Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

UK*. március 23. 4 Szerda Megalakult a békéscsabai lnauglemezbarátok klubja Mint már lapunkban beszámol­tunk róla: március 7-én Üt a mo­dem zenéhez címmel előadás- ciklus kezdődött meg Békéscsa­bán. Az első, amely a zenei ro­mantikáról szólt, egyben a hang- lemezbarátok klubja megalakulá­sát is jelentette. A tíz előadásból álló sorozat első est je azt bizo­nyítja: szükségszerű volt a ciklus beindítása, hiszen ezen a megyei könyvtár gyermekkönyvtára he­lyiségében ötvenen jelentek meg. A ha n glem ezbarátok klubja „Üt a modem zenéhez” előadássoro­zat legközelebbi rendezvényén, amelyre március 21-én este 6 óra­kor került sor. Wagner-estet tar­tottak. Sicadó (és a további elő­adásokon is) Németh László, a •Jókai Színház karnagya volt. Ezen az esten az előadáshoz a legnép­szerűbb Wagner-operákból hang­zottak el gépzenei illusztrációk. A többi között a Bolygó hollandi, a Lohengrin és a Tannhäuser részle­teit mutatták be. Békéi és szabadságot 1 "?<>»■■<*■<■ a vietnami népnek! A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat dolgozói az Amerikai Egyesült Államok buda­pesti követségéhez címzett táv­iratukban követelték a vietnami nép ellen folytatott agressziós há­ború azonnali beszüntetését. A gyomai középiskolai kollé­gium diáktanácsa — egyetértve a KISZ KB felhívásával — javasol­ta a kollégium ifjúságának, hogy a napi tanulás mellett végezzen társadalmi munkát is. Ennek eredményeként az elmúlt héten a diákok 1000 forintot kerestek, melyet a diáktanács a KISZ ál­tal meghatározott csekkszámlára befizetett. Tizennyolc szakma közül választhatnak Érdekes tájékoztató a gyulai iparitanuló-intézetben A Munkaügyi Minisztérium 613. számú Gyulai Iparitanuló Intéze­te három megye: Békés, Csong- rád és Hajdú mezőgazdaságának szakemberellátásához nyújt se­gítséget, A helyszínen szerzett tá­jékoztatásból nemcsak az intézet élete, tevékenysége tárult fel kö­zelebbről, hanem hangsúlyt ka­pott az a mind gyakrabban han­goztatott megállapítás is, hogy fiatalságunk fokozódó érdeklő­déssel lordul a gyakorlati pályák felé. Az előítéletek zsákjának limlomjai közé kerül és a fele­dés padlására hajítódik végre a maradi álláspont: ..Ha nem ta­nulsz, mehetsz inasnak!” Az intézetben emelt szintű kép­zés folyik, vagyis a tanulónak a három esztendei tanidő alatt a száktantárgyak mellett két gim­náziumi évnek megfelelő anyagot is el kell sajátítani. Ennek az a nyilvánvaló előnye, hogy szak­in un káshizonyítván nyal a kézben dolgozhat, kereshet, ugyanakkor, ha kedve van hozzá, a gimnázium esti vagy levelező tagozatának harmadik osztályában folytathat­ja tanulmányait. A szakmunkás- képesítő a technikumba is jó ajánlólevél. Az intézet fő feladata: mező- gazdasági gépkezelők nevelése. Évente eddig átlag 120—130 hagyta el az iskolát. A végzette­ket a három megye állami gaz­daságainak igazgatóságai helye­zik el és a termelőszövetkezetek fogadják be. Ennek érdekében az intézet vezetősége rendszeres kapcsolatban áll a vállalatokkal, szövetkezetekkel, időnként felke­resi azokat s ők is ellátogatnak szétnézni a tanulók közt. De még ennél is szorosabb szálak szövőd­nék oly módon, hogy a másodéves ipari tanulók nyaranta 4—5 hét­re gyakorlati munkára települnek ki mintegy 80—100 termelőszö­vetkezetbe. Ez azt eredményezi, hogy a már végzett tanulókat személy szerint is várják a ratai- fcahelyek a tsz-ekben. A jó elhelyezkedési, kereseti és továbbtanulási lehetőség hírére mind több általános iskola irá­nyítja ide a gyakorlati pályák iránt érdeklődő növendékeit. En­nek némileg egyéni vonatkozású oka is van. Az intézet agilis igaz­gatója!’ Banadics Márton, a kör­zetükbe tartozó általános iskola kát módszeresen látogatja, kedvet csinál a szakmához. Az igazgató helyettese, Kollárik János érdekes részleteket között a javaban folyó beiskolázásról. A valamivel kétszáz feletti létszám- keretet a Művelődésügyi Minisz­térium jóváhagyta. A jelentkezők száma azonban meghaladja a há­romszázat, ami a szorgalmasabb tanulók kiválogatását teszi lehe­tővé. Ily módon már tavaly is bi­zonyos fokú minőségi szint elér­hetésére nyílt alkalom. Az előző esztendők jóval gyengébb átlagai­hoz mérten már ■akkor a mércét a 3,5 átlagjegyű bizonyítványokig lehetett emelni, az idén pedig egészen 3.9-ig, de szép számmal vannak négyes meg négyegész öttized "rendű átlagjegyűek is! Tehát túlnyomórészt jó rendűek­kel telnek meg a padok és mű­helyek. Kell-e ennél jobb bizo­nyíték az ipari pályák fokozódó megbecsülésének az igazolásához? A fizikai mellett tehát, a szellemi alkalmasság is elsőrendű követel­ménnyé vált. Mindemellett to­vábbra is figyelembe veszik a ta­nulók szociális helyzetét. Az intézet elsőéves tanulóinak száma tulajdonképpen nem kettő­száz, hanem négyszáz. Ebben azonban a termelőszövetkezetek­ben, ktsz-ekben s a magánkisipa­rosoknál szerződöttek is szere­pelnek. Az osztályzaton alapuló válogatás előnve máris mutatko­zik. Az ily módon tavaly beisko­lázottak átiagjegyei már jobbak az előző éviekénél. Űj vonás az is, hogy a helyi és a környékbeli általános iskolák tanulócsoportjai év közben ellátogatnak, hogy kö­zelről ismerkedhessenek az inté­zet életével, lehetőségeivel. Ámul- va fogadják, hogy 18 szakma kö­zül választhat bármelyik jelent­kező. Elsősorban a vasiparra, de ezenkívül az építő- és a faipari szakmára is nevelnek fiatalokat. A harmadik, évfolyamot vég­zők, 15-ös csoportokban, szakok­tató vezetésével kint dolgoznak a gazdaságokban. A sarkadi és a Körösladányi Gépállomáson példá­ul két-két 15-ös létszámú csoport is tevékenykedik egyszerre. A Gyulai Gépállomás és a Hidas­háti Állami Gazdaság minden év­ben az intézettől kér tanulókat, annyira becsüli az ott végzette­ket. Nagyon is érthető ily módon Banadics Márton igazgatónak az a kijelentése, hogy a gazdaságok részéről az intézetet érő elisme­rés az iskolavezetés, az egész tan­testület legszebb jutalma. Elgondolkoztató az is, ahogyan Kollárik Janos igazgatóhelyettes mintegy összefoglalja intézetük és egy kicsit minden szakmát adó iparitanuló-intézet által nyújtott lehetőségeket. — Űj társadalmunkban, a ter­mészet. leigázása s az űrhajóépí­tés korszakában hazánknak is egyre több igazán jó szakemberre van szüksége. Gyenge szorgalmú és jellemű egyénekkel építő tet­teket véghezvinni lehetetlen. In­tézetünk minden tekintetben kép­zett, jól felkészült nevelőgárdá­val. ösztöndíjjal. tankönyvvel, munkaruhával, , kollégiumi ellá­tással. jól felszerelt tanműhelyek­kel várja és fogadja az ide pá­lyázókat. A többi rajtuk múlik. Huszár Rezső Válasz a „Csak húsz esztendőt tévedtek64 című glosszánkra A Békés megyei Népújság 1966. március 13,-i számában „Csak húsz esztendőt tévedtek” címmel a Bé­kés megyei Jókai Színház egyik bemutatott darabjáról, Szántó— Szécsén—Fényes: Duna parti ran­devú c. művéről írt cikket. A cjkkfel kapcsolatosan a kö­vetkezőket közöljük: Elismerjük, hogy a zenés bohó­zat nem mai témájú. Éppen ezért súlyos hiba volt annak feltünte­tése „történik napjainkban Budán, egy rózsadombi villában”. E tech­nikai műhiba elkövetőjét felelős­ségre vonjuk. A jogosan felvetett hibákból, hiányosságokból a színház a kö­vetkeztetést levonja és vigyáz ar­ra, hogy a jövőbe« hasonlóak ne forduljanak elő. Nem értünk azonban azzal egyet, hogy egy darab műsorba állításából, hiányos rendezéséből, kivitelezéséből olyan messzemenő negatív műsorpolitikai következ­tetést vonjanak le. mint ahogy a cikk írója tette. Helyes és szükséges meglátni azt is, hogy a Békés megyei Jó­kai Színház művészi színvonala a rekonstrukció nehéz három évé­ben sem csökkent. Itt mutatták be a legtöbb új magyar darabot ebben az időszakban, szolgálva ez­zel a szocialista színház célkitű­zését. A magyar szerzők müvei mel­lett a világirodalom mai témájú bemutatásával (Per, Sebhely) a bé­ke. a háborúellenesség gondola­tát vitték színre. A Per és a Dózsa c. darabok előadásáért a Művelődésügyi Mi­nisztérium műsorpolitikai nívó- díjban részesítette a Jókai Szín­házat. A színház felújításának idő­szakában nem megfelelő helyiség miatt a székhelyi előadások szá­ma csökkent. Évenként több mint 300 tájelőadást tartottak me­gyénkben, de Csongrád megyében is, bekapcsolódva ezzel az egysé­ges népművelési munkába, a nép tudatának formálásába (a szóban forgó darabot kivéve). A jövőben is szívesen veszünk minden reális bírálatot, mely szín­házunk további fejlődését kívánja szolgálni. Nagy Ferenc Megyei Tanács VB Művelő­désügyi Osztály vezetője Nem tépi már az idegeket a csengő Lapunk március kilencedik: számában Biztonságos idegtépés címmel közleményt , jelentettünk meg arról, hogy az iparcikk kis­kereskedelmi vállalat ruházati szak üzleteiben a próbafülkékre éktelenül berregő csengőiket sze­reltek fel. A próbafülke ajtajának kinyitásakor és becsukásakor a vevők szinte megijedtek a har­sány csengéstől. Ezért többen nem szívesen vették igénybe az üzleti alkalmatosságot. Közleményünk után az iparcikk kiskereskedelmi vállalat szerelőt küldött üzleteibe és a próbaiül- kékre szeréit csengők hangját tompén bér regőre vették. Miért mondta le as ?4í — Nem csalás, nem ámítás, csak felelősség kérdése. ..1 — Interjú „Terefere- ügyben" tereferés ügyintézésekről — Nyilatkozik az Országos Rendező Iroda propagandafőnöke — GERLA, MAGVETŐ MG TSZ lőállattenyészlöi munkakor betöltésére PÁLYÁZATOT HIRDET. FELTÉTEL: EGYETEMI VAGY FŐISKOLAI VÉGZETTSÉG MELLETT 5. KÖZÉPISKOLAI BIZONYÍTVÁNY CSATOLÁSA MELLETT 10 ÉVES NAGYÜZEMI GYAKORLAT SZÜKSÉGES. FIZETÉS 16/1964. FM SZÁMÜ RENDELET SZERINT. RÉSZLETES ÖNÉLETRAJZ. ÚTIKÖLTSÉGET CSAK FELVÉTEL ESETÉN TÉRÍTÜNK. 127 A közelmúltban glossza jelent meg lapunkban ..Lemondta az ORI . .” címmel, amely bírálta az Országos Rendező Iroda szer­vező munkáját, s szóvá tette, mi­ként vallott kudarcot egy műso­ros est rendezése a dobozi kul- túrházban. Egy előadás elmaradt és a kultúrház igazgatójával együtt sok-sok tanyasi lakosbosz- szankodott, akiket zenés műsor helyett üres színpad fogadott március 9-én Dobozon Hogy mi történt és miért mondta le az előadást az ORI. s miért lordul elő mind gyakrab­ban a műsorelmaradással járó kínos helyzet, erre a kérdésre a cikk megjelenését követően Bu­dapesten. az ! ORI-központ propa­gandaosztályának vezetőjétől, Kardos Sándor elvtárstól kaptunk választ. Érdemes a dobozi esetet s ma­gát az interjút a legapróbb rész­letekkel együtt leírni — tanulsá­gul arra a bonyolult műsorszer­vezésre. ami sajnos, ma is hiva­talosan elfogadott. — Hogyan, az ORI-nak műsora lett volna 9-én Dobozon?... — hökkent meg Kardos Sándor, amikor bevezetés'helyett az em­lített glosszát elolvasta. — És különben is... micsoda cím az, hogy „Tereíere”? — foly­tatta. — Nem , . Tudomásom sze­rint nekünk ekkor nem lehetett előadásunk ebben a községben . . . __ ? — Jói értette, az ORI nem en­gedélyezett ilyen címmel elő­adást . .. Esetleg . .. Utánané­zünk ... , És a következő fél órában lá­zas kutatás kezdődött a szerve­zők és programozók feljegyzései közt, hogy kiderítsék, volt-e en­gedélye a kultúrháznak előadás megrendezésére egyáltalán. Már- rhár úgy tűnt, csalás történt... valaki visszaélt az ORI nevével. Az osztályvezető az ügyiratok rendezgetése közben megpróbálta megmagyarázni, hogy ha ilyesmi előfordulhat egyáltalán, miért történhet meg. — Lehetséges, hogy az ország­ban járó, úgynevezett művész- .,brigádok” valamelyike járt arra és kötött megállapodást előadás­ra, amit aztán lemondtak... Az ilyen produkciókat az állami szerv, a rendező iroda mindig engedélyezi, ha helyesnek, elfo­gadhatónak tartja a műsort, és nem ütközik más tervekkel. Ha ilyen „brigád”-előadás volt és az ORI nem engedélyezte, annak oka lehetett. Mindenesetre máris ki­jelenthetem, hogy mi „utolsó percben” csak olyankor mon­dunk le előadást, ha a művészek megbetegednek ... egyébként na­gyon ügyelünk a korrekt ügyin­tézésre. Ami Dobozon történt, ah­hoz idő kell, hogy kiderítsük. Talán pár nap múlva... — tette hozzá. És két nap múlva minden ki­derült, azaz semmi sem úgy lett ahogyan először a cikk elolvasá­sakor látszottak a dolgok. — A következők történtek — mondta most már nyugodt han­gon a propagandafőnök. — Darás István zongorista és mások feb­ruárban Dobozon léptek fel, és akkor megállapodtak a helyi kultúrház igazgatójával, hogy rhárcius 9-én előadást adnak a községben. Erre viszont az enge délyt az ORI elutasította, mivel ugyanerre a napra a kultúrház igazgatója még február 16-án „Népszerű művészek, népszerű melódiák” címmel lekötött egy műsort. Mivel az állami szervé az elsőbbség, ezért tagadtuk meg a másik előadáshoz az engedély kiadását. De ezt mi időben, már 4-én közöttük expresszlevélben. Darás István nagyon rendes, be­csületes ember szerintünk, s amikor ő levelezett és telefonbe­szélgetéseiket bonyolított le Do­bozzal, minden alkalommal a sa­ját nevében, a saját lakáscíméről intézte az ügyet és ezt a kultúr­ház igazgatója is tudta, hiszen ugyanezen a címen kereste ő is minden alkalommal. Ami pedig a tanulságot illeti... — állt meg egy pillanatra a gondos kutatás­sal és valóságos nyomozással tisztázott „Terefere-ügy” papírja­it sorba szedve Kardos elvtárs—, mi kétszeresen is levonjuk belő-, le. — A kultúrházi szervező saj­nos, alaposan bevádolt valakit és az ORI-t, csupán csak azért, mert műsorszervezésébe akadá­lyok csúsztak — fejezte be nyi­latkozatát. S mindehhez végül hadd te­gyük hozzá, hogy bár a propa- gandaosztály vezetője részletes nyilatkozatot adott írásban is az ügyről, amely tisztázza, hogy sem csalás, sem ámítás nem történt az ORI részéről, vagy nevében, ez mégsem lehet mindenkorra megnyugtató. Országszerte sok száz előadás és rendezvény ját­szódik hétről hétre és sajnos, sok­szor maradnak el a meghirdetett műsorok. És nem mindig a saj­nálatos megbetegedések miatt, amint a dobozi eset is példázza. Valahol a szervezők felelősségé­vel is baj lehet! ... Wegroszta Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents