Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-23 / 69. szám

1MC. március 23. 5 Szerda Szombat este Körösladányban... Négyen a türzsgárdából:, Juhász Endre — a jelenlegi elnök —, Szűcs László, Mondrucz József és Kozák Károly, a fa, vas. ve­gyi ktsz alapító tagjai régi emlékeket idéznek a kisipari szö­vetkezei 15 éves munkájából. Átutazóban voltunk szombat es.le Körösladiányban. Ha már itt járunk, gondoltunk egy nagyot: megnézzük, hogyan szórakoznak ebben a községben hét végén. Tavaszi hideg eső szemerkélt. Korán besötétedebt. Ennek elle­nére élénk volt az utca, ünnep­lőbe öltözött emberek csoport­jaival találkoztunk mindenfelé. Némelyek a művelődési házba, mások a fa, vas, vegyi ktsz ünnepségére siettek, megint má­sok lakodalomba igyekeztek. A kísz-ben ünnepi évzárót tar­tottak. A 15 éves fennállását ün­neplő kisipari termelőszövetke­zet vezetősége számot adott a múlt évi eredményekről, ismer­tette az 1966. évi tennivalóikat. Régi alapító tagok, fiatal dolgo­zók és családtagjaik ünnepi va­csorán vettek részt, a fehér asz­tal mellett 'ki cserélték a tapaszta­latokat s kellemes estét töltöttek együtt a íoldm űvesszővé tkezet éttermében. A községi művelődési házban vizsgából ját tartotta a tánctan­folyam 110 növendéke. Diákok, termelőszövetkezeti parasztfia- talotk, munkásifjak vonultak fel zeneszóra, ünnepi díszbe öl­tözve. Koppányi Lászlóné tánc­tanár irányításával bemutatták a hagyományos és a modem tán­cokat. A szülők, rokonok zsúfo­lásig megtöltötték a termet, jól szórakoztak, szűnni nem akaró tapssal köszöntötték az első bá- lozókat. Aki végignézte bemuta­tójukat, egy pillanatra megfe­ledkezett arról, hogy Körösla­dányban jár, akármelyik városi művelődési házba beillettek vol­na ápoltságuikkal, elegancia juk­kái és tánofeudásukkal. A lakodalmas társaságot sem volt nehéz megtalálni. Az ifjú­sági ház udvaráról vidám zene­szó hallatszott s az Újházi tyúk­húsleves, a Sárréten elmaradha­tatlan birkapörkölt ínycsiklan­dozó illata messzire jelezte: itt ülik a lakodalmi tort. Ali János és Búzás Erzsébet lakodalmára gyűlt össze a sógorság, komaság. Az ünnepi asztalhoz kétszáznál Vizsgából a községi művelődési házban. Az első báiozók régi és mai modern táncokat mutattak be ízlésesen, kulturáltan. többen ültek, vidáman derültek a násznagy tréfás rigmusain, megtapsolták az ifjú párt, ittak egészségükre, boldogságukra s hajnalig kellemesen elszórakoz­tak. Lakodalmi vacsorához ült a társaság Ali János és Búzás Erzsé­bet lakodalmán. Az ifjú pár ás ünnepi asztal főhelyén. Gondok és lehetőségek a gyulai kolbász körül Az árváltozások és az ösztönző gazdaságirányítás hatása a húsiparban Az idei esztendő az eddiginél nehezebb feladatok elé állította az élemiszerfeldolgozó ipar irá­nyítóit és dolgozóit is. Ez különö­sen a húsiparnál érezteti hatását, hiszen a termelői — és fogyasztói — árak változásai, nagyfokú dif­ferenciálódása új követelménye­ket támasztott mindennapi mun­kájukban. Megkértük a Gyulai Húsipari Vállalat igazgatóját, Kolumbán Józsefet, tájékoztassa olvasóinkat az idei esztendő új­szerű feladatairól. — Mi a legfőbb változás a ko­rábbi évekhez képest? — Talán az, hogy a termelői' árak megváltozása mind a sertés-, mind pedig a marhahúsoknál .alapvetően befolyásolja az egész vállalati gazdálkodást. Egyrészt az alapanyag értéke emelkedett, gaz­daságosabban kell tehát kihasz­nálnunk minden dekányi húst,’ s mivel értékesebb termékeket' gyártunk, a jó minőség iránti igé­nyek is nagyobbak. Több gondot kell tehát fordítani munkánk ki­fogástalan minőségére. Másrészt élesebb lett a differenciálódás a feldolgozásra kerülő különböző húsféleségek között, az egyes hús- részek ára más és más, s ezt nem hagyhatjuk számításon kívül. Amíg azelőtt például olcsóbb ki­vitelű áruféleségekbe válogatás nélkül bedolgozhattunk nemesebb húsrészeket is, most körültekin­tőbben kell gazdálkodnunk, job­ban ügyelve arra, hogy miből mit használunk fel. Ugyanakkor fon­tos, hogy szem előtt tartsuk a fogyasztók igényeit, s a termelés bonyolultabb feltételei közepette a minőségi mércét is legyen erőnk magasabbra tolni. — Arra vigyáznak tehát, hogy a vásárlók jól járjanak. És mi a helyzet a népgazdaság szempont­jából? — Az árintézkedéseik egyben a célszerűbb exporttevékenységre is ösztönöznek, A hús ugyanis — deviza. Értékes kincs, melyet elő­nyösen tudunk külországokban ér­iékesíteni. A világpiacon azonban | drágább a darabolt hús, mint az egész állat, a komplett sertés vagy marha. Különösen kiemelke­dik egyes részeknek, mondjuk a karajnak vagy a vesepecsenyének az ára. A feldolgozóiparnak te- há' módjában van az előnyöseb­ben értékesíthető részeket export­ra szállítani és az esetleges ugyan­olyan jó minőségű, de külföldön kevésbé kelendő húsféléket a hús­ipari készítményekbe bedolgozni. — Kétségtelen tehát, hogy a gazdálkodási lehetőségek kedve­zőbbé váltak, ugyanakkor na­gyobb gondot jelentenek, több kö­rültekintést igényelnek. A terme­lésirányítás terén vannak-e olyan újításai az idei esztendőnek, me­lyek megkönnyítik az Önök mun­káját? — Mostanában sokat hallani a kevésbé kötött, önállóbb szellemű vállalati gazdálkodásról. Meg kell mondani, hogy a húsiparban min­dig is bizonyos rugalmasság jel­lemezte a gazdálkodást, ami ért­hető is, hiszen az alapanyag itt élő állat. Azért nálunk is tapasz­talható a vállalati önállóság, a kezdeményezési készség további kibontakoztatásának tendenciája. Legfőbb tervmutatónak például két számot kaptunk erre az évre: a feldolgozandó alapanyagmennyi­séget (mennyi vágómarhát, illetve sertést szükséges feldolgoznunk és milyen értékű árut gyárta­nunk), valamint az exportfelada­tokat. A többi tervmutatót vol­taképpen magunk dolgozzuk ki. — És mit tart Ön a legfonto­sabbnak az önállóság terén? — Azt, hogy a béralap nem kö­tött; amennyiben fokozott termelé­kenység, megfelelő termelési ered­mény áll mögötte, a tavalyinál nagyobb összeget is fordíthatunk munkabérekre. A fontos csupán az, hogy azonos összegű kifizetett bérért legalább annyit (de lehe­tőleg többet) termeljünk, mintáz előző évben. Előnyösen befolyá­solja munkánkat az a körülmény, hogy nincs kötött béralap, nincs megszabott létszám és a gazdasá­gi vezetésnek lehetősége van a jól dolgozókat megfelelően jutal­mazni, a termelést ösztönözni a béralapból is. — Összegezve a lehetőségeket: a mostani módszerekkel könnyebb gazdálkodni vagy nehezebb? — Jobb! Amire korábban kü­lönböző illetékesektől, felsőbb szervektől engedélyt kellett kérni, esetleg hosszabban tartó ügyinté­zés után tudtunk csak intézkedni, azt most önállóan, a vezető egyé­ni belátása szerint dönthetjük el Nagyobb a felelősség, de — őszin­tén szólva — ezt szívesen vállal­juk. Mint az igazgató elmondotta, a karbantartási és felújítási ráfor­dítások, az üzemben tartás költ­ségei az idei gazdasági rendszer alapján közvetlenül befolyásoljál: az üzem termelékenységét, de ugyanakkor itt is korlátlanabbá váltak a lehetőségeik. Ha a mű­szaki vezetés úgy látja, mód van belső szervezéssel, technológiai változtatások révén, vagy éppen az anyagmozgatás átszervezésével korszerűsíteni a termelést. Per­sze csakis akkor, ha mindez kifi­zetődő. A helyi lakosság ellátása az el­sőrendű szempont, s a húsüzem vezetői úgy vélik, ebben hiba nem lesz. Ami pedig az exporto; illeti, a különböző országok ínyencei, magyar húskülönleges­ségeket kedvelő vásárlói sem fog­nak csalódni, az idén az első ne­gyedév végéig 45 vagon zamatos gyulai kolbász hagyja el a hús­ipari vállalat üzemét. Vajda János q fev°ben többük Nótaszó Érdékes módon, miközben a hazai közönségnek sugárzott ki­emelkedőbb szórakoztató műso­rok kivitelükben is jók, hatáso­sak, addig a külföldnek is köz­vetítettek nagy része nélkülözi a sikerültséget. így éreztük ezt a múlt vasárnap az Intervíziö útján Jugoszláviának, Lengyel- országnak és Szovjetunóinak su­gárzott esti 20 perces Nótaszó A tudomány naqy öregjei: Vadász Elemér Való igaz, hogy a szórakozta­tás hősei összehasonlíthatatlanul nagyobb ismeretségnek és nép­szerűségnek örvendenek, mint a maguk területén a köz haszná­hoz értékesebb, súlyosabb tet­tekkel járuló tudósok. Ez egyéb­ként érthető, hiszen a szórakoz­tatás jóval szélesebb rétegeket mozgat meg. Éppen emiatt di­cséretes a televíziónak az a módszeres igyekezete, hogy néző­ivel megismerteti nágy öregje­inket, a tudomány élő hőseit. A bunda Ugyanaznap 20.25 órakor ke­rült sor a nagy német drámaíró­nak, Gerhardt Hauptmannak, a Takácsok, a Naplemente és más remekmű alkotójának A bunda című komédiájára. A történet arról szól, hogy annak idején egy Berlin melletti falubar olyan ambiciózus ember kerül a főbírói székbe, aki a feljebb ju tása érdekében jól akar „seper­ni” és összetákolt vádakkal igyekszik tönkretenni néhány jámbor értelmiségit és polgárt Eközben nem veszi észre az iga­zi tolvajokat, akik bizonyos ér­telemben ugyancsak ártatlanok­nak képzelik magukat, lévén az elvük: „Ha lopunk, csak a gaz­dagoktól szerezzük vissza a mi­énket.” Kazán István rendezőnek nem volt könnyű dolga. Látványos helyszínek és változatos; nagy című műsor esetén is. Az illú­ziórontó festett hordók és a ze­nészek, énekesek „civilessége ” tette volna szegényessé az egé­szet? Talán az is. Szerintünk azonban azoknak a „pincérek­nek” a varázslatos keze hiány­zott, akik máskor olyan erede­tien, kitűnően képesek tálalni az efféle szórakozást a — hazai né­zőknek. Vasárnap este 25 perces adás­ban a nyolcvanegy esztendő-.: Vadász Elemér geológus, egye­temi tanár, akadémikus, kétsze­res Kossuth-díjas esetében is ez történt. A határokon túl csak­úgy ismert nagy hírű tudós nemcsak a tudomány, de az em­beri helytállás példaképe is. Hő­si életének sokoldalú és kereset­len felmutatásával a televízió mind a fiatalság, mind pedig a felnőtt társadalom építő, alkotó tettvágyára apellált. jelenetek helyett szűk térben, mimikái készségre és dialógu­sokra épített összeütközéseket és feldolgozásokat kellett egymást művészien kiegészítő láncolattá fűznie. Hogy ez sikerült, abban Hauptmannon s a rendező tehet­ségén kívül nagy szerepe volt a kitűnő színész?*rdának. első­sorban a ravaszul jámbor Wolí- nét alakító Kiss Manyinak, a makacs törtetési vágyát vakon követő főbírót megszemélyesítő Kállai Ferencnek, a Krüger sze­repében jeleskedő Egri István­nak és az előadást maradéktala­nul szolgáló többi tehetséges szí­nésznek. Mezei István remek premierplánjaival segített még közelebb hozni értelmünkhöz a szerző, illetve a szereplők gon­dolatait. — Ez a tv-játék kel­lemes élményt nyújtott.- Üj -

Next

/
Thumbnails
Contents