Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

1966. február 27. Vasárnap 9, Kállai Nyíllá Bonilláiban Bombay Kállai Gyula szombaton Banga­lőre városában a fiatal indiai ne­hézipar légikor szerű bb üzemeivel ismerkedett. A miniszterelnök el­sőiként a 11 éve épült, sok ezer munkást foglalkoztató Hindustan szerszámgépgyárat kereste fel. A dolgozók mindenütt melegen üd­vözölték a magyar kormányfőt. Kállai Gyula végigjárta a fémfor­gácsoló műhelyeket, az öntödét, a tanműhelyt, az ói-agyárat és a töb­bi üzemrészt. Ezután a csaknem teljesen au­tomatizált, igen korszerű Bhaa'at elektronikai üzemet kereste fel a kormányfő. Itt érdekes találkozás­ra került sor: Czeglédi György, az ELEKTROIMPEX külkereskedel­mi vállalat szakembere köszöntöt­te Kállai ‘Gyulát. A magyar szak­ember eredményesen tárgyal a vállalat vezetőivel arról, hogy ma­gyar gyárak tejes tv-adó berende­zéseket szállítanának Indiába, amelyeket azután Bangaloreban szerelnének össze. A most születő indiai televíziós hálózat vezér- igazgatója kijelentette, hogy a ma­gyar- híradástechnikai iparral igen sokoldalú együttműködés lehető­ségei kínálkoznak. Kállai Gyula a gyár megtekin­tése után nagy élismeréssel nyi­latkozott a korszerű légkondicio­nált üzemegységek magas színvo­naláról. Különösen megragadta a i vendég figyelmét az, hogy az üzem, amely Írét esztendővel ez­előtt még csak egy kis szobában gyártott tranzisztort, most évente ötmillió tranzisztort termel hazai szükségletre és exportra. Délután Kállai Gyula búcsú lá­togatást tett Máj szúr állam veze­tőinél. majd repülőgépen Bom- bayba, India második legnagyobb városába indult. A bomba yi repülőtéren trópusi hőségben a város és Meharastra állam vezetői, a konzuli testület és a magyar kolónia tagjai üdvö­zölték a miniszterelnököt. Nagy- Bambay lakossága jelenleg négy­milliónál tart és nem volt megle­pő, hogy a város feldíszített ut­cáin óvatos becslés szerint leg­alább félmillió ember köszöntötte a magyar vendegeket. . Szombaton este Mahai-astra kormányzója vacsorát adott Kál­lai Gyula tiszteletére.. A magyar küldöttség hétfőn in. dúl haza Bombayból és Ciprus érintésével érkezik vissza. (MTI) az Tanácskozott Békéscsabán aktívaértekezlete MHS városi A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség békéscsabai városi el­nöksége tegnap, február 26-án tartotta meg városi aktívaértekez­letét, melyen az egy évvel ezelőtti küldöttértekedet határozatidnak végrehajtását beszélték meg. Az akti vaérteke zleten megjelent Pusztai Mihály alezredes elvtárs, az MHS Országos Elnökségének munkatársa, Pál Zoltán elvtárs, az MSZMP városi bizottságának munkatársa, Dobra János elvtárs, az MHS megyei elnöke ,és Ladá­nyi István őrnagy elvitass, a bé­kési járási kiegészítőparancsinok- helyettes. Az értekezlet megnyitása utón Valyuch Márton elvtárs, az MHS békéscsabai városi elnöke tartott beszámolót. Elmondta, hogy az el­telt év alatt különösen a sportosz- tály ért el jó eredményeket, első­sorban az összetett honvédelmi versenyek és a tartalékos tiszti járőrverseny megszervezésével. Ezenkívül társadalmi munkában rendbe hoztak egy lőterek ahol most már lövészbajnokságot lehet rendezni, s végrehajthatják a sor­kötelesek öt lőgyakorlatát. Ebben a munkában a téglagyár és az épí­tőipari vállalat MHS-alapszerve- zete tűnt ki. Az alapszar vezetek a termelés­ben is jó példát mutattak, így a férfifehérneműgyárban is. ahol több éven keresztül MHS-brigád küzd a szocialista címért. Ezután az agitációs és propa­gandamunkáról, a tagdíjfizetésről, a kitüntetésekről és a szervezeti életről szólt Valyuch elvtárs, majd a katonai előképzésről beszélt. Elemezte a különféle tanfolyamok eredményeit, az ezzel kapcsolatos feladatokat, később pedig a kato­nai utóképzést és a polgári védel­mi oktatást. A sportmunkáról szólva beszélt arról, hogy 1965-ben gyalogos ösz- szetett honvédelmi versenyen a város 20 alapszervezstének 1575 tagja vett részt. A városi elnök később beszámolt a spoiiövészet eredményeiről, végül pedig foglal­kozott a gazdasági tevékenységgel s értékelte az MHS, valamint a különféle társadalmi és tömeg­szervezetek kapcsolatát. A beszámoló elhangzása után hozzászólásokkal, vitával ért vé­get az MHS városi aktívaértekez- lete. V. z. Indonéziai jelentés Az indonéz hatóságok szombaton szigorú intézkedéseket léptettek életbe, hogy megakadályozzák az előző napi diáktüntetések nyomán kialakult igen feszült helyzet elfa­julását és elejét vegyék az eddi­ginél még súlyosabb fejlemények: nek. Betiltották a tüntetések mozga­tóját, a szélsőségesen kommunis­taellenes Kami diákszervezetet, gyülekezési tilalmat rendeltek el és a kijárási tilalmat este 9 órá­tól reggel 6 óráig hosszabbították meg. Szombaton délelőtt az egyetemi negyedben a diákság kis csopor­tokba verődve tárgyalta az ese­ményeket. Az egyes egyetemi épületek között katonaság látható. A város képe nyugodtnak lát­szik, de elég kevés ember tartóz­kodik az utcákon. Általános véle­mény, hogy a kormány ezúttal gyorsan, hatékonyan lépett fel. A magyar kormány válasza az NDK kormányának Erdélyi Károly külügyminisz­terhelyettes szombaton fogadta Wilhelm Meissnert, az NDK bu­dapesti nagykövetét és átadta a magyar kormány válaszait a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányának az európai bizton­ság kérdésével kapcsolatos memo­randumára. A magyar kormány válaszában hangsúlyozza, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság javasla­tai az európai béke és biztonság iránt érzett történelmi felelősség- tudatról tanúskodnak, találkoznak a békeszerető államoknak a nem­zetközi feszültség enyhítéséért folytatott harcával. A javaslatok megfelelnek valamennyi európai nép, így a magyar nép érdekeinek is. „Ágyútölíelék“ exportra Értesítés jött Szöulból: a delko. reai Marionett-kormány arról tár­gyal az Egyesült Államok képvi­selőivel, hogy újabb dél-koreai egységeket küldjenek Dél-Viet- namba. Az amerikaiak azt akar­ják, hogy megkétszerezzék a Vi­etnamba küldött dél-koreai expe­díciós hadtest jelenlegi, 20 000 fő­nyi létszámát. Ezzel a követelés­sel állt elő Humphrey amerikai alelnök január elején Szöulban tett látogatása alkalmával. A szöuli hatóságok szerfölött kegyes jóindulattal fogadják Wa­shington követeléseit. Dól-Korea „miniszterelnöke"’. Ten Ír Kvon már többször követelte, hogy „mérjenek csapást Hanoira” a le­vegőből, a tengerről és a száraz­földről. Ezt hangoztatja Pák Csőn Hi, az állam „elnöke” is. Az utób­bi kijelentette, hogy „kormánya” továbbra is támogatni szándéko­zik az amerikai agresszorokat és saigoni bábjaikat. Ez az állásfoglalás nem vélet­len: a népellen'ss rendszer, ame­lyet több mint 20 évvel ezelőtt az amerikai megszálló hatóságok varrtak Déi-Korea népének nya­kába, mindig hűségesen gazdájá­nak nyomdokain haladt. A diktá­torok — a katonaiak és a „civilébe” — változtak, de a helyzet válto­zatlan maradt. Az Egyesült Államok 50 000 fő­nyi megszálló katonaságára tá­maszkodva gazdasági nyomást gyakorol, s a szó szoros értelmé­ben beavatkozik a szöuli kormány minden bel- és külpolitikai intéz­kedésbe. Parancsára a dél-koreai „kormány” Japánnal aláírta — és utóbb jóváhagyta — a „kapcso­latok normalizálásáról'’ szóló egyezményt, amely szerfölött nép­szerűtlen a lakosság körében. Az Egyesült Államok megszál­ló politikájának következtében Dél-Koreában továbbra is megfi­gyelhető az intenzív gazdasági ha­nyatlás. A jól tájékozott „Oriental Economist” című japán folyóirat szerint „az elmúlt évek során erő­sen romlott az ország gazdasági helyzete” és „Dél-Korea a csőd szélén áll”. A mezőgazdaság az elmúlt több mint húsz év alatt nem érte el a háború előtti szín­vonalat. A parasztok tönkremen­nek és éheznek. Nagyarányú a munkanélküliség, fokozódik az inf. ! láció. Az ország teljes mértékben a külföldi, elsősorban az amerikai tőkebefektetéstől függ. ' Az ország gazdasága mindjob­ban elsorvad a kolosszális kato­nai kiadások miatt. Dél-Koreának, méreteihez képest óriási hadsere­ge van: 630 000 fő. Közvetlenül ennek fenntartására fordítják az egész költségvetési előirányzat egyharmadát. De ha számításba vesszük az összes katonai kiadáso­kat, akkor a katonai költségek végösszege az országos költségve­tésnek 60 százalékát teszi ki. Az amerikaiak előszeretettel kérkednek azzal, hogy „gazdasági segítséget” nyújtanak csatlósaik­nak. De nézzük csaik meg. mit mondanak a tények. A washing­toni kormány tavaly ősszel — a „Vásároljunk amerikai árut!” hi­vatalosan elfogadott politikájának megfelelően — megtiltotta a dél­koreai kohászati termékek kivite­lét, amiből pedig Szöul 1966-ban 50 millió dollárra számított. A szöuli bábkormány azóta is aláza­tosan és eredménytelenül kérleli az Egyesült Államok vezetőit, hogy vonják vissza a tilalmat. Pák Csőn Hi tábornok rendsze­re a Dél-Vietnamba küldött kato­nákkal fizet a hajdani dollár­mannáért és igyekszik újabbat szerezni. Amint a dél-koreai „Zöld Sárkány” dandár tengerészgyalo­gosait és a „Tigris” hadosztály katonáit szállító hajók elindultak Indokínába, nyilvánosságira hoz­ták, hogy az Egyesült Államok öt hadosztály felállításához ad fegy­vereket Dél-Koreának. Abból ítél­ve, hogy Xncson kikötőjébe meg­érkezett a vadonatúj „M—48” harckocsik első szállítmánya és Puszanba néhány tucat „M—54” tehergépkocsi, a fenti egyezményt végrehajtják. De egyidejűleg In- csonba érkeznek a Dél-Vietnam- ban elesett dél-koreai katonák hamvait tartalmazó urnák is. Az egész világ követeli, hogy vessenek véget a vietnami nép el­len irányuló amerikai agresszió­nak. A dél-koreai bábkormány azonban mindent elkövet a „szennyes háború” kiterjesztése érdekében. így aztán az amerikai imperialistákhoz hasonlóan teljes mértékben viseli a felelősséget bű­nös eljárásáért. R. Okulov Dr. Dér Ferenc: Ä dolgozók részvétele az állami munkában ír. A szocialista fejlődés folyama­tában a társadalmi szervele sze­repe az állami feladatok ellátásá­val kapcsolatban egyre növekszik. Ez a növekedés és fejlődés le­mérhető és általánosítható eddigi épftőmunkánk tapasztalataiból. 1. Szocialista építőmunkánk első szakaszában a társadalmi szervek sajátos módszerükkel és eszközeikkel mozgósítják a töme­geket a különböző állami felada­tok végrehajtására. 2. Az építőmunka magasabb szakaszért kialakul a mozgósító tevékenység mellett az is, hogy a társadalmi szervek már ellát­nak egyes állami feladatokat — mégpedig saját szervezeti fegyel­mükre építve látják el ezeket az állami teendőket. Az e téren jelentkező felada­tok különösen az utóbbi eszten­dőkben fejlőditek ki; a fejlődés a jelenlegi szakaszban is mindin­kább kibontakozik. Ez szoros ösz- szefüggésben van azzal, hogy népi demokratikus államunk már rá­lépett arra az útra, amely az egyetemes népi állam kialakulá­sához vezet. A fejlődés legfőbb jele: a demokratizmus szélesedése, a dolgozók részvételének fokozó­dása az állami munkában és a társadalmi szervek egyre növek­vő szerepe. A szocialista társadalomban sokféle társadalmi szerv műkö­dik. Sokféleségük ellenére azon­ban számos közös ismérvvel ren­delkeznek. Ezek az ismérvek: fel­adataik megvalósításában egy egyéni és a társadalmi munka összhangja dominál; tevékenysé­gük módszerében a meggyőzés, a nevelés, a szervező tevékenység, a tapasztalatcsere elsődleges; kö­zös szervezeti elvek alapján mű­ködnek. A társadalmi szervezetek — amelyek a dolgozó tömegeket bevonják az állami munkába — a • következő csoportokra osztha­tók: a) Azokra a politikai jellegű tö- megszeivezetekre, amelyek nem állnak az egyesületi törvény ha­tálya alatt, s működésük tagsági viszonyon alapul; b) az egyesületi törvény hatá­lya alatt álló olyan tömegszerve­zetekre, amelyek közreműködnek az állami feladatok megoldásá­ban; c) az állampolgárok társadalmi, illetve egyéb szükségleteinek ki­elégítésére létrehozott, esetenként állami feladatokat is ellátó egye­sületekre és szövetkezetekre. d) olyan, tagsági viszonnyal nem rendelkező és a társadalmat képviselő nem tömegmozgalmi jellegű társadalmi szervezetekre, amelyek közül egyesek képvise­leti jellegűek (üzemi tanács), mások nélkülözik a képviseleti jelleget és állami szervek mellett működnek, és állami szervek hozzák létre őket (tanácsi vb mel­lett működő egyes bizottságok). A társadalmi szervezetek másik nagy területe az államhatalmi szervek tevékenységéhez kapcso­lódik és az állam politikai alap­jához tartozó politikai tömegmoz­galmakat foglalja magába. Alkotmányunk egységbe foglal­ja a népképviseleti demokrácia és a közvetlen demokrácia intézmé­nyeit, mindennapos gyakorlattá ♦eszi a dolgozók követlen részvé­telét az állami ügyek intézésében. A következőkben e képviseleti szervek jelentőségével és felada­taival szeretnék foglalkozni és bemutatni a dolgozók fokozódó bevonását az állami munkába. Szocialista államiunkban a kép­viseleti szervek fejezik ki a dol­gozó nép akaratát; e szervek ál­lami életünk legfontosabb ténye­zői (országgyűlés,tanácsok). A ta­nácsok az államhatalom helyi szervei és egyben a dolgozók leg­szélesebb tömegszervezetei is, amelyek a Hazafias Népfrontra tá­maszkodva, a dolgozók más töme­geivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a társadal­mi, gazdasági és kulturális mun­kában való közvetlen és állandó részvételre. Ez — a képviseleti szervek tömegbázisának kiszéle­sítése és megszilárdítása — az el­jövendő egyetemes népi állam ki­alakulásának szükségszerű vele­járója. Tanácsainknak rendkívül sokoldalú és sokrétű lehetősége van arra, hogy a dolgozókkal, a dolgozók más tömegszervezetei- vel mindinkább el tudják mélyí­teni a kapcsolatot és mind na­gyobb és nagyobb tömegeket tudjanak bevonni az állami fel­adatok megoldásába. Ennek két igen fontos módsze­re: az állandó bizottságok tömeg- kapcsolatának állandó javítása és munkájának elmélyítése, vala­mint a tanácstagok választókerü­leti tevékenységének megjavítá­sa. Mindemellett azonban kétség­telen tény az is, hogy az állandó bizottságok munkájával, tevé­kenységével kapcsolatban még jelentős problémák is mutatkoz­nak, amelyek éppen nem segítik a szélesebb körű tömegek bevoná­sát Ezen hiányosságok egyike, hogy az állandó bizottságok tag­jai egyes helyeken még azokkal a lehetőségekkel sem' élnek, ame­lyeket a jogszabályok biztosíta­nak számukra. Több helyen ta­pasztalható a bizottságok munká­jában formalitás: a kötelező ülé­seken kívül más tevékenységet alig-alig végeznek. Pedig az vol­na a helyes törekvés, hogy az állandó bizottságok tagjai és be­vont aktívái az adott területen állandó jellegű feladatot kapná­nak s látnának el. Tapasztalataik révén rendkívül nagy segítséget tudnának nyújtani a helyi tanács és a felsőbb tanácsi szervek ren­delkezéseinek, határozatainak végrehajtásához, a lakosság ja­vaslatainak megvalósításához, pa­naszaik elintézéséhez. Az államigazgatás társadalma­sításának fő területeként jelöli meg a helyi igazgatást tanulmá­nyában Száméi Lajos („Az állam­igazgatás társadalmasításáról”). Szinte egyöntetű az a vélemény — írja —, hogy ennek társadal­masítására a leginkább alkalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents