Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-06 / 81. szám
1966. április 6. 5 Szerda A városnak szeretnek sok minden jót... — És akikor az uradalmi cselédek megmakacsolták magukat: „... a kisbetűiket még megtanul- I tűk, de a nagybetűket már nem lelhet!” — Miért? — kérdeztem én. — Azért, mert az asszonyok már így is sokat nevetnek rajtunk . .. Így kezdi visszaemlékezéseit Nátor.Béla, a népszerű Béla bácsi, Békéscsaba népművelési felügyelője. Tettein keresztül lehet őt igazán megismerni; hadd emlékezzék :. — Fiatal tanítóiként kerültem Fás-pusztára. A kötelező oktatómunkán kívül elhatároztam, hogy (ma így mondanák) felszámolom az analfabétizmust. Az uradalmi cselédek közül összetoboroztam tizenöt embert (mind férfi volt), hogy megtanítsam őket a betűvetésre, meg az írásban végzendő alapvető számtani műveletre. Tiszteltek, szerettek. Nekem, fiatal tanítónak nagyon imponált ez. De főleg az, hogy a szándékosan tudatlanságra ítélt embereket másra is oktathatom: egy kis történelemre, a mindennapi élet helyes szemléletére. A kisbetűig el Is jutottunk. Aztán ... — elneveti magát. — Aztán ? — Az asszonyok közbeszóltak; viccelődtek velük. Amikor otthon, a füstölgő petrólámpa mellett nyögdécselték embereik a betűiket, valami irigység adta féltékenység hatása ala estek. Pedig hát nem is az irigységük volt az igazi ok... — És mi lett a nagybetűkkel? — Nagy nehezen rávettem őket, hogy legalább azokat tanulják meg, amelyek nevük leírásához szükségesek. Erre ráálltak és hogy újra sikerült ösz- szehoznom őket, ez a minden emberben meglevő kíváncsiság eredménye: . „vajon a Kovács Jóska komám milyen , abrakadabrával'’ kezdi a neve leírását. így aztán nagybetűvel kezdhették cselédi tulajdonnevük leírását. azt a nevet, amelyet az uradalom íhtezősége még kisbetűvel sem szívesen írt le... — Hadd tegyem hozzá ehhez az emlékemhez, hogy ma is gyakran felikeresnek olyan emberek, akiknek apját tanítottam a nagybetűre. Például...? legutóbb egy százados. „Ugye nem ismer meg. Béla bácsi?” — neve-1 tett rám. De amikor megmondta j apja nevét, s azt, hogy ő a fia. j meg kellett ölelnem... — Meddig volt Fáspusetán? — Összesen — kutat a pontos dátum után — tizenegy évig. Újkígyósra kerültem. Illetve Apátipusztára. Egy esztendeig mindennap oda-vissza kerékpárral jártam, hol az vitf engem, hol én őt (szegényt). Száztíz gyereket tanítottam, neveltem délelőtt, délután itt. Egy év után Újkígyósra vittek be. De már pusztai nevelő koromban éreztem: kevés az, amit csak az iskolában adunk. Színjátszókat toboroztam, s jól, rosszul, de komoly műveket adtunk elő: elszigetelt tanyaközpontokban, olyan helyeken, ahová eddig még a kultúra szele sem éri el- Egyszer, amikor szekerünk elakadt, sárban kellett gyalogolnunk; s az egyik félcipőmet nehezen találtam meg, ahogy kotorásztam utána a latyakban, a sötét éjszakár ban... Gondos választékán, erős szemüvegén végigszalad az ablakon bekukkantó. bujkáló felhők közül ki villanó napfény... — Hogyan lett Béla bácsiból népművelési felügyelő? — Azt már említettem, hogy tanítóképzőt végeztém. Ott kötelező az énék-, zeneoktatás. Nagyon szerettem mindig a muzsikát. Jómagam is zenéltem. ,.Prepa' ’-koromba n tagja voltam Szegeden a szimfonikus zenekarnak. Másod- hegedűs, mélyhegedűi; voltam. Még a szegedi Nemzeti Színházban is szerepeltem mint a zenekar tagja. Aztán jött a háború, katonáskodtam is. A felszabadulás után Újkígyóson folytattam tovább tanítói tevékenységemet. Ze- neszeretetemből adódott, hogy énekkarokat szerveztem. Felnőttet is, gyermekkórust is sikerült létrehozni. Gyermekkórusom még a rádióban is szerepelhetett. Bárdos Lajosnak, a nagyon jó népdal- gyűjtőnek, zeneszerzőnek fel is tűnt, hogy egy matematika-fizika szakos tanár annyira érdeklődik a zene, a művészet iránt. — Persze, igen... elfelejtettem említeni, hogy az ötvenes évék elején Szegeden elvégeztem a tanárképző főiskola matematika-fizika szakát. Aztán, kevés idő eltelte után, a gyulai járásban tevékenykedtem a népművelésben mint tiszteletdíjas... — Csabán mióta felügyelő? — Hat esztendeje. Nagy elismerés ért tavaly, amikor a május elsejei ünnepségeken „A szocialista kultúráért” jelvényt megkaptam. Igaz. a bábjátékos napok sikeréért elég sokat kellett fáradozni mind- annyiunknak... — Mik a i vágyai Békéscsaba népművelési felügyelőjének? — A városnak szeretnék sok minden jót. Például: mielőtt nyugdíjba megyek, létesüljön egy kultúrkombinát; valósuljon meg ezalatt öt országos szintű, igen jól sikerült rendezvényünk; jöjjön létre egyezség Csaba valameny- nyi kultúrintézménye között egy egységes városi terv kidolgozásában; s ha majd nyugdíjas leszek, s görbebottal elmegyek a rendezvényekre, az ajtóból nézve (csak úgy magamnak) tapsolhassa« utódaimnak, akik nem Fáspusztán az uradalmi cselédeket tanítják a kis- meg a nagybetűkre... Ternyák Ferenc Zengő verseik mutatták be őket — Szovjet íróvendégeink között — Roz&gyesztvenszkij és Ahmadulina a pesti utcán. Regős István felvétele Magas termet, rövid kefefrizura, meleg hang: Robert Rozs- gyesztvenszkij az Egyetemi Színpadon szaval. A magyar fülnek talán kissé szokatlan a ritmus, a dallam olyan erős hangsúlyozása, ahogyan ezt Rozsgyesztvenszkij teszi, ám az orosz költészet, az orosz versmondás népszerű stílusa ez. A hallgatóság mintegy felül a versek ritmusának hullám- vasútjára, s engedi sodortatni magát az érzelmek magassága és mélységei felé. Személyesen is részt véve érthetőbb hallatlan népszerűségük. Közismert, hogy legutóbb, a Költészet napján, tizennégyezer hallgatójuk volt. A Rekviem című verséhez néhány szót mond bevezetőül. Odahaza van egy fénykép, amelyen édesanyja s hat fiútestvére látható. A képen még kicsik, a legidősebb sem több tizennégy esztendősnél. Nem ismerte őket, hiszen a második világháború idején ő még nagyon pici volt, ezek a fiúk viszont már mind a frontra mentek. Csák egy tért vissza közülük. Hozzájuk, a halott nagybácsikhoz írta ezt a sodró erejű, nemesen patetikus Rekviemet. Kötelességének érezte emléküknek áldozni, s ahogy fogalmazta: „az anyák emlékének, mert nincs mérleg, amelyen az anyák bánatát meg lehetne mérni.” Kérdésünkre válaszolva önmagáról beszél. — Szüleim is, mind a ketten, a fronton voltak. Engem egy gyermekotthonba vittek. írtam egy verset, amelyet a tanárom beküldött az Omszkaja Pravda című helyi lapnak. A verset közzétették ás én tizenhárom régi ruibel honoráriumot kaptam... Azonnal odaadtam a fasizmus elleni Védelmi Alap számára, s így azzal büszMHS-lövészszakosztály alakulj- Medgyesegyházán kétkedhet térni társaim s önmagam előtt, hogy hozzájárulhattam a fasizmus felett aratott győzelemhez. A versírást azóta sem tudtam abbahagyni, jóllehet szüleim még néhány évvel ezelőtt is sürgettek: „mikor kezdek már végre valami társadalmilag hasznos munkát végezni.” Ahmadulina is, a szovjet íródelegáció kői tűnő tagja arról beszél mosolyogva, hogy szülei meglehetősen sokáig ellenezték a kissé megfoghatatlan költői pályát. Versében azonban — amelyből most itt, az Egyetemi Színpadon előibb Janesó Adrienn magyarul, majd Bella Ahmadulina oroszul mondott el részleteket — meghatott emléket állít őseinek Családfám címmel. A versből kitűnik, hogy olasz, orosz és tatár ősök ivadékaként látta meg a napvilágot, s csinos arcán a keskeny vágású szemek máig is emlékeztetnek az Ahamdullahok tatár eredetére. Az egyik hozzá intézeti kérdés, amelyet cédulán küldtek a színpadra, így hangzott: „A költőnők egyenrangú társai-e a férfikéitől: nek?” — Azt hiszem, az orosz iroda' lom múltja ékes bizonyság arr:. hogy a költőnők teljesen egyenrangúak lehetnek, hiszen Cvetájévá és Ahmatova példája is ez igazolja. Magam is költőnek és nem költőnőnek vallom magama: Egy másik kérdés a szovjet irodalom úgynevezett új hullámáról érdeklődik. Szergej Antonov.- a kitűnő prózaíró — Üresjárat című elbeszélésének már filmváltozatát is láthattuk — válaszol először: — Kissé divatosnak tartom ezt a meghatározást, amelyben bizonyos politkai és esztét ikai mellék- ízt érzek. Kétségtelen, hogy jelentkezett az orosz költészetben egy új generáció és ennek olyan kiváló képviselői vannak, mint Voznyeszenszkij, Vinokurov. Jevtusenko vagy az itt ülő Rozsgyesztvenszkij és Ahmadulina. Sokan azonban új hullám alatt azokat a szerzőket értik, akik bi ráló jellegű írásokat tettek közzé. Egyesek ilyen alapon még engem, az ötvenéves írót is az új hullámosok közé soroltak. Ezért ez az elnevezés nem megfelelő. Rozsgyesztvenszkij jel és Ahma dulinával erről az új generációról beszélgetünk. Gondolatmenetül: lényege a következő: A Szovjetunióban a költészetnek mindig i- óriási társadalmi szerepe volt; a személyi kultusz időszakában nem volt módja ezt az oly hasznos társadalmi hatását kellőképpen érvényesítenie. A XX. kongresszus olyan lehetőségeket nyitott meg. amelyekkel nekik, az akkor induló fiataloknak csak élniük kellett, s a társadalom érdeklődése fsmét magasra szökkent. Nemcsak a fiatalok, hanem általában a költészet iránt. Pausztovszíkijt, Jeszenyint és még jó néhány klasz- szikust például bármilyen pél- dányszámban adják is ki a Szovjetunióban, egyszerűen nem lehe; megkapni. Ha egy könyvesboltban valaki érdeklődik ezek iránt a (könyvek iránt, azt feltétlenül „naív külföldi”-nek tartják. Bemáth László Közületek munkaerőigénye Az EM 44. sz. All Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — villanyszerelőket, küny- nyfigépkezelőket (ÉM-vizsgával), kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntartóknak napi U,— Ft, nem családfenntartóknak napi 10.— Ft kUlünélésl dijat fizetőnk, amennyiben vidéki lakásbej. leütéssel rendelkeznek és állandó lakóhelyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsi igazolás és munkaruha szükséges. — Továbbá felveszünk — szeptemberi beiskolázás sál — kőműves, ács, vb.-szer„ hideg padló és parkettás szakmába Ipari tanulókat — 8 általános Iskolai vég zettséggel. Jelentkezés levélben. Cím: Budapest, v„ Kossuth Lajos tér 13— 15, munkaerögazdálkodás. 150 A Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz, Békéscsaba, Petőfi u. 4. keres mielőbbi belépésre bádogos szakmunkásokat, valamint autókarosszéria la katos szakmunkást. Jelentkezni szövetkezetünk központi irodájában. 143 • Pár hónappal ezelőtt még elhanyagolt állapotban volt Medgyesegyházán a falu szélén levő MHS-lőtér. Az idén a lelkes MHS-tagok azonban kiirtották a lőtéren levő szinte „dzsungelszerű” növényzetet, elegyengették a talajt, s megfelelő pályát alakítottak (ki a lőgyakoliatokhoz. Ezzel teljesítették április 4-i vállalásukat. A napokban mar rendszeres munka folyik a gyakorlótéren. Jó eredmények is születnek. Kovács József vb-titkár, Zubán Ferenc vadőr és Pászka/ András MHS-el- nök oktatja a lövészeket. AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZUNK kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat Jelentkezés felvételre kizárólag Duna új város, Május 1. 7. sz. tritt. DUN AÜJ VÁROSI és SZÁZHALOMBATTAI MUNKÁINKRA. ÉM 26. sz. Állatni Építőipari Vállalat, 136
