Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
196*. március 37. 4 Vasárnap Költség es huzavona A Gazdasági Bizottság közvetlenül a párt Vili. kongresszusa után határozatot hozott a Budapesti Acélipari Ktsz (Fehérvári út 115. szám) vidékre telepítésére. A ktsz új telephelyéül a vele évek óta eredményesen kooperáló Medgyesegyházi Vas- és Fémipari Kísz-t jelöltéit meg. A határozat meghozatala óta lassan megérjük a párt IX. kongresszusát is, s ebben a dologban mégsem történt semmi érdemleges. Azaz, az Acélipari Ktsz még ma is kézzel-lábbal tiltakozik a vidék ellen. Ki is alkudták illetékes helyen a Gazdasági Bizottság határozatának megváltoztatását. Két esztendővel módosították a Határidőt. Azóta is évente félmillió forint szállítási költség terheli a medgyesi ktsz termelvényeit, melyeket a fővárosi ktsz-től 240 kilométerre szabnak, préselnek, Budapesten zománcoznak, majd visszaszállítanak Medgyesegyhá- zára és ott összeszerelik. Évente 12 ezer parázs-tűzhelyet utaztatnak Medgycscgyháza és Budapest között csak azért, mert a Gazdasági Bizottság határozatára fütyül az Acélipari Ktsz. Ez így nincs rendjén. Különösen azért, mert az évente jelentkező szállítási kiadás félmillió forint fölösleges tehertétel a medgyesegyházi ktsz számláján. Végtére is rendezni kellene a letelepítést vagy pedig a med- gyesegynazi Ktsz lásson tiozza önkölíségcsökkentési hitelből egy zománcozó üzemrész építéséhez. Becslés szerint ez 1—1.1 millió forintba kerülne, vagyis két év alatt a megtakarítás fedezné az új üzemrészre fordított milliót. S ami nem lebecsülendő: a zománcozó részleg megépítés® révén 70—75 újabb alkalmazottal növelhetnék a foglalkoztatottak számát. Vannak indokolt és indokolatlan dolgok. Az a huzavona, amely a vidékre költözés körül kibontakozott, indokolatlan, s mindjobban azt sejteti, hogy a meugyesegynazi íusz-nek sájai erőforrásaiból kell berendezkednie zománcozásra is. Ha a budapesti ktsz még két évig elhúzza a vidékre költözés ügyét, akkor az első határozat meghozatala óta már két zománcozó üzemrészt koptatnak el szállítással. Dupsi Károly Szervezés—akut körítéssel Felújítják Mezőkovácsházán a párt járási bizottságának épületét. A munka elvégzésére, az ajtók és az ablakok cserélésére, egyes helyeken a pince és a földszint közötti födém gerendáinak javítására a Békés megyei Építő- és Tatarozó Vállalatot jelölték ki. Mezőkovácslházán is működik egy építőipari ktsz. amely viszont a békéscsabai Mokri utcai lakótelep építésénél kapott megbízást. Az .építők szállítását a MÁV bonyolítja. A vasút hajnali járatban hozza a kovácsháziakat és viszi a békéscsabaiakat. Bizonyára Medgyesegyházán, esetleg Kétegyházán kerüli ed a két vonat epv^ást, s ilyenkor az építők üdvözlik egymást, végtére is a szervezés jóvoltából most azután kivonatozzák magukat. Mennyi ideg pihenne meg. ha egyszer valarrvlven módon tényleg az ésszerűség határán belül maradnának a munkát koordinálók. Arról nem is beszélve, hogy mennyi energia vész kárba az utazással töltő rt időben. Ha a munka célszerűbb szervezésével az utazást és költségeit ki lőhetne kapcsolni — vállalati és ktsz szinten —, már akkor is érdemes lenne az eddigi evatövlato' sutba dobni. Az építők ezzel minimálisan napi négy órával többet tölthe'.nének családjuk körében, nevelhetnék gyermekeiket, ápolhatnák a házikertet, kielégíthetnék kulturális igényeiket, s a bét valamelyik napján jutna idő szakmai, képzettségük növelésére is. A jelenlegi időbeosztás azonban erre nem nyújt lehetőséget. Már többször szóvá tették a nyakatekert munkasrer- verst. Derekasan elmarasztalták őket Így van ez, ha a közhelynek minősített alulról jövő kezdeményezés a helyenkénti derekas- sár’hól még a gyerekcipőbe sem nőhet bele. — sik — Mint aki a sínek kö/c esett... A múlt évben kevesebb baleset történt üzemeinkben és gazdaságainkban, mint annak előtte, de még mindig sok szenvedést, emberek csonkulását, munkaképtelenségét, á termelésből kiesett hasznos napok seregét jelölik a számok és kilenc halottat. Nem lehetne ezt megakadályozni? Nemcsak lehet — a munkakörülmény. Ií javításává', gondos körültekintéssel megelőzni a baleseteket —, hanem kötelességünk is. A vállalatok, intézmények, gazdaságok vezetőinek, a szakszervezet illetékeseinek, a művezetőknek, az idősebb szakmunkásoknak és minden dolgozónak egyaránt kötelessége. A tények azt mutatták, megyénkben folyamatosan javul a munkavédelem helyzete, mind többet törődnek ezzel .a fontos kérdéssel. A rég5, magánkézben volt vállalatok, kisebb üzemek elavult berendezéseinek veszélyes (jrökségét mindin abb korszerű gépek és modern, az egészségre nem ártalmas tecbnoiógia váltja fel. A munkavédelmi felügyelők, a baleseti őrök tevékenysége egyre jobban kibontakozik, a legtöbb váFalatnál ma már rendszeres nyilvántartást vezetnek, a baleseti 1'■"—’'•könyveket annak rendié és módia szerint elkészítik. Mégsem mondhattuk azt, hove már uT'-'i<'nt megtettünk a legszentebb megóvniva- ló, a dolgozó ember épsége védelmében. Terjed az a felfogás például. amelyik a dolgozó hibájaként igyekszik felróni a megtörtént balesetet. Az az igazság, hogy legtöbb helyen a balesetek után nem igyekszenek elemző módon feltárni az okokat, nem az a cél vezeti a vizsgálatot, hogy megfelelő tanulság levonásával elkerülhető legyen hasonló esetek megismétlődése, hanem egyszerűen fegyelmi ügynek tekintik a balesetet. A fegyelmi pedig sokszor a kárt szenvedett dolgozókra hárul, többnvire őt teszik felelőssé a történtekért. A rendelkezés, amely prémiummegvonással és különböző büntetések kilátásba helyezésével igyekszik óvni a dolgozók testi épségét, s célszerű megelőzésre ösztönözni, ilyenformán visszájára fordul. A balesetek valódi okainak elkendőzésére csábít egyes embereket. Természetesen a legtöbb esetben a vállalati szervek és a sérülést szenvedett dolgozó egyaránt tehet a történtekről. Ilyenkor is azonban — ha mérlegelni kell a döntésnél — lehetőleg a dolgozó kárára bírálják el a körülményeket. Sokszor a. megelőzés vétkesen gondatlan, ez egyes embereken múlik, s eszünkbe jut az az eset, ami a múlt évben történt: a vasúti vágányok között gyomot irtó asszonyokra vigyázott egy vasutas — ez volt az egyetlen kötelessége. A vonat a kijelölt ,•felvigyázót” ütötte el! Sajnos, akkor már nawon késő, mikor valaki „ a sínek közé esett...” v. j. Riport Misikéért Misiké még nincs kétéves. Kis kék kertésznadrág s írvg felett valami furcsa tekintettel a szemében néz rám, s mikor megpróbálom szóra bírni, csak behunyja szemét. — Mii csináltái az arcoddal? —• szólok rá, de arra gondolva, hogy majd válaszol a gondozónő, aki karjába kapva Misikét, ide hozta bemutatni. — Egyik reggel így hozták be, nem tudjuk és nem is mondták meg, hogy mi történt vele... 1. Misikét néhány nappal ezelőtt., amikor a bölcsődéből hazaviszik a gyerekeket, ,,bent felejtettéld’. Már jóval elmúlt hat óra, mikor még sehol senki, aki érte jött vol_ na. A dada néni rendezgette a ki. esi ágyakat, ő pedig egyedül játszott az egyik sarokban. Észre sem ■vette az idő múlását, hiszen itt jó, szeretik, gondját viselik. Végül a bölcsődében lakó gondozónő vállalta, hogy ezen az estén nála alszik Misiké. — Kis testvérke — mondta a Misikénél nem sokkal nagyobb kislány és most már ketten han- cúroztak a lakásban. Az éjszakára nappal, majd újra este jött, mikor Misiké újra maradt. Most se jöttek érté. A bölcsődevezető szaladt a szülők után. — Már nem élnek együtt — világosította fel valaki és a tanács gyámügyi hivatalában csak annyit tudtak mondani, hogy Misiké anyja már jelentkezett, állami gondo. zásba akarja adni a gyereket. Miért? Ezt kérdezték sokan, s én most újra kérdezgettem szülőt, nagymamát, munkatársakat, gondozónőt. Miért? 2. Z. M.-néaz utolsó divat szerint bodorított hajával, pufajkában toppan be az orvosi rendelő várójába, ahol alkalmasnak látszott, hogy kettesben beszélgessünk. — Az újságtól? Miért? — Misiké ügyében. — Mi történt, hogy Misiké bent maradt a bölcsődében? — Már külön vagyok a férjemtől... — Különben, én csak annyi időre szeretném Misikét állami gondozásba adni, míg nem találok olyan albérletet, ahol őt is el tudom látni. Én nem akarom őt otthagyni, de az uramhoz se akarok visszamenni. — Hány éves házasok? — Már három. Én csak egyszer léptem félre, arról tudott az uram is. Megbocsájtott. De én mégsem tudok vele együtt él ifi. Nem és nem. Ne is erőlködjenek. Anyám is csak telekiabálja a gyárat. 3. — Jaj, megint a lányom ügye?! — Mit tud erről mondani? — Szinte semmit. A lányom a hibás. A férje egy olyan áldott jó ember, az nagyon szereti. Most már még énrám is kiabál a saját lányom, és én teljesen ennek a be. tege vagyok. Én nem vehetem magamhoz a kis Misikét, az uram. nak nem kell. Én segítettem a lányomnak, hogy munkát kapjon, de hát őneki állandóan mehetnék- je van. Nem tud egy helyen maradni... 4. Misiké ebédéi a bölcsődében. Utána boldogan fekszik a kis haveron, még nyűgösködik egy játékért, de aztán szája szögletében megjelenik a mosoly, ebéd utáni álmát alussza. — Ma intéztük el, hogy a férj ezután egy műszakban dolgozzon, így tud jönni majd a kisgyerekért — mondják a bölcsődében. — Tehát a bölcsőde gyámkodik? — Tudja — mondja a vezetőnő —, én szinte meghatódtam, mikor az apuka ideállt elébem és azt mondta_ hogy semmi áron nem adja a gyereket intézetbe. Ő tudja mi az, ő maga is ott nőtt fel. Most is szereti a feleségét, ö hisz benne és várja, hogy hazatérjen. — Mi legyen q gyerekkel? — Várjunk... 5. Várjunk. Néhány napig most biztosítják a helyet. A téglagyárban Sz. Károly művezető így válaszolt: — Mj segíteni akarunk Z. M.- éknek, nagyon rendes munkásunk, mi örülnénk a legjobban, hogyha megoldódna családi gondjuk. Akárkihez fordultam Misiké ügyében, mindenki segíteni akart. Most várunk. A fiatalasszony még csak 21 éves. Talán... talán érezni f°gja néhány nap múlva, hogy a szép szavak, a tekintetek, amelyek most körbeveszik, és csak cgy-egy futó kalandra csábítanak, nem adják meg azt, amit Misiké kacagása jelenthet. A kisfiú sze- retetét nem pótolhatja semmi. Misiké vár és most vele együtt várunk még sokan, hogy rendbe jöjjön Z. M.-ék élete. Hármójuk érdeke. Dóczi Imre Tűzrendészet! bizottsági ülést rendeztek Szeghalmon Ülést tartott a napokban a Szeghalmi Járási Tanács V. B. tűzrendészet! bizottsága. Az ülésre a bizottsága tagokon kívül meghívták a járás községi tanácsainak tűzrendészet! bizottsági elnökeit is. Az értekezlet résztvevőivel az igazgatási osztály ismertette az önkéntes tűzoltótestületek támo-1 gatására adott összegek felhasználását. Ezután szó esett a termelő- szövetkezetek tűzrendészet! felkészüléséről. Megállapították, hogy egyre több a villámhárítóval ellátott gazdasági épület. Értékelték az ülésen a községi tanácsi tűzrendészet! bizottságok tevékenységét is. a/ocixr Sárközi Gyula és Bárdy Zoltán regenye 16. Megérkeztek. Crawford kifizette a taxit és elengedte... A felügyelő leült íróasztalához, Crawfordnak pedig egy keskeny székre mutatott az ablaknál. Thompson felvett egy cédulát az asztaláról és olvasni kezdte. — Nos, Mr. Crawford — nézett a kapitányra végül —, szeretnék tudni magáról egyet s mást, mielőtt beszélnék. Mióta van itt Gretleyben és mit akar városunkban? Crawford azt felelte, hogy a Charters Műveknél és a repülő- gépgyárban járt, munkát keresett. Megemlítette kikkel találkozott. — Ismerte Medlont már azelőtt is? — Nem. Tegnap délután láttam először és amint már mondtam, arra kért, legyek nála este fél tízkor. — Miért hívatta magát a lakására? — Egy kis megbeszélnivalónk lett volna. Személyes természetű dolog. — Fontos ügy? — Nagyon fontos. Éppen emiatt kell Mellont is mielőbb látnom. Ezért mentem el ma délelőtt is a lakására. Előzőleg ugyanis felhívtam a gyárat, de ott azt mondták, hogy nem ment be dolgozni. Talán csakugyan beteg? — Nem, nem beteg — felelte a felügyelő. Kis szünetet tartott, majd hozzátette: — Meghalt... Elütötte egy kocsi az elsötétített utcán! — Éreztem, hogy valami baj történt véle! — mondta Crawford. — Szegény ember! Nagyon megszerettem. Értette a dolgát, nagy kár érte. Pedig nagyon ^szerettem volna beszélni véle. Crawford az ablakra nézett: jeges eső paskolta üvegét. — Azt mondja, értette a dolgát? — kérdezte a rendőrtiszt. — Megmondaná, hogy milyen dolgát? Crawford csodálkozó pillantást vete.t Thompsonra. — A művezetőit a repülőgép- gyárban. — Ha csupán művezető lett volna, akkor csak véletlen gázolásról beszélhetnénk — folytatta a rendőrtiszt. — Miért mondja ezt? — Ügy látom, maga elhallgat valamit. Megsúgom magának, hogy én is tudok egy és mást. Ha megmondja, mit tud, én is közlöm azt, amiről tudok. — Rendben van — egyezett bélé Crawford. — Mellon a kémélhárítószolgálat embere volt és mint ilyen dolgozott a repülőgépgyárban. Éppen azért jártam a gyárban, hogy találkozzam vele. Ez sikerült is. — Ezok szerint akkor maga is..': — Crawford kapitány vagyok — folytatta Crawford a rendőrtiszt be nem fejezett mondatát. Aztán felvett egy papírlapot az íróasztalról és két számot írt rá. — Ha felhívja ezt a számot — mutatott az elsőre — s jelentkezik, kérje ezr a másikat. Ott majd igazolnak. — Meg is teszem... — s a főfelügyelő íelvet.e a kagylót. — Mondja kapitány úr, mi az ördögnek tartják titokban a
