Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1M6. február 27. 5 Vasárnap ■ Csaknem tízmillió köbméter víz tárolására alkalmas a szabadkígyósi nagyrét Hét- tanyái- sikerült mentesíteni a kiürítés alól Széttárt karok Azokban a napokban, amikor az ország érdeklődése a gyulavári térségében kialakult árvízveszély­re irányult, alig esett szó arról a nagy erői eszí tésről, amit ugyan­akkor illetékes szakembereik ki­fejtettek a belvizek elvezetésére, az általuk okozott károk minél kisebbre csökkentésére. A helyzet úgy hozta, hogy az egyik éjszaka MTZ „száguldott” vélünk arra a belvizes területre, ahol akkor már a negyedik napja éjjel-nappal áll­tak szolgálatban a békéscsabai Május 1 Tsz gépvezetői, hogy megakadályozzák a Varga-tanyák környékének elöntését. A baj február 10-én este 6 óra körül kezdődött, amikor a kígyósi főlecsapoló csatornában a viz elérte a maximális magasságot a Veszely-híd nál levő szifontól a szabadkígyósi nagy tárolóig. A le­csapoló csatornába áramló vize­ket a mellékcsatornákból a gerlai holtágon keresztül a torkolati szi­vattyúmű segítségével elkezdték átemelni a Kettős-Körösbe. A fo­lyó azonban az olvadás következ­tében beállott áradás miatt nem tudta befogadni a vizet. A vízügyi igazgatóság intézkedésére leállí­tották az összes szivattyútelepet és le kellett zárni a tiltókat is. Azon az éjszakán a hideg fényű csillagok alatt kilométerekre csil­logott a tengernyi víz ezüstös tük­re, amikor zseblámpák világította gyér fénynél botorkáltunk a nyúl­A népzene és a jelenkor zenetudománya A békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum szervezésében A népzene és a jelenkor zenetudo­mánya címmel Bartók János, az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa előadást tart. A megyei könyvtár gyermek- könyvtárában sorra kerülő előadás február 28-án, hétfőn este 6 óra­kor kezdődik. Á népzene és a je­lenkor zenetudománya kapcsola­tának elemzésén Dobra bajosné, Adamesák Józsefné és Fekete Mi­hály népi előadók is közreműköd­nek, akik énekkel, illetve zené­vel illusztrálják az előadást. gátakon, süppedékes legelőkön Pauló Andrással, az árterület őr­járásának csátornaőrével és Be- leznai Ferenccel, a vízhasznosító társulat agronómusával, aki a III. fokú belvízvédelem megbízottja volt ezen a területen. Akkor már a negyedik napja voltak talpon éjjel-nappal a Május 1 Tsz em­bereivel, Szilágyi Györggyel, Sza­bó Jánossal, Hornya Józseffel, hogy a mellékcsatornákból össze- gyülemlett vizet átvezessék a kí­gyósa tárolóba, összesen körülbe­lül 5000 holdra. A nagy kiterjedé­sű tároló zömmel legelő. A men­tesítés érintette a Május 1, a ger­lai Magvető, a Népköztársaság, a szabadkígyósi Szabad Föld tsz- eket, az állami gazdaságot, ezzel egyidejűleg hét tanyát mentettek meg a kiürítés alól. Éjfél körül járt az idő, amikor bekopogtattunk Jánőczki Pál, a gyulai Zöld Mező Tsz könyvelő­jének tanyai lakásába. A küszöb­től fél méterre csillogott a belvíz, de akkor már nyugodtan aludtak, mert az átemelés után nem emel­kedett tovább a víz. Nyúlgát véd­te ezt a tanyát, Varga Pál, Góg János, Juhász Pál tsz-tagok ta­nyáival, és a környéken levő ve­téssel együtt Pauló András gátőr kitűnően is­meri 13 kilométeres szakaszát, biztosan vezetett bennünket a nyűlgátaikon, pontosan tudta a ve­szélyes helyeket az éjszakai órák­ban is. így jutottunk el ahhoz a töltőhöz, amely valahol Szabadkí­gyós és Üjkígyós között áll a 66-os őrház közelében. A víz itt mozdu­latlannak tűnt. A tiltó lezárása után megszűnt a nagy mennyisé­gű víz visszaáramlása az Apátér­ből. Észrevették azonban az egyik napon, hogy a tiltót valaki megnyitotta, nyilvánvalóan attól való félelmé­ben, hogy a belvíz elönti a közel­ben levő tanyáját. A tettest nem sikerült kinyomozni, de megbíz­ták az egyik tanyai lakót az ál­landó ellenőrzéssel. Nemegyszer bebizonyosodott ugyanis, hogy a „betyárból lesz a jó pandúr”. Az­óta nem is volt baj ennél a tilta­nál sem... Gyula felé dübörgőit velünk a kitartó és minden körülmények között helytálló MTZ, amikor egy pillanatra megálltunk :» 65-ös tiltanál, az őrház és Szabadkígyós között. Ez az ellenőrzés is hasz­nosnak bizonyult, mert csupán egyetlen mozdulattal sikerült meg­akadályozni, hogy a Varga-tanyák isimét veszélybe kerüljenek. A vízügyi igazgatóság jelentése szerint február 24-én újabb 1850 holddal csökkent a megyében a belvízzel elöntött terület. Működ­nek már a szivattyúk, feloldották a korábbi kényszertiltózási ren­deletét. A napsütés is hozzájárult, hogy csökkent a belvízmennyi­ség az erős párolgás következté­ben. A hősies, napokon át tartó helytállás is eredményezte, hogy nagy területen sikerült megmen­teni a vetést és családok marad­hattak tanyai otthonukban. I. L. Sajnos, elég gyakran találjuk szembe magunkat — két szét­tárt karral: „Én tudom, hogy jó lenne, hogy kellene, de nem lehet”. És az, aki e szavakat a legszánakozóbb arekifejezéssel mondja, széttárja karját, s mu­tatja, hogy őt is bántja a dolog, és segítene, ha tudna. Az egyik KISZ-alapszerveaet titkárát néhány napos vezető­képző táborba javasolták. Ele­inte senki sem talált kifogást ebben, de később tanácskozott e témáról a KISZ-titkár munka­helyének két vezetője. A döntés: nem lehet. És széttárultak a ka­rok, hogy sajnos... Most éppen nagy szükség van rá. Nélkülöz­hetetlen a termelésben. Hogy erről meggyőzzék a járási KISZ- bizottság munkatársát, egy új munkakörbe helyezték át a KISZ-titkárt. aki tehát nem me­hetett továbbképzésre. A segí­tőnek látszó széttart karok visz- szatartották, s megakadályozták abban, hogy eljusson a vezető­képző táborba, hogy számos új ismeretet szerezzen. Vajon milyenek ezek az isme­retek? Talán jelentéktelenek, feleslegesek? Nem. De a KISZ- titkár munkahelyén úgy látszik, ennek éppen az ellenkezőjét hit­ték, s talán érdemes lenne an­nak is utánanézni, hogy az em­lített termelőüzem tevékenysé­gében milyen szerepet játszik a KISZ? Miként hallgatják meg a fiatalok véleményeit, javaslata-. it, számítanak-e rájuk, vagy csak kénytelen-kelletlen veszik az ifjúsági szövetség létezését, s mást nem tesznek. Reméljük, nem így van, bál* érthetetlen, hogy miért tartot­ták vissza a KISZ-titkárt. hi­szen a tanfolyamon tanultak hasznosítása kedvezően hatott volna az ottani KISZ-életre, s így az üzem tevékenységére is. Ügy kezdtem írásomat, hogy sajnos... Igen, mert bántó az, ha ilyen és hasonló esetekről hall az ember. Ha valaki vala­minek nem látja hasznát, kita­lál egy indokot, s elbújik szét­tárt karjai mögött. Ahelyett, hogy meggyőződne a hasznos­ságáról, kibúvót keres, s meg­akadályozza azt. Persze, önma­gát igyekszik tisztázni: ő telje­sen egyetért mindennel, szívesen segítene, de vannak ugye „ob­jektív” akadályok. És az igazi, őszinte segitőkészséget ilyen „objektív” akadályokkal helyet­tesíteni nem jó, nem hasznos, s mindenki által elítélendő csele­kedet. V. Z. Nem tiltakozott a 40 filléres vasúti biztosításért — 40000 forint baleseti kártérítést kapott... A lökösházi tanácsháza előtt érdeiklődtünk, merre van a Su­gár utca. Öt-hat ember beszélge­tett a csoportban, sorra találgat­ták, melyik is lehet az? — Kit keres név szerint; úgy talán hamarább megy — mondja az egyik jó szándékú odavalósi. — A Sóv'árlékat . — A baleset-ügyben? — Olyanformán. . A házat nem volt nehéz megta­lálni. Meglátszik rajta, hogy szükségmegoldás, nemrég verhet­ték agyagból. Előtte nagy halom­ban láthatóan bontásból szárma­zó téglahalom, gerendák, építke­zéshez gyűjtögetett fáik. Kicsi előszoba, abban is fekhely, aztán egy nagyobb szoba, ez a lakás. A nagyobb szobát ezekben a téli na­Evek óta együtt dolgo­zom Kotkodács kartárs­sal. Tulajdonképpen előtte kerültem a válla­lathoz, s amikor a fő­mé ós elment, mint rang­idős vártam a kineve­zésemet. De ez elmaradt. Később ráeszméltem, nem lehetnek jók az el­lenőrzési módszereim. A jó meós, mint később a gyakorlatból is meg­tudtam, arra hivatott, hogy a gyártmányok mi­nőségét fitymálja. Ellen­őrzéskor teremtsen olyan légkört, hogy az ellenőr­zött dolgozó döbbenjen rá: tulajdonképpen ő nem a valóra váltója, hanem egyenesen gátlója az üzem tervteljesítésé­nek. Bizonyára más válla­latnál is az a helyzet, mint nálunk. Az ellen­őrzési csoportot szerin­tem azért hozták létre, hogy vállalati szinten le­gyen egy olyan részleg, amely hivatott a tervtel­jesítés fényeinek meg­állapítására, az admi­nisztráció felülvizsgálá­sára és a szükséges in­tézkedések javaslatának Monológ a szemléletről elkészítésére. Mióta Kot­kodács kartársat kine­vezték, az ellenőrzés szükségességének szem­lélete ettől más irányba tolódott. A múltkori cso­portértekezleten emlitet­állított az irodába: sür­gősen meg kell vizsgál­ni, hogy az 5-ös műhely­ben a tervteljesítésben milyen különös érdeke lehet a főnöknek. Behí­vatta Nagy falusinét. Ki­te: szerinte a vállalatnál faggatta. Olyasmit is a kétféle ember dolgozik, szemére vetett, hogy mi­Az egyik}élének már feltárták a hibáját, a másiknak pedig még ez­után kell feltárni! Sze­rinte a meó osztályon fe­lüli valami, s mint ilyen, arra hivatott, hogy vál­lalaton bejül a sokat ke­reső dolgozót leleplezze, ha a helyzet úgy kíván­ja, csináljon belőle bér­csalót, pénzcsalót, sza- botőrt, egyszóval, olyan embert, aki feltehetően bői „pénzeli” a szalagon dolgozókat, honnan szer­zi a, pénzt? Biztosan a 120 százalékon felül tel­jesíteti értéket kiviszik az üzemből és a fekete­piacon értékesítik. Ez az! — kiáltott fel. Ettől kezdve a szalag dolgozói­nak táslcáit, az üzemből ki- és behajtó járműve­ket hónapokon át figyel­tette. Az ellenőrzési cso­port nyolc embere sem csinált mást, mint a gya­ellensége is lehet a rend- korlatban kereste a fő­szernek. ellenőr álmát. A feltevés Több hónapon át fi- azonban feltevés mamát, gyeltem, mérlegeltem — Nagyfalusiné brigádja természetesen csak ma- továbbra is 120 százalé­gamban — Kotkodács kartárs módszereit, mun­káját, s a bekövetkezett eredményt. A múltkoriban azzal kot teljesített, míg más brigádok, mint korábban is, 100 százalék alá szo­rultak. Történt egyszer, hogy Kotkodácsot, valamilyen rendeletre hivatkozva, az igazgató leváltotta. Az ellenőrzési csoport élére új ember került, akinek irányításával két héten belül megvizsgáltuk a tervteljesítésben elma­radt brigádok helyzetét, s a harmadik héttől kezdve az üzem terme­lése javulni kezdett. Né hány hét múlva a tíz brigádból már hat telje­sítette tervét 120 száza­lék felett. A minap találkoztam az cx-főmeóssal, Elmond­tam: jól, mindjobban mennek a dolgok. Tekin­tete szúrt, akár egy meg­vadított méh : nagy az összefonódás, nem lesz ennek jó vége, valaki majd csak lebukik, s rájön a diri is: Kotko- dácsnak volt igaza! Vég­tére is ne felejtse el szakikám, kétféle ember van: akire már ráfogták, hogy mulasztott, s akire ezután sütik a bélyeget — majd emelt fővel, va­lamitől nagyon átszelle­mülve távozott. Dupsi Károly pókban hatan lakják, a 66 éves Sóvári István, a 62 éves Sóvári Istvánná és egyik lánya gyerme­keivel. Népes ez a család. A ma már nagyszülőknek kilenc család­juk született, hait lány, három fiú. A lányok közül négy asszony, az egyiknek halt gyermeke van, A legidősebb gyermekük a 39 éves József, a legkisebb 18 éves, fiú, az apjával együtt jár dolgozni a termelőszövetkezetbe. Amikor nagy ritkán összejön a család, 18 unoka üli körül az asztalt. Ebben a családban történt 1965 augusztusában az a tragikus sze­rencsétlenség, ami miatt az egész falu szánakozva beszél Sóváriők- ról. . Az idős házaspárt Szegedre szó­lította valamilyen hivatalos ügy. Annáik rendje, módja szerint meg­váltották a vasúti jegyet és kifi­zették azt az összeget, amit a pénztáros kért a két jegyért. Meg­járták a Tisza parti várost, jöttek haza. Kétegyházán át kellett száll­niuk a lökösiházi vonatra, téve­désből azonban a mezőhegyesiben foglaltak helyet. Már mozgott a szerelvény, amikor megtudták, rossz vonatta ültek. Amint ilyen­kor történni szokott, pánikba es­tek, Sóvári István leugrott, utána a felesége is. Ő azonban olyan szerencsétlenül, hogy a kerék alá került, amely összeroncsoWa mindkét lábát. Azonnal beszállí­tották a gyulai kórházba, ahol műtétet hajtottak végre. Hosszú kórházi ápolás után került haza Sóvári Istvánná, de már hiányzott a jobb lába térdtől és a bal láb­feje. Szerencse a szerencsétlenség­ben, hogy a nagy baj közepette sem szórták el vasúti jegyüket, amelyen tudtukon kívül rajta volt a biztosítási bélyeg. Még kór­házban volt a balesetet szenve­dett, amikor az Állami Biztosító gyulai.fiókjától már kint jártak és. hamarosan meg is kapták a 40... ezer forint kártérítési összeget. Hirtelen ekkora pénzzel gazdál­kodni nem is olyan egyszerű do­log. Tudták ezt a község vezetői is, akik felkeresték a családot és jó tanácsokat adtak. Sóváriók meg is fogadták, tízezer forintot ruhá­zatta és élelemre költöttek, a töb­bit betették a takarékba. Abból meg a már meglevő anyagból, és a jelenlegi lakásból a nyáron felépítik azt a házat, amelyet majd otthonnak rendezhetnek be. Sóváriné hamarosan műlába­kat kap, akkor újra megtanul jár­ni. És ha messze nem is mehet, de a szomszédba átsétálhat, ahol hat unokája él. Ez a látogatás döbbenetes él­ményt nyújtott a krónikásnak. Nem térhetett ki az elől a nyo­masztó gondolat elől, mi törté­nik ezzel a családdal, ha nem ép­pen általános szokás szerint, ők is azzal állítanak oda a vasúti pénztái-hoz: ,,Kérek két jegyet, bélyeg nélkül”... Mint ahogy nem­rég Csorváson is történt egy köz- tiszteletben álló AKÖV-dolgozó_. val. Jókedvűen kérte a vasúti jegyet Csabára, s hogyan, hogy nem, de biztosítási bélyeg nélkül. Elindult a vonat, rosszul lépett felszállás közben, fél lábát elvit­te a vonatkerék, húsz filléren múlott 50 000 forint arányos ré­szének kifizethetősége, ami jó tá­masz lett volna a bajban. Méhészek figyelmébe / Termelőszövetkezetek, szakcsoportok, •társulások TERMÉSZETES VIRÁGPORT rendelhetnek a helyi fmsz-nél ' KEDVEZMÉNYESEN. 1 kg virágpor ára 40 Ft. 37388

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents