Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-25 / 71. szám
tm. március 3S. 3 Fentek Ha rossz a vonal Iglicz Gyula postai alkalmazott Kaszaper és Mezőkovácsháza kö- BÄtt a hibás szigetelőket cseréli, javítja a telefonvonalat. Fotó: Dupsi A milliomos családja Igen. Ma már ügeti is van. Az elmúlt években a lottónyeremények azt is jelentették, hogy néhány szerencsés ember milliomossá vált. Legutóbb a 10. fogadási játékhéten jubileumi ötös találat született, azaz a lottó fennállása óta ez volt az ötvenedik. És nyilván Fortuna istenasszony a jubileumot méltóképpen ünnepelvén, kétmillió forint feletti nyereményt juttatott a szerencsés Mezőfi István családjának Gyulán. Tegnap délelőtt, az Erkel Művelődési Házban rendezték meg a kifizetési ünnepséget sok figyelő szempár, a fotósok felvillanó vakítja fényében, s a tévé-híradósok pergőtüzében. Mezőfi István nyugdíjas. Éveken keresztül a gyulai járási tanács illetékkiszabási hivatalában dolgozott. Két felnőtt gyermeke van. 0 nem is jött el az ünnepségre, betegsége ágyhoz köti. Felesége és lánya így beszélnek, a pénzről: — Most egyelőre takarékba tesszük. Tervünk az, hogy mindannyian új lakást veszünl^ családi házat építünk. — Mikor tudták meg, hogy ötösük van? — Csak szombaton délután, amikor a tévében meccset közvetítettek. Tehát már egy napja milliomosok voltak Mezőfiék, mikor még nem is tudtak róla. Változtatott-e rajtuk valamit a pénz? Nem. Éppen úgy tudják, hogy dolgozniuk kell s épp olyan emberek maradtak, mint eddig voltak. S a nézők, Új üsemhásat építenek Kleiber Zoltán, a Füzesgyar- matá Járműjavító és Készítő Ktsz főkönyvelője arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy ebben az évben új üzemházat építenek a vásártéren. A KISZÖV félmillió forint beruházással támogatja a ktsz törekvését. A tizenötödik éve működő ktsz- ben jelenleg 48 termelői létszámmal dolgoznak. Foglalkoztatnak már 21 ipari tanulót is. A jelenlegi telephely azonban zsúfolt, ennek ellenére a ktsz mindent elkövet, hogy a füzes-gyarmatiak szolgáltatási igényét maximálisan kielégítse. Beállítottak egy mo- torkerékpárjavító részleget is a vízvezetékszerelő, a bádogos* továbbá az irodagép-műszerész és a képkeretező mellé. Ezek olyan új részlegek, melyek néhány év óta, illetve hónap óta állnak a füzes-gyarmatiak rendelkezésére igen jó eredménnyel. — Köszönöm... Azt mondta, elkésett? Fél tízre várta magát? — ^Igen, fél tízrfe hívott ide. Rágyújt? — nyújtotta feléje cigarettatárcáját. — Köszönöm, nem dohányzóm. Ezzel a kötelező udvariassági szabályoknak eleget is tettek. Crawford tehát rágyújtott és körülnézett a szobában. De olykor a nőre is vetett egy oldal- pillantást. Orvos? Szép kis orvos! Reszket, mint a rajtakapott tolvaj, mert eltüntetett valami papirost a táskájába! — Megengedi, hogy bemutatkozzam? — szólalt meg ismét Crawford. — Elvégre nem ülhetünk itt, mint valami idegenek. A nevem Henry Clark. Kanadai mérnök vagyok. Munkát keresek. Ma délután kint jártam a repülőgépgyárban és ott ismerkedtem meg Mr. Mellon- nel, aki megígérte, hogy tesz valamit az érdekemben. — Mr. Mellon, nagyon rendes ember — mosolyodott el a nő. — De maga, uram. olyan hivatalos, mint egy rendőrségi tisztviselő. Kora? Családi állapota? Különös ismertetőjele? — A doktornő most már teljesen visszanyerte nyugalmát. — Téved, nem vagyok rendőr, csak katona voltam, ott szoktam meg ezt a hivatalos hangot. Korom? Negyvenhárom. Családi állapotom? Özvegy vagyok. Különös ismertető.] elem? Tudomásom szerint nincs. Ha csak... azt nem nevezem különös ismertetőjelmek, hogy amikor az egyik szemem sír, a másik nevetni tud. — Ö, ezt nem mondhatta komolyan — nevetett a doktornő. — No, azért van benne valami! Mindenki képes ilyesmire. Ilyen már az ember... Crawford elhallgatott, mert szerette volna hallani a nő adatait. És a doktornő alighanem megértette a kapitány hirtelen elhallgatásának okát, mert így szólt: — Dr. Carolina Becker vagyok. Orvosi rendelőm van itt Gretley-ben. S elhallgatott. Kora? Családi állapota? Különös ismertetőjele? Semmi. Csak dr. Carolina Becker. — Nem tudom, van-e értelme, hogy tovább várjak — szólalt meg újra Carolina doktornő és nem nézett Crawfordra. — Mr. Mellon a betegem. Mondja meg neki, hogy itthagyom a receptet. Majd váltsa ki. — Ezzel kinyitotta a táskáját, elővette a receptet és átadta Craw- fordnak. — Nem ez volt az a papír, amit a táskájába rejtett, amikor oly váratlanul berontottam? — kérdezte a férfi. (Folytatjuk) akik figyelték a kifizetési ünnepséget, látták, hogy Mezőfi néni keze egyáltalán nem remegett, mikor felmutatta az ötös találatot tartalmazó lottószelvényt. Egyked- vűen rakta a százezer forintos kötegeket a bőröndbe, s nyugodtan szállt az autóba, amellyel vitték a bankba. A sorokban hátunk mögött egy kis nyomdásztanuló ült. A nagy csomó pénz láttán felsóhajtott: — Mennyi... — Mit csinálnál egy köteggel? — Autót vennék. Aztán elnevette ő is magút, hisz még csak tizenöt éves s az ő életéből bőven kitelik, hogy akár lottónyereménnyel vagy anélkül is autója legyen. (d. i.) Kétmillió primőr paprikát nevelnek a Gyula környéki háztáji gazdaságok Gyulán és környékén — ahol évtizedek óta a világ különböző tájaira exportálják a vitamindús primőr zöldséget — az utóbbi években a híres bolgár- kertészek zöme a tsz-ek nagyüzemi területén hasznosítja tudását. A háztáji gazdaságokban most minden eddiginél több friss zöldséget termelnek. A családtagok bevonásával ültetik a sok palántát, nevelik a primőr zöldséget. Gyulán és környékén oly szép, vitamindús friss zöldséget termelnek a háztáji gazdaságokban, hogy exportra is értékesíthetik. Egyébként erről a tájról naponta indul salátával, retekkel és egyéb primőr áruval megrakott gépjármű Budapesté re és más városba. A Gyula környéki háztáji gazdaságokból többek között 180 ezer csomó retket, 177 ezer fej salátát, 2 millió zöldpaprikát és 32 vagon primőr uborkát értékesítenek. A kiváló terméseiket a MÉK. vásárolja fel szerződéses úton. s így elsősorban a fővárosba és nagyobb ipartelepekre kerül. Miért kell várni hetekig? — Hol a GELKA és a ktsz? — Működési engedély nélkül... — Mi a megoldás? Az elmúlt hónapokban a megyei tanács tervosztálya foglalkozott a lakossági szolgáltató tevékenység helyzetével. A megállapítás az volt, hogy a tartós fogyasztási cikkek vásárlásával növekedett az igény a szolgáltató tevékenységre. Azaz minél többen vásárolnak tv-t, úgy egyre több készüléket kell javítani. E félreérthetetlen mondat azt is jelzi, hogy sok esetben bizony a GEL- KA-szervizekben vadonatúj készülékek várnak javításra egy-két napos használat után. — Jó, jó — mondhatná valaki, hiszen ez garanciális javítási tevékenység, de ilyenkor meg lehet kérdezni, vajon mit tesz a meó, hogy egyes készülékeket ne kelljen biciklin vagy talicskán szinte hetente a szervizbe tolni? Ötezertől huszonhétezerig A javító-szolgáltató tevékenység alakulásában legjelentősebb változást számadatokkal lelhet érzékeltetni: 1960-ban a megyében mintegy 84 ezer rádióelőfizető volt, 1965-re ez a szám 102 ezerre emelkedett. A televíziónál ez az arány így alakult: ötezerről huszonhétezerre. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk arról, hogy a háztartási gépek száma is évről évre növekszik. Ezek a gépek romlanak, javításuk tehát szükségszerű. Mégis évek óta tart a vita, hogy vajon hogyan fejlesszék tovább a GELKA-szerviz- hálózatot, részt vegyen-e a szövetkezeti ipar a garanciális javítási tevékenységben? Jellemző, hogy a KGM és a GELKA-vál- lalat már évek óta készíti az országos területrendezési tervet, amely még mindig nem készült el, így több község szinte kimarad a javítótevőkenyisógből. Ilyen gondot okoz ez például a gyomai járásban, ahol a Mezőtúrról kijáró GELKA-szerelő végzi a javítást és itt bizony heteiket várnak egy-egy készülékre. Kisközségek gondja Természetes, hogy a kisközségekben okoz legtöbb gondot a szolgáltatótevékenység. Ott, ahol kévés a tv-előfizető, például nem érdemes külön üzletet létrehozni sem a GELKÁ-nak, sem a ktsz- eknek. Ilyen helyen még egy ember részére sincs biztosítva az állandó, munka, ezért a központi javító-szolgáltató hálózatot szükséges fejleszteni, s növelni a gépkocsi parkot, hogy azért biztosítsák a háztartási gépek javítását is. Tovább bonyolítja a helyzetet az anyagellátás nehézsége, mert még ma is divat, hogy a kereskedelem esetleg úgy hoz forgalomba készülékeket, hogy ahhoz alkatrészt csak fél évvel később biztosít. A szolgáltatások helyzetének alakulását legjobban az bizonyítja, hogy 1960-ban a lakosság részére végzett javítótevékenység a minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti iparon keresztül mintegy 40 millió forintot ért el, 1965-ben ez a szám már meghaladta a 105 millió forintot. Százalékban kifejezve ebből a szocialista ipar részesedése 1960-ban 27,09 százalék volt, míg a magánkisiparé 72,91 százalék. 1965-re pedig az arány 58,29 százalékra emelkedett a szocialista ipar javára, míg 41,71 százalékra csökkent a magánkisipar részesedése. Gondot okoz, hogy több iparágban bármilyen növekedés ellenére sem tudjuik a lakossági igényeket kielégíteni. Különösen áll ez az építőipari tevékenységre, ahol súlyosbítja a helyzetet az építőipari munkások hiánya, és az anyagellátási nehézségek növekedése. Ezért tehát a lakáskarbantartás, tatarozás, festő- és mázolómunka sok esetben kontárok kezébe kerül és ez bosszúságot okoz a lakosságnak. Iparos vagy kontár? Természetes, hogy nemcsak az építőipari tevékenységben jelentkeznek a kontárok, hanem más szakmában is. Az állami szervek évek óta komoly küzdelmet folytatnak a kontártevékenység ellen, de minden eddigi küzdelem ellenére is megállapítható, hogy sem a szocialista ipar, sem a szövetkezeti ipar „nem bírja a versenyt”. A lakosság igénybe veszi a fusizók munkáját, egyrészt azért, mert olcsóbban dolgoznak, másrészt pedig: helyben vannak. Nos, éppen a kisközségek gondjának csökkentésére lehetőség van arra, hogy az ötezer lélekszámú helységekben mestervizsga nélkül is lehet működési engedélyt kiadni. Az utóbbi években ezzel a lehetőséggel többen éltek. Azonban óhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy esetleg a működési engedély kiadása a fusizók számának növekedését segíti elő. A megoldás kulcsa to- dbbra is a szövetkezeti ipar kezében van, ahol körültekintőbb szervezéssel, a mozgó szervizhálózat kiépítésével, a gépjármű- park növelésével időben és gyorsan lehet a lakosság rendelkezésére állni. Dóczi Imre Ki nem örül...? ... fegyelmezetlenkedök, iszákosok, az együttélési szabályok megszegői, ma még olyan gyűjteménye az üzemek, gazdaságok dolgozó társadalmának, melynek jelenlétével, sajnos, számolni kell. Az igaz, hogy számuk elenyésző a becsületesen dolgozó emberek nagy többségéhez képest, de megfeledkezni mégsem lehet róluk, hiszen akár az egészséges szervezetbe fészkelő- dött mikroszkopikus vírus, jelenlétükkel mérgezhetik, károsan befolyásolhatják az ép szervezetet. Persze mindennek megvan az ellenszere. S a gyógyszer akkor a leghatásosabb, ha kéznél van, rögtön alkalmazzák, nem várnak addig, amíg a baj elfajul és a gyógyuláshoz már nagyon is keserű pirulákat kell lenyelni. Mire gondolunk? „Komám, ennél a vállalatnál vigyázni kell ám a fusira!” — hangzott el megyénk egyik üzemében a figyelmeztetés, s aki mondta, egyáltalán nem a levegőbe beszélt. A jól működő társadalmi bíróság néhány tanulságos esetet tárgyalt előzőleg az üzem nyilvánossága előtt, s akiknek volt okuk rá — okultak belőle. Ezért érthetetlen, hogy miért kevés mégis a nevelés ilyen korszerű és hatásos eszközeit felhasználó üzemek, gazdaságok száma, s miért fordulhat elő, hogy egyes helyeken például négyéves fennállása óta mindössze négy ügyet tárgyalt a társadalmi bíróság, azokat is az illetékes járásbíróság utalta át. Megesett, hogy. többszöri ügyészi szignalizáció ellenére sem sikerült egy-egy ügyet a társadalmi bíróság elé utalni. Egyik — nem is kis — gazdaságunk társadalmi jogvédői arról panaszkodnak: náluk a vezetőség egyáltalán nem törődik a dolgozók erkölcsi magatartásával, s a társadalmi bíróságot nem támogatják. Például mikor távoli üzemegységbe indultak volna tárgyalásra és az illetékes vezetőtől gépkocsit kértek, az rájuk för- medt: „menjenek a csudába, nem érünk mi ilyesmire rá!” Ügy gondoljuk, az említett rossz példák az esetek csekélyebb százalékában fordulnak csak elő. Mind jelentősebb mértékben bontakozik ki a hasznosan, s jól működő társadalmi bíróságok tevékenysége. Ennek örülnek a vezetők, akiknek megkönnyíti munkáját, segítséget nyújtanak hozzá a becsületes dolgozók, akik ezáltal kellemesebb körülmények között töltik mindennapjaikat, csak az nem örül, akinek van valami takargatnivalója. V. j.
