Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-23 / 45. szám
t I »66. február Z'A. Szerda Útban a vakolókanáltól a logarlécig Jegyzetek az Orient Expresszen Kérem, a békéscsabai gyors kezdődik és — egyórás ebédszti- — Egy műszaki megbeszélésen, melyik vágányról... nettel — este kilencig-tízig tart. mondjuk úgy saccra dobálóznak a A karszalagos vasutas gépies Tizentiárom óra sűrített tempójú számokkal. Az ember előveszi a uwalomme 1: — Csarnok, harmadik vágány, 30 -óra 43 perc. Fehér gőz gomolyog kelletlen sistergéssel a kocsik alatt. Olajos ruhás emberek nevetségesen hosszú n.yalú kalapáccsal kopogtatják a kerekeket. A fémes csendülés hosszan visszhangzik az üvegtető, vastraverzeí alatt. Két férfi majd fellöki egymást az igyekezetben, hogy melyik hágjon előbb a lépcsőre. Keleti pályaudvar. — Bocsánat, volna szabad hely? — Tessék. A kérdés merő formalitás. A kupéban egy szál szőke férfi. Csöndes úti társnak látszik. Utálom a zajos utazást. „Mii töörtént a Nemzetiben!? Botrány a futballvilágban! Itt a Képes Sport, a Tükör, az Ország- Világ!'1 A'lig hogy belököm a rikkancs orra előtt a tolóajlőt. újból ki vágódik. Indiánüvöltéssel három férfi robban be. Mindegyikük kezében sörösüveg. A szelíd szőke is felélénkül, egy társaság. Ezt kifogtam. Mikor elindul a vonat, integetni szoktak a hozzátartozók és szipogni. A vasúthoz és az operadrámához szervesen hozzál Ilik * zsebkendő. Azzal integetnek, azt morzsolgatja kezében a hősnő és abba törli könnyeit a közönség. Az utazás olyan, mini a zenedráma. de még inkább hasonló, mint az élet. Zaklatott, különös fordulatokat rejt és fejtágítás naponta nem gyerekjáték. Véletlenül rájuk záriák egyik este a kapui. Monoton egyforma kattogással pörögnek a kerekek. Fut az Orient Expressz. Néha tilosat jelez a szemafor, ilyenkor megtörik a permanens lendület. Utána az újraindulás fárasztó nekigyűr- kősése következik. Olykor alattomos leödök keresztezik a pályát. máskor messze hangzó füttyszó figyelmeztet: veszélyes helyen rohan át a szerelvény. Különböző vonatok vannak: Jeher, személy és gyors. A hétköznapok egymásutánja is állandó me gszokott Sággal kelepek Ap- róbb-nagyobb tilosak néha megálljt intenek az embernek, a megfáradt rövid vesztegelése- ket konok nekifeszülések követik. És kinél-kinél mennyire más a terhelés, milyen különbség van a befutott utak között. Némelyek a nyílt palya fárasztó rohanását vállalják — sökszoros terheléssel. Vannak, akik mellékvágányra tolatva lagymatag mozdulatlanságban rozsdásod jak végig az életet. Micsoda vál tozatos skálája utaknak és sebességeknek ... Kassánként megismerem a ku pában ülőket és tisztelettel nézem mindammyiój ukat. Megérten) iménti jókedvüket. A mindennapi munka után tömény sűrűségbe^ zúduló ismeretek íejíájdító feszültséget fel kell oldani. A háromnapos konzultációról útban logarlécet és „kitolja” az eredményt. Azt mondják, nagyképüs- ködik. pedig csak attól van szó, bogy így egyszerűbb meg pontosabb. mintha a hasamra ütők. Jámbor István a legcsendesebb. Nomen est omen. A földmérési felügyelőségen műszaki ügyintéző. Az Orient Expressz egyenletes dübörgéssel rohan keresztül egy kis falun. Az állomás kivilágított felirata összemosódik az éjszakával. Látszólag — a külső szemlélő azt hihetne — sima, zökkenőmentes a palya. Csak a beavatott tudja, micsoda roppant energiák őrlődnek minden méteren, milyen makacs erőfeszítések biztosítják a szabad futási előre. Nehéz, nagyon nehéz az út a vakolókanáltól a logarlécig. De aki végigküzdptte magát, affelöl bizonyosak lehelünk: emberségből is, szaktudásból is jól vizsgázott: A csabai állomáson búcsúzunk egymástól. Éjfél van. Az autóbusz 15 méterrel az orrunk élői ügyesen meglép. Nekivágunk gyalog a városnak. Ütitársam kezében kis- börönd: hat kilót nyom benne a jegyzetek súlya. Holnap reggel hétkor folytatódik a munka. Vajda János EGYÜTT Az elmúlt hetekben saját bő- Vünkön éreztük, hogy mekkora úr is lehet a víz. láttuk, mint dőltek össze tanyák, s hogy szakadtak át gátak. Az a néhány nap — ma már megnyugodva emlékezünk vissza rá — próbája volt nemcsak az árvízvédelemnek, de az embereknek is. A víz partján állva, sokszor kiderült, kiben mi lakik. Volt olyan, aki csak a fáklyát vitte, téblábolt a parton, nézte, hogy másokon nemcsak a feltörő víztől, de az izzadságtól is csurom vizessé vált a ruha. Mondom, ilyen is volt. A többség azonban nem ismert félelmet, hanem inkább úgy tett, mint azok a fiatalok, akiket úgy kellett elzavarni a lábuk alatt beomló gátról. Az, utolsó percig tartották a vizet, küzdöttek a természettel. Mennyiszer hallani a jelzőt: „a fiatalokat csak a szórakozás érdekli", s most kiderült, hogy mennyire nem így van. Ezek a fiatalok, akik szabad idejükben szívesen táncolnak és talán a hajuk is hosszabb a kelleténél, a gáton a lapát nyelét fogva, térdig érő vízben állva is tudták, hogy védik a falut, az embereket. s az értékeket. A mi fiataljaink ezekben a napokban jelesre vizsgáztak példamutatás-, bői is. A téglagyári KlSZ-fiala- lok, akik bármikor vállalták, hogy a legveszélyeztetettebb pontokon álljanak őrt. ma is készenlétben vannak, s már azt tervezik, hogy majd. ha levonul a víz, akkor mit kell tenniük. Beszélni kell a kiskatonákról. azokról, akiket ma búcsúztatnak, akik ma visszatérnek alakulatukhoz. Az elmúlt hetekben tűzkeresztségen estek át ők is és bebizonyosodott, hogy érett, felnőtt emberek. Nekik volt a legnehezebb. mert míg a civilek, ha cgy-két napig voltak a gáton, utána megszokott otthoni környezetükben pihentek, ők az ideiglenes szállásokon tértek nyugtalan nyugovóra. És a riadó szólt éjszaka, nappal, álom közben, evés közben. Nem volt megállás. „A mieink ők” — mondta egy néni Gyulaváriban, mikor a kishalmiak ásóval a vállukon vonultak. A súlyos napokban ide- tartozókká váltak és bár az ismerkedés $zebb körülmények között is történhetett volna, „békésebb pillanatok" is adódhattak volna, itt, a nehézségek közepette derüli ki igazán, hogy tudnak küzdeni az emberekért az árvíz ellen. Hétfőn este Gyulán kultúrműsort adtak az árvízvédelemben részt vett kiskatonáknak. Már derűsekké váltak az arcok, magasra csapott a jókedv, mögöttük volt a kínzó víz, az ellenség, amely megnyugodva lassan visz- szalér eredeti medrébe. Nehéz próbája volt az elmúlt időszak megyénk lakosságának, fiataljának és kiskatonáinak. ürömmel mondhatjuk, hogy a küzdeni tudás erősebb szálakat font az emberek köré, összetartozókká vallunk, bizonyítva, hogy az emberi összefogás legyőzi a természet pusztító elemeit. (—czi.) feltartóztathatatlanul hömpölyög hazafelé, hátuk mögött a félévi előre, tovább a finálé felé. A utazásban mindig van valami ünnepélyes, szigorú az etikettje, mégis felszabadult és vidám. A sínek acélszálai ijesztő kuszaságban. valami áttekinthetetlen törvényt követve fonják ét meg át egymást, hogy jó darabon megértő párhuzamban fussanak, majd újabb váltók, újabb kapcsolatok tömegébe bonyolítsák a világos vonalvezetést. A sörösüvegeket az ajtózárnak feszítve nyitják. Az egyikből habos gejzírként szökell a nedű Óriási ováció. Barna képű, sötét hajú fiatalember viszi a prímet. Záporoznak a beköpések, üresednek — klily- kloty — a tető felé emeli üvegek. — Oltáré jó eset volt, amikor a kerítésen másztunk át. Emlékeztek? — Kész aréna. — A süketek ránk zárták a kapui. — Elmúlt este 10 és az öreg csak nyomta a szöveget változatlanul... — És micsoda levezetéseket dobott fel a táblára! Valaki elmond egy jellegzetes egyetemi viccet. Derültség. Nem egészen értem a helyzetet. Aztán a beszélgetésből minden kiderül. A buckapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem elsőéves levelező hallgatói. Békéscsabaiak. Négyen négy vállalatnál dolgoznak, műszaki beosztásban. A b&ra-eág régebbi eredetó . Együtt (ámultak, mikor még a bid- és vízroüépítési technikum esti tagozatára jártak. Együtt voltak egy tanulókör. Most havonta a szakmát. Majd mestervizsgát tettem és elvégeztem a technikum esti tagozatát. Most a műszakira járok. Nem lehet megállni. Nem szabad. Püski Miklós, a csabai építőipari szövetkezet műszaki vezetője. Ö is a vakolókanálnál kezdte. — Bonyolultabbak lesznek a feladatok es az ember biztosan akar állni a lábán. A feleségein bizony nem örül, hogy féíéjs-zalcá- kon át rajzolok vagy a könyveket böngészem. Én műszaki vezető vagyok, se több fizetésit, se magasabb beosztást nem remélhetek. Tóltr Géza, a víz- és csatornamű vállalat csoportvezetője. — Kitaláltuk, hogy mi tanulni fogunk és kész. Vízvezetékszerelő voltam és nagyon ügyeltem, nehogy megsértsem a művezetőt, amikor, mondjuk nem volt igaza. Vita helyett csak csendesen megjegyeztem. hogy így is lehetne. Másnap jött: igazad volt, Géza. Most viszont arra kell vigyázni, egyszer Pestre utaznak, hogy vé- nehogy násüssék az emberre: meg- gighallgassák a több napos kon- játssza magát, auttációt, amelyik reggel nyolckor — Miért? kollokviumokkal, jólesik egy kis felszabadultság Provokatív kérdéseket teszek fel: — Van él tei me ennek a kínló dásnak? (A technikum 4, az egyelem 6 éven át rabolja el a szabad időt.) — Több lesz a fizetés? — Mit szól az asszony? — Miért csinálja? Anka Emil, a Békés megyei j Élelmiszer Kiskereskedelmi Vátl- j lalat. karbantartó részlegének ve- j zetője. — Nem gondolkoztam ásson, j hogy miért. A gimnáziumi érett- I ségi után kitanultam a kőműves ; legfontosabb mezőgazdasági leírFoglalkozni kell mezőgazdasági településekkel Egy országos konferencia tapasztalataiból A TIT Országos Választmánya. a Földművelésügyi Minisztérium, az Építésügyi Minisz- I tórium, egyéb érdekelt tudómé - ! nyos és operatív szervek köare- ! működésével 1965. december 7-én, a Kossuth Klubban országos konferenciát rendeztek a mezőgazda- 1 sági települések fejlesztésének j kérdéseiről. Az itt elhangzott referátumok tézisei megyénk terü- , tótén i« aktuálisak, többféle ok- í bél is. Békés megye az ország egyik mőterülete. Ezt mulatja az is, hogy összes területének 76 3 százaléka szántó, s a többi a további hét művelési ág között oszlik meg. Ugyancsak magas a mezőgazdasági népesség részesedése az összes népességből; 1960-ban 56,6 százalék volt. Ennek megfelelően a települések túlnyomó többsége is mezőgazdasági település. Békés megye uralkodó települést ipusai a mezővárosok, falvak és a tanyák. Tulajdoniképpen a megye minden települése, még a városok ie. a mezőgazdasági települések sorába tartozik, Tehat amikor a. mezőgazdasági településekről beszélünk, akkor megyénkben egész településállomány urakról van. szó. Éppen ezéii nem lehet számunkra közömbös a mezőgazdasági települések fejlődése, fejlesztése. Az említett konferencia egyik fontos tanulsága, hogy a mezőgazdasági szocialista nagyüzemek létrejöttével a jelen települési rendszer akadályozza a szocialista átalakulás termelési, szociális és kulturális követelményeinek kielégítései. Ebből következőleg aktuálissá vált e települési hálózat átalakítása. Mivel ez nagy anyagi befektetéséket igényel, nagyon óvatosan és körültekintően kell a t'ermelőszövetkezel i és állami gazdasági beruházásokat végrehajtani, hogy az á nagyobb távú fejlesztés irányainak megfeleljen. Továbbá az átalakítások tervezésénél népgazdaságunk jelen gazdasági és anyagi körülményeiből kell kiindulnunk, s a méreteket is ennek kell megszabnia. rPl erű le t ü n k t el epü 1 és h á 1 óza ta sok olyan kedvező vonást tartalmaz, ami a jövő feljesztése szempontjából határozottan jó. A legfontosabb megoldandó feladatok közé a tanyai települések és a 3000—3500-nái kisebb lélekszámú falvak problémája tartozik. A különféle vizsgálatok ugyanis kiderítették, hogy 3000 fős lakosszám szükséges ahhoz, hogy egy falut ne csak alapiokú közintézményekkel, hanem viszonylag gazdaságos közmüvekkel is el lehessen látni. Ezzel szemben az optimális üzemnagyság kérdésében még nincs egységes állásfoglalás, pedig ez éppen az üzemi majorok telepítésénél nagy jelentőségű. A tisztán mezőgazdasági településeknél az egy településből megművelhető terület mérete főleg attól függ, hogy a korszerű közlekelési technika segítségével a dolgozók mennyi idő alatt juthatnak a településből munkahelyükre. A gazdaságos időtartamot általában fél és háromnegyed órában hal árazzák meg. Másrészt ugyancsak a közlekedési technika állásától függ, hogy a lakosság milyen méretű vonzáskörzetből juthat et a mindennapi szükségleteit ellátó közintézményekhez. Vagyis az egy központból megművelhető mezőgazdasági terület hasonló nagyságrendű. mint a mező-gazdasági település közintézményeinek vonzáskörzete. Azonban a település- hálózatot nem lehet szorosain ösz- szehangolni a mindenkori üzemméretekkel és a dolgozó létszámmal, mert ez utóbbiak sokkal gyorsabban változnak, mint a települések műszaki állománya. A mezőgazdasági települések fejlesztését ütemezni kell, mégpedig az első fejlesztési ütemként 8—10 kísérleti falu-körzet és központjuk gyakorlati mintaszerű kísérleti mezőgazdasági és települési kifejlesztését: kell elkezdeni országosan. Az- alföldi falvaknál azonban a parasztság fél a háztáji jövedelmek egy részének elvesztésétől. így megyénkben is, a nagy határú községek területéből önállósított falvakban a lakosságnak még jelenleg is 63,3 százaléka él külterületen. Éppen ezért itt átmeneti megoldásokat kell a tervezésnek keresnie. ^ jövő tervezése számára támpontokat nyújtanak az alábbi, jelenleg is végbemenő folyamatok: a mezőgazdasági népesség lakóhelyeinek koncentrálódása (országosan leggyorsabban a 2—400-0 lakosú települések növekszenek), a tanyai lakosságnak a zárt településekbe való áramlása. A koncentrálódás mértéke a mezőgazdasági és közlekedési technika fejlődésétől függően a jövőbe-: is növekedni fog. Becsei József
