Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

l&to'. március 35. 2 Péntek Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: ■A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott- Meghallgatta és jó­váihagyólag tudomásul vette a kormány elnökének tájékoztató­ját a Román Szocialista Köztár­saságban folytatott baráti tárgya­lásokról. A Minisztertanács megvitatta az Állami- és Kossuth-dij bizott­ság javaslatait az Állami díj, a Kossuth-dij, továbbá a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze és Érdemes Művésze címek adomá­nyozására. s itatároza tokát ho­zott. A kormány meghallgatta és tu­domásul vette az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság vezetőjének beszámolóját a téli és tavaszi ár­víz- és belvízvédekezésről, s ha­tározatokat hozott a károk hely­reállítására. A belvíz 557 ezer holdat borí­tott el, ebből a bevetett terület 121 ezer, a szántóterület pedig 152 ezer hold volt. A belvíz több település mélyebb fekvésű részét Is veszélyeztette, jelentős mező- gazdasági és épületkárokat oko­zott, különösen a tanyavilág vá­lyogépületeiben. A megemelke­dett talajvíz és a belvíz miatt mintegy 1700 lakás ment tönkre, ezenkívül sok lakó-, ipari és me­zőgazdasági épület megrongáló­dott. A belvíz okozta mezőgazda­sági • és épületkár 488 millió fo­rintra becsülhető. A Tiszán, a Túron, a Tárnán, a Zagyván és a Körösök magyar sza­kaszán levonult árvíz elhárítását a védekezés szervezettségén és a védekezők erőfeszítésén kívül az utóbbi években végrehajtott je­lentős töltéserősítési munkák tet­ték lehetővé. Árvízkár összesen mintegy 20 ezer hold területen, tőként tanyai településeken ke­letkezett. Az árvíz okozta mező- gazdasági és épületkár mintegy 28 millió forint; 149 lakás ment tönkre és több épület megrongá- 'lódott. A Minisztertanács határozatot hozott a helyreállításhoz szüksé­ges építőanyagok biztosítására, to­vábbá arra, hogy a tönkrement házakat ne a mély fekvésű, vízjá- rásos területeken, hanem maga­sabban fekvő, biztonságos helye­ken építsék fel újból. Az újjáépí­tésre nem alkalmas tanyai épüle­tek helyett a lakóházakat a köz­ségek belterületén keli felépíteni, erre a célra a tanácsok megfelelő telkeket jelölnek ki. A Minisztertanács elismerését fejezi ki mindazoknak, akik az eredményes védekezésben helyt­álltak: a vízügyi dolgozóknak, a honvédség, a munkásőrség alaku­latainak, a belügyi szerveknek és a védekezésben részt vett lakos­ságnak. (MTI) Johnson és De Gaulle között áthidalhatatlan az elleniét a NATO t kérdésében Párizs Párizsiban valószínűleg nem te­szik közzé Johnson De Gaulle- hoz intézett 20 oldalas válaszle­velének szövegét. A francia, kor­mány felfogása szerint a feladó­ra tartozik, nyilvánosságra hoz­za-e üzenetét vagy sem. A levél, mint jól értesült körök­ben megerősítik, lényegében ugyanazt tartalmazza, minit John- sornnak az amerikai külügyi inté­zetben szerdán elhangzott beszéde. Az amerikai elnök érvelése nem keltett meglepetést Párizsban. A francia megfigyelők rámutatnak, Washington mindig sajátos „ame­rikai módon” értelmezte a nemze­ti szuverenitás fogalmát. Johnson felfogása szerint — írja a Nation — az atlanti szövetségben csak egyetlen állam szuverenitása vi­tathatatlan — az Egyesült Álla­moké. De Gaulle nézetei az ame­rikai elnök szerint „elavultak és szűk látókörűék”. Konfliktus ese­tén vagy az „agresszió” értelme­zésében a döntés joga egyedül Washingtont illeti meg. Ilyen kö­rülmények között félő, hogy a szóbeli biztosítékok ellenére a re­alitások veszélybe sodorják a szö­vetségesek biztonságát — szögezi le a kormánypárt lapja. A Figaro is kiemeli, hogy a Johnson által kifejtett tézisek ösz- szeegyeztethetetlenek a francia állásponttal. Washington De GauUe-nak adott válaszát megbe­szélte a társországokkal, eldöntött kérdésnek tekinthető tehát, hogy a tizennégyek Franciaország nél­kül is fenntartják az integrált atlanti katonai szervezetet. Johnson sem beszédében, sem De Gaulle-hoz intézett levelében nem tett konkrét javaslatot az Egyesült Államok franciaországi támaszpontjaira vonatkozóan. Mint várható volt, Párizsra bíz­za, hogy megszakítsa kötelékeit a NATO-val. A francia kormányhoz közel álló körökben csaknem bizonyosra veszik, hogy De Gaulle nem áll meg félúton, hanem következete­sen végrehajtja döntését. A köze­li napokban bejelenti a francia tisztek és csapatok visszahívását a NATO-böl, s egyben határidőt szalb, hogy az idegen támaszpon­tokat francia parancsnokság alá helyezzék vagy elköltöztessék. A NATO körüli helyzet tisztá­zását két esemény is sietteti. Az egyik az atlanti szervezet állandó tanácsának március 28-i ülése George Ball amerikai külügymi- niszterheiyettes és valószínűleg több atlanti ország külügyminisz­terének részvételével, a másik pe­dig az áprilisban összeülő francia nemzetgyűlés külpolitikai vitája, ahol az „atlanti ellenzék” heves támadást készül intézni De Gaulle nemzeti külpolitikája ellen. (MTI) Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat FELVESZ 2 fő aszfaltútépitő szakmunkást, valamint 4 fő aszfaltútépítésben betanított segédmunkást JELENTKEZNI LEHET: Békéscsabán, a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. 37715 Sukarno cáfolta a lemondásáról és a külföldre távozásáról szóló hírt Djakarta Mint ismeretes, az AP híriigy­nötkség szerdán azt a tendenciózus hírt röppentette fel (singapore-i keltezésű jelentésében), hogy Su­karno elnök lemond vagy kül­földre távozik. Szerdán este viszont bebizonyo­sodott e hír valótlansága. Sukarno elnök megjelent a pakisztáni nagykövetség fogadásán és itt rögtönzött angol nyelvű beszédé­ben cáfolta' meg ezeket a feltéte­lezéseket. Tagadta a betegségéről szóló-híreket és tagadta, hogy „a Fülöp-szígeteken politikai mene­dékjogot kért”. Erről a diplomáciai fogadásról a djakartai rádió is részletes be­számolót közölt. Sukarno hosszú idő óta először jelent meg a nyilvánosság előtt és váratlan megjelenését az AP úgy értékeli, hogy az elnök kife­jezte vágyát: meg akarja tartani pozícióját. A katonai vezetők A Glos Pracy Adenauer politikai végrendeletéről Varsó A Glos Pracy csütörtökön kommentárban foglalkozik Aden- auemek a CDU kongresszusán el­hangzott beszédével. — A hidegháború régi harcosá­nak szájából — állapítja meg a kommentár- -— váratlanul józan megállapításók hangzottak el. Túl­ságosan későn jelentkezett azon­ban ez a józanság. — Nehéz elhinni — írja a to­vábbiakban a lap —, hogy Aden­auer korábban ne tudta volna azt, amit búcsúbeszédében hang­súlyozott, hogy tudniillik a Szov­jetunió a béke állama. Amíg Adenauer- a CDU—CSU élén ál­lott, hivatalosan nem mindig azt mondta, amit gondolt, hanem amit politikai koncepciója érdekében helyesebbnek tartott. Ma azonban, amikor a német—francia szövet­séget — amit élete legnagyobb eredményének tartott — utódai egy kézlegyintéssel elintézik, előállt felfedezésével”. — Adenauer most láthatja, mennyire következetes tanítvá­nyai vannak és mennyire értéke­lik olyan témával kapcsolatos reflexióit, amelynek lehetőségét még nem is olyan régen ő maga hanyagolta ed. (MTI) ugyanakkor fenn akarják tartani a legalitás látszatát, tehát azt a benyomást keltik, hogy Sukarnót nem fosztották meg 'minden ha­talmától. Az elnök nyomatékosan hangoz­tatta: „még mindig Indonézia el­nöke, a fegyveres erők főparancs­noka és az indonéz forradalom vezetője vagyok”. A nyugati hírügynökségek, indo­néz híreinek megbízhatatlanságá­ról tanúskodik az is, hogy már napok óta többször is jelentették a Kínai Népköztársaság nagykö­vetének hazautazását. Mint a Reu­ter legújabb hírében közli, a dja­kartai kínai nagykövet jelen votl a pakisztáni ünnepi fogadáson, sőt néhány szót is váltott Sukarno elnökkel. •••••••••••••••••••••••••••••••••«••••••ft■••••••••••••*•»••#•••••» A népé az ültetvény Dél-Vietnam, Ben Cui: A volt kapitalista házában ülésezik a Ben Cui gumiültetvény intéző trzottsága. A dolgozók a felsza­badító harcot követően saját kezelésükbe vették az ültetvényt. Kína fölött lelőttek egy amerikai felderítőgépet Az Üj-Kína hírügynökség jelen­tése szerint a kínai népi felsza­badító hadsereg légvédelmi ala­kulatai lelőttek egy pilóta nélküli amerikai katonai felderítőgépet, amely nagy magasságban délnyu­gat felől hatolt be a Kínai Nép- köztársaság légiterébe. (MTI) 14. Az estért szobájában töltötte. Megpróbálta gondolatban össze­gezni mindazt, amit eddig sike­rült összeszednie. De az ered­mény nagyon soványnak mutat­kozott. Alig várta hát, hogy fél tíz legyen és beszélhessen Mel- lon-nel. Segítséget várt tőle. Erősen bízott abban, hogy a tájékoztatás után végre el tud indulni a helyes nyomon. Negyed tíz felé elhagyta a szállót és meglehetősen jó han­gulatban elindult Mellon-hoz. Hamar megtalálta a Raglan Street 15. számú házat és be­csöngetett az egyemeletes, torna­dos épület kapuján. Kis szürkeegérszerű öreg­asszony nyitott ajtót és ijedten bámult rá az elhárító tisztre. De amint Crawford megmagya­rázta, mi járatban van, kissé magához tért és beengedte a ka­pun. — Mr. Mellon szobája fent van az emeleten, jobbra a má­sodik ajtó — mondta aztán. — De még nincs itthon. Azért csak menjen fed, Mr. Mellon ugyan­is hazaüzent, hogy egy úr fog­ja keresni, s megkért, adjam át neki, hogy várja meg. — Igen, tudja, hogy jövök — mondta' Crawford. — De a hölgyről nem üzent semmit. — Miféle hölgyről??? — Egy hölgy is várja őt oda­fent — halkította le a hangját a néni. — Valami doktornő vagy mi, nem értettem jól a nevét. — Legalább nem unatkozom majd! — felelte Crawford és nesztelen léptekkel felsietett a lépcsőn. Néha bizony hasznos dolog hirtelen benyitni egy szobába. Crawford is ezt tartotta, mert amint felsuhant az emeletre, valósággal berontott Mellon szo­bájába. Éles szeme rögtön ész­revette, amint az állítólagos dok­tornő összerezzent és egy papír­szeletet csúsztatott a táskájába. Oly gyorson és oly ügyesen csi­nálta, hogy a legagyafurtabb kém sem tehette volna jobban. — Bocsánat, «hogy ennyire megijesztettem — szolalt meg Crawford —, de késtem egy ki­csit, Mellon úr fél tízre várt, és annyira rohantam. — Crawford sűrűn lihegett, mintha valóban kilométereket futott volna. — Mr. Mellon még nincs ide­haza — felelte a nő még mindig zavartan. — Én... én is őt vá­rom... Harmincévesnek látszott. Hosszúkás, keskeny arcán a nagy csillogó zöldesszürke sze­mek sűrűn pislogtak, mint az olyan ember szemei, aki nagy zavarban van. Ideges is lehetett, mert kezeit dörzsölgette és szün­telen váltogatta formás lábait. (Keresztbe rakott lábakkal ült a fotelben.) Crawford levette felöltőjét, nagyon meleg volt a szobában. A nő minduntalan az órájára pillantott, homlokát ráncolta: — Csak egy pár szót kell be­szélnem vele — szólalt meg kis idő múlva. — Este ugyanis fel­hívott, hogy nem tud eljönni a rendelésre, s megkért, hozzam el a receptet... — Nyugodtan, hölgyem. Van időm, tudok várni — felelte Crawford nagylelkűm.

Next

/
Thumbnails
Contents