Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Versei a forradalom kalapácsai Komiáth Aladár hetvenöt éve született, s jövő ilyenkorra eltelik már a halálától számított harmincadik esztendő... Legjelentősebb modem költőink egyike megérdemelné már mindenképp, hogyha úgy kerülne végre helyére a magyar versolvasók tudatában, mint nemcsak a korai halálban rokona a már rég köakinccse lett kortárs- kiasszikusoknak. Költőd útja — életében s halálában egyként: különös. Műve — mint minden igazán jelentős költőegyéniségé — összekeverhetetlenül saját. A magyar líra nagy kezdeményezéseinek folyamatába behelyettesíthetet- denül illeszkedő. Művei sorsa hasonlóan egyedi. Az időrendben legelső magyar ikommunista költő. Komjáth Aladár költészete a felszabadulás után több nagy példányszámú kötettoiadás jóvoltából megkezdhette végre terjedése gyűrűző útját az olvasó tömegben. Néhány verse régóta az iskolai tankönyvekben szerepel. Nem a verseken múlott, hogy Komjáth Aladár költészete halála után huszonkilenc, s a felszabadulás után huszonegy évvel sem foglal él megérdemelt jelentős helyet a magyar köztudatban, verseiből nem lett tömeg- olvasmány, művét leginkább csak a „szakmabeid” olvasók ismerik. Az volna ünneprontás. hogyha erről hallgatnánk. Komjáth Aladár életének „szabálytalansága” hozta úgy, hogy amikorra versei igazán eljuthattak olvasóikhoz, a költészet annak idején eredeti, első felfedésszerű vívmányai „máshonnan már ismerősnek” tetszhetnek az olvasók előtt, Komjáth verseit a közönség tudatában megelőzték mindazok, akik tulajdonképp követték. Emberi, költői egyéniségéi-e valami, látszólag sorsszerű szerénység jellemző, amely azonban vállalt, tudatos költői-emberi program. Komjáth 1891. február 11- én született Kassán, tiszt- visélőcsaládbal s adóhivatalnok édesapja szolgálati költözködései már gyermekkorában megutaztatták, néhány esztendőre le-letele- pítették az akkori monarchia különféle vidékein. Egyik legelső emléke egy kettős gyilkossággal bevére- aett aratósztrájk. Fiumében a kivándorlók látványa, máig is egyike a legkedvél- Pesten, ahol a megkezdett több, legnépszerűbb moz- jogi egyetem után gyári galmd kórusműveknek — tisztviselő — a munkássors valljuk meg —, nem sokban közelről szemléit élménye idézi fel éneklői közül Kom- ivódik véglegesen emléke- Játh Aladár nevét... zetébe. Az 1913-ban megje- - , lent A Dózsa-vér című far- MéltGtoinalC 169" radalmi verse miatt élko- többié egyoldalúan vá- bozzak a Népszavát lasttja ki” a politikust Korai költészete: adys Kamjátíi Aladárból, mintha formai hatások, túlzásig ez a „külön-mmőség” el- menő pesszámisztikus élet- választható volna egyélta- erzés, feloldódást nem Iában. Pedig nem szabad találó, dühös világfájdalom, elhagyná Komjáthnak olyan amely az első világháború verseit, amelyek formai, minden keserűséget betető- sül ári s hatása éppen a ,légző élménye nyomán széttöri köütőibb”, legnagyobb s a költemény hagyományos amelyek épp ezért (mert „héját” — a szabadversek folytatásaik eleven költé- aradasat fakasztja elő... szetünkig elérnek) a szó ' fi. nemes értelmében egyszeAz élmények rűek immár. Komjáth ver7 elVezetÍk «it a szinte „költőietlen” a akoTnm'^s.tlit keménység, a prózaian hét- A íwliS«6**9* köznapi beszédszerűség jél- cellal íelváltó, a dühöt tar- lemzi. Ezek a versek: eszsadalmivá töltő felismerésig. A háborúéi!enes tiltakozáson keresztül a Kommunisták Magyarországi Pártjáig, amelybe az elsők között lép be. A Tanácsköztársaság idején az írói di közök. A forradalom kalapácsai. S a kalapácstól sem volna okos azt kérni számon, miért nincsenek színes szirmai?... Komjáth Aladár versei KÖRÖSJAJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET S ÁRRÉTI ÍRÁSOK £zép új könyvvel gaz- galmak. Az itt levő jeienle. rektórium tagja. A Vörös meggyőzhetnek arról, hogy Könyvtár kiadásaként jele- eredeti, a „költőit” illetően nifc meg Űj Internationale is nagy tehetségű alkotó című kötete. mondott le az aktuálisabb Ez a cím minden követ- kötelesség miatt arról, hogy kező tartalmat meghatároz, kiteljesítse költői lehetőaé- 1920-ban Komjáth Aladár Seit, hogy „hálásabb” mon- elhagyta Magyarországot, dandó kevesebb kockázatá- hogy valójában csupán jó- va-l kényelmes „költészetet” val halála után térhessen nűveljen. Másképpen szépek haza újra. Olaszország, a versed. Az élet és a mű Ausztria. Németország; pártmunka az ernigrác’ó- ban, az Intemacionálé folyóiratánál... 1930-ban részt vesz és felszólal a harkovi i rők on gresszu son. Moszkvá- . ban lát világot Mindent akarunk című új kötete. Svájc, végül Párizs. Ott él álnéven s hal meg 1937. január 3-án. Sírja a Pérehaláláig — s azon is túl — való egységessége olyan rím, amely csak a legnagyobbak verssorai végén csendül így össze. Hárs György dagodott megyénk helytörténeti és néprajzi irodalma. Az év első napjaiban a gyulai nyomdában elkészült a Sárréti Írások című antológia. Kiadója (Szeghalom község tanácsa) és szerkesztője, Mik- lya Jenő tanár nemes feladatot vállalt, és sikerrel oldotta azt meg. A Sárrét mimt földrajzi fogalom, ismert mindenki előtt és mint minden patinás földrajzi név, valami romantikát is sejtet; valami érdekes múltat és érdekes hagyományokat ebből a múltból. Földrajzi és néprajzi egység a Sárrét, jellegzetes táji megjelenéssel, népéletének saját arculatával. Mint azonban más vidékek és ezek népe esetében, itt is rohamos átalakulásnak lehetünk tanúi. Ezt érzi és így látja a tanulmánykötet egyik szerzője, Korai Antal is, aki így kezdi tanulmányát: „Ma már elérkeztünk ahhoz az időponthoz, hogy a régi Sárrét lényegében eltűnt. gi települések döntő többsége a következő évtizedben nagy fejlődésnek, pontosabban, átalakulásnak néz elébe.” Ezt az átalakulást érezve, nagyon hasznos munkával mentik meg az antológia létrehozói — szerkesztői és szerzői — a Sárrét hagyományait, még meglevő jellegzetességeit. Nem törekszenek monografikus teljességre, hanem — mint a Sárrét színes világa — színes írásokkal mutatják be a tájat és népét. A kötet többféle írást ” tartalmaz. Történelmi és népi visszaemlékezéseket a Sárrét múltjóiból, néprajzi tanulmányokat és megemlékezéseket; a jövőre való felkészülés jegyében őrzi a gazdasági, társa, dalim és szellemi öröksége, két. A tanulmányok szerzői valamennyien szakavatott ismerői a vidéknek vagy a vállalt témának. A részlematot, amelynek folyamán a régebben használt, még ma meglevő kutak lassan- lassan kivesznek. A sárréti ember életmódját ismerve, e téma feldolgozásának is különös jelentőséget kell tulajdonítanunk. U ásóidéképpen az előző ** tanulmányhoz, a mindennapi életben nagy fontosságú és nagy gazdasági jelentőségű témához nyúl Hajdú Mihály a Népi disznótartás Szeghalmon című írásában. Alapos körültekintéssel dolgozza fel a témát, helyes történetszemlélettel mutatja be, hogy miként fejlődött ki a jelenlegi mód; az egyes történeti korszakokban hogyan alakult — a szükségnek és a lehetőségeknek megfelelően — a népi disznótartás. Érdekes. olvasmányos, sok szép hagyományt őriz a többi néprajzi fejezet is Dömötör Sándor a széü-té- ben-hosszában ismert Csuha Ferkó szélhámosságainak néprajzi összegezését adja A csökmőí sárkányEmlékét csak a települések, tekbe menő kritika igé- ............................... , t «eptargyak dombok, hal- ny* nÄül szóljunk néhány húzás ormi elvezett* tanulmák és területrészek nevei őrzik, amikben ma még tisztán felismerhetqk a vízzé! kapcsolatos nevek és fo. Olvasónaplómból Párizsban kiadott „Megin- ■■■■■■■■■■■■■•■ ‘ Egy spanyol író hitvallása — Antonio Ferres könyve „Az életben, a napban és dúl a föld” — halála után és évében jelenik meg. Nem sokkal több verset írt száznál- A mozgalmi harcos személytélen alázatához illő „véletlen”, hogy kért legnépszerűbb műve tu- a szélben, az emberben, a lajdonképpen anonym. Az szeretetben, s a hajnali, hol- Emst Thälmann vezette napi fényben nincsen okom, 1923-as hamburgi őszi hogy kételkedjem” — írta munkásfelkélésről írt pro- Lopez Facheco spanyol köl- letárballadája még egy nem tő egyik versében, melyet olyan rég megjelent német Antonio Fenres a poigárhámozgalmi antológiában is „névtelen költő” verseként szerepel. A spanyol polgár- háború idején keletkezett „Madrid határán”, a „Nemzetközi brigád indulója” pedig, amely Magyarországon Antalfy István: Színház Talán az is csak színház. De abban a színházban vér folyik, amikor a színpadra lépnek az olyanok, mint Néró, Hitler, Ruby, vagy a Klu-Klux-Klan keresztesei, és kesztyűt dobnak a világ arcába, pedig az ember arra született, hogy az életét élje le, ne gyújtsák fejére a házat, ne tapossák véresre, és a történelem lapjaira ne őrültek iszonyú tettei, s ne gyászkeretes nevek gyűljenek, ne a barbárság szerezzen jogot, hanem az ember és az élet, az igazság és a szabadsági ború „legyőzöttjeiről” szóló regényének mottójául választott. Ferres azokról az emberekről írta meg hitvallását, akik életük kockáztatásával védelmezték a köztársaságot, s akik ma is hősies erőfeszítéssel őrzik emberségüket a börtönrácsok mögött s a fogház falain kívül. Asuncion, a vidéki tanítónő a férje nyomait keresve érkezik Madridba a negyvenes évek elején. Ismeretlen ismerősök segítik lépteit, anyák és nővérek, hozzátartozójukat sirató emberek, a „legyőzöttek” nagy családja. .Útja végét Gaudalarreal jelenti, a börtön, ahol férjét kivégezték, s ahol férje harcostársa raboskodik. Federico, az orvos a rácsok világában sem engedi, hogy úrrá legyen rajta a reménytelenség, hogy társai megfélemlítve, tehetetlenségre kárhoztatva beletörődjenek sorsukba. Mit tehet egy rab a szuronyok, a börtönfalak árnyékában? Egymagában semmit. De ahogy a külvilágban sem hagyják el egymást a „legyőzöttek”, úgy a fogházbeliek is megtalálják a módját, hogy az összefogásban újra felismerjék a maguk erejét. A határokon túl fegyverek dörögnek, egyre közeledő, győzelmes fegyverek, és Spanyolország népe reméli, hogy számára is elhozzák a szabadságot. Ez a reménysugár is elegendő ahhoz, hogy a mozdulatlanná dermedt emberek újra éledni kezdjenek, izmaikat próbálgassák. Juanito, aki gyermekként vészelte át a madridi ostromot Federico és baj- társai oldalán, most is megtalálja a cselekvés útját: a partizánokhoz csatlakozik. Don Miguel, a hivatásos katonából vedlett börtönőr csalódottan veszi tudomásul a riasztó híreket, az egyéni sorsában a kiábrándulás jelzi a közelgő fordulatot. A rabok pedig, az ítélet nélkül elítélt vesztesek éhségsztrájkba lépnek. Az emberek megint megtalálják a közös nyelvet, egy célra törekszenek, s ennek érdekében félre tudják tenni a vélt vagy valódi ellentétek választókorlótjait; közös akaratban, erőben egyesülve messzire elhaUik szavuk. Ferres megrázó regényének („A legyőzöttek”) nem csupán az emberi sorsok szűkszavú körvonalazottsá- gában, a mai Spanyolországról — elsőként — szóló híradásában rejlik az értéke. Írása az összefogás erejébe vetett hit apológiája. (Dankó Éva fordítása, Kossuth Könyvkiadó, 1965.) H. Gy. szót a kötet tanulmányairól A vidék képének történeti alakulását rajzolja meg Karai Antal A sárréti településiek története című tanulmányában, melyben a legrégebbi fellelhető adatoktól napjainkig vezeti az olvasót a táj változásain, az egyes településekről és volt településekről szóló adataival. Tanulmányát értékes és érdekes térképekkel, az egyes községek régi — jellegzetes — pecsétjeinek bemutatásával teszi élvezhetőbbé és tanulságosabbá! Hasonló feladatot old meg néprajzi eszközökkel a kötet bevezető tanulmányában a Sárrétnek és népiének kiváló ismerője, az ismert és népszerű Szűcs Sándor is. A Sárrét múltjából című írás felölelve a szak- irodalmat és felhasználva a népi elbeszélések, valamint a személyes tapasztalatok nyújtotta lehetőségeket, kitűnő keresztmetszetét adja a sárréti ember világának, életlehetőségednek és azoknak a módoknak, ahogy a rétségek emberei éltek ezekkel a lehetőségekkel. Egyes fejezetei (Szigetszántás. Réti állattartás, Rétészkedés, pák ászát, Nádvágás, gyékényszövés. Nádi betyárok, A rét pusztulása) a mai ember számára romantikusnak tűnő emlékeket idéznék a múlt karok realitásából, küzdelmeiből. Gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt eligazítják az olvasót az elmúlt Sárrét ingoványos világában. A sárréti népélet anyagi és szellemi jellegzetességeinek, kincseinek bemutatója a kötetben szereplő többi néprajzi tanulmány is Szabó Ferenc A szeghalmi kutak néprajzából című dolgozatában érdekes, ritkán vizsgált témakörhöz tartozó anyag bemutatására vállalkozik. Bemutatja a víznyerés lehetőségeit, beszél a kutatás technikájáról, bemutatja azt a folyamányában. Kocsisaié Sz. Fóris Mária a körösladányi lakodalomról ad színes leírást. Grynaeus Tamás a hagyományos népi gyógymódokkal foglalkozik, Nagy József pedig egy csokor szép sárréti népdallal kedveskedik az olvasónak és hívja fel a figyelmet az alapos gyűjtésre. Tanulságos, kedves olvasmány Zsila Gyula Emberi sorsok című írása is, mely az egyszerű ember boldogulásának tipikus útját rajzolja még. elgondolkoztatva a lehetőségek korlátozottságáról. K ülön nagy fejezetei foglal el Végh Mihály Adatok Körösladány történetéhez című munkája, mely körültekintó alapossággal vezeti végig az olvasót az egyik legnagyobb sárréti település történetén egészen napjainkig. Hisz- szük, hogy a tanulmány, mely hosszas, kitartó gyűjtés eredménye, önálló monográfiává nőhet a további munkák során. A hagyományok tiszteletét jelenti, hogy a kötetben — Miklya Jenő tollából — megemlékeznek Szeghalmi Gyuláról, Szeghalom tudós pedagógusáról. Egészében véve: a „Sárréti írások” — ha nem sikerült is minden célt és tervet elérni, illetve valóra váltani — több, mint hasznos könyv. Ismeretterjesztő jelentőségén túl mutat, hogy helyi kezdeményezés eredményeként sikerült szakavatott szerzői gárdát toborozni, amely színvonalas írásokkal jó értelemben képes felhívni a nagyközönség figyelmét a vidék kulturális gazdagságára, más vonatkozásban pedig sok hasznos adalékot szolgáltat a tudományos élet számára. A kötetet Lipták Pál festőművész grafikái színesítik. Beck Zoltán
