Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
Újdonságok és régi sikerek Válogatás az Európa Könyvkiadó könyveiből Az Európa Könyvkiadó az utóbbi években mindinkább hivatása magaslatára emelkedik és megfelelő körképet ad, kitekintést nyújt a világ irodalmára. Sorozatainak színvonalas összeállítása és az irántuk megnyilvánuló nagy érdeklődés szintén ezt bizonyítja. tJj kiadványai közül választottuk ki e néhányat, melyeket olvasóink figyelmébe ajánlunk. A. KUZNYECOV: ITTHON A legenda folytatása című regényéről nálunk is ismert szerző új művében, mely falusi környezetben játszódik, egy fiatal lány küzdelmes élete elevenedik meg a maga sokszín űDESNOES: MINDEN RENDBEN A fiatal kubai író izgalmas regényének hőse. Sebastián, a már-már arisztokratává finomult kubai nagy polgárfiú fényűző életét éli a havannai turistaparadicsomban: pénz, autó, kényelem mégsem boldogítja. A kicsit anarchista, kicsit fásult, de függetlenségre vágyó fiatalember lassan megundorodik a Batista önkény- uralmát támogató polgári közömbösségtől és gyávaságtól, és szinte unalomból lép kapcsolatba az ellenálló mozgalommal. Számára nem létkérdés, katonának”. Hőseit, a fronton újra magára találó Szincovot, a mindig józanul gondolkozó, megfontolt és nagyon rokonszenves Szerpilin tábornokot, a partizánmunkában életét kockáztató Tánya orvosnőt és a többieket a Honvédő Háború talán legizgalmasabb és legdrámaibb szakaszában, a sztálingrádi csatában látjuk viszont. Az író ebben a művében is hű marad kitűzött céljához: a nagy szavak pátosza helyett mély emberséggel, őszintén beszéli el a harcok drámai történetét és hősei sorsát, s a maga teljességében ábrázolja a háború borzalmaiba kény szeri tett ember helytállását — de gyengeségét, megingásait is. ségiével, megkapó közvetlenségével. Galina nyílt, egyenes lélek, aki nem bírja elviselni az Cserei Pál: cA begklsebh Szegő igazságtalanságot, nemtörődömséget, hazugságot és ámítást, mely környezetében megmutatkozik. Fiatalságának minden szenvedélyésségével bátran harcba indul ellenük. Kudarcok érik, szerelme is elárulja, mégsem törik meg. Az emberek iránti bizalma, szívós következetessége, munkája végül Galinát igazolja. SZTYEPANOV: PORT ARTHUR A 15 évvel ezelőtti nagy könyvsikert jelentette meg ismét az Európa Könyvkiadó kibővített, átdolgozott formában. A neves szovjet író, Alekszandr Sztyepanov az 1904-es japán— orosz háború talán legizgalmasabb fejezetét beszéli el regényében: a Port Arthur-i erőd védelmének hiteles történetét. Kitűnően megkomponált, fordulatos cselékményű film kockáiként peregnek előttünk az események, a hatalmas tengeri csaták, szárazföldi összecsapások, a japán kémhálózat működése, a cári tábornoki kar korlátolt, bűnösen önző hadvezetése, mely végül tragédiához vezetett. Sztyepanov nagyszabású regénye mindvégig lebilincselő olvasmány; szerencsésen ötvöződik benne a történelmi hitelesség és az író teremtő képzeletvilága. SZIMONOV: NEM SZÜLETÜNK KATONÁNAK fl községi nőtanács vezetőjének intenciójára a nőbizottságok nagy rössel láttak neki egy pénteki napon, hogy vasárnap méltó ünneplésben részesüljön Jutka, a borbély Szegő Bandi felesége, aki már a nyolcadik gyereknek adott életet. Szeles Gézáné, Kató, a nőtanács kultúrosa pénteken délután volt náluk, hogy az időpontot is megbeszéljék, mikor vigyék az újszülöttet a tanácsháza dísztermébe, ahol a piciny személyi nevét nyilvánosan is megkapja, nemcsak az anyakönyvben lapul majd. Jutka megnyúlt arca érzékenységtől rándult meg, halkan kiszólt a konyhában zsivajgó gyerekekre, hogy ne rosszalkodjanak. Már csak öten voltak otthon, András, a legidősebb, katonaidejét töltötte, az utána jövő Péter pedig esztergályostanuló volt Pesten. Szelesné ráhajolt a pólyában szuszogó legkisebb Szegőre és mutatóujjával az orrát ütögette. — Te kis édes, hát mindig alszol? Vár ám téged vasárnap sok néni, bácsi... Ott lesznek az úttörők is... Jutkának megdobogtatták a szívét Szeles Gézáné, Kati dolgokkal zaklatni, sok munkát ad úgyis a névadó ünnepségrest, hogy nagy élfoglaltsága mellett, ami a tsz-főag- ronómusi tisztjével jár, még a tanács szociális bizottságának az elnöke is... Saját autónkkal viszünk él vasárnap, ne kelljen cipelni a gyereket... Nézd a drága, hogy forgatja a fejét — fordult a legkisebb Szegőhöz, aki nyöszörögni kezdett. — Egyem meg a szívét — s mutatóujjával újra ütögette, birizgálta az orrát. lUtka a szekrényhez ment s a fehérnemű közül kivett egy fél csomag Kossuthot. Reggel férjének, Bandinak ebből tett a cigarettatárcájába tizenkettőt, hogy elég lesz az, amíg hazajön, hiszen a borbélyokat meg is kínálják cigarettával a vendégek. — Tessék' — nyújtotta Szélesnének a cigarettát —, ha megfelel, a férjem ezt használja. — Ó, máért ne — vette ki retiküljéből az apró öngyújtót a nikkelezett cigaretta-tárca mellől.- — Egyforma mind. Mindegy, hogy Kossuth vagy Harmónia. Füstöl ez is, füstöl az is. — Katóka, tudod, csak sokan vagyunk. Szeretnék szavai s rátapasztotta nagy könnyíteni valamit Bandi- bama szemét. nak. Elmennék valahova — Lehet, nem szép dolog, konyhai munkára. Férjed is Katóka, most téged más ott van abban a bizottságban... Ha tudnátok segíteni? Szelesné gyorsan elnyomta a cigarettát és felállt. A nagy sikert aratott Elok és — Miért ne? Tudod, hogy — Erről csak a munkaholtak című számonov-regény mindent megteszek a kul- közvetítőben tudnak mon- taiytatása a „Nem születünk túráért. Meg a férjem sem dani valamit — húzta fel hanem morális kényszer a po* ütíkai állásfoglalás, s majd a rendőrség kfnzékamráíában félelemtől verítékezve fogalmaz meg olyan igazságokat, amiket azelőtt maga sem érzett át igazán. Darázs Endre: ggre&'tn.. ZAMFIRESCU: VÁROSSZÉLI SZERELEM A két világháború közötti román próza- és drámairodalom jelentős képviselője fiatalon kezdett írni. Első írásai 1919- ben, a Városszéli szerelem című regénye 1933-ban jelent meg. A magyar nyelven első ízben megjelenő regény lapjain a század eleji Bukarest külvárosának jellegzetes alakjai elevenednek meg. • A szerző lírai melegséggel, mély rofcon- szenvvel ábrázolja a nyomasztó, kilátástalan életben eltompult, reményeiket vesztett kisemberek sorsát. Hőse: lacoy, a kamaszfiú, egy olyan városról álmodozik, ahol minden gyerek szép ruhában jár és narancsot dobálhat az állatkerti elefántoknak, VÖRÖSKATONA Sokáig dugdosta néném a fényképet, Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette. Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más voit A törött fényképen. Hol egy repülő állt csillagos sapkában, Háta mögött éggel. Pedig, ha kiteszi vékonyka keretben A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított. Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme volt, mely Régi fénnyel égett És kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. Új Rezső: Menni, menni! Ódon dómokból napvilágra aranyverőre feketéből örök nyárba az örök télből... Hinni mosolyban könnyek közt is hinni életben zuhanáskor s mindig szeretni, soha máskor. Öreg papoktól elszakadni friss pogány kedvvel kelni-járni és az elmúlást sírba zárni! szemöldökét. — Nekem csak a kulturális ügyekbe van jogom beleszólni. — Katókám, csak említettem, nem akartam én neked bajt okozni — mente- getődzött Szegőné. — Isten ments, hogy ártsak valakinek... Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy nem sajnáljátok a szép autót?... II föidművesszövetkezet nőbizottsága rugdalódzót vett a picikének, a téeszé babát, labdát, a kátóeszé babahintőpart, pelenkát. A tanács nőbizottsága pedig élő virágokat, hogy ne csak azok az örökzöld növények díszítsék a termet, melyeket esküvők és névadó ünnepségek alkalmával raknak be. — Nagyszerű, asszonyok, lányok, nagyszerű! — örvendezett Barna Jenő tanácstitkár. — Ilyen nagy- családú asszony minden figyelmességet megérdemel... Ecetes vízzel keféljék fel a szőnyeget, melyet a lépcsőre terítünk. Ettől visszakapja a fényét. Hirtelen kinyitotta az ajtót és elsietett. A népfrontbizottság elnökéhez, Köves Mártonhoz ment. — Marcikám — tolta feljebb szemüvegét —, nagy ünnepség lesz vasárnap, minél több embert mozgósítsatok. De már megyek is, felkeresem a szőnyegszövő szakszervezeti bizottságát, azok is tehetnek valamit. Hadd legyen szombat délre minden együtt. Vasárnap azután zavartalanul ünnepelhetjük Szegőnét... Vasárnap reggel fénylett a tanácsháza lépcsőjén a bordó szőnyeg; a szőnyeg- szövő szakszervezeti bizottságának ajándéka is ott hevert a többi közt, a gyerekkocsiba való paplan és a csörgő. Szeles Gézáné az úttörőkórust rendezgette. Nehezen várta a tanárnőt, csak jönne már, annak is most kellett magához hívni a fodrásznőt, hogy rakja be a haját. Köves Márton, a népfrontbizottság elnöke le-fel szaladgált a lépcsőn, jönnek-e a meghívottak, Barna Jenő tanácstitkár pedig az anyakönywezetővél, Gon- da Árpáddal beszélt abban az irodában, amely közvetlenül a díszterembe nyílott — Az élőbb említette Szelesné, hogy munka után érdeklődött Jutka, amikor nála járt — nézett órájára Barna Jenő. Gonda hümmögött és állát vakargatta. — Nehéz ügy... Nem tudom, milyen asszony. Odajárok borotválkozni, ahol Szegő Bandi dolgozik. Nagyon hosszú idő óta ugyanazt a nyakkendőt látom rajta. Szövése helyenként már kicsit foszlott is... — Ha fel is tudnánk venni valahogy a konyhára, mi lenne? Csak másként kell öltözködni, mint otthon. Hogy nincs vizsgája? Majd belejönne; később mehetne tanfolyamra is. De hát k gyerekek? Itt van, ugye, Szelesné. Annak sem volt semmilyen szakmai vizsgája, elment tanfolyamra és milyen ió felvásárlója a földművesszövetkezetnek. De hát ott nincs gyerek. Gonda újra csak hummögött s közben keresztbe- öltötte magára a nemzeti- szinű szalagot. Tíz óra közeledett. — Nehéz ügy, nehéz ügy — mormogta, ahogy elsimította a szalagot a kabátián. Szelesné robbant be. Szőkére festett toronymagas hajával, mintha a mennyezetet akarta volna fúrni. — Megjött a tanárnő: férjem most állt meg a bejárat előtt a kocsival. Hozta Szegőéket... Mindenki helyezkedett és a nyakát nyújtogatta. A bordó szőnyegen elöl hozta a piciny gyereket egy ki- szista lány egy fiú oldalán. Utánuk a Szegő házaspár ment. Bandi belekarolt Jutkába, vékony teste feszes merevséggel tapadt hozzá. Csak a lába jelezte, hogy mozog. Fekete csokomyak- kendője veszettül fénylet’ Jutka megnyúlt, halvány arca mellett... Néma csend borult a díszteremre. Mindenki Gonda Árpádra nézett, aki szoborba öntött nyugalommal fűzte a szavakat és fordította egymás alá a papírlapokat: ...a legszentebb öröm, az anyai öröm birtokosa ismét Szegő Andrásné. Híven eleget tett állampolgári kötelességének is... Büszkén és boldogan tekintünk rá... Kísérje minden lépését a megbecsülés magasztos eszméje... Minden aktus jobban és jobban bevonta ünnep: fénnyel az arcokat. Amiko: egy kis úttörő a pajtások kék nyakkendőjét terítette a piciny, most már Katinka pólyájára és felcsendült Csajkovszkij Bölcsődala, az áhítat gyönyöre vibrált a szemekben. Csengett-bon gott a gyermekek hangja ...szép csillagos az ég.» I
