Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
A filmművészei! ismeretierjesztés helye az ismeretterjesztés egészében* KÖRÖSTAJ l-I oly es kiindulópontot választott dr. Krupa András az ismeretterjesztés és a film kapcsolatának tisztázásához, amikor leszögezi, hogy a tartalomnak és formának összhangban kell lennie. A film felhasználását a forma korszerűsödésének fogja fel. Érinti azt is, hogy a film — mint indirekt közlési mód — lehet döntő és lehet kisebb része egy ismeretterjesztő formának. Hadd vegyem fel az elejtett fonalat, s megpróbálom fejtegetni a film és ismeretterjesztés arányainak kérdésével kapcsolatos nézeteimet. Abban egyetérthetünk — véleményem szerint —, hogy nemcsak az ismeretterjesztésnek van szükségé a füm• Hozzászólás a lapunk 1966. február 27-i számában megjelent „Vélemények a filmművészet és az ismeretterjesztés kapcsolatáról, közös sajátosságairól” c. cikkhez. Tizenöt éves a Lengyel Kultúra 1951. március 19-én nyitotta meg kapuit Budapesten, a Váci utcában a lengyel kultúra és tájékoztatás magyarországi irodája, a Lengyel Olvasóterem. A magyar és a lengyel nép egymás iránti évszázados rokonszenve, az a nagyfokú érdeklődés, amely egymás országa és népe iránt mindig is megnyilvánult, megmutatkozott abban is, hogy a magyar közönség már a megnyitás napjától kezdve nagy érdeklődéssel fordult az új intézmény felé. Elsőrendű célkitűzése a lengyel kulturális központnak az volt, hogy ezt a vonzódást, a két népet összekötő őszinte barátságot új, szocialista tartalommal gazdagítsa, s ezzel még elmélyültebbé tegye. Nehéz volna eldönteni, hogy a kultúra és az általános ismeretek terjesztésének mely területén fejtett ki eddig eredményesebb működést az immár 15. esztendeje működő Lengyel Kultúra, annyi bizonyos, hogy jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar közönség megismerje a testvéri ország és népének igazi arculatát. A Lengyel Kultúra rendezvényei, filmbemutatói, hangversenyei, irodalmi, tudományos, gazdasági előadásai iránti érdeklődés mindinkább fokozódik, s ma a Lengyel Kultúra Budapest egyik igen látogatott kulturális intézménye. re, hanem a filmnek is az ismeretterjesztésre. Legalábbis a filmművészeti ismeretterjesztésre. Mindkét részről hasznos tehát a kapcsolat. De melyik legyen a domináns: a filmvetítés — amelyik indirekt — vagy a szóbéli műveltségnyújtás — amely direkt ismeretterjesztő forma? Feltétlenül tisztázni kellene, mik a célszerű arányok a direkt és indirekt módszerek között! |Vem hiszem, hogy ezt a feladatot egyetlen formula megoldhatja. Itt vannak pl. a tömegekhez szóló ismeretterjesztő formák, mélyek egyfajta közös érdek kialakította csoport nevelését tűzik feladatul. Említhetem példának a szülők akadémiáját. A közös érdek és érdeklődési irány lehetővé teszik, hogy itt az indirekt módszer legyen túlsúlyban, sőt — mivel e téren viszonylag a filmellátás jó — a filmvetítés sok esetben megoldja a direkt módszer feladatait is, mely ilyenkor ennek csak kiegészítőjévé válik. Persze ez — a megvalósítás hibáiból — sokszor csupán formailag van így, vagy — ami még rosszabb—> a direkt és indirekt módszer között alig van valami kapcsolat. Ilyenkor a hallgatók csupán a film kedvéért járnak el. Más kérdés, hogy mi a film szerepe a filmművészeti ismeretterjesztésben? E kérdésnél mindenekelőtt felvetődik, hogy mi a célszerű arány a filmművészeti ismeretterjesztés és az egyéb ismeretterjesztés között? Azt legalábbis él lehetne dönteni, hogy md volna a helyes arány? Az más kérdés, hogy ennek kialakítására vamnak-e lehetőségek? A televízió elterjedésével a film szinte bevonult mindennapi életünkbe. Az általa és a filmszínházakban bemutatott filmek nagy része a műfaj vívmányainak felhasználásával készül. A film sajátos nyelvezete, a képi látásmód követeli, hogy tanítsuk az embereket ennek értésére. Ha valaki egy számára idegen nyelven olvasna szöveget, megértené-e azt? Vagy ha csak részben ismeri e nyelvet, nem ért-e félre sok mindent a szövegből? Mindemellett sok rossz film hatásának is ki vannak téve az emberek. Tudnak-e védekezni ezek ellen, ha nincs kifejlesztve kritikai szemlélet bennük? Az ismeretterjesztő formák közül a filmmel egybekötöttek hatékonysága ugyancsak nagyban függ nézőik szemléletétől, attól, hogy képesek-e olvasni a film nyelvén? JV1 indez csak azt igazol1TJ- ja, hogy feltétlenül előkelő helyet kell biztosítani a filmművészeti ismeretterjesztésnek az ismeret- terjesztés egészében. Tehát csak alsó határát szabja meg az aránynak. Azt hiszem azonban, a felső határ megvonása nem túl lényeges. (Nem is lenne könnyű.) Mi szükség van erre, amikor jelenlegi lehetőségeink ^«==r— 8==~^B e téren való maximális kihasználása is messze alatta maradna e felső határnak. Elég csak arra gondolni, •hogy kevés a megfelelő képzettségű vezetők, előadók száma, szinte tökéletes az anarchia módszertani szempontból és sorolhatnánk még tovább a nehézségeket. Nagyon jó elképzelést vetett fel Borka József, amikor a filmklubok országos szervezetbe tömörítését sürgeti. Utóbbi forma keretében a film szerepe kettős: az ismeretterjesztés tárgya és eszköze is egyszerre. Mi következik ebből? Elvileg a film, mint az ismeretterjesztés tárgya, tökéletesen alkalmas 'saját maga szemléltetésére. Gyakorlatilag azonban e funkcionálás eredményessége függ a tematika sikerességétől, a hallgatók összetételétől, a direkt módszer hatékonyságától, a vezető, előadó fel- készültségétől, tapasztalatától stb. A tematika és a szemléltető filmek össze- válogatása szerintem az eredményességet eldöntő legfontosabb kérdések közé tartozik. ÍZ ülőn fejezetet érdemel- ne a filmművészeti ismeretterjesztés fajtáinak vizsgálata. Itt csupán egykét általánosságot erről. Aszerint, hogy hány emberre és milyen alapos elmé- lyültségű ismeretnövedésre terjed ki, a tevékenység lehet — sok ember számára felületes filmműveltséget nyújtó. Ügy is hívhatnánk ezt, hogy a tömegek űlm- művészetii nevelése. Az erre irányuló kezdeményezések kivétel nélkül kísérletek csupán. — A másik forma keretében kevés ember számára elmélyültebb ismeretek nyújtása a cél. Ügy is mondhatnánk, hogy a filmművészet iránt érdeklődők tudásszomjának kielégítése. Közvetve ily módon is kisugárzik a munka nagyobb számú emberre, amennyiben e csoport tagjai hatnak környezetükre, ismerőseikre. Felvetődik a kérdés, melyik formának van nagyobb létjogosultsága, ha mindegyiknek van, melyik a fontosabb, és ha mindegyik fontos, jól járható út, hol, melyiket szervezzük? Vizsgálhatnánk továbbá azt, hogy e két fő formán belül milyen — egymástól kdsebb-nagyobb mértékben eltérő — változatok vannak? És végül beszámolhatnánk arról, hogy az általunk szervezett formáról — a tömeges filmművészeti nevelésről — milyen tapasztalatokat szereztünk? Utóbbi különösen hasznos lenne, mert pozitív eredményei mellett igen sok buktatót, nehézséget tartogat híved számára. Ezek azonban már a film- művészeti ismeretterjesztés módszerbeli kérdései, amelyre külön és részletesen egy másik cikk keretében kívánok majd visszatérni. , Tímár Imre ast okányi művelődési otthon igazgatója KULTURÁLIS MELLÉKLET A békéscsabai Napsugár Bábegyüttes műsorából: jelenet „A vásár” cfmű bábjátékból. A bábukat Lenkefi Konrad tervezte és készítette. Fotó: Eitel Sándor Kátay Antal: Kérdezném, csendben Egyszer kézenfognám végre a fiam, a legkisebbet, az aranyhajút, s vinném ezermillió felnőtt között, ha lenne végtelen-egyenes út, kézenfognám, s mint csöpp lába tipeg mennénk szótlanul, s figyelném: piheg? Fárasztja-e a botlás, s a mosoly hervad-e arcán? Sok felnőtt komoly sorfala közt így tovább tipegnénk, karomra venném, később letenném, s kiáltanék, vagy csak csendesen kérdezném, vallatőn-türclmesen nézve sok közönybe fulladt arcra: Mire születtünk? Gyilokra? Harcra? Haragra, gyűlöletre lobbanthat-e múlt? Kezed ökölbe ma miért szorult? Hová, s miért kergetnek benneteket czermegatonnás atom-kísértetek? Nézzétek! Fiam ma is mosollyal ébredt, s bár csöpp lába fáradt, mégis kacagva lépked sok felnőtt komor sorfala között, mert hiszi azt, hogy érte őrködött a határőr, a kőműves, kohász, hogy nem szökhet ma sem magasra a láz mi kínoz bennünket, mit szit a gyűlölet, hozzá nem ért el még az őrület, szíve is tiszta, arcán a mosoly... Árnyékot nem vet rá gomba-füstgomoly... Vágyott békénknek Ö a hús-vér mása, Felér-e hozzánk tiszta szívdobogása? s r — v =-----rr i ■■■ i ==~~~: ~: i Ú J KÖNYV Vadász Ferenc: A tizenharmadik tél Vadász Ferenc író-újságíró, a „Szeged”,, a „Csillagbörtön”, „A harcnak nincs vége”, „Harcunk a magyar pokollal” és a „Ketten á Remete utcából” című könyvek szerzőjének A tizenharmadik tél című újabb műve könyvalakban most látott napvilágot a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A cselekmény fő része 1919 után — a tizenharmadik télen — tehát 1932- ben játszódik. A magyar fasizmus, a Hortby-rend- szer terrorja sem tudja megbénítani a kommunista ifjúsági mozgalmat. A könyv hitelesen mutatja be ezt a sok veszélyt jelentő illegális munkát a statárium éveiben. A regény főszereplője, Papp Feri. hitével, igazságérzetével meghódítja a mozgalomtól félő szülők kislányát, Katit. A hősök mégsem ők, hanem a kor haladó emberei, akik a röplapokat írják, nyomtatják és terjesztik, akik bíznak a magyar nép felszabadulásában és harcolnak azért. Fülöp Erzsébet Faluszéle A könyv hasábjain megismerkedünk Fürst Sándorral, Sallai Imrével, Karikás Frigyessel, s az író bepillantást nyújt e nagy forradalmárok egyszerű hétköznapjaiba is. A végig izgalmas, érdekes olvasmány nemcsak szórakoztat, hanem hűen bemutatja az ifjúmunkás mozgalom hőskorszakát is. B. J,
