Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-05 / 80. szám
1966. április 4. 3 Héttő A Kassai család Amint belépünk a kiskapun, egy vörös Pannónia motorkerékpáron akad meg a tekintetünk. Aztán az udvar első részén, ami félésva várja a veteményezésme alkalmas időt. Az elkerített baromfiudvar csendes. A nyolc malac jóllakottan alszik az ólban. A 110 kisliba és ennyiforma csibe szobafogságban van egyelőre, mert mindössze egyhetesek. A 80 ev körüli nagymama fűt nekik, s hol vizet tölt, hol éleséget szóro- gat. A fiatalasszony, Kassai Fe- rencné a húsvét előtt szokásos meszelést végzi a konyhában. Meglepődik érkezés úrikon. Ügy látszik, ritkán vetődik idegen ebbe az Okány déli szélén álló családi házba. Férje kint tesz-vesz valamit az Alkotmány Tsz határában. Kassainé iskolába indítja legkisebbik fiát, az ötödik gyereket, aztán beszélgetni kezdünk a szövetkezet, a gyárak, az egész nemzet legkisebb, de mégis nagyon fontos éltető sejtjéről, a családról. Húsz évvel ezelőtt, 1946-ban esküdtek hűséget egymásnak vagyonka, különösebb támasz és segítség nélkül, „majd megélünk valahogy” elhatározással. Kassai Ferenc napszámoskodással, majd haszonbéres föld művelésével igyekezett előteremteni a mindennapit a gyorsan növekvő számú családnak. Az 50-es évek kezdetén belépett a termelőszövetkezetbe. Aztán, mikor ott is traktorosokat toboroztak a gyantéi gépállomásra, ő is elment. Ügy megtanulta az erőgépek és a kombájnok kezelését tanfolyamokon és a gyakorlatban, hogy brigádvezetőségig is vitte tíz év alatt. Megtanulta, de nem szerette meg. Ugyanis, amikor visszakerült a szövetkezetbe, nem ült rá semmilyen gépre, hanem azóta a növénytermesztésben dolgozik. Tavaly is egész területet vá1la1t, s úgy számolt, hogy megművelésében segít majd a népes család is. Csakhogy felesége az ő tudta nélkül vállalt még egy egész területet. Megbirkóztak vele, mert a nyári iskolaszünetben még a tízéves Pistit is mozgósította az édesanyja. — Kifele, csak tanuljátok meg, hogyan kell a kenyeret keresni — mondogatta nekik, amikor azok inkább játszadozásra, mint munkára kívánkoztak. Még nem tudni, milyen életpályát választ a három általános iskolás gyerek: Róza, Erzsi és Pisti.Lehetséges, hogy a szülői erély beülteti őket is a gimnáziumiba, mint Ferencet és Máriát. S esetleg éppen úgy otthagyják egy-két év múlva, mint a két idősebb testvér. Feri mentségére az szolgált, mikor kétévi tanulás után otthagyta a gimnáziumot, hogy ő gépipari technikumba akart menni már eleve, de nem vették fel Otthagyta hát a gimnáziumot azzal, hogyha nem is technikusi szinten, de ő mégis gépész lesz. Már évek óta ze toros az Alkotmány Tsz-ben, s Pesten saját költségén vizsgát tett és megszerezte a vezetői jogosítványt motorkerékpárra, személy- és tehergépkocsira. Nagyon boldog volt, mert éppen 18. születésnapján kapta meg az okmányokat, akkor, amikor hivatalosan is átlépte a nagykorúság határát. A Ferinél egy naptári évvel fiatalabb Mária azt mondta, hogyha a bátyja nem jár a gimnáziumba, akkor ő se tolong naponta kétszer a buszon s az első év után ő is kimaradt. Apjával, anyjával egy sorban dolgozott kora tavasztól késő őszig tavaly is. A sokféle növény mellett 100 hold rizst is be kellett takarítani. A rájuk eső rész levágásához összefogtak a szövetkezetiben negyedmagával dolgozó Márta Jánosékkal és hamar végeztek. Erre az esztendőre felborult a család tavalyi hadrendje. Az történt ugyanis, hogy Máriát két hónappal ezelőtt kinevezték takarmányraktárosnak Nagy Albert ál- Ilattenyésztési brigádjába. Jól vá- llasztottak. Legalábbis Nagy Allheit azt mondja, hogy ő már 12 éve brigádvezető, de még ilyen (precíz pontossággal senki sem kezelte a tákarmányraktárt. Bizonyára a hiányt semmiben sem szenvedés, szüleik és tesvé- reik szeretete, a semmivel sem pótolható meleg családi fészek mondatott nemet Ferivel, amikor a jogosítványok megszerzése után Pesten aikarták marasztalni. Ez mondatot nemet Máriával is, pedig Szegeden az apai nagyanyjánál lakhatott volna, s jó kereseti lehetőséget ígértek neki egy ottani gyárban. Meg aztán úgy van az, hogy szép, szép a város csillogása, ezernyi látnivalója, szórakozási lehetőségé, de ezeknél mégis kedvesebb az ismerősök sokaságától zsibongó, megszokott szülőfalu. Az elvágyakozók közül sokan ezért tértek vissza. Kassai Feri és Mária nem ment él, hogy ne kelljen egy ideig sajgó szívvel a családtól, az ismerős környezettől távol élni és aztán visszajönni. Kukk Imre A békéscsabai gimnazisták szalagavató ünnepsége Szombaton, április 2-án délelőtt a Szabadság moziban tartották meg a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulói a felszabadulási ünnepséget és a negyedikesek hagyományos gombavató ünnepségét. A gomb helyett azonban most világoskék szalagot kaptak az iskolától búcsúzó diákok. A műsor keretén belül szavalatokat, énekszámokat adtak elő a tanulók. Különösen Návai Anikó szavalata kapott nagy tapsot. A negyedekise- ket Sisák János másodikos tanuló köszöntötte, majd az elsősök, az iskola legfiatalabb- jai átadták a szalagot az „öregdiákoknak ’ ’. Bielik Magdolna I. f) osztály Elnökségi ülést tart az SZMT A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa április 8-án délelőtt 9 órai kezdettel elnökségi ülést tart Békéscsabán, az SZMT székházéban. Először az Orosházi Üveggyár szakszervezeti bizottságának munkája kerül napirendre, majd a ruhaiparban végrehajtott normakarbantartás tapasztalatait vitatja meg az elnökség. Ezt követően Sorbán József beszámol a Békés megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 1965. évi pénzügyi gazdálkodásáról, végül Bányai Béla tájékoztató jelentést terjeszt elő arról a' propagandamunkáról, amelyet a szb-ok a munkaverseny sikeresebbé tételéért kifejtenek. A szövetkezeti gazdák érdekében ly! it tett néhány termelőszövetkezet a kenyérgabonatermesztés ez évi eredményességéért — vizsgálat anyaga került a megyei szervek elé a minap. A jelentés lelkesítő, de elgondolkoztató adatokat is tartalmaz. Azokban a gazdaságokban, ahol a búzatermesztésben elért hozamok évről évre növekedtek és szövetkezeti átlagban elérték a 16—22 mázsa holdankénti hozamot — a békéscsabai Lenin, a kondoros! Lenin, az újkígyósi Aranykalász Tsz és így tovább — nem sajnálták a fáradozást, a talaj szakszerű előkészítéséért, a műtrágya alaptrágyakénti és fejtrágyakénti használatát, a vegyszeres gyomirtást és a karbamidos levéltrágyázást. Jövedelmező üzemággá fejlesztették a kenyérgabona termesztését. Máshol, így a csanád- apácai Üj Barázdában, a méhke- rési Balcescuban, a nagyszénási Vörös Hajnalban, a körösladányi Dózsa Tsz-ben és még néhány helyen viszont nem fordítottak kellő gondosságot, lényegében nem adagoltak alaptrágyaként műtrágyát, s vajon készülnek-e vegyszerezésre, karbamidos levéltrágyázásra? Valószínű, hogy az előbb említett helyeken már nem a kenyér a fő eledel, nem nyúlnak érte napjában háromszor, tízóraira és uzsonnára egy falatot sem szelnek gyermekeiknek. Vagy mégsem? Mennyi is lehet a felelősség ilyen helyeken közös dolgainkért? A kenyérgabona 1965. évi megyei átlagtermése a felszabadulás utáni évek legjobb eredménye Csak eigy könnycsepp csúszott le az arcán. Ajka pillanatra mozdulatlanná lett, tekintete nem fényképezett semmit. Kezében megkezdett kenyérszelet. Mozdulatlan az egész. test. De csali egy másodpercre. Nem tudom, inkább csak beleélni próbálom magamat a fájdalmába. Az a kenyér, melynek búzája Vésztő földjén termett, s melyet most egy harapóssal megkezdett, az fájdalmas emléket idéz. Férjét adta 21 évvel ezelőtt a kenyeret termő vésztői földnek. Ezt látom és érzem egy szovjet asszony pillanatnyi mozdulatlanságában és az arcán végighulló könnycseppében. 1940. A szovjet hadsereg egy hadnagya, Mer- nyikov Dimitrij Ivanovics házasságot köt a Moszkvától 90 kilométerre meghúzódó Kimben, Olga Szemjonovával. A hadnagy 26 éves. Párja majdnem azonos. Jön a háború. Szíve alatt a gyermekkel ottmarad a fiatalasszony, mert Dimitrij a katonaiskolából frontra kéri magát. 1942. A szovjet tiszt szembenéz a fasiszta hadakkal. Ad és kap. De végül is kergeti az ellenséget, Lengyelországon keresztül. Hazánkban sem áll meg. 1944. Debrecen. A főhadnaggyá előléptetett parancsnok egy fényképet nézeget tábori asztalán. Klinből jött a boríték, mely Debrecenig vigyázta a 14 hónapos kisemberke mosolygós arcát. — A fiam. Feleségem és testem vére ... Tragikus. Az apa csali így találkozhatott gyermekével. És a kis pöttömke sem tudta karmolni édesapja borostás arcát. ... Jöjjünk vissza, Vésztőre. Az alacsony, szomorú szemű asszony itt ül melettem. Kérdezem, mert tudni akarom őt és a főhadnagyot, akire holtteste fölött a közös sírban a vésztőiek így emlékeznek márványba vésett szavakkal: „Itt nyugszik 4 ismeretlen szovjet hős, akik életüket áldozták hazánk felszabadításáért”. Az asszony nem tud sokat beszélni. Valahányszor kérdezem, mindig sebet szakítok szívében. Összehaxapja ajkát, s nagy-nagy szünetekkel beszél. — Olyan jó ember volt... Becsületes . Szeretett ... — Mikor volt az utolsó ölelés? Az ismeretlen katona felesége — Negyvenkettő októberében, amikor frontra indult... Azóta nem... — Mit írt utolsó levelében? — Talán szószerint tudom. Ezt: — Hamarosan hajnalodik. Nagyon nehéz harc előtt állunk. Nem tudom, mi lesz velem. Bármi történik is, nagyon szeretlek, vigyázz fiúnkra s rád bízom a nevelését. Szeretlek benneteket. Dimitrij. És megtörtént. Debreceniben lábsérülést kapott Ivanovics főhadnagy. Nem állt meg. Bírta. De a pusztító akna útját állta. Szilánkok hasították testét. Az akarat nem hagyta el. mert szeretni és élni akart. Bajtársai vitték, közben gyógyították sebeit. De a háború nem ad lehetőséget mindig arra, hogy a sebek begyógyulhassanak. Egysége Vésztőre ért, kergetve a náci hadakat. Ott, ott történt, a községháza egyik szobájában... Memyikov Dimitrij Ivanovics főhadnagy meghalt. A vésztőiek a hálának most egy' kis cseppjét kívánják adni a feleségnek. Nagyon jö szívvel. Az általános iskola nyolcadik A osztálya féléves levelezés, után meghívta Szemjonovna nénit: „Mi gondozzuk férje sírját, akinek nevét is megtudtuk három másik bajtársával együtt. Tessék hozzánk eljönni április negyedikén, nagyon szeretnénk látni...” Most itt van. A falu és a nyolcadikosok a főhadnagy fiát is szeretnék itt tudni, de ő nem jöhetett el. Egy évvel ezelőtt viszont már találkoztak. A Magyarországon katonai szolgálatot teljesítő Dimitrijevics Memyikov édesapja sírja előtt tisztelgett. Mert azt mondta alig 15 éves korában édesanyjának: — Ha apámat nem láthattam, a sírját akkor is látni fogom ... Édesanyja mondja most, hogy nem tudott jönni, az ősszel leszerelt és .tanul. Olyan, mint Di- mitrij ... Mindig tanul.. SzemjonoWia! Ügy nevelted fiadat, ahogy az apja kívánta! ... Az egész falu az utcán van. Tiszteletre hajló parasztfejeik mondanak szótlan szavakat a síremlék előtt: — Fogadd el Szemjonovna tiszteletünket és beesülésünket. Te és férjed a legtöbbet adtátok értünk... Varga Tibor volt. Most látjuk, mennyivel lehetett volna jobb is a 13,6 mázsa megyei átlag, ha 1964 őszén és tavaszán azok a tsz-elnökök és főagronómusok, akik mulasztottak, szívvel lélekkel megtették volna kötelességüket. tJ a közös dolgainkért folyta- tott küzdelmünkben egyesek nem vaskalapot hordanának, akkor a kenyérgabonatermesztés ügye megyei szinten előrébb állhatna. S az emberben ilyenkor felvetődik a gondosság' egész láncolata: ha 196S őszén a kenyér- gabona alá nem adagoltak műtrágyát, nem valószínű, hogy jó vetőágyat is csináltak, de az sem valószínű, hogy a követelményeknek megfelelően tették földbe a magot. Nem véletlen tehát, hogy a szeghalmi járásban a körösla- dányi Dózsa Tsz búzatermésátlaga a legalacsonyabb. De az sem véletlen, hogy a viszonylag jó talaj adottságokkal rendelkező orosházi járás tsz-einek termésátlaga miért marad el a hozzá hasonló körülmények között gazdálkodókétól. Van tehát mit tenni, lehet pótolni >a múlt év őszén eseti mulasztást. Itt a fejtrágyázás ideje, fel kell készülni a vegyszeres gyomirtásra és a karbamidos levéltrágyázásra. Megyénk ebben az évben csakis így teljesítheti korábbi kenyérgabonaértékesítési pozícióját. 1966 tavaszán — sajnos — még mindig azon kell meditálni, hogy az agrotechnikai eljárásokat egyesek miért nem tartják be? Miért mellőzik a tsz-vezetők a szövetkezeti gazdák érdekét? Az olyan helyen, ahol a vezető beí osztásban dolgozók strucc módjára viseltetnek a társadalmat érintő kérdések megoldásában, haladéktalanul meg kellene vizsgálni az okokat és segíteni kellene, hiszen megyénknek a csanád j apácai Üj Barázda Tsz is leg• S alább olyan édesgyermeke, mint j a békéscsabai Lenin Tsz, vagy éppen egy másik gazdaság. A megye és a járás szakvezetőinek politikai, erkölcsi felelőssége ezekért a tsz-ekért is éppen úgj esik latba, mint bármelyiké, gazdálkodjék jól, közepesen vagy gyengén. S ha egyszer a gyengén szereplő tsz-ekért valamit tenni kell, akkor elsősorban a tsz vezetésében alakítsák ki a megértést, egyetértést a felsőbb irányító szervekkel, hogy a termés növeléséért minden vezető poszton dolgozó ténylegesen tudása, ereje legjavát adja. T árási, megyei szerveink, " szövetkezeti gazdáink is egyre jobban ebből a szemszögből vizsgálódnak. Vizsgálódjanak is és intézkedjenek, hiszen nekik sem és senkinek sem mindegy, hogy a helyenként folyósított fizetségért — amely néha miniszteri szintű — mit kapnak cserébe. Bupsi Károly A Budaörs—Fejér megye útszakasz építési munkáihoz felveszünk KUBIKOSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Szállást, üzemi étkezést, kü- lönélési pótlékot, valamint kedvezményes utazást biztosítunk. Jelentkezés: Betonútépítő Vállalat Budaörsi Fő- építesvezetőségénél, Budaörs, Kamaraerdő. 3274
