Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-23 / 45. szám

l%6. február 23. 5 Szerda A korszerű könyvterjesztés a tömegméretű nevelőtevékenység fontos része Megbeszélés hasznos javaslatokkal, elgondolkoztató tanulsággal Negyven éye gyógyít (Tudósítón któl) Oz utóbbi időben ^mos rendelkezés látott napvilágot, amely a gazdálkodás hatékonyab­bá tételét szolgálja és a reális igények felmérését írja elő a gaz­dasági élet minden területén. Sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan lehet eredményesebben érvényesíteni azokaf a hatóerőket, melyektől a termelés színvonalá­nak jelentős emelkedését várjuk? (Ettől pedig természetesen társa­dalmunk erősödését anyagi, szel­lemi vonatkozásban egyaránt.) A lényegre térve: az emberek álta­lános műveltségét, szakmai tudá­sát, hozzáértését gyarapítani a hatékonyabb gazdálkodás igényét szolgálja és nem kis résziben szolgálja azt. Elvitathatja-e bárki azt az alapvető igazságot, hogy műveltség és szaktudás nélkül a legjobb akarat, a legnemesebb egyéni szándék sem valósulhat meg; vagy azt, hogy eredményeket elérni, a / társadalom kulturális javait növelni ösztönös megérzé­sekkel, kimunkálatlan, végig nem gondolt módon eddig is és ezután sem lehetett; egyszóval, a szoci­alista embereszmény általános ki­alakítása nem varázsszóra és igékre vár, hanem a tömegmé­retekben folyó népművelésre. E nevelőtevékenysés módszeres al­kalmazásának egyik területe a könyvterjesztés, a leírt emberi gondolatok, a tudományok, az ivó­nak vezetői, a járási és városi 'meglátogasson valamennyi szövet­népművelési felügyelők (sajnos, ' kezeti könyvesboltot, és a hely­dalom terjesztése, szintén nem létezik tömegméretű népművelés. / A népművelés gyakorlatá­nak kiemelkedően fontos . oldala tehát az olvasás, a könyvterjesz­tés. Ennek ügye eddig is fontos ügy volt, az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat, a Magyar Könyvke­reskedelmi Vállalat és a földmű- vessző vetkezeti könyvterjesztés munkálkodott az eredményesség érdekében. Tevékenységük koope- rálása igen nagy erőket kívánt, cppen ezért hamarosan — néhány hónapon belül — bizonyos válto­zásokat valósítanak meg hatáskör, es a feladatok tekintetében is. Nem véletlen, hogy a falusi , ide vidéken részben még a városi könyvterjesztés ié) ezután még inkább a földművesszövetkezetek­re épül. hiszen a szövetkezeti ke­reskedelmi rendszer mindenütt mélyen gyökerezik. Hétfőn délelőtt Békéscsabán, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat klubjában a földműves- szövetkezetek járási központjai­csak egy részük), néhány könyv­táros, valamint a párt, a tanács, a Hazafias Népfront és a TIT képviselői erről a témakörről cse­rélték ki gondolataikat, hallgat­ták meg Gombos Pál, a SZÖVOSZ iparcikkforgalmi főosztálya veze­tőjének alapos, átgondolt, és kö­vetkezetesen a lényeg magyaráza­tára, bizonyítására szorítkozó elő­adását. A SZÖVOSZ főosztályve­zetője többször és nyomatékosan hangsúlyozta: a könyvterjesztés nemcsak kereskedelmi feladat, hanem népmű velő munka. Ha meggondolj ulk — elemezte a könyvterjesztés, az olvasottság helyzetét —, hogy statisztikai ada­tok bizonyítják: a mezőgazdasági lakosság 80 százaléka nem olvas sem szépirodalmi, sem tudomá­nyos, sem ismeretterjesztő köny­vet, akkor mindenféle gyors in­tézkedés isi, mely ezen változtatni óhajt, lassúnak tűnik. Hatáso­san azonban csak akkor változtat­hatunk ezen, ha alaposan és reáli­san felmérjük lehetőségeinket, és a könyvterjesztést a népművelés gyakorlatában úgy folytatjuk to­vább, hogy a következő években 50—60 százalékkal emelkedjen vidéken a könyvforgalcwu. S Békés megyében össze­sített eredmények nem rosszak. A megbeszélésen megállapították. mert enélkül j hogy öt év alatt, 1960-tól 1965-ig 3 millió 100 ezer forinttal emelke­dett a 'megye egy esztendei össz­forgalma, és 1965-ben 9 millió 800 ezer forint értékű könyvet adtak el, ebből egy lakosra átlag 24 fo­rint 32 fillér jut. A megfelelő ki­indulási alap adott, a könyvter­jesztők a „fehér foltokat’’' is „ól ismerik, átütő sikerre azonban csak akkor számíthatunk, ha a falusi könyterjesztés ügye mellé — minden eddiginél jobban — odaállnak a társadalmi és tömeg­szervezetek, intézmények is. Többször idézték a megbeszélés résztvevői és az előadó, bogy a szarvasi járás országosain is ki­emelkedőt produkál, hogy a szarvasi járásban a földszöv- könyvesbolt olyan centrummá nö­vekedett, melynek kisugárzó ere­je az egész járás sízövetkezeti könyvterjesztésében érezhető. A dicsérő és értékelő szavakat hall­gatva adódik a javaslat: feltétle­nül hasznos lenne, ha a szarvasi könyvesbolt vezetője, Praznóczi Iván számára biztosítanák, hogy Felhívás 1 Az elfekvő készletek ÉRTÉKESÍTÉSE nyereségnövelő hatású Hirdesse FELESLEGES KÉSZLETEIT a Békés megyei NÉPÚJSÁG * legközelebb március 1-én megjelenő kü­lön országos hirdetési mellékletében. A hirdetésekkel kapcsolatban bővebb fel­világosítást ad A BÉKÉS L A P K színen ismertesse meg kollégáival módszereit, bevált elgondolásait. Javaslatunk azonban csak egy azok sorában, melyek ezen a nagyon hasznos véleménycserén elhangzottak, és mind a célt szolgálják; a szocialista ember­eszmény tömegméretű kialakítá­sát, a tervszerű, tudatos nevelőte­vékenység módszeres kiterjeszté­sét minden emberre. S. E. Dr. Budai János füzes­gyarmati ügy­vezető körzeti orvos 1926-ban kezdte pálya} u. tását D ebre­cenben. Füzes­gyarmatra 1928-ban ke­rült. Gazdag pályafutása alatt a többi között 15 éven át a szomszé­dos Kertészszi­get községbe, de Bucsá ra is kijárt gyógyítani, sokszor sze­kérrel. A füzesgyarmati Vörös­kereszt-szerve­zetnek 30 éve tagja. Negyven­évi áldozat­kész, eredmé­nyes munkájá­ért az Érde­mes Orvos ki­tüntetésben ré­szesítették, egyúttal a Vöröskereszt Kiváló Dolgo­zója jelvény' is megkapta. A negyven­éves közszol­gálat alkal­mával a falu .^raja-nagyja szere_ tettel köszöntötte dr. Budai Jánost. N. J. Vasárnapi anzíx Gyulaváriból MEGYEI I A D Ö VÁLLALAT Békéscsaba, II., Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 10—21, 10—51. Reggel hét óra. Máshol talán most ébredeznek, az emberek, de Gyulaváriban immár két hete egybefolyik a nappal az éjszaká­val. vasárnap a hétköznappal. Nyoma sincs az ünnepi hangulat­nak, mindenhol a „megszokott” kép fogadja az érkezőt. A ta­nácsháza előtt a más városokból, falvakból érkező újabb csoporto­kat, irányítják oda, ahol éppen erősítésre van szükség. Lánctal­pas vontatók zajától hangos a fa­lu. Az egyik útkanyárban egy kétéltű csikorgatja lánctalpait, ezúttal — hogy is mondjam csak — a sárban. Mert Itt „száraz­földről” nemigen lehet beszélni. Amott, a védógátra vezető úton, két csoportban vagy százötven di­ák tömi a zsákokat. A határ kö­zelében, az átvágott gátszakasz­nál szakértő vízügyiek vigyázzák a munkát. A gyulai bekötő úton egymást érik a járművek. A hídpillérnél billenős kocsik ürítik súlyos kőterhüket. Alig száz méterrel arrébb földdel telí­tett zsákokat raknak kvadrátos oszlopokba. A Fehér-Ki«** ön rendőrségi „rocsók” hasítják a vizet, a levegőben helikoptert pör­geti hatalmas legyezőjét... Az árvízvédelem sok színű ka- valkádja ez, az emberi összefo­gásnak, szolidaritásnák megannyi felemelő megnyilvánulása. Szinte telítve a levegő a szeszélyes és alattomos ellenség, a víz elleni heroikus küzdelem ritmusával. Emberek százai, ezrei a víz el­len, amely olykor életet ad, most meg mindent pusztít, ami útjába kerül. A bal oldali hídpillérnél kétke­rekű taligákba rakják a köveket a Fővárosi SZEFU emberei. Békés­csabáról jött üzemi dolgozók gyorsítják itt a munka ütemét. Tizenöt-húsz perc alatt megtelik 'a mintegy húsz-huszonöt „digó” — ahogyan őik mondják —, s el­indul a hosszú karavan a hídon át és végig a gáton, arra a hely­re, ahol átvágták a gátat. Ké­szenlétbe helyezik a köveket a gát elrekesztésére, arra az* esetre, ha az elöntött terület és a meder vize egy szintbe kerül. Hideg, borongás vasárnap dél­előtt van. A kőrakodók tábortü­zet gyújtottak, melengetik gémberedett tagjaikat. Aztán lassan dél leié jár az idő. Digó- sok és rakodók együtt ebédelnek a parton. Ki tarisznyából, ki meg táskából. A lovak is csendesen abrakéinak. Alig indul meg a be­szélgetés a tábortűz körül, várat­lan intermezzo zavarja meg a déli pihenőt: Gyorsan ide, emberek, hamar segíteni! — kiáltja valaki, s máris rohan vagy húsz-huszonöt ember. Az egyik pejkó abrakolás után bizonyára megkívánta a vizet. Taligájával együtt leballagott hát a parton, ám amint a vízhez ért, a süppedős iszapban megbicsak- j Egy ember a kantárt, a többi mi lőtt a két mellső lába. A digó j kétoldalt a kötelet húzta. Hossz.. még, amíg a teljesen még egyet lódított rajta s a ló máris nyakig állt a vízben. Bal hátsó lába tövig süppedt az iszapba, a jobb meg tehetetlenül nyúlt el a parton. Az emberek nem nézték tétlenül a súlyos helyzetbe került, pára vergődését. Szinte percek alatt megszabadították minden terhétől s a pejkó már szabad volt, de — egyelőre még csak a vízben. Két kis kört úszott\a folyóban s az­tán megint csak nehéz küzdelem következett. A part magas és süppedős volt. Kötelet vetettek a vízbe s hosszú botokkal azt a ló hátsó lábai mögé nyomkodták. időbe telt kimerült állatot a partra tudtak vonszolni. A derék pejkó minden tagja remegett a kényszerű für­dőtől és az ijedtségtől, de már boldogan, hálásan tűrte a csuta kolást... Egy ió az istállóba került, de a munka folyt tovább, egészen söté­tedésig, mintha mi sem történt volna. Jött az éjszakai, váltás, s a „lelépök” azzal a megnyugvás­sal térhettek pihenőre, hogy ezen a vasárnapon is tevékeny rész; vettek a közös ellenség elleni ha-, dakozásbói. —kazár— Mentik a vadállományt az árvíz sújtotta területről A két Körös deltájában a hirte­len jött árvíz miatt bent rekedtek a vadak. Az erdőben kis szigetek maradtak ki a víziből, ide húzód­tak az őzek és a nyulak. A fácá­nok a fákra szálltak, nekik köny- nyebb volt a menekülés, táplálko-, zásuk azonban nincs megoldva az árvízzel elöntött területen. A Gyu­lai Erdőgazdaság a honvédség és a rendőrség segítségét kérte, hogy minél több vadat menthessenek ki az ái-vizes területről, hiszen éhezést nem bírják sokáig. 'Két­éltűekkel és egyébb vízi jármű­veikkel sikerült eddig kimenteni 35 őzet és hatvan nyulat. Az érdi szék állandóan járják a területi ., figyelik, hol. vannak még elrejtőz­ve megriadt vadak, s milyen műi dón lehetne táplálni a fácánok; Előadás az ár- és bérrendezésről Pedagógusok * számára tart elő­adást február 23-án, szerdán dél­után 3 órai kezdettel dr. Koszó Károly minisztériumi főosztály- vezető az 1966. évi ár- és bérren­dezésről. Az előadó közgazdasági vonat­kozásban elemzi, miért volt szük­ség a mezőgazdaságban a felvá­sárlási árak növelésére, s az hogy a bérrendezés végrehajtás, val az egyes fizetési kategóriák', , tartozó dolgozók havi illetmény,.:! miért emelték. Az előadásra — amely a csabai Tudományos' Is­meretterjesztő Társulat Értelmi­ségi Klubjában kerül megrende­zésre — Békéscsaba valamennyi pedagógusát meghívták. Farsangi rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj / napos üdülés Zakopanéban — Eredményhirdetés az április 1-i számunkban — Nyolcadik rejtvényünk: Idézet egy sikeres mai regényből:. ..Franyó többször keresett, de nem nyitottam ajtót, a teleim m vettem fel., Másnap felhívtam az üzemet. Verát kértem a telefonhoz.” Kérdés: ki írta a regényt, amelyből idéztünk, és mi a címe? Farsangi rejtvénypályázat 09 • 1 966. február 23. szelvény j

Next

/
Thumbnails
Contents