Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-06 / 81. szám

1*6«, április 6.

6

Szert*

Megúsztam

április

Március 31-én lefekvéskor csak az izgatott, hogy tudom-e rögzíteni agyamban, miszerint reggel április elseje van, a bolondját járatás napja, vagyis vigyázat, Róbert! Nem kell mindent készpénznek venni! Erősen koncentrálva aludtam el,..

— Apu! Lekésed a buszt! — hallottam reggel gyermekem hangját, melyből mintha az ugratás felhangjai csendültek volna ki. Megdicsértem remekül működő agyacskámat, majd így válaszoltam:

— He-he-he — ami azt jelenti, hogy tedd bolonddá az iskolatársad. Azzal fejemre húztam a takarót s életem boldogabb céljairól kezdtem ábrándozni...

Később nőm hangját hallot- lam:

— Csakugyan elkésel, te bolond.

— He-he-he... kuncogtam a paplan alatt.

— Mi az, Róbert nem megy a kongresszusra? Negyed óra múlva indul a bjjsz — nyitott be anyósom.

— Apu azt hiszi, hogy áprilist járatunk vele — kacagott gyermekem.

Paplgni magányomban pilla- •natok alatt erőt vett rajtam a komolyság, majd ágyból ugorva, szédült sebességgel öltözködni kezdtem. Mosdótál borult, kávé dőlt, macska nyivákolt talpam alatt, de sikerült elkészülnöm és elértem a buszt. A kalauz néni fiatal, csinos és kacsintós szemű volt. Mosolyogva mondta:

— Tessék vigyázni, utas űr, csukódik az ajtó.

— He-he-he, április elseje — kacarásztam feléje. Ám abban a pillanatban csattant valami s félkarom aktatáskástól kicsüngött az ajtón, bús mementóként, egészen a következő megállóig, az utasok és a járókelők nagy mulatságára. Két fülem vörös közlekedési lámpaként világított a szégyentől a végállomásig. Lehorgasztott fővel szálltam ki. Kábulatomból férfihang riasztott:

— Vigyázz, komám! Lámpaoszlop!

Ijedten ugrottam félre, idomított cirkuszi bakkecske sem különbül. Lámpaoszlop azonban sehol a közelben, csak a leszállók hahotája és Dani barátom kárörvendő képe. Mielőtt a fickó képébe mászhattam volna, elkomolyodott:

— Te Robi, egy Toncsi nevű pesti pacerrel találkoztam tegnap a preszcsiben. Azt mondja, hogy haverod, de nem tudja a címedet. Ma tízkor vár ugyanott. Ötszáz forint tartozását akarja megadni. Na, szevasz.

— Hülye. Nem elég neki a iámpaoszlopi vicc, még ezzel is ugrat — morogtam dühösen és továbbmentem. Végleg elhatároztam, hogy ma senkinek sem hiszek. Egy gyerekhang hallatszott: — Bácsi! Kioldódott a cipőfűzője!... Legyintettem rá. Néhány lépése azonban úgy orra- buktam, hogy csak úgy csattant

\a flaszter. Valóban kioldódott.

— Majd felsegítlek — hallat szőtt szamaritánusi szánakozással. A mindig halálin komolynak ismert hagyománykutató ismerősöm nyújtotta karját. — Végre valaki ebben a kegyetlen emberdzsungelben, hálálkodtam és két kézzel igyekeztem elkapná segítő kezét.

— Eggyel jövök! — vigyoroelsejét

dott el, miközben iskolás gyerekként hüvelykujjával hátrabökött a vállán s én a levegőbe markolva elterültem, mint egy kiéhezett béka.

— Április! Április! — hangzott kajánkodóan a távolodó hagyománykutató hangja.

— Megállj világ, megbosszullak a ma ért szenvedésekért!

Mikor igyekezetem céljához, a kongresszusi épülethez értem, elhatároztam, hogy a benne levő tisztelt vendégsereget alaposan beugratom. (A Hegedűhang Elemző Tudósok Nemzetközi Szervezetének a tájkongresszusáról van szó.) A bábelien zsongó terembe lépve fennhangon kiáltottam, hogy már a folyosón közeledik a magas elnöki bizottság, illő, hogy mindenki nyomban helyet foglaljon! Holott jöttémkor a bizottságnak még a nyomát sem láttam. Pokolian élveztem hát a hirtelen beállott csendet, az ünneplőbe öltözött, nagy tekintélyű szakközönség nyüzsgő igyekezetét, majd a bejárat felé szegződő, várakozásteli tekinteteket. Mikor már úgy éreztem, hogy mai szenvedésemért nyújtott kárpótlás immár teljes, három világnyelven harsogtam szét, hogy „április bolondja, május szamara”. Vártam a felháborodással vegyes derülést, de semmi ilyen. ' Vadul kacagni kezdtem tréfám roppant sikerén. Hirtelen azonban abbahagytam, mert a tekintetek tovább is a bejáratra szegződtek, sőt mindenki felállt. Mi ez?... Szelíd vállon veregetést éreztem. Megfordultam. Mögöttem állt az egész Nagytekintetű Elnökség. Valaki franciául súgott másvalakinek, hogy fusson orvosért. Kökben két frakkos úr belém- karolt és miként az idegössze- roppantakkal szokás, szelíd esti mesét súgva fülembe, kivezettek.

— Örült vagyok! A bolondokházába velem! — hörögtem a mentőautóban az orvosnak, miközben szemhéjamat le-fel hú- zigálta.

— Velünk nem fog április bolondját járatni, mint a kongresszussal — sziszegte. Megállította a járművet és kihajított.

Olyan összetörtén ballagtam az Élővíz-csatorna partján, akár egy összetört meisseni porcelán. Rémülten figyeltem fel:

— Segítség! Megfulladok!

A csatorna vizében emberalak bukdácsolt. A túlsó partról két srác kiáltozott:

— Bácsi! Mentse meg! Mi nem tudunk úszni!

Repült rólam kalap, zakó, nadrág, cipő és már hasítottam is a bruhuhuhu-hideg vizet. Végre elértem a fuldoklót, de csak egy bábu volt, rajta tábla, a felirattal: „Április bolondja!” Ki is ugrott kezeim közül. A parti srácok madzagon magukhoz rántották és kacagva elisz- koltak.

Felöltözve, vacogó fogakkal ballagtam a buszhoz. Közben betértem a presszóba egy forró feketére. Az ismerős felszolgáló meglepetten mondta:

— Vizesnek tetszik lenni!

— Igen, mert megúsztam április elsejét — feleltem nem csekély öngúnnyal.

— Apropó! — így a felszolgáló — kereste egy pesti ismerőse. Félezer forintnyi tartozását akarta rendezni. — Sokáig várta.

Űj Rezső

Honvédelmi neveldinunka az iskolákban

Korábban sokan vitatták; kell-e honvédelmi nevelőmunká- val foglalkozni az iskolákban? S ha igen, hol kezdjék el, a kisdiákoknál vagy a középiskolásoknál? Nem lenee-e elég, ha a honvédelmi nevelés tekintetében az országosan kiépült és egyre szélesebben tevékenykedő Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervezeteire támaszkodnánk? És hogy ha mégis bevezetnék az iskolákban, mi legyen az a pontosan körülhatárolt tartalom, amely szerint a nevelők dolgoznak majd, s milyen formában tegyék azt? Nem lehet-e félremagyarázni majd ezt a honvédelmi nevelőmunkát, nem kelti-e valamiféle háborús készülődés hangulatát?

A kérdések özöne merült fel a vitában. A szükségesség kérdése azonban hamar eldőlt, mellette súlyos érvek sorakoznak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy — éppen a béke megőrzése érdekében — erős, ütőképes néphadseregre van szükségünk, ez pedig elképzelhetetlen a haditechnika mind gyorsabb színvonalra emelése nélkül. A magas színvonalú haditechnika pedig megköveteli az egyre képzettebb katonákat. Az is nyilvánvaló, hogy ma már nem elég, ha csupán a hadseregben kapott kiképzésre és nevelésre számítunk, feltétlenül szükséges, hogy mire a fiatalok bevonulnak, már rendelkezzenek bizonyos erkölcsi és gyakorlati fel- készültséggel; „jó ismerősként” kerüljenek a hadseregbe.

E közvetlen -gyakorlati hasznosságon túl azonban van az iskolai honvédelmi nevelőmunkának egy még lényegesebb feladata. Hiszen a honvédelmi nevelés többet jelent, mint egyszerű honvédelmi előképzést. S éppen ezen a területen kap lényeges szerepet az iskola. A legfontosabb: egy bizonyos szellem kialakítása és ápolása a fiatalokban. Nem valami militarista szemléletről van szó, ellenkezőleg: legkorszerűbb közösségi érzés, a szocialista hazafiság ápolásáról, annak a felelősségtudatnak már a gyermek-, és serdülőkorban történő kialakításáról, melyet mindenkinek éreznie kell országunk, társadalmi rendszerünk vívmányai iránt. Annak a kötelezettségnek korai tudatosítása, hogy közös • dolgainkat mindenkinek védenie kell akár elvi, akár tényleges támadás éri, ez a honvédelmi nevelőmunka lényege, ezért szükséges már az iskolában elkezdeni.

Amióta az MSZMP Politikai Bizottsága 1964 áprilisában határozatban is foglalkozott a honvédelmi neveléssel, szerte az országban sok helyen fokozódott ez a munka az iskolákban is. Osztályfőnöki órákon katonai témák kerültek szóba, a történelemórákon hangsúlyosabbak lettek nagy katonai hagyományaink; szabadságharcaink, forradalmaink hazavédő csatái. A szakkörben is megindult egy bizonyos specializálódás, különösen a technikaiakban, modellezőknél, rádiósoknál. Kapcsolatok létesültek honvédelmi alakulatokkal, s az MHS-szervezetek mindenütt komoly segítséget nyújtanak az iskoláknak technikai felszerelésben, szakemberekben.

Az általános, közép- és ipari- tanuló-iskolákban egyre több helyen választanak a tanári karból honvédelmi felelősöket, akik többnyire tartalékos tisztek. Ök dolgozzák ki a honvédelmi nevelőmunka terveit. Már a legkisebbeknél is megtalálták a lehetőségeket: néhány általános iskolában például a nótafa szakkör tagjai régi és új katonadalokat tanulnak, néhány alsótagozatos napköziben történelmi és honvédelmi jellegű diafilmeket vetítenek, úgynevezett „úttörő-honvédelmi versenyeket” és járőrver- senyeket szerveznek a katonaság és az MHS közreműködésével. A felsőtagozatosok sok helyen osztályonkénti laktanyalátogatásokon vesznek részt!, úttörőösszejöveteleiket kiváló honvédek, tisztesek és tisztek látogatják, akik élménybeszámolókat tartanak, s jó néhány iskola készül a budapesti Hadtörténeti Múzeum megtekintésére vidéken is. És ami szinte valamennyi iskolában közös: az alkotmányban lefektetett honvédelmi kötelezettség ismertetése és magyarázata csaknem mindenütt szerepel az osztályfőnöki órák tématerveiben.

Sorolhatnánk méa tervezett és megvalósított ötleteket: tapasztalatokban már most sincs hiány. A feladat azonban az, hogy a honvédelmi nevelőmunka egységes formáját és módszerét alakítsuk ki, egy általánosan bevezethető gyakorlatot. Az egyre halmozódó tapasztalatok ezt már a közeljövőre ígérik.

Sztankay József

A Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum levelező tagozatára csak olyan munkaviszonyban álló dolgozók jelentkezhetnek, akik középiskolai érettségivel (képesítő), oklevéllel rendelkeznek. Egészen kivételes esetben kérhetik felvételüket olyan nagy gyakorlattal rendelkező műszaki dolTíz év eredményeire és sikereire emlékezik Ferenc zeneszerző

Váry

(Tudósítónktól)

A „Százéves cukrászdában” a tortaköltemények és cukrászremekek ritka családi ünnep vendégei részére is készültek. Özvegy Lázár Jánosné, a népszerű Rózsi néni, a cukrászda 45 éves tulajdonosa és vezetője ugyanis ekkor ünnepelte 80. születésnapját. A 80 gyertyás torta körül összegyűltek a népes család tagjai a házastársakkal és az unokákkal együtt. Ezek között találtuk Váry Ferencet is, aki szintén a kedves ünnepre utazott le Budapestről családjával együtt.

— MiveJ. az 1945-ben éppen Gyulán bemutatott első operettemet és más ifjúi próbálkozásomat ma már csak emléknek tekintem, 1955-től számítom zeneszerzői működésemet — emlékezik vissza a megtett útra Váry Ferenc. Ez még nem olyan hosz- szú idő, hogy érdemes lenne eredményeiről és sikereiről mérleget készíteni. 13—15 rádió-, ugyanennyi televíziójáték, két nagyobb színpadi alkotás, szimfonikus és vokális művek sora igazolja, hogy mennyire termékeny volt az elmúlt tíz év.

Kik és hogyan jelentkezhetnek a Felsőfokú Gépipari Technikum levelező tagozatának békéscsabai konzultációs csoportjába?

gőzök is, akiknek a fenti iskolai képesítése még hiányzik. Ez esetben külön magyar nyelv és irodalom tantárgyból is kötelesek vizsgát tenni. A felvételt a Tü. 821-es raktári nyomtatványon kell kérni, s ezt a békéscsabai konzultációs csoporthoz benyújtaná, ahol fölülvizsgálják és a főiskola tanulmányi osztályára továbbítják. A határidő: 1966. április 20. Cím: Felsőfokú Gépipari Technikum levelező tagozat konzultációs csoportja, Békéscsaba, Postafiók 101.

A felvételi jelentkezési lapot lehetőleg gépírással, (esetleg nyomtatott betűkkel) nagy gondossággal, minden kérdésre pontosan töltsék ki. Orvosi véleményt az SZTK illetékes orvosánál szerezhetnek be. Hasonlóképpen szükséges a vállalat, a pártszervezet, a szakszervezet véleményezése is. Az idevonatkozó rendéletek szerint a munkáltató a felvételi kérelmet csak akkor tagadhatja meg, ha az érdekelt dolgozó továbbtanulása a vállalat munkájában el nem hárítható zavart okoz. Erről a vállalat az indokok megjelölésével a dolgozót írásban értesíti. Ilyen esetben a dolgozó a munkáltató Mettes szervétől kérheti a sérelmes intézkedés megváltoztatását.

A jelentkezési laphoz csatolni kell az önéletrajzot, érettségi (képesítő) ’ bizonyítványt, szakmunkásbizonyítványt, ha előkészítő- tanfolyamra járt, annak bizonyítványát. A felvételi vizsgát Békéscsabán előreláthatólag május végén tartják meg. Annak pontos helyéről, idejéről a jelentkező hallgatókat értesítik. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. Tantárgya: matematika, fizika és rajz. A felvételi vizsgán elért eredményeket pontszám alapján bírálják ed. Az első félét' szeptemberben kezdődik. Hetenként egyszer konzultáció lesz Békéscsabán. A felvételt nyert hallgatókat egy tanévre 24 nap pót- szabadság és 18 nap átlagkeresettel fizetett távoliét illeti meg.

— 1965-ben két tv-filmhez írt zenémre lehetek büszke, a Mi- hedyfi Imre által rendezett Ivan lljics halála című film az Arany Nympha-díjat, míg a Kat- kics Ilona által rendezett „Bicebóca” tv-film a közönség nagydíját vívta ki Monte-Carlóban. A rádió jövő hónapban mutatja be az Atom-hotel című rádiódrámát, amelyhez én írtam kísérő zenét, a nagy slágert Horváth Tivadar énekli. A Fővárosi Operettszínházban most fut és reméljük sokáig műsoron marad a „Bíbor virág” modern stílusú színpadi zene, ami egy szovjet mesejátékhoz készült.

— Örömmel hallottam, hogy a májusi bérleti hangverseny műsorán egy régebbi szimfonikus művem,' a „Gyulai vár regéje” is szerepel. Ezen a gyulai bemutatón szeretnék jelen lenni, sőt, azt hiszem gyümölcsöző lenne, ha a várjátékokkal kapcsolatban is tudnánk régi terveimből valamit megvalósítani —fejezte be a beszélgetést Váry Ferené zeneszerző.

M. Cy.