Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-05 / 80. szám

április 4. 2 Hétfő (Folytatás az 1. oldalrőt) Orosházi Üveggyár, a Gyulai Bú­torgyár és más fontos üzemek. Békés megyében a második öt­éves terv során összesen mintegy 6,5 milliárd forint került beruhá­zásra. Jelentősek továbbá a föld­gáz, a kőolaj, a kitermelést elő­segítő beruházások és a kapaci­tást növelő rekonstrukciók. Ennek megfelelően a megye ál­lami iparának termelése a terv­időszak alatt 65 %-kal növeke­dett. 1965-ben a nehéziparban 60, a könnyűiparban 54, az élelmi­szeriparban 89 %-kal termeltek többet, mint 1960-ban. Űj iparágainkban termelt kü­lönféle üvegipari termékek, fő- zelékkonzervek, szárított és mély­hűtött áruk jelentősen bővítették az ipari termékek körét és a me­gye részvételét az országos terme­lésben. Többek között a síküveg 65 %-át, az öblösüveg 37 %-át, a vágott baromfi 20 %-át, a tojás­termelés 17 %-át a megye ipar- vállalatai állították elő. Ezenkí­vül a kőolaj, a földgáz, a főzelék- konzerv 9—11 %-os részaránya is számottevő az ország gazdasági életében. Fokozódott az exportáruk ter­melése és kiszállítása. 1965-ben 1960-hoz viszonyítva 4,6-szer több cukrot, 15-ször több ládázott zsírt, kétszer annyi gyulai kolbászt, 2,5- szer több friss tojást, 3,5-szer több kötött árut exportáltak me­gyénk üzemei, s ezen túl a kis­A Szovjetunió a legfőbb biztosítéka hazánk függetlenségének, népünk szabadságának ipari szövetkezetek exporttevé­kenységét is figyelembe véve. na­gyon sok új termékkel bővítet­tük a megyéből származó ex­portáruk körét. A megye iparosodását mutatja az iparban foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak számának növekedése is. Öt év alatt a dol­gozók száma 26 300 főről 34 700 főre emelkedett. A tervidőszak alatt a megye iparában foglalkoz­tatott munkások havi átlagos ke­resete 1960-hoz viszonyítva, 1965- ben 9,8 %-kal nőtt. Elismerésre méltó eredmény, hogy az ipari termelés az elmúlt év folyamán jobban igazodott a szükségletekhez. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1964 decemberi határozata alapján javult a vál­lalati gazdálkodós szervezettsége, szilárdult a bér- és munkafegye­lem, aminek következtében emel­kedett az egy dolgozóra jutó ter­melés. Mérsékeltebb a készletnö­vekedés üteme. Jelentős eredmé­nyeket értünk el a felesleges készleteik mozgatásában, melynek többségét a kereskedelem értéke­sítette leértékelés útján, Álmodni sem mertünk ilyen terméseredményekről A huszonegy év alatt végbement forradalmi változáson belül is talán legszembetűnőbb a falvak­ban végbement átalakulás. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése óta, a korábbi évekhez viszonyítva, gyorsan változott a falu, nőtt a termelés, változtak az emberek. Megyénk mezőgaz­dasága a második ötéves tervet már úgy kezdte, hogy összterüle­tének 95,5 százaléka, szántóterü­letének 97 százaléka tartozott a szocialista szektorhoz. A tervben megjelölt alapvető feladat ek­kor a termelőszövetkezetek gaz­dasági, politikai, szervezeti meg­szilárdítása, a termelés gyors üte­mű fejlesztésének megindítása volt: ha ma számot kell adni a célkitűzés megoldásáról, azt mondhatjuk, hogy a termelőszö­vetkezetek a jelentős állami tá­mogatás, a javuló vezetés és a tagok többségének szorgalmas munkája nyomán évről évre szi­lárdulnak, emelkedik gazdálkodá­suk színvonala, javul vagyoni helyzete. Nőtt a jól és közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetek száma, s ma ide tartozik a tsz-ek 85 százaléka. A tsz-ek gazdasági megerősö­dését bizonyítják a vagyoni hely­zet alakulását mutató számok. Ilyenek például: a tsz-ek beruhá­zott vagyona az 1960. december 31-1 990 660/m Ft-tal szemben a tervidőszak végén 2 782 863/m Ft-ra, mintegy 2,8-szeresére nőtt. A fel nem osztható szövetkezeti alap ugyanezen időt összehason­lítva 494 331/m Ft-ról 1 547 000/m Ft-ra, mintegy 3,1 szeresére emel­kedett Nőtt a tagok közöslből származó jövedelme is. Míg 1960-ban az egy dolgozó tagra eső jövedelem alig haladta meg a 10 000 Ft-ot, addig 1965-re megközelítette a 15 000-ret. A II. ötévesi terv időszabában pótolni tudtuk a mezőgazdasági termelésiből kiesett kisparaszti gazdasági eszközöket, felszerelé­seket. Valamennyi tsz rendelke­zik a termeléshez múlhatatlanul szükséges anyagi, technikai esz­közökkel. A megye mezőgazdasá­gában a traktorállomány már 1963 végén meghaladta a terve­zett i960, évi szintet. Ennek ered­ménye, hogy amíg 1960-ban 177, 1965-ben már csak 92 kh szántó­terület jutott egy trak toregység­re. Az aratásnak 1960-ban 49,7 szá­zalékát végeztük géppel, tavaly pedig már 92,2 százalékát. A mezőgazdaság átszervezése által biztosított kedvező lehető­ségeket terméseredményeink nö­velésénél több területen sikerrel felhasználtuk. Olyan termésátűa- gókat értünk el megyei átlagban néhány fontosabb terményből, amiről néhány évvel ezelőtt so­kan még álmodni sem mertek. 1965-ben 14,1 mázsa kh-kénti át­lagtermést takarítottunk be búzá­ból, kukoricából átléptük a bűvös ■határt, a 20 mázsa helyett 21,62- os kh-kénti termésátlaggal elér­tük a legjobb termésátlagokat produkáló országokat is. A 180 mázsás cukorrépatermés is meg­felel az előirányzottnak. A megye állatállománya a terv­időszakban összességében növe­kedett. Ezen belül a szarvasmar- haállomány 13 százalékkal, a ser­tésállomány 7, a baromfi 13, a juhállomány 35 százalékkal. Nagyon jelentős eredménynek tekinthető, hogy a megye mező- gazdasága a tervidőszakban lé­nyegesen több árut biztosított a népgazdaságnak, mint a megelőző időkben: a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlásának volume­ne 1965-ben 39,4 százalékkal, a növényi termékek felvásárlása 66,4 százalékkal nőtt 1960-hoz képest. Az ország összes mező­gazdasági árutermelésének 1965 évben 10,2 százaléka a megyében került felvásárlásra. Bővültek a művelődés lehetőségei Az iparban és a mezőgazdaság­ban elért eredmények mellett örömmel kell szólni arról, hogy a megye ötéves művelődési ter­vében előirányzott feladatokat teljesítettük, néhány fontos terüle­ten a tervezettnél is nagyobb elő­rehaladást értünk el. A közoktatásban olyan fontos szerepet betöltő általános isko­lákban 69 százalékról 78 száza­lékra emelkedett azoknak a gyermekeknek aránya, akik tan­köteles korban elvégezték az ál­talános iskola nyolc osztályát. A felső tagozatosok szakrendszerű oktatása 82,2 százalékról 92,3 szá­zalékra, a gyakorlati oktatás 38,7 százalékról 94 százalékra nőtt. Nagy lépést tettünk előre a ta­nyai iskolák körzetesítésében. A tervezett három általános diák­otthon helyett ötöt létesítettünk. Javultak az oktatás tárgyi felté­telei, a tervidőszak alatt 108 tanterem, 14 műhelyterem léte­sült. A középfokú oktatás iskolai hálózata a tervnek megfelelően kiépült, 12 űj középiskola létesült, a tanulók száma 67 százalékkal nőtt, jelenleg közel 10 000 fiatal vesz részt a középfokú oktatás­ban. Kibővült a népművelési in­tézmények hálózata. 5 év latt 20 űj művelődési otthon, 30 széles­vásznú mozi létesült, megvaló­sult a békéscsabai színházépület rekonstrukciója, új könyvtárak stb. létesültek — általában ja­vultak a népművelési munka fel­tételei. A II. ötéves terv időszaka alatt új létesítményekkel gazdagodott a megye egészségügyi szolgálata is. Közvetlenül befejezés előtt áll az orosházi új kórház, bővítés történt több rendelő- és gondozó­intézetnél. Megkezdte működését az új szociális otthon Nagyszéná­son, a meglevőknél is 170 férő­helynövekedés valósult meg. Jelentős eszközöket fordítot­tunk a lakosság lakásgondjának enyhítésére. A kommunális beru­házások mintegy 40 százalékát lakásépítésre fordítottuk, és így a tervidőszak alatt a megyében 8320 lakás épült, állami vagy részben állami, illetve magánerő­ből. Kedves Elvtársak! Lelkesíthetnek-e bennünket ezek az eredmények? Igen! Mert nagyon jelentős változásról, eredményiül adhatunk számot. Jól tudjuk: még nem a csúcs, ahova eljutottunk, de már a ma­gaslatom vagyunk ahhoz képest, ahonnan elindultunk. Nem lenne méltó hozzánk, ha eredményeink eltakarnák sze­münk elől azokat a gondokat, problémákat, amelyek a szocia­lista építés során a szocializmus építésének egyáltalán nem köny- nyű feladatai, megoldása közben elénk tornyosulnak. A szocializ­mus építése, ahogy a gyakorlat­ban tapasztaljuk, korábbi elkép­zeléseinkhez viszonyítva egyre nehezebb feladatok megoldását állítja elénk. Ezek során naponta szembetaláljuk magunkat prob­lémákkal, gondokkal, amelyekre oda kell figyelnünk. A hibák el­leni harcok elől kitérni nem szabad. A harchoz azonban az ad igazán erőt, ha látjuk, láttat­juk is munkánk értelmét. Gyen­geségeink, problémáink leküzdé­sének fontos feltétele annak tu­data és tudatosítása, hogy van értelme a munkának, a harcnak, az erőfeszítések eredményre ve­zetnek. Van tehát miért lelkesed­nünk és van mivel és miért lel­kesítenünk, hiszen hazánk, né­pünk minden gondunk ellenére, soha nem állt a fejlődésnek, a jólétének ilyen magaslatán. Ez az élet meggyőző válasz ar­ra. hogy hova jutottunk az elmúlt 21 év alatt. Ma, amikor visszapil­lantunk az elmúlt 21 esztendő harcára és eredményeire, figyel­münket az előttünk álló felada­tokra kell fordítanunk. Tárjuk fel a termelés tartalékait Tevékenységünk középpontjá­ban az 1966. népgazdasági terv által meghatározott feladatok állnak. Az 1966. évi népgazdasá­gi terv fő célkitűzése a termelés és a gazdaságosság növelése mel­lett a népgazdaság egyensúlyának szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban mintegy 6 százalékos termelésfejlesztést tartalmaz, s előtérbe kell helyezni a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását, a jobb készletgazdálkodást. Az állami építőipar feladata 2,5 százalékkal nő. A közlekedés áruszállítási teljesítése 5 százalékkal bővül. A mezőgazdasági termelésnek az 1965. éviihez mérten 5—5,5 száza­lékkal kell növekednie. Megyénk iparától, mezőgazda­ságától növekvő mértékben kér az ország ipari és mezőgazdasági termékeket. Ügy kell dolgoznunk, hogy Békés megye mezőgazdasá­ga évről évre több kukoricát, több baromfit, több tejet, vajat adjon az ország asztalára. Mindent el kell követnünk, hogy eredményeinket a folyama­tos gazdálkodás során is gyara- pítsuk, feltárjuk a termelés tartalékait, javítsuk a gazdasá­gosságot, a minőséget, a beruhá­zási munkánkat.. Törekedni kell a gondosabb, figyelmesebb mun­kára, az ésszerű takarékosságra, a vezetés, a gazdálkodás színvona­lának emelésére, a határidők be­tartására. Ezután a nemzetközi helyzet taglalására tért át K. Nagy István elvtárs, s megállapította: Megyénk lakossága, együtt egész népünk­kel, elítélte és egyre fokozódó szenvedéllyel ítéli el az USA barbár háborúját, — és határo­zottan követeli: „véget kell vet­ni az imperialista agressziónak Vietnamban”. Ugyanakkor a legteljesebb in­ternacionalista szolidaritásunkat fejezzük ki a harcoló vietnami nép iránt és minden tőlünk tel­hető segítséget megadunk szá­mukra, mert tudjuk, hogy Viet­namban a mi függetlenségünket és szabadságunkat is védik. Ami­kor Vietnamot segítjük, magunkat segítjük. Mélységes meggyőződé­sünk, hogy nincs messze az idő, amikor a vietnami nép elűzi földjéről az agresszorokat és egyesíti hazáját. Elvtársak! A fokozódó imperialista akciók ellenére a világhelyzet nem az imperializmusnak kedvez. A vi­lág fejlődésére változatlanul a szocializmus, a haladás erői van­nak döntő befolyással. Az utóbbi években tovább erősödött a leg­hatalmasabb szocialista állam, a Szovjetunió gazdaságilag, politi- kaialag, katonailag egyaránt. Jól tudjuk, hogy a Szovjetunió egyre növekvő ereje változatla­nul a legfőbb biztosítéka a mi hazánk függetlenségének, népünk szabadságának is. A Szovjetuniót és a mi orszá­gunkat eltépihetetlen szálak fűzik össze. A Szovjetunióban mi a kommunizmust .építő, a szocializ­mushoz elsőként utat törő, a Világszocializmus ügyéért a leg­nagyobb áldozatot hozó, ízig- vérig internacionalista országot látjuk. Hálásaik vagyunk a 21 év­vel ezelőtti felszabadításért és mindazért a testvéri ísegltségért, amelyben azóta is részünk volt. Szívből örülünk, hogy igaz ba­rátra leltünk, olyan szövetséges­re, amellyel viszonyunkat a leg­kisebb felhő sem árnyékolja be. Sikereink záloga a párt és a dolgozó tömegek szilárd kapcsolata Mi, magyar kommunisták .vál­tozatlanul valljuk, hogy az inter­nacionalizmus próbaköve volt mindig és ma is a Szovjetunió­hoz való elvi elvtársi viszony. Együtt valljuk Kádár János elv­társsal: „szovjetellenes kommu­nizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem”. A többi szocialista ország is rohamosan fejlődik, a gazdasági fejlődés ütemében megelőzik a legerősebb tőkés országokat, örömünkre szolgál, hogy az ün­nepségünkön üdvözölhetjük a testvéri Román Kommunista Párt Bánát Tartományi delegációját, és jó kívánságainkat fejezhetjük ki azért a nagyszerű építőmunká­ért, amit elértek a szocialista Románia építésében. Népünk egyre nagyobb töme­geit mozgósítják a béke, a cé- mokrácia, a szocializmus érdeké­ben vívott harcban. Fokozódik a gyarmati sorból felszabadult né­pek küzdelme a neokolonialista tö­rekvésekkel szemben. Az imperi­alisták által szított és pénzelt katonai puccsok csak mélyítik a felszabadult népek irántuk érzett gyűlöletét. Kedves Elvtársak’ Az elmúlt 21 év tapasztalatai tehát azt bizonyítják, hogy né­pünk jól élt a Szovjetunió népé­től kapott szabadsággal. Minden alapunk megvan arra, hogy a jö­vőben még nagyobb eredménye­ket érjünk el népünk javára, bol­dogságára. Megvannak ehhez erő­forrásaink is. Van marxista—leninista pár­tunk, amely a nép érdekeit poli­tikájában jól fejezi ki. A párt he­lyes politikája és vezetése volt ed­digi sikereinknek forrása, és ez marad a jövőben is. Sikereink nagyon fontos összetevője a dol­gozó tömegek lelkes, pártunkat, kormányunkat támogató munká­ja. Erre a támogatásra változat­lanul nagy szükségünk van. Ügy kell dolgoznunk, hogy pártunk és dolgozó népünk kapcsolata meg­bonthatatlan és szilárd legyen. Nagy erőt kölcsönöz népünk számára az a tudat, hogy válto­zatlanul számíthatunk a Szovjet­unió népeinek és a többi szocia­lista ország népeinek barátságá­ra, segítségére. Együtt e szocialis­ta országokkal, a hatalmas Szov­jetunióval az élen, legyőzhetetlen erőt képviselünk. Ez több erőt es biztonságot ad építő munkánk­hoz. Az eddig elért eredményeink alapján újabb, és még nagyobb sikerek körvonalai rajzolódnak ki előttünk. A szocializmus teljes felépítéséért folytatott harc cél­jai lelkesítenek bennünket. Azt hiszem, valamennyiünk meggyő­ződése, hogy ezeket a célokat el is érjük. Felszabadulásunk követ­kező évfordulója ebben a nagy­szerű küzdelemben újabb győzel­mek nagy állomása lesz. A díszünnepség után műsort adott a békéscsabai városi szim­fonikus zenekar, a városi vegyes dalkar, a Balassi tánccsoport, va­lamint a Jókai Színház művé­szei. /

Next

/
Thumbnails
Contents