hanem elsősorban a nevelési feladatok megoldására. Ez igen sokat jelentő megállapítás, mert o nevelési feladatok ellátása sokkal több szakértelmet, meggyőződést, hivatástudatot igényel az óvónőktől, mint a puszta oktatási feladat teljesítése. Igen nagy gondot fordítottak a hallgatók a játékirányításra. Az előző években talán a legtöbb gondot éppen ez jelentette. Ehhez ugyanis sok ötletre, nagy gyermekismeretre, környezettanulmányozásra van szükség. A játékirányítás egyik fő feltétele a társadalmi és a természeti környezet megismertetése és megszerettetése a gyermekkel olyan szinten, hogy a szerzett élményét a játékába is belevigye. Amilyen mértékben sikerül a gyermeket közel vinni környezetének jelenségeihez, olyan mértékben tükrözi a játéka társadalmi életünk változásait. Ehhez a célhoz nem elég ismeretet nyújtani az óvónőnek, azonosulnia kell a látottakkal, hogy magával ragadhassa a gyermekeket. A hallgatók nagy része pedig teljesen új környezetbe került. Ilyen helyen még nehezebb megtalálni a lakóhely legizgalmasabb, a gyermekekre legnagyobb hatású eseményeit, nehéz rövid idő alatt beilleszkedni egy vidék szokásaiba. Ezek elsajátítása nélkül ugyanis játékirányítás nem lehetséges. || allgatóink dicséretére válik, ■■ hogy a nehéz helyzetekben is igyekeztek mindent elkövetni a gyermekek érdekében. Ahol pl. nem volt játékeszköz az új élményekhez, ott a hallgatók maguk készítettek, vagy közösen állítottak elő a gyermekekkel. A rendelkezésünkre álló adatok alapilyen vonatkozásban öntevékeny. A 24 százalék esetében sem csak negatív okok miatt maradt el az ilyen irányú tevékenység, hanem, mert esetleg jól felszerelt óvodában dolgozott a hallgató. Az eredmények azonban nem feledtetik azt a tényt, hogy a játékirányításban fellelhető merevség, a mesterkéltség akadályozza az eredményesebb nevelői munkájukat, s ezeket a fogyatékosságaikat még ki kell javítaniuk. Szinte kivétel nélkül mindegyik hallgató nagy gondot fordított az óvodákban oly lényeges nevelési feladatra; a munkára nevelésre. A hiba ezzel kapcsolatban az, hogy nem mindegyik munkaterületre fordítottak kellő gondot. Legjobb eredményt a naposi munka irányításában értek el, ami a gyerekek közösségi nevelése szempontjából jelentős. Sok — a gyakorló óvodákban sem alkalmazott — megoldást hoztak magukkal, s azóta már nem egy hallgató a szakmai gyakorlat tapasztalatait igyekezett kamatoztatni. Hallgatóink zöme szervezte be a gyermekeket az élősarok gondozásába, amely a munkára nevelés mellett a világnézeti nevelés szempontjából is jelentős. A növények fejlődése igen alkalmas a természetben végbemenő változások megfigyeltetésére, a növény életének megismertetésére. Az élősarok nyújtotta világnézeti nevelési lehetőségeket igyekeztek kihasználni a hallgatók, sőt nem egy esetben éppen a világnézeti nevelés érdekében rendeztek be élősarkot. A hallgatóknak a világnézeti nevelés terén kifejtett tevékenységeivel igen sokat foglalkoztak a patronáló óvónők. Ez a jelenség azt is mutatja, hogy a gyakorló óvónők egyenrangúnak tartják a szakmai munkával a politikai, világnézeti kérdéseket. Maga a kérdéscsoport külön tanulmányozást igényelne. Jelen helyen csak néhány vonását emelhetjük ki. Az adatok egy része a hallgatók politikai állásfoglalására, a másik része a világnézeti nevelő munkájukra vonatkozik. Az elsővel kapcsolatban azt a szinte állandóan viszatérő megállapítást idézhetjük, hogy a hallgatók figyelemmel kísérik a vietnami eseményeket, olvassák a napi sajtó idevonatkozó híreit. A figyelemnek ez az állandó és sokoldalú irányulása a politikai meggyőződés mellett női voltukban is gyökerezik. A gyermekek körében kifejtett világnézeti nevelő munkájuk érzékeltetésére a már idézett gondolatokhoz vegyük még egy felügyelő óvónő véleményét:. „Egész napi nevelő munkája során igyekezett a gyermekek valósághű ismereteit gyarapítani. A természetben előforduló változások, fejlődések megfigyeltetésével a világnézet alapjait rakta le.” M eg kell jegyezni, ha nem is minden esetben ilyen egyértelműen pozitív a szándék véghezvitele, mégis a hallgatókban megnyilvánuló törekvés arra enged következtetni, hogy a jövőben is bátran haladhatunk ezen az úton. A pozitív vélemények nem feledtetik velünk munkánk fogyatékosságait, s azt a felelősséget, ami az intézetre hárul a tiszántúli óvónők képzésében és továbbképzésében. A megkezdett úton a továbbiakban is csak akkor tudunk előrelépni, ha bátran szembe merünk nézni a hiányosságokkal, s azokat évről évre igyekszünk csökkenteni. Dr Kovács György vezető tanár Jjan a hallgatók 76 százaléka volt ^£itdí(pé(i heti ~peldiii(itui QózMifiiél Népművelő a szó kristálytiszta értelmében. Sikerei az orosházi Petőfi Művelődési Ház sikereivel egyenlők. Hosszú évek óta igazgatója, és szinte elválhatatlan munkatársa, Zana János művészeti előadóval együtt a művelődési ház lankadatlan erejű kulturális su gárzásának állandó inspirátora. Szervezőkészsége megyeszerte ismert és ami nem lényegtelen: elismert. Azt mondják róla, nincsen olyan napja, órája, hogy egy pillanatra is a megpihenést, a gondtalan szemlélődést választaná. Társaságban nem lehet nem a népművelésről beszélni, vitázni: számára ez az éltető közeg, a hiva tással való teljes azonosulás Örömmel voltunk vendégei néhá ny órára. Versmondói között egy próbán Az Állami Bábszínház vendégjátékát várja Kettesben a kedves hangszerrel
