Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-05 / 80. szám

1#66. április i. 4 HcMu Portré a% érem túlsó oldaláról Tizenöl- nap nyereségrészesedés a DÁV békéscsabai üzletigazgatóságánál Az érem kerék és lapos, brom- zos csillogású és méltóságteljesen Lakszik párnázott tokjában. Rész­letesen meg lehetne rajzolni ho­gyan fest, milyen cizellált mun­kával domborították, mi a mé­rete, formája, súlya. Az érmek azonban sohasem önmagukban és kiváltképpen nem önmagukért lantosaik. Nézzük meg az érem másik, túlsó oldalát. Hogy egészen pontosak le­gyünk, tekintsünk az érem mögé. Mutassuk be az embert. Mert mindig az ember a fontos, a had­vezér díszruháján csillogó tucat­nyi kitüntetésnek is a hadvezér személye ad értelmet — a zub­bony alatt dobbanó szív erényei nélkül mit sem jelentenének a medáliák. Bakó Ignác, a Békéscsabai For­gácsoló Szerszámgyér igazgatója a Gépipari Tudományos Egyesü­letit«® viselt társadalmi tevé­kenysége elismeréséül a Bánky Do-nát Emlékérem harmadik fo­kozatát kapta. Piros notesz és kék... Az igazgató fiatal embernek látszik. Az is, nem az évek szá­mát tekintve, mert — meglepe­tésemre — az érett férfikor delén van már, de a külső néha ellent­mond az anyakönyvi adatoknak. Persze, a megjelenés külső voná­sai és a lélek mélyebben fekvő tulajdonságai között nagyon is szoros az összefüggés. A markáns arcot intelligenssé lágyító, modern keretű szemüveg sem formai kül­sőség, szervesen illeszkedik az .re karakterébe. Olyan ember portréját kell most megrajzol­nom, aki sokféle terhet hord a 'vállán, ez azonban egyáltalán nem nyomja, nem fárasztja, miért a tevékenység természetes éltető eleme, s minél többet várnak tőle, annál frissebben képes meg­felelni a várakozásnak. Borsodból jött sok évvel ez­előtt, s az északi iparvidék nyug­talan vállalkozókedvét, a gyár­ral egybeforrt munkásgeneráció'’ ■.inként vállalt precíz fegyelmét hozta magával. Eleinte kicsit ne­héznek tűnt olyan embereket lát­nia a gép mellett, akik most kez­dik tanulni, mi az, hogy gyár; idegeikben az Alföld végtelen nyugalma, s a gyári munka tem­póját, fegyelmét négy fal közötti kötöttségeit képtelenek máról holnapra magukévá tenni. De ez már régen volt. Most kinyílik a fiók és sok kis füzet, piros notesz meg kék kerül ki belőle. Mindegyik notesz más- más oldaláról mutatja az ember tevékenységét. Egy-egy megbíza­tásból eredő feljegyzések. Mert manapság ki-ki mindennapi mun­kája mellett társadalmi funkció­kat is vállal. Az igazgatónak fe­lelősségteljesebb, nehezebb a munkája, így aztán megedződött — többféle társadalmi szerepre van érkezése, mint másnak. Tag­ja a városi tanácsnak, a Gépipari Tudományos Egyesület országos elnökségének, a MTESZ megyei szervezete elnökségének, elnöke az ipari állandó bizottságnak, a GTE megyei csoportjának, no és ráadásul a VII. számú általános iskola szülői munkaközösségének. Ez már igazán csak ráadás. Véletlen a sorstól Hosszan beszélgetünk, s mind­ez csak úgy mellékesen derül ki. A munkáról, a mindennapok ten­nivalóiról folyik a szó, egy tevé- keoy egyéniség hétköznapjai bontakoznak ki, de a krónikás­nak nincs könnyű dolga, hiszen a valóban cselekvő emberek in­kább tenni szeretnek, mint be­szélni. Mellékesen elejtett meg­jegyzések mozaikjaiból áll össze a kép. — Nem ütköznek néha a prog­ramba foglalt kötelességek? — Magam is csodálkozom raj­ta, hogyan lehet, de mindenhol ott vagyok, ahol várnak, a szülői munkaközösség gyűléseiről sem hiányoztam egyszer sem. Talán véletlen a sorstól, hogy úgy ala­kult a számtalan konferencia, ta­nácskozás, ülés, összejövetel és megbeszélés sorrendje, hogy so­hasem „ütik egymást” — mondja mosolyogva. Témánk legfontosabb kérdése persze a Bániky Donét Emlék­érem. Miért kapta? A Gépipari Tudományos Egye­sület megyei csoportjának egyik alapítója 1960 eleje óta tagja, 1961 óta pedig elnöke. Az egye­sület célja a termelés segítése, műszaki kultúránk színvonalának emelése, a párt és a kormány iparra vonatkozó határozatainak végrehajtásához hatékony hozzá­járulás. Milyen eszközökkel kí­vánják ezt a célt szolgálni? Az egyesületnek öt szakosztálya mű­ködik (anyagvizsgáló és hőkezelő, technológiai, mezőgópész, vízgé­pészeti, műanyagipari), szakmai tanfolyamokkal, technikumi le­velező oktatás szervezésével, elő­adásokkal, filmvetítéssel, ágazati vándorgyűlések szervezésével szolgálják a műszaki haladás ügyét. — A műszaki emberek sok helyütt nem is ismerik egymást. Néhány éve még egyáltalán nem voltunk tájékozottak, kire miben lehet számítani itt a városban vagy a megyén belül. — Mi az, ami még hátráltatja tevékenységüket? 23. — Ez egy kis bolté. Ridgeway tulajdona. Cigarettát, újságot árul. De valaha fogadásokat is lehetett nála kötni. Éppen a fo­gadások miatt akadt össze a rú- dunk, s azóta felhagyott a book- mékerséggel. Miután Ridgeway jól ismer, úgy gondoltam, jobb ha maga néz körül nála. Címe: Mewley Street... Találkozunk még ma? — Nem valószínű — felelte Crawford és elbúcsúzott Thomp. sontőL A rendőrségről egyenesen Rid­geway boltjába ment. Itt csupán annyit tudott meg, hogy telefon­ját sokan szokták használni. Hat pennyért még üzeneteket is vesz­nek át. Megkérdezte Ridgeway- től, kik számára szokott üzenete­ket közvetíteni. Az öreg trafikos pár nevet sorolt fel. Crawford megjegyezte magának a neveket. A látogatás eredményével elé­gedetlen volt s már éppen tá­vozni akart, amikor a pult előtt a földön észrevett egy félig el­szívott cigarettát. Lehajolt, mint­ha a cipőjét fűzné be, és zsebre vágta a nagy csikket. Azután az utcán szemügyre vfetfce. Amerikainak látszott ab­ból a négy betűből, ami meg­maradt a szóból... „iéld”. Chesterfield! Csak az lehet. Ridgeway-nek tehát van egy ve­vője, aki nem is olyan rég járt nála és Chesterfieldet szív. Márpedig ebben a külvárosi — Kellemetlen, hogy sokszor éppen az érdekeltek nem igény­lik támogatásunkat. Pedig a mű­szakiak tapasztalatcseréje óriási jelentőségű. Az ember saját üze­mében sokszor nem vesz észre kirívó rendellenességeket. Üzemi vakságnak hívják ezt a szakem­berek. Egymás kölcsönös megis­merése mindenkinek csak a hasz­nára válik. Ez az, amiben he­lyenként még értetlenséggel ál­lunk szemben... Nemcsak nagy kalapáccsal Kérünk egy példát arra, ami­kor a műszaki vezető konkrétan érzékelte, hogy a tudományos egyesület valamilyen akciója si­keres volt. — Kénytelen vagyok a mi üze­münkből hozni a példát, hiszen ezt ismerem a legjobban. Régeb­ben szerelőink úgy gondolták, hogy csak nagykalapáccsal lehet egy gépet megjavítani. Hiába be­széltünk, hiába tartottunk szak­mai továbbképző előadást, a sza­vak nem sokat használtak. Őszin­tén szólva, elég álmosító dolog egy terjengős műszaki szöveget végig­hallgatni. A GTE szervezésében szakfilmeket hoztunk, levetítet­tük munkásainknak, s a film szemléltető erejével sikerült eredményt elérni. Apróság, még­is sokat számít. Az országban három műszaki emibert tüntettek ki az idén a szóban forgó emlékéremmel. Ba­kó Ignác úgy érzi, ő igazán nem tett semmi különlegeset, semmi kiemelkedően figyelemre méltót — csak egyszerűen dolgozott. Egy tevékeny egyéniség mun­kája azonban rányomja sajátos bélyegét egész környezetére. A beszélgetés véget ér, az igaz­gató siet. Várják a stúdiumai. Esténként a műszaki tudományok további elsajátításával tölti ide­jét utcában aligha szívnak az em­berek Chesterfieldet. Sőt az egész városban nem kapni ilyen cigarettát. Tehát, aki a cigarettacsutkát Ridgeway bolt­jában hagyta, csak telefonüze­net miatt járhatott ott. Crawford hazament. Legna­gyobb meglepetésére kis idő múlva mrs. Elliot kopogtatott be és uzsonnát hozott. Crawford megköszönte háziasszonya fi­gyelmességét, aztán meghagyta, hogy fontos munkája van és ne zavarja senki. Bezárkózott; a szobájába. Meglehetősen hosz- szú jelentést kellett összeállíta­ni a központ számára, méghoz­zá rejtjeles írással, úgy, hogy szinte az egész délutánja rá­ment. A levelet aztán feladta a közeli postahivatalban és újból hazament. Lefeküdt pihenni. Hét óra volt, amikor feléb­redt. Ügy látszik, szépen el­aludt. Gyorsan megfürdött és szmokingba vágta magát. Nem telt bele egy fél óra már az ut­A D élmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat békéscsabai üz­letigazgatóságán hagyománynak számít, hogy eredményes munká­júkért évről évre jelentős nyere­ségrészesedést osztanak a dolgo­zóknak. A tavalyi esztendő mun­kájának jutalmaként április 2-án ünnepélyesein adták át a 432 ezer forintnyi nyereségrészesedést. Ti­zenöt nap volt az 1965. évi nye­reségrészesedés, melyből 13,5 na­pot osztottak fel, a többit az Igaz­Tavaly 6,7 millió forint értékű süteményt és fagylaltot készített a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat békéscsabai cúkrászüze- mónek 33 dolgozója. A múlt évi forgalom 550 ezer forinttal ha­ladba túl az 1964. évit, annak el­lenére, hogy az eléggé hűvös idő­járás miatt csökkent a forgalom. Bár az idő most sem kedvez, a fagylaltszezon máris megkezdő- dött, A vendéglátóipari vállalat 15 boltegységének csaknem min­degyike rendelt már fagylaltot, a Csaba-szálló cukrászdája naponta egy mázsát igényel a cukrászmű­helytől. Amint az idő jobbra for­dul, a Csaba-szálló épületében megnyílik a már közkedveltté vált fagylaltbolt, amely az idén egy félautomata gép segítségével fagylaltkülönlegességet, vagyis jégkrémet hoz forgalomba. Egyébként az idén korszerűbb eszközökkel készül a fagylalt Bé­késcsabán, ezért jobb lesz a mi­nősége és romlásmentesebb lesz az eddigieknél. A 10—12 féle fagylaltból naponta akár 20 má­zsát is tudnak készíteni. A torta súlya és minősége is cán volt és miss Simpson bolt­ja felé sietett. A szőke asszony láthatóan megörült váratlan betoppaná- sának. — Isten hozta, mr. Clark — nyújtotta kezét. Crawford kezet csókolt. — Azért jöttem, hogy meg­hívjam a White Club-ba vacso­rára — mondta aztán. — Nagyon örülök a meghívás­nak, mr. Clark — felelte miss Simpson. — De én most magára hagyom, mert sietek átöltözni. Mélyzöld nagyestélyiben je­lent meg körülbelül egy jó fél­óra múlva. Csak úgy szikrázott minden rajta a sok brilliánstól és aranytól. — Sajnos, elnézését kfll kér­nem, miss Simpson — szólalt meg Crawford —, de teljesen kiment a fejemből, hogy a club a város szélén van és nem jöt­tem taxival. Telefonon meg aligha tudunk rendelni. gatói alap jutalmazáskeretében tartalékolják év közbeni megjutal- mazásokra. A nyereségrészesedést az önköltség csökkentése, a mun­kák költségszintjének betartása, az eredményes rezsigazdálkodás, a tér melékenység javítása és egyéb ki­tűzött üzemi feladatok végrehaj­tásáért kapták. Balázs János há­lózatszerelő csoportvezető, a Mun­ka Érdemrend bronz fokozata ki­tüntetésben részesült növekszik. Az eddigi 4,5 deka­grammos szeletek helyett 5 deka­grammosat hoznak forgalomba, ezért magasabb 30—40 fillérrel az ára. Egyébként a torta évi for­galma már eléri a 15 ezer dara­bot, ami 180—200 ezer szeletnek felel meg. A tortadíszítés egy új módját vezette be Zsíros András, a cukrászüzem egyik dolgozója. Ezzel az eljárással az eddigi 38—40 másodperc helyett 18—20 másod­perc alatt díszítenek fel egy tor­tát, ráadásul 20 tortánként meg­takarítanak 5—6 deka vajkrémet, ami eddig a díszítéshez használt papírtölcsérben tönkrement. A megtakarítás jelentős, hiszen évente 100 mázsa vajat és mint­egy 18 ezer liter tejszínt használ nak fel a cukrászüzemben. A műhely dolgozói jól felké­szültek a húsvéti forgalomra. Jó előre öt mázsa teasüteményt, 1600 krémes- és 4 ezer tortalapot küld­tek ki a vendéglátóipari boltegy­ségekbe. A húsvétra szóló meg­rendeléseket és a cukrászdák sü­teményigényét a jövő héten éjjel­nappali műszakos munkával elé­gítik ki. — Sose izguljon emiatt, majd busszal megyünk — mondta az asszony. — Itt áll meg a sarkon. Siessünk, talán elcsípjük. Sikerült felpréselniük magu­kat a tömött buszra a sok át­ázott kabátú ember közé. De miss Simpsont ez láthatóan nem zavarta. Amikor kijöttek a White Club ruhatárából, Crawford a karját nyújtotta és lesiettek a bárba, ahol James, a mixer iz­zadt a nagy munkától. Craw­ford két dupla Martinit rendéit a bárpultnál. — Ügye, nem szereti, ha édes? — kérdezte miss Simpson. — Nem. Ne csinálja édesre James — mondta Crawford a mixernek. — Majd igyekszem, uram — vigyorogta James és aranyfogai megcsillantak a homályos bordó fényben. — Bár manapság a hozzávaló hiány miatt bajos úgy megcsinálni, hogy édes ne le­gyen. Az „édes” sző kétszeri ismét­lődése nyomban feltűnt Craw- fordnak, de hirtelen nem jutott eszébe, miért oly ismerős ne­ki. Míg a Martinit szürcsölgette, ezen törte a fejét. Végre eszébe jutott a notesz! Megvan! Mellon jegyezte fel a notesz utolsó lap- 1 jára az „édes” szót és többször alá is húzta. Pohara fölött most a mixerre lesett: James tüzet adott miss Simpsonnak. (Folytatjuk) Jégkrémmel nyit a Csaba-szálló épületében a fagylaltbolt EjjeUnappaii műszakban készítik a húsvéti kalácsot, süteményt a cukrászok

Next

/
Thumbnails
Contents