Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-31 / 76. szám
1966. március 31. 4 Csütörtök Kétezer-kétszáz gépkocsi fordult meg a békéscsabai autószervizben az idén / A békéscsabai autószerviz dolgozói eredményesen dolgoztak az idei első negyedévben- Bár a végleges adatok még nem készülték el, de az eddigiekből is kitűnik, hogy negyedévi tervükéi; jó néhány nappal március vége előtt teljesítették. Az idén eddig 23Q tehergépkocsit és majdnem 2000 személygépkocsit javítottak, illetve szervizeitek az állomáson. Munkáik egyik legfontosabb része a vevőszolgálat: a gyári garancia alá eső új gépkocsik rend. .szeres átvizsgálását, ellenőrzését, tisztítását., zsírzását és javítását látják el. Az idén több mint 400 új kocsi fordult meg a vállalat korszerűen felszerelt műhelyeiben. A garanciális munkákon kívül futójavítást és úgynevezett középjavítást is végeznek, napi két műszakban átlag 30—40 gépkocsi karbantartása, „újjávarázsolása" folyik a szervizállomáson. Az idén jelentős beruházással bővítik és korszerűsítik a javítóműhelyeket, amelyek már alig-alig képesek a növekvő igényeket kielégíteni, s a dolgozók szociális ellátottsága is javításra szorul. Április 4-re készülnek az orosházi vasutasok Az orosházi MÁV pályafenntartási főnökség dolgozói felajánlásokat tettek a felszabadulási ünnep tiszteletére. Az itt dolgozó négy szocialista brigád eddig is jó eredményeket ért el mind a szolgálat ellátása, mind a baleset- mentes munka, mind pedig a politikai és szakmai képzettség növelése terén. Április 4-e tiszteletére a vasutasok azt vállalták, hogy a fenntartási munkákat 103 százalékra teljesítik és ünnepi műszakkal köszöntik felszabadulásunk 21. évfordulóját. B. Gy. Reflexiók egy újságcikkel kapcsolatban ap jaink ban egyre nagyobb érdeklődéssel fordul egész, társadalmunk az ifjúság nevelésének kérdései iránt, s nyilván ezzel magyarázható, hogy publicisztikánk is állandóan felszínen tartja ezt az alapvetően fontos kérdést. Cserei Pál nemrégiben terjedelmes cikkben foglalkozott e lap hasábjain, kapjon-e tantárgyi rangot az iskolában a világnézeti nevelés. Cikke elején helyesen állapítja meg, hogy olyan a fiatalság, amilyenné a környezet alakította Igen. ez kétségtelenül igaz. s igaz az is, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, azaz nem annyira reménytelenül rossz, elmarasztalandó fiatalságunk erkölcsi arculata, ahogy azt egyesek hajlamosak általános érvénnyel állítani. Ennek ellenére van miért és miről beszélni az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Itt van például a fenti megállapítás: „Olyan a fiatalság, amilyenné a környezet alakította: a család, az iskola, a társadalom/’ Ifjúságunk azon részének esetében tehát, akiknek magatartásával kapcsolatban nemtetszésünknek kell kifejezést adnunk, a környezetben kell keresnünk a hibát. Ez így persze általánosságban igaz, de igaz az is, hogy felnőttebb ifjúságunk esetében már neih szabad minden baj gyökerét csak a környezetben keresnünk, nevezetesen az iskolában, a családban vagy magában a társadalomban. Minden esetben van egyéni felelősség is, s minél magasabb korosztályról van szó, ez az egyéni felelősség annál nagyobb. Persze, Cserei Pál egy szóval sem ciftította ennek az ellenkezőjét, ínagam is csak azért élezem ki így a (kérdést, mert különösen felnőttebb ifijúságunk nagyon is hajlamos erre a „környezetre” hárítani a felelősséget magatartásáért. A világnézeti nevelés már az általános iskola első osztályában megkezdődik. Egész nevelési rendszerünk középpontjában áll e nevelési terület, s különösen e tekintetben nagyon lényeges a család és az iskola közötti helyes kapcsolat kialakulása. Tizenöt éves pedagógiai munkásságom alatt mindig azt tapasztaltam, hogy a ..problémás" gyerekek szüleinek családi élete is legtöbbször legalábbis „problémás”, lia nem egészen rossz. S az a sokszor (de soha nem elégszer) hangoztatott kettős nevelés nemcsak a vallásos és a materialista világnézeti nevelés vetületében érvényes, hanem mindem tekintetben is, amikor a családi légkör romboló hatása keresztezi az iskola nevelési tevékenységét. Nagyon örvendetes, hogy az ifjúság neveléséért érzett felelősség ma már megoszlik, és nemcsak „hivatalosan”, de valóságosan is társadalmi követelmény- nyé kezd válni, hogy a család legalább annyira felelősnek érezze magát a gyermek neveléséért, mint az iskola. Ennek ellenére megtörténi még napjainkban is az agyik békéscsabai iskolában, hogy az igazolatlanul mulasztó kislány anyja azt üzente vissza a kislányát jóhiszemúleg meglátogató osztálytársaitól az osztályfőnöknek. ..Keressen fel bennünket a tanár néni, ha beszélni akar velem!” Nem lehetne ez fordítva is?! Csak a pedagógusnak kötelessége minden esetben meglátogatni a hiányzó tanulót?! Nem Van eset, amikor szükség van erre, de ilyen esetekben ez általában meg is történik, s nagyon gyakran megtörténik éppen ilyen esetekben az is, hogy a szülő nagyon is kifejezésre juttatja, hogy legszívesebben kidobná a látogatót, mintha az legalábbis baráti íereferére érkezett volna.' S ez a hangnem, amit X mama egy-két héttel ezelőtt használt, elgondolkodtathat, mert abból a káros nézetből fakad: „Azért van az iskola, hogy megnevelje a gyereket!” De hát miért, van a családi ház?! Jgen érdekes Cserei Pál cikkének az a megállapítása, amely a tanulók érzelmi állásfoglalásával foglalkozva, annak bizonytalanságát húzza alá. Rendkívül összetett probléma ez is. Egész világnézeti nevelésünk egyik nélkülözhetetlen eleme az érzelmi nevelés, s nevelésünknek tálán éppen ez a legelhanyagoltabb területe. Keresni kell ennek magyarázatát! Én annyit mondanék csak ezzel kapcsolatban, ahhoz, hogy eredményes legyen érzelmi nevelésünk, a pedagógusnak magának is lelkesedni kell tudni azért, amit tanít; szenvedélyes ember legyen a pedagógus! Aki monoton hangon, egykedvűen, szenvtelenül „csak oktat”, akármilyen tudományos alapon teszi is azt, nem sokkal viszi előbbre, hitem szerint, ifjúságunk világnézeti nevelését. Hittel és szenvedéllyel kell tanítanunk, a szocializmus igenlése kell hogy legyen minden óránk. Nemcsak a történelem- és irodalomórán ik, de ezek elsősorban. S nagyon nagy jelentősége van a világnézeti nevelés szempontjából az osztályfőnök i óráknak is. A gyakorlat ma még nagyon sok esetben azt mutatja, hogy nyűgnek érzik ezeket az órakat a nevelők is, a gyerekek is. Ezeken az órákon is mindig a gyakorlatból kell kiindulni, bármilyen erkölcsi vagy világnézeti kérdés megvitatásakor, s ezek az órák eredményesek valóban csak akkor lesznek, ha 'helyet adunk itt a tanulóknak az egészséges vitákra is. , Filadelfi Mihály Nem múlta divatját „Visszautasítjuk!” „Visszautasítjuk!” — mondják telefonban és írják levélben egyes vállalatoknak, gazdaságoknak a vezetői, miután az újság valami mulasztás, nemtörődömség szülte kár, másoknak okozott sérelem miatt elmarasztalja, azaz megbírálja őket. „Bántja az önérzetemet a szóban forgó cikk több megállapítása” recsegte telefonban egyikőjük. „Minden tárgyi alapot nélkülöz a rólunk szóló cikk több mondata”. így a másik. A harmadik pedig azzal „lőtte” vissza a bírálatot, hogy az a tény, amit megírtunk, tény ugyan, de úgymond: „a cikk nélkülözi a szakmai ismeretet, mert a terményprizmát nem szabad befedni’'. Arról, hpgy menynyi ment tönkre a termésből, egy szót sem ír az illető, neki csak az volt a célja, hogy visz- szautasítsa a bírálatot oktató hangnemben, amiből szinte árad az, hogy „máskor ne üsd bele az orrod olyasmibe, öcskös, amihez nem értesz”. Hát juszt is beleütjük az orrunkat ezután is minden olyan rendellenességbe, amit mi tapasztalunk és olyanokba is, amit a dolgozók, a párt- és állami szervek vezetői, munkatársai mondanak el. Mert bármennyire hiszik és vallják egyesek, hogy csak 1956 előtt volt divat a szó- kimondás és a bírálat, amit akkor is le kellett nyelni, ha csak 5 százalék igazságot tartalmazott. Mi a teljes igazságot tartalmazó bírálatnak vagyunk a hívei, s erre törekszünk mindig. Feleslegesen pazarolná az idejét és erejét bárki is arra, hogy leszoktasson bennünket erről és elfogadtassa velünk azt az elvet, hogy „jó, jó, lássátok meg a hibát, a rendetlenséget, de ne teregessétek ki a nagy nyilvánosság előtt, hanem mondjátok el szóban, s akkor mindig békességben és jó barátságban élünk, s bármikor szívesen látott. vendégeink lesztek”. ISíem, kedves elvtársak! Mi ilyesmire nem vagyunk és nem is leszünk kaphatók.. Mi nemAZONNALI BELÉPÉSSÉ!, ALKALMAZUNK kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat Jelentkezés felvételre ■ kizárólag Dunaújváros, Május 1. 7. sz. alatt. DUNAÚJVÁROS! res SZASZHALOMBATTAI MUNKÁINKRA. ÉM 26. sz. Állami Építőipari Vállalat. 136 K 'a/ccio* 1H. Taxit kerített és a Hippodrome varietébe hajtatott. Nem váltott jegyet, hanem egyenesen a művészbejáróhoz ment és egy óvatlan pillanatban felosont a folyosóra. Végigszaladt az öltözők ajtajai előtt. Ekkor lépéseket hallott a lépcső felől és gyorsan besurrant az illemhelyre. De nem zárta be maga után teljesen az ajtót, egy kis rést hagyott, hogy kiláthasson. Az egyik bohóc ment az öltözőjébe. Craw. ford várt még egy keveset, aztán ismét kilesett. A folyosó üres volt és homályos. Messziről oda hallatszott a zenekar muzsikája, a közönség tapsa, olykor-olykor meg a nevetés. Üjfent csukódott egy ajtó valahol, majd lépések hangzottak fel... Bessy sietett a színpadra. Végül ismét edcsendesedett a szűk folyosó. Grawíord Bessy öltözőjéhez csak kijelentésekben szeretjük a pártot, dolgozó népünket, hanem tettekben is. Erre tanít bennünket a párt szervezeti szabályzata, amely többek között minden párttagra kötelezően előírja, hogy „Személyekre való tekintet nélkül tárja fel a munkában észlelt hibákat és rendellenességeket; küzdjön megszüntetésükért, harcoljon a látszatsikerre való törekvés, az önteltség és az önelégültség ellen.” Szándékosan idézzük ezeket a sorokat, mert úgy látszik, hogy egyes vezető elvtársaink megfeledkeztek a pártnak erről a törvényes betűiről, s kissé önteltté váltak. Csakis az önteltség a „nálunk minden jól megy” látszat megtartása és „mi hibánk, a mi bajunk ne pellen- génezze az újság a nyilvánosság előtt”, gondolkodás utasíttatja vissza egyesekkel a bírálatot. A szakmai kifejezések helytelenségén való lovaglás pedig nem más, mint a bírálattól eltántorítani akarás, „nem a farok csóválja a kutyát, öcskös, hanem fordítva”. Mi nagyon szívesen fogadjuk, ha kiigazítják valakik szakmai tévedéseinket, mert a hazánkban gyakorolt sokféle szakmát és hivatást szűkön számolva is csak 80 év alatt tudnák elsajátítani úgy-ahogy. az újságírók. Bizonyára akadnának olyanok, akik megszavaznának egy ilyen értelmű rendeletet, mert akkor életük- első nyolcvan évében nem „sértené önérzetüket” az újságban ’ megjelenő bírálat. Amíg esetleg ilyen rendelkezés megjelenik, mi az érvényben levő szerint újságírói szakismeretünk birtokában továbbra is szolgáljuk pártunkat, dolgozó népünket, tárjuk a nyilvánosság elé a jó eredményeket, termelési módszereket, s bíráljuk a hibákat, rendellenességeket. Ez, hogy úgymondjuk, vérünkké vált, s ha akarnánk, se tudnánk mindent olyan rózsaszínben nézni, mint ahogyan azt a bírálatot önérzetbe gázolásnak tekintők szeretnék. 'sárközt Gyula és Bárdy Zoltán Hk regénye osont és alig egy fél perc alatt álkulcsával kinyitotta ajtaját. A tükörasztalon a szokásos holmik hevertek: festékek kenőcsök, púderek meg egy pakli piszkos kártya. Ekkor az asztalka alá pillantott és egy összegyűrt papírt vett észre. Ceruzával számok voltak ráírva. Crawford zsebre dugta a papírt, aztán , megnézte Bessy kézitáskáját, amely a bundája mögött lógott a fogason. Szépítoszerek, tükör, kulcsok, aprópénz volt benne. Végül kezébe akadt egy régi szinlap, amelynek hátán vagy fél tucat teleiomszámot pillantott meg. Lemásolta a számokat, a szín- lapot visszatette a kézitáskába, a táskát pedig a fogasra. Mindezt alig két perc alatt végezte el, mert sietnie kellett, Bessy minden pillanatban betoppanhatott. Kiugrott a folyosóra és visszazárta az ajtót. Szerencsére, a folyosó most is üres volt és Craw- íördnak sikerült kisurranni a színházból anélkül, hogy valaki észrevette volna. Alig ért haza, negyed óra múlva megérkezett Thompson felügyelő. — Nagyon sajnálom, hogy nem tudom egy kis itallal megkínálni — mondta Crawford. — De érthető módon nincs semmim. — Manapság ez nem csoda — felelte a rendőrtiszt és elővette a pipáját. — Jó lesz nekem egy kis tea is, ha van. Crawford megkérte háziasszonyát, készítsen teát a számukra, aztán leült szembe a felügyelővel. — Megígértem, hogy elhozom a noteszt — szálait meg Thompson, és a zsebébe nyúlt. Itt van. De csak akkor nézze meg. ha már elmentem. — Köszönöm. És most én is adok valamit, — Ezzel Crawford átnyújtotta a telefonszámok jegyzékét, amit Bessy szobájában talált. — Nincs telefonkönyvem. Valamelyik embere kikereshetné a számokat, melyik kié. Thompson ránézett a papírra. — Az egyiket akár máris meg. mondhatom — mutatott a második számra. — Ez a White Club telefonszáma. Ismeri ezt a szórakozóhelyet ? — Igen, ismerem.
