Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-31 / 76. szám
1966. március 31, 5 Csütörtök Április 17—30; „Szép könyv” kiállítást rendeznek Békéscsabán Bemutatják az 1964. évi Lipcsei világkiállításon díjazott könyveket és 1965 legszebb műveit — Megalakul a Bibliofil Könyvbarátok Köre Gazdag múltra tekint vissza a megyében a könyvnyomtatás. A szép hagyomány méltó folytatásaként a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület megyei csoportja és a Kner Nyomda reprezentatív és megyei kulturális eseménynek beillő könyvkiállítás rendezésére készül. A kiállítás április 17-én nyílik meg Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeum kiállítási nagytermében. A „Szép könyv” kiállítást április 30-ig tekinthetik meg a látogatók. A slágerek kétségkívül azok a magyar könyvek lesznek, amelyek 1964-ben a Lipcsei Szép Könyv Világkiállításon díjat nyerA Kner Nyomdában a nagy eseményre már készülnek a meghívók és a falragaszok. A Kiadói Fő_ igazgatóságtól kapott előzetes tájékoztatás szerint a könyvkiállítással egyidőben a TIT kereté, ben megalakul a megyében a Bibliofil Könyvbarátok Köre. Ülést tart ma a KISZ megyei végrehajtó bizottsága Március 31-én, ma délelőtt 9 órától ülést tart a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen először a tanyai fiatalok megyei találkozójának előkészületeiről, az ezzel kapcsolatos feladatokról tanácskoznak. A második napirendi pont a III. megyei úttörőtalálkozó programjának megbeszélése lesz. P. P. Vendégszerető művelődési otthon tek. Ott lesz közöttük a Kner Nyomda egyik remeke is. Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei című bibliofil könyv, amelyet a világkiállításon aranyéremmel jutalmaztak. És hogy nem méltatlanül részesítették ebben a kitüntetésben, azt a következő kis történet is példázza. Helene Brecht Veigel, Brecht özvegye, amikor Budapesten járt és elhalt férjének színdarabját rendezte, kezébe került a Kner Nyomdának ez a könyve Nem sokkal később meleg hangú levelet kaptak tőle a nyomda dolgozói, amelyben elismerését tolmácsolta és ajándékképpen egy kendőt küldött az üzemnek. Amint levelében írta, férjének ezt a világhírű művét igen szép tipográfiával készítették, mélyhez hasonlóval eddig még sehol sem találkozott. A kiállításon az érdeklődők a Kner Nyomdának azt a 13 bibliofil könyvét is láthatják, amelyeket az 1964. évi világkiállításon szintén díjaztak. A reprezentatív bemutatón — amelyen több száz könyvet helyeznek el a vitrinekben — az országban tavaly nyomtatott legszebb könyveket is kiállítják. Vésztőn a művelődési otthon épülete régi kúriára emlékeztet. Az élet benne mégis hívogató az idegen számára is. Pénteken jártam arra, s ilyenkor a járási kul- túrház is kihalt szokott lenni. Itt már kintről hallottam, hogy bármikor jöhet ide az ember, pezsgő életet talál. — Hány szakkör, művészeti csoport, kiub működik maguknál? — kíváncsiskodtam a gondnoktól. — Huszonnégy körül, vagy annál is több — volt a válasz. Minden teremből sejteni lehetett valami nagy készülődést. A színpadon népitánc-próba folyt, a nézőtér egy részében sportolók tréningeztek, több teremből muzsikaszó keveredett össze szavaló hangokkal. Kiss József igazgató sok helyen megtalálható. Pergő tanácsokkal látja el a fiatalokat, de már a következő pillanatban máshol segít. Szívélyes házigazda módjára tessékel teremről teremre. Nem győzöm feltenni a kérdéseket. — Mindennap ilyen forgalom van itt? — Ez egy hétköznapunk. Látogasson el valamelyik rendezvényünkre is, majd meglátja! —Melyik csoport működik legjobban? — Ezt nem lehet eldönteni most, de vannak különösen népszerű klubjaink, mint például a film-, az ifjúsági klub és az Ifjú Zenebarátok Köre. — Hallottam, hogy megyei viszonylatban is kiemelkedő zenei események zajlanak itt. — Valóban, a zenei ismeretterjesztésünk jó. Sok oldalról közelítjük meg ezt a témát. Az Ifjú Zenebarátok bérleti hangversenye zsúfolt házzal megy. A Filharmóniai Társaság szívesen jön hozzánk, hisz legutóbb is 314 lelkes hallgató tapsolt nekik. Mielőtt megkérdezném, hogy honnan van. ez a magas kultúr- igény, a falon plakátot veszek észre: „Kórushangverseny február 27-én.” S alatta hat különböző összetételű énekkar műsora. — Mind ebből a kis faluból állt össze? — szaladt ki a csodálkozás a számon. — Igen. Körülbelül 180 részvevővel. Közben szákkörvezetők érkeztek az irodába, s néhány elismerő szóval megtoldják az interjút — Élvezetes módon tanítanak bennünket ilyenkor. Szellemes összekötő szöveg utal a kórusművek szerzőire, keletkezésére. — A többit majd reggel megkapja — folytatta a felügyelő. — Mondja, magának nem furcsa, hogy a White Club száma is itt van? — Nem, számomra nem furcsa. módszeresen játszotta szerepét és semmi esetre sem vétett volna ilyen hibát. No de hagyjuk ezt. Onnan hová ment? — A saját lábán már sehová — felelte Thompson. — Mert ott ütötték le és gyilkolták meg alig — Már legtöbb nézőnk kívülről fújja a kórusművek felépítését, a kamarazene, madrigál fogalmát — szól közbe a tánccsopart vezetője. Ismét az igazgató kapja fel a mondat végét. — Még a többszólamú ság ismer— No, akkor hát térjünk ra Mellon-re. Először is lássuk csak hol is járt tegnap. Kilépett a gyár kapuján, taxiba ült és Northon ezredes házához vitette magát. Ez rendben is van, hisz. Northon ezredesről köztudott, hogy szeret gyűléseken szónokolni s megígérte, hogy a gyár ünnepélyére személyesen elmegy. Mellon tehát bizonyára emiatt járt nála. — Kicsit furcsállom, hogy éppen Mellon volt nála ebben az ügyben — jegyezte meg Crawford. — Miért lenne furcsa? Mellon tagja volt a munkásbizottságnak és e bizottság feladata volt felkérni Northon ezredest a közreműködésre. Egyébként , magam voltam nála és ellenőriztem a dolgot. Northon elmondta: Mellon közölte vele, hogy tőle a White Clubba megy, hogy bekapjon valamit. — Ezt is furcsállom — mondta Crawford. — Egy olyan egyszerű művezető, mint Mellon volt, nem megy el a White Clubba, ha megéhezett. Mellon, ahogy én láttam, gondosan és háromszáz lépésnyire a White Club főbejáratától. Igaz, hogy a hadtestét sokkal távolabb találtuk meg, de oda már nem a saját lábán ment. Mrs. Elliot behozta a teát. Thompson és Crawford hallgattak. Amikor az öregasszony kiment, a felügyelő kis papírlapot tett Crawford elé, amelyen időrendben volt feljegyezve, mikor és hol járt Mellen. — Látta őt valaki a White Club éttermében? — kérdezte a kapitány. — Az egyik pincériány emlékszik rá — felelte Thompson. — Azt is mondta, hogy Mellon Janies-szel, a bár mixerével beszélgetett. — Ismerem a fickót. — James-szel is beszéltem — folytatta a felügyelő. — Nem emlékszik Mellon-re. Azt mondja, hogy esténként rengeteg emberrel szokott beszélni és csakis azokra emlékszik, akik törzsvendégei. Mindenkit nem tarthat a fejében. Különben a pincei-lány vitte Mellon asztalához a sört és a szendvicseket. Szóval így állunk, Mr. Crawford. (Folytatjuk) tetősét sem unták meg. A művelődési otthonnak 27 tagú vegyeskara van. Tavaly hallottam őket Bárdos-, Giardini-, No- vjkov-számokkal. Most is kifogtam egy próbanapot. Szvecsnyi- kov Csengettyű-jét tették műsorukra. — Tervünk a fiatalok szélesebb körű bevonása lenne. Sajnos, őket jobban érdekli a modem tánczene s így veszélyben az utánpótlásunk. Ezt Kiss Józsefné karnagy mondja. Legalább olyan lelkesen beszél tanítványairól, mint amilyen szorgalommal tanította be az előbbi művet. S őt is többször találjuk itt, mint családja körében. — Milyen szakkört vezet még? — Heti 34 órámat a zongorais- koia veszi igénybe. Jó szólistákat, kísérőket nevelnek itt a megnövekedett, kórusélethez. Azt hiszem, ez a oél művelt és igényes kultúréletet ad ezután is itt Vésztőn. Elmenőben még kísér a kiszűrődő vidám élet muzsikája és egy gondolat: az ilyen lelkes munka mindennél többet ér. Vlgh Erzsébet Viktória a Jókai Színházban Naív, vagy ahogy mondani szokták, ,.limonádé” szövege miatt nem éppen a legelőkelőbb helyei foglalja el a Viktória áz operettek sorában, ám Ábrahám Pál örökbecsű zenéje révén mégis minden színre kerülésekor „valami marad belőle” a közönségben... így van, úgy véljük, most is a Jókai Színház bemutatója után és ez főképpen Gyuricza Ottó érdeme, aki a gazdag dallamú muzsikára kitűnő táncszámokat tervezett. És tegyük hozzá: elképzeléseit pontosan tolmácsolni is tudják a bájos, fiatal görlök. Külön öröm, hogy a korszerűsítés során ebben is megújult a Jókai Színház. A jó rendezés mellett először élvezhette a közönség a modem világítástechnika hatásait a sok színváltozatú, és hangulatú jelenetekben, színpadképekben. Ezekből adunk „ízelítőt”. Viktória (Barcza Éva) és Koltay (Darabos Ferenc). Miki (Gyuricza Ottó) és Jancsi (Széplaki Endre) egyik ni egű j- rázott táncszáma. Riquette (Déry Mária) egrecírozza Jancsit. Kakas-Bajusz Zsiga (Dánffy Sándor) és Rézi (Dénes Piroska) egyik sokat nevettető jelenete.
