Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
1966. március 20. 6 Vaíárrmr Megrengett a föld Negyvenhét esztendővel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, melynek dicsőséges 133 napja népünk történelmének egyik legragyogóbb fejezete. Az évforduló alkalmából azokat szólaltatjuk meg, akik tevékeny részesei voltak a forradalomnak és ma is itt élnek közöttünk. Idézzék vissza tevékenységük, küzdelmük, harcuk emlékeit. tünk a központi vendéglőben, ami zsúfolásig megtelt. Egyszer csak , berohant Czegiédi Mátyás; kézigránáttal, hogy azt közénk dobja. A nagy tömegtől azonban megrettent. Nagy András, a párt elnöke arról beszélt, hogy szétosztjuk a földet, elegünk van a cselédsorból. Mindenki éljenzelt, tapsolt. De amikor vége lett a gyűlésnek, így. gúnyolódtak a nagygazdák: „Aztán mivel szántjátok a földet, koldusok?” Mi azt mondtuk: „Várjatok csak, majd ezután következik a feketeleves.” Felvonulást szerveztünk. Minden szegény eljött. Elindultunk a grófi kastély felé, még a rezesbanda is minket kísért. A kastem és én miatta! Teljesen bizonytalannak látszott, hogy menynyi ideig tartanak fogva, de hat hét után tudomásomra hozták, hogy kitoloncolnak a városból. Mint veszedelmes kommunista Szatymazra kerültem, a Tanács- köztársaság után pedig Valis Kálmánnéval, a szegedi direktórium volt elnökének a feleségével Budapestre menekültem. Az elvtársak bújtattak álnéven. Csak másfél év után tudtam elhelyezkedni egy varrodában.” Ezután hosszabb ideig szak- szervezeti vonalon dolgozott, tagja volt a szociáldemokrata pártnak. A 30-as években Békéscsabán a nőmozgalom élén állt. Hogy hányszor tartott házkutatást a rendőrség Nyilaséknál, azt nehéz lenne összeszámolni. A röpcédulákat azonban a Horthy- fasizmus idején is eljuttatta ren- ( deltetési helyére. A mozgalomnak ' élnie kellett. SMIRÍ ISTVÁN ENDRÖD „1919. március 21-én felvonulásit szerveztünk. Munkások, sze- gényparasztak piros zászlókkal gyülekeztek a piactéren a programbeszéd meghallgatására, ami után a proletárok megindultak a főútvonalon Gyoma felé. Lehettünk vagy ezren. Lelkesen éltettük a Tanácsköztársaságot. Az egyházi épületeken és a . gazdagok házán még a koronás zászlók lengtek. Ilyen helyeken a tömegből viharos felkiáltások hangzottak ei: Le a királlyal! Le a háborús uszítókkal! Éljen a Tanács- köztársaság! A tömeg levette a zászlókat, kivágta belőle a királyi címert és csak a piros szélt hagyta meg. A munkások, szegényparasztok megmutatták erejüket Pálka Pál, a gyomai járás főszolgabírója és a többi hépnyúzó előtt, akiknek a lábuk alatt megrengett a föld.” A Tanácsköztársaság bukása után a munkanélküliség, az éhezés, a nyomorúság, az üldöztetés korszaka kezdődött. Smiri István, mint az illegális kommunista párt egyik tagja társaival tovább küzdött a szegények emberibb életéért, vállalva minden kockázatot, ami ezzel járt, a letartóztatást, a Vallatást, a verést. A szenvedések ideje 1944 októberében járt le, amikor a szovjet hadsereg felszabadította Endrő- döt. „Nemsokára megalakult a Magyar Kommunista Párt. Akkor már én voltam a korelnök, majd a község párfctitkára lettem” — emlékszik vissza. téiynál Grämling Alajos uradalmi igazgató fogadott bennünket. A „kegyelmes asszony” 10 ezer koronát adott a szegényeknek, amit átvettünk, aztán rendben elvonultunk.” Kónya elvtárs mint pártveze- tősógi tag megbízást kapott a direktóriumtól, hogy szedje össze a lakosságtól a fegyvereket. Végrehajtotta. Tevékenységéért az intervenciós csapatok katonái letartóztatták és a gyulai börtönbe hurcolták. A nagygazdák így buzdították a katonákat: „Bolsevik, szúiyátok agyon! Daraboljátok fel!” így féltek a kommunistáktól, és nem is ok nélkül. Kónya György ma már 82 éves, a szívében ma is kommunista. KONYA GYÖRGY ÜJKlGYÖS „A bíró szobájában tanácskozott a pártvezetőség, amikor Páin Károly főjegyző beállított: „Most már elvtársak vagyunk” — gúnyolódott. Mi nem sokat adtunk rá. Majd megtanítjuk őt és a többieket is. Nagygyűlést rendezr NYILAS ANDRÁSNÉ BÉKÉSCSABA Alig 18 éves korában kapcsolódott a munkásmozgalomba. A kommunista párt szegedi alapító tagja volt Az akkori időkre így emlékszik vissza: „Propaganda- és kultúrmunká- ban dolgoztam. Dalárdánk már! a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt énekelte az Intemacionálét a városháza nagytermében. Micsoda lelkesedéssel hallgatták az emberek!” Szegeden nem sokáig tartott a forradalom, mert francia csapatok mentek be a városiba. Ekkor kezdődött Nyilas Andrásmé kálváriája: „Letartóztattak és a Csillagbörtönbe zártak. Külön cellában őriztek. Naponta 1 óra séta — ennyi volt minden, aminek örültem. A nyomorúságos koszt, amit biztosítottak számunkra, nem keserített él. Csak az az egy bán- tott, hogy az anyám nem tudta, hol vagyok. Mennyit aggódott ér' SZATMÁRI TAMÁS DOBOZ ' „Az Isonzótól akkor érkeztem haza, amikor a Tanácsköztársaságot kikiáltották. A direktórium elnökének engem választottak meg Dobozon. Már az első tanácskozásunkkor úgy határoztunk, hogy földet osztunk a szegényeknek és a frontról visszatérő katonáknak. Nagy volt az öröm az egész községben. Levertük a grófi címert, rendeleteket adtunk ki, hogy kell bánni az emberekkel és mennyit köteles fizetni a munkaadó. Nagygyűlést rendeztünk, megmagyaráztuk az embereknek, hogy mi az igazság, ki a felelős a nyomorunkért.” A Tanácsköztársaság bukása után Pestre menekült. Később visszajött Dobozra, ahol letartóztatták és másfél évi börtönbüntetést kapott. Kiszabadulása után sokszor tartottak nála házkutatást a csendőrök, nemegyszer megverték. 1944-ben őt is a nagy. kanizsai gyűjtő táborba hurcolták, pedig akkor már 60 éves volt * * * Az a 133 nap, amelyet a magyar proletariátus végigharcolt a hatalomért, gazdag forradalmi tapasz, tálatokat nyújtott a magyar munkásosztálynak. A szovjet hadsereg felszabadító harca után már ezeknek a tapasztalatoknak a fel használásával teremtettük meg és alakítottuk ki mai életünket. Ezért tisztelettel hajtjuk meg a forradalom zászlaját Smiri István, Kónya György, Nyilas Andrásné, Szatmári Tamás és mindazok előtt, akik a Tanácsköztársaság idején a harcot vezették. Pásztor Béla Határidő Mindenki örült annak, hogy Békéscsabán hozzáfogtak a Kazinczy utca átépítéséhez. Az új városrész lakói és több üzemünk izgatottan figyelték, hogy mi lesz az útépítéssel, mi a határidő? Most újabb hír terjedt el, mégpedig az, hogy az Aszfaltútépítő Vállalat átadta a munkát a Közúti Üzemi Vállalatnak, csak éppen a szerződés megkötése hiizódott. így a fővállalkozó továbbra is az aszfaltútépítő marad és a munkát a Közúti Üzemi Vállalat végzi majd el. Én azt hiszem, senkit nem m érdekel, hogy ki a fővállalkozó, ki köti meg a szerződést, hanem az, hogy a szerződés határideje szerint július 31-re készen legyen a Kazinczy utca. Különben is megszoktuk, hogy al- és fővállalkozók végzik a munkát és a határidők így könnyen elcsúsznak. Tehát van kire hárítani a felelősséget. Hisszük, hogy a városi tanács jó gazda módjára majd kötelezi a vállalatokat, hogy betartsák a határidőt. (----CZi) B aieset" Panaszos levelet kapott szerkesztőségünk. Feladója március 17-én 3 óra 57 perckor indult el autóbusszal Sarkadról Gyula felé. Ennél az utazásnál történt vele a „baleset”: átszállt 5 is az átvágásnál egy másik autóbuszra, de nem tudta, hogy ülőkala- uzos a busz. Várta, hogy a kalauznő hozzá is odamegy majd, s ellenőrzi az előző buszon már kezelt jegyét. — A kalauznő felírt és azt Múzeumot Felszabadulás előtt a békéscsabai téglagyár két konkurrens részvénytársaságnak, a Bohn-nak és Such-Wagnemek volt külön- külőn gyáregysége. Ma I. és II. üzemrész megjelöléssel egyetlen termelőüzem. A napokban a II. részleg Vásárhelyi Pál utcai kerítésére ismeretlen tréfacsiná- lók jókora zománctáblát erősítettek, rajta fekete betűs felirattal: Csabai Gőztéglagyár Társulat Such-Wagner Részvénytársaság. Valamelyik raktár padlásán vagy talajegyengetés közben a földbe süllyedíen lelhették. Most az arra járók kedvük, felfogásuk szerint ilyenféle megjegyzésekkel nyugtázzák a látványosságot: „Na, mi az, visszajött a tőkés gó- ré?”, „Jópolák, akik kiszögezték”, „Lám, némelyeknek ilyen hülyeségre is telik idejük”, mondta — írja a panaszos —, hogy meg fognak büntetni, s utazási kedvezményt sem fogok kapni, mert ülőikalauz létére el kellett jönnie a jegyeimet megnéznie. Lehet, hogy március 17- től a MÁV a vonatpótló autóbuszokon ülő kalauzokat alkalmaz, de akkor ezt valahol fel kellene tüntetni. Mert ellenkező esetben más, régi Sarkad és Gyula között utazó embert is érhet ilyen „baleset”. a gyárban „Ügy látszik, van akiket megka- vart Indonézia meg Ghana”, „De jó lenne ez a tábla erősítőnek a disznóólam ramaesabbik oldalához...” Túl azon, hogy viccből vagy egyébből szögeződött a kerítésre az ominózus régi, kopott zománccégér, azt a gondolatot sugallja, hogy nem ártana nagyobb üzemeinkben egy szobácskábán, vagy akárcsak a klub, az étkező-, vagy a művelődési térén: valamelyik sarkában kis múzeumot létesíteni azokból az írásos, képes, fényképes és egyéb dokumentumokból, melyek komor emlékeztetőként bizonyítanák, hogy a haszon érdekében a gyár- tulajdonos nem ismert irgalmat. Farsangi rejtvénypályázat — Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj 7 napos üdülés Zakopanéban — Eredményhirdetés az április 1-i számunkban —Harmincadik rejtvényünk; Mi a címe annak a filmnek, melynek képünk egyik jeleneiét ábrázolja? Farsangi rejtvénypályázat 30. 1966. március 20. szelvény
