Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

mércfns ti. 4 Szombat ......... ...... B ékéscsabán szerepeinek a Proftés Szi raí un i kasok Március 38-án, hétfőn este 1!<É9 njtoic órai kezdettel ritka zenei étenónybero lesz része az opera>ked- veto csabai közönségnek: a pos­tások szimfonikus zenekara ven­dégszerepel Békéscsabán, neves fővárosi énekesek közreműfködé- sévet: KoHay Vaíério. Eszenyi Inma, Bartha Alfonz és Sebes­tyén László áriáikat. kenősöket adnak elő az openaínodaJom kSaBsziöktisaitclL Törődjünk jobban a pártépítéssel A békéscsabai pártszervezetek többsége foglalkozik azokkal, akik tagtje]öl tségre jönnek tekintetbe, egyes helyeken azonban elhanya­golják ezrt a feladatot. Hogy még­is eleget tegyenek a pártépítéssel kapcsolatos teendőknek, egyes he­lyeken azt veszik fel tagjelöltnek, aki éppen jelentkezik. Később ki­derül. hogy az illető nem alkal­ma® párttagságra. A tagjelöltek megítélésénél is előfordul felüle­tesség. amit bizonyít, hogy a vá­M O z A | K Kardoskűt kulturális életéből PIAC Sokszor seidj’Uik, mert drága. S örülünk egy-egy jó vásárnak. Érvényesek azok a törvények, hogy ha van áru, akkor olcsóbb, ha nincs, akkor drágább. Most kisütött a nap és már majdnem tavasz van, nemcsak eladók és vevők, hanem kíváncsiskodók is félkeresik a Jókai utcát, látni, hallani. A fényképész pedig nézi, mit érdemes lencsevégre kapni. Még nincs főidben a ma«, de a .jé gazda előre megvásárol ja a kapanyelet, s a piacon azt is illik megnézni, hogy jól áll-e a kézben, milyen a fogá­sa. Talán ax sem ártana, ha valami csodálatos kis szerke­zet lenne benne, hogy önma­gától irtaná a gyomot... mmrA vJa Tessék megszámolni. Mi el­kezdtük a számolást, de tíz után abbahagytuk, mert a to­jáshalmazban tényleg minde- t Ä. gyík egyforma volt. Már vége a piacnak. A kiskocsi, azon a garaboly meg szatyor, a néni előtt még egy garaboly, még egy szatyor, kistányér, kisüveg. Egyikben bab, másikban borsó meg virágmag. Fel­tette a néni az okulárét, szántolja a forintot, meg a fillért. Én azt hiszem, hogy nem is a pénzért, hanem a napfényért, meg a asibongásért, a hangulatért jön ki a piacra. Fotó; Ktso A. Szöveg: —czi. rosi párt-vb három év aáatt 36 esetben volt kénytelen elutasító határozatot hozni A tagjelöltfél vételnél — tudjuk — számos követelmény van. Leg­fontosabb a társadalmunkhoz va­ló hűség, a becsületes, példamuta- lató munka, a feddhetetlen magán­élet, a jó munkatáras viszony és más olyan tulajdonságok, ame­lyekkel aiz illető a környezetében tiszteletet, megbecsülést érdemel ki. A pár lesöpörtök, párttagok kö­telessége. hogy észrevegyék ki az a környezetükben, aki vél érdemes foglalkoani. A foglalkozás mód­szere más és más, arra nem lehet szabályt előírni, de az bizonyos, hogy először csak kisebb felada­tokkal helyes megbízni a tagjelöl­teket, amit jó. ha megelőz egy kis eszmecsere, néhány tanács. A végrehajtást mindig követni keit a bí ráta ínak. ami legyen jóakara- tú, segítő szándékú, s az elisme- , réssel sem szabad fukarkodni. Szükséges, hogy a politikai okta- I fásba ie bekapcsolódjon és a fel- * vétókról mán- legye« keHo a4ap- J képzettsége. He a fejlődés során úgy látják. . hogy a feltételek megértek a tag- jelöltségre, beszélni kell vele: ’ kedvet érez-e magában arra, hogy lel vételéi kérje? Aki egyetért a párt politikájává! es ő maga is szószólója akar lenni annak — ha erdemes rá — legyen a párt tag- .»a. A pártéprtés az égé»- párttag­ság mindennapos feladata. A pá rt vezet ő-sógeknek ügyelniük keil arra. hogy az aiapszeivöze­tek ben kiesek is vannak, akiknek a helyét fiatalabbaknak kell át- venniüik. Különösen a termelőszö­vetkezetekben kevés a fiatal és a női párttagok, száma is. Az üze­mekben az az elérendő cél, hogy minden munkaterületein (üzem­részbe». műhelyben, brigádban) legyen párttag. T. B. Kedves meghívásnak tettünk eleget, amikor egy napfényes va­sárnap délután Kardoskútra láto­gattunk. A látszólagos csendes napon a falu központját képező modem kultűrház felé vettük utunkat, ahol sürgölődő, ünnep­lőbe öltözött emberekkel találkoz­tunk Éppen időben érkeztünk és a több mint 170 emberrel együtt vettünk rései három kislány név­adó ünnepségén Mindenki jól érezte miagat, az újszülöttek is, alak békésen szundítottak egész idő alatt. Közben Susán Gézát, a kultúr­otthon igazgatóját is megkértük, szakítson számunkra néhány per­cet, s mondjon el egy et-mást a község kulturális életéről. íme néhány közülük. * ! A társadalmi ünnepségek rend- ! szeressé váltak és a község életé- j ben eseményt jelentenek. Szerv e- I zésükben a párt, a tanácstól kezd- J ve a tsz—ig mindenki részt vesz. | Az ismeretterjesztés formái közt találjuk a mezőgazdasági előadássorozatot, a szülők akadé­miáját vagy a zenei szabadegyete­mi előadásokat. Ez utóbbin példá­ul nemrégiben részt vett a Vér- nász, című opera komponistája, Szokoilay Sándor Erkel-díjas ze­neszerző és az orosházi zeneiskola szimfonikus zenekara. A megyei fóliái Szí ruház tíz. elő­adására 256 darab bérlet kelt el. A bélietek száma 1961-ben még csak 36 darab volt. Az elő­adások látogatottak. Eat az igen saép eredményi nö­veli még az, hogy a község 2060 lakosának 89 százaléka külterüle­ten, tanyán él. Több szakkörük eredményének híre már régen túljutott nemcsak a község, de a megye határán is. A gyümölcstermelő szakkör La­ki Sándor kertészeti tanár agilis vezetésével, 35—40 taggal műkö­dik. Tervet készítettek egy 400 négyszögöles mintagyümölcsösre — a termőkaros almatermelés meghonosítására —, amit nemré­giben a televízió is ismertetett. Már megvan a tanács területi ki­utalása, kezdődhet az elmélet va­lóra váltása. A honismereti szakkört ifj. Olasz Ernő irányítja. Főleg régé­szeti gyűjteménnyel dicsekedhet­nek, köztük egy 5 ezer éves cse­répedény-darabbal. A bábszakkör Miklós Mihálymé pedagógus köz­reműködésével a Gerendáson megrendezésre kerülő járási kul­turális bemutatóra készül. Bőven van választék Kardos kú­ton a kulturális programban. Jó­zsef Attila költészetéről a fiatal­ság részére irodalmi vetélkedőt rendeznek március 14-én, melyet dr. Krupa András, a TIT megyei titkára vezet. Szavalatokkal köz­reműködnek a Jókai Színház mű­vészei. Március végén Gencsy Sári ope- raénekesmő dalestje lesz, s egyút­tal megünneplik a színházi világ­napot is. A kul tű rottlhon ban rendezik meg április 3-án a járási társas­tánc-versenyt és a tánczenekaí i bemutatót. * A rövidnek induló beszélgetés kissé hosszabb lett a gondoltnál, de még így is az eseményekből csak mozaikok összeállítására volt elég az idő. De talán ez is elég annak bizonyítására, hogy lelke­sedéssel és hozzáértéssel szép eredményeket lehet elérni. Mindehhez még el kell mondani azt is, hogy a kultúrotthon köz­vetlen és szolgálatkész igazgatója „civilben” pedagógus, tanít a köz­ségi általános iskolában. Pankotaí István Vajda János; Hárman beverésztek az őtszo- ba előtt: Krizsám, Balinkóczi és Doma Árpi. Balinkóczi sóhajtott és ettől mindegyikük megrezzemt. Tudták, hogy mi következik. A szakács arról beszél majd. hogy fél bemenni a kórházba. Mégis, egv ilyen műtét.,. Soha sem mondta meg. hogy miről van szó, de mindig bátorta­lan volt a lányokkal. Eleinte ug­ratták, később csak kétértelmű célzásokat lettek, aztán elhallgat­tak. Tudták már, hogy kór-házba kell mennie. — A nyavalya tömé ki. azért lemondanék róla. ., Ilyenkor a fiúkra ráült a csend. Nem tudtak mit mondani. Egé­szen addig, amíg valakinek eszébe nem jutott egy elfogadható vicc. Balinkóczi most is I ehever edett, de nem szolt egy árva szót sem. Ez a mai eset különösen nehéz volt. Hétfőn kellett indulnia a kór­házba. Krizsán törte meg a hall­gatást: — Donra, te teljesen hülye vagy. Doma Árpi. egy ideig pislogott, rágta a fűszálat, csak azután kér­dezte: — Hogy leszerelés után nem megyek vissza drehásnak? — Nem is azért, mert leli has­sal füvet zabálsz! Doma hanyatt fordult, s Ba- linkóczira biccentett: — Menő volt öregem a dinsztelt káposzta, csak a húst nem kellett volna olyan, puhára sütni. A szakács 'ólmordult: i — Marhal A fiúk megkönnyebbültek. Ha Balinkóczi ugrik, még (olyan ke­mény volt a hús, hogy az utász- csizma talpa hozzá képest rosté­lyos) nincs nagy vész. Krizsán is rögtön vidámabb lett: — Ismered azt a rendőrviccet. Találkozik két fakabát... Doma Árpi közibevágott: — Nem rendőrnek megyek. Nyomozó leszek. Érted?! Nyomo­zó. Spekulálok, logikusan kiszőrö- ■/öm a tényállásit és lefülelem a hapsi kát. Krizsán nyújtózott é® kieresz- lette a derékszíját. — Büdös a munka, mi? — Nem lehet mindenki „Bel Ami”... ­— Ezt hogy értsem? Doma egyenként kihúzgáita fo­gai közül a fűszálakat, azután vá­laszolt: — Csocsoszán mellett például nem kell pénzt keresni... A szájak széles vigyorra húzód­tak, de még mielőtt kirobbant volna a nevetés — elcsattant a pofon. Krizsán ültő helyéből visz- szakézből mázolta oda. Csocsoszán története több mint egy hónapja kezdődött. * A lány egy klubdélutánon je­lent meg először. Az állami gaz­daság és a honvédségi alakulat együttes KISZ-összejövetélt ren­dezett. Sokan voltak lányok, de minden kiskatona csak azt a fe­kete hajú, furcsán metszett szemű fruskát bámulta. Karcsú volt, majdhogynem tö­rékeny, de a mozgása csupa ide­ges vibrálás; ahogy tan colt, nem lehetett nem oda nézni. A bőre olyan színű volt, mint a régi éle- fántcsont, a haja sűrű, kékesfe­kete. Valaki kitalálta: „Madma- zel Csocsoszán”. Ez lett a neve. Nem tudták az igazi nevét, nem tudták hova való, a gazdaságban dolgozik-e? Csak azt, hogy úgy táncol, de úgy... Ha este a takarodó után felsó­hajtott valamelyikük az ágyban, a másik azt mondta helyette: Cso­csoszán. Amikor- legközelebb Krizsán is eljött a mulatságra, akkor látták először, hogy a lány nemcsak tán­colni, de a szemeivel igézni is tud. Biztatni, melegíteni, cirógat­ni, fellángolni és visszautasítani. Csak civilekkel táncolt most is, amíg Krizsán le nem kérte. At­tól fogva az egész estén nem vál­tak el egymástól. Krizsánnak egy álló hétig folyton csak Csocsoszán- ra kanyarodtak vissza' a gondola­tai. Beleesett. A következő alkalommal Doma Árpi elsőnek kérte fel a lányt, és telebeszélte a fejét Krizsán kita­lált menyasszonyával, aki melles­leg orvostanhallgató. Csocsoszánt kézről kézre adták a fiúk. Szenvedélyesen beleélte magát a ritmus bódulatába, izgal­masabban táncolt, mint valaha. Némelyik kiskatonával kilibbent hűsölni az udvarra, időről időre eltűnt valahová, ki tudja merre? Krizsán sápadozott. Ettől fogva a következő hét vé­géig Csocsoszán viselt dolgai vol­tak a műsoron a laktanyában. — Az annyát, micsoda szája van annak a lánynak ... — ... és a mozgása!

Next

/
Thumbnails
Contents