Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
196«. április 17. 6 Vasárnap ^őétköznapők Toszeczki Mária és Fábián Márta az 5. számú általános iskolában a következő órára készülnek. A 81 éves id. Téglás Gábor, a békéscsabai Szabadság Tsz gazdája. A központi parkot gondozza. Munkaszünetben jól- «gUl a rif-“111* Dupsi Károly felvételei Export — minőség —vendégszeretet — Mercedes-busz Akik sokat jártak külföldön — különösen Nyugat-Európában —, tanúsíthatják, hogy a más országból jött, a nem eredendően •odavalósi mindig csak — idegen, Ha letelepszik, akkor is, ha látogatóba megy, akkor is. (Érvényes ez a tétel azokra az országokra is, amelyek nemzeti jövedelmük jó részét az idegenforgalomnak köszönhetik. Kedvesen fogadják a vendéget, de éreztetik „a három lépés távolságot”.) Messzire szakadt hazánk fiai mesélik,. hogy jó munkalehetőséget találtak, beleilleszkedtek az ottani életbe, az emberek barátságát megnyerni azonban szinte lehetetlennek tűnik. Mémökismerősöm, aki hivatalos küldetésben majd egy évtizedet töltött Svájcban, óriási teljesítménynek tartotta, hogy ez alatt az idő alatt egyetlen családjai sikerült bizalmas barátságot kötnie s több ízben házukhoz is meghívták. Ha bemegyünk az üzletbe, s a kereskedő valami igazán jó áruval akar kedveskedni, így kezdi a rábeszélést: „Ezt érdemes megvenni, exportból visszamaradt.1” Ipari, kereskedelmi tudósításainkban is leírjuk nap mint nap, hogy ez és ez a gyártmány a hazai minőségnél sokkal jobb, exportra készül. Nyugatnémet vendégek .jártak nemrégiben Békéscsabán, s autóbusszal jöttek. Az egyik kocsi Mercedes-gyáirtmány volt, a másik nem tudom miféle, de nyilvánvalóan „nyugatról” származó márka. Láttam embereket (nemcsak fiatál fiúkat, de érett, komoly felnőtteket is), akik leálltak a sarokra és úgy bámulták a Merce- des-autóbuszt, meg a másikat, mint valami négy keréken guruló csodát. Áhítattal taglalták — amit nem tudtak, persze legfeljebb következtethettek rá —, hogy micsoda kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. (Ami egyébként valószínű is.) Miért jutott mindez eszembe? Mert szégyellnivaló vitába bonyolódtam a minap egy fiatal műszakival, aki annak a véleményének adott kifejezést, „milyen hülye ő, hogy itt gürizik”, amikor a szakmájában többet keresne az óceánon túl. Hogy odakívánkozik, azt ő bizonygatta — a restellke- déstől az én arcomon égett a bőr. Talán kicsit a haragtól is. Mert akárha nem egy nyelven beszélnénk, oly képtelenség volt megértetni vele a néhány egyszerű tényt. Azt, hogy az állam — a többi dolgozó ember munkája nyomán — százezreket áldozott az ő szakképzésére, egy generációval előbb a fajtájabeli nem is álmodhatott ilyen képesítésről, nálunk nagy-nagy szükség van efféle szakemberekre s éppen azért van szükség rájuk, hogy előbb-utóbb behozzuk azt a differenciát, ami bizonyos dolgozó kategóriáknak az odaát meg az idehaza biztosított anyagi megbecsülése között még fennáll. Végül azt vágta a fejemhez, hogy jómagam csak azért beszélek, mert szakmám nyelvhez, tehát szorosan az itteni élethez kötött. Az ő szaktudása ellenben univerzális, megállja a helyét bárhol. Hogy megállja, ez különben lehetséges, de hogy egész életé- I ben „idegen” volna, megtűrt, esetleg egy magyar vagy a magyar, de nem Kovács István — az legalábbis valószínű. Jl szóban forgó fiatalembert nem sikerült meggyőzni. S felmerül a kérdés, ebben vajon csalt ő egyedül a hibás? Meg a hozzá hasonlóan gondolkodók? Érdemes rajta tűnődni, hogy az idegenek tiszteletében és itthoni eredményeink, a magyar munkások, parasztok és műszaki emberek munkájának megítélésében nincsenek, e aránytalanságok? A hagyományos vendégszeretetben — hébe- hóba — nem esünk-e át a ló túlsó oldalára? Nem valami tartalmatlan magyarkodásra, túltengő nemzeti öntudatra gondolok. De olyasmire' például, hogy ne essünk hasra egy Mercedes-autóbusz láttán, hiszen éppen autóbusziparunk az, amelyre — sok más mellett — méltán büszkék lehetünk. A változatos igényeket kielégítő, minden ízében korszerű, s a legkülönbözőbb éghajlati és természeti viszonyok között helytálló Ikaru- szok több világrész sok-sok országában hirdetik munkásaink, mérnökeink alkotó rátermettségét. Példának hozhatnám a gyógyszer- ipart, a híradástechnika bizonyos ágait, a szerszámgépeket, a kórházi berendezéseket, amikkel A Magyar Televízió az elmúlt hónapokban lakásművészeti és lakberendezési előadássorozatot indított. Az adások során maketteken és a valóságban is bemutatják az egy- vagy kétszobás lakások berendezésének különféle lehetőségeit. E műsorhoz hasonló előadásra és gyakorlati tanácsadásra kerül I mind-mind dicsekedhetnénk, I mégis valahogy kevés szó esik róluk. Nem is beszélve mezőgazdaságunk produktumairól, amelyek sok tekintetben egyedülállóak, ritka ínyencségnek vagy luxusélelmiszereknek számítanak külországokban. Iskoláink, népművelésünk, egész szocialista kultúránk a leghala- dottabb világnézet szilárd talaján áll. Ez alapvetően fontos és óriási jelentőségű tény. Mégis, mikor a külföldi ruhákért, külföldi zenéért, külföldi divatért, külföldi filmekért, külföldi „kereseti lehetőségekért” rajongó fiatalokkal összeakad az ember, el kellene gondolkozni azon, hogy a szocialista hazafiasságra való nevelésben eleget kapnak-e ezek a gyerekek? Különösen abban az esetben, amikor az áhított külföld egyáltalán nem legközelebbi szomszédjainkat — Csehszlovákiát, Romániát, a Szovjetuniót — jelenti, akik nemcsak a kilométerek, de a baráti érzés, a világnézet és az életforma szempontjából is szoros közelségben vannak hozzánk, hanem ezeknél a testvéri országoknál sokkal, de sokkal messzebb fekvő vidékeket. Vajda János sor április 18-án, hétfőn Békéscsabán, a TIT művészeti klubja rendezésében. Ez alkalommal este 7 órától Fekete György lakberendező, a televízió lakásművészeti adásainak vezetője tart előadást, s válaszol a jelenlevők kérdéseire. A rendezvényt a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjában tartják. BÉKÉSCSABÁN, A BALASSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN április 23-án este fél nyolc órakot és 24-én délután 3 órakor; SZARVASON, A MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN április 24-én este fél nyolc órakor DIVATOS SZÁMOK NAGYSZABÁSÚ TAVASZI-NYÁRI DIVATBEMUTATÓ t a budapesti Géllért-szállőban nagy sikert aratott modellekkel, A BÉKÉS MEGYEI KISIPARI SZÖVETKEZETEK RENDEZÉSÉBEN. A MŰSORBAN FELLÉPNEK: LATABÁR KÁLMÁN Kossuth-díjas kiváló művész, Sárosi Katalin, Mikes Éva, Jósé Arzamendia (Los Magores) gitár- és vokálegyüttese, a rádióból és televízióból közismert Balassa Tamás tánczenekara, és sokan mások. KONFERÁL: DR. VÁRADI GYÖRGY. Jegyek elővételben a művelődési otthonokban és a kisipari szövetkezetek üzletei- ■ ben kaphatók. 48277 Modern lakáskultúra és lakberendezés
