Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ E ric Hobsbawm és a mai haladó angol történetírásHajóik Antal Hegedűs Géza: Kíváncsiság Az 1965 nyarán Becsben lezajlott európai történészkongresszus először kínált alkalmat a marxista és a nem marxista történészek személyes találkozására, illetve a nézetük élő hangú megütközésére. A kongresszus utóhullámaként került napirendre a szocialista országok történészeinek komolyabb kitekintése Nyu- gat-Európába, vizsgálva a nem szocialista országok történetíróinak munkáját. Egyre világosabb ugyanis, hogy Nyugaton a különböző történetírói áramlatok között jelentős a haladó' tábor. Ez utóbbiak között találunk marxistákat, illetve — ha ezt nem is vallják nyíltan — marxista ihleté- súeket. A kérdés jelentőségéhez mérten napirendre került a téma az MTA Történettudomány i Intézete által elsősorban a vidéki történetírók számára rendezett továbbképző tanfolyamán. A haladó nyugat-európai történetírók közül három angol nevet emelhetünk ki: Hobsbawmét, Hűiét és Sto- ne-ét. Mindenekelőtt téma- választásuk és vizsgálódási módszerük miatt érdemlik ki a haladó jelzőt, ebben különböznek a régi vágású más kortársaiktól, a konzervatívoktól vagy éppen a reakciósoktól. Haladó módszerük ál találjam három forrásra támaszkodik. Az angol kommunista és munkáspárton keresztül érkezik hozzájuk a marxizmus, emellett hatással vari rájuk a francia és az amerikai haladó irányzat, ezek módszereit szintetizálják. (A franciák közül különösen a marxizmushoz közel álló Labrous- se érdemel említést, akinek lő műve az 1789. évi francia forradalmat megelőző gazdasági válság foglalatát adja.) Eric Hobsbawm, a kiváló angol marxista történész egyben esztéta te. Fő műve, ,.A forradalmak kora 1789— 1848” (The age of revolu-' tiom Európa 1789—1848) Londonban jelent meg 1961-ben, majd a Kossuth Kiadó jó szemű választása eredményeképpen 1964-ben napvilágot látott magyar fordításban is. Szellemes könnyedség jellemzi Hobsbawm dialektikus történelemszemléletét. Annak a hatvan évnek történetét írja meg, amelyben lejátszódott a kettős forradalom: az ipari Angii;' in és a politikai Franciaországban. Sorsdöntő kora ez az emberiség történetének. Alapfogalmai — amelyekkel elöljáróban megismerteti az olvasót — a materialista történetírás nézőpontját tükrözik: ipar, gyáros, középosztály, munkásosztály. kapitalizmus, szocializmus, természettudós, proletariátus. Témamegjelölésében ezeket mondja: „E könyv a szó teljes értelmében nem európai és nem is világtörténelem. Bár gyakran csak futólagosán igyekeztem foglalkozni mindazokkal az országokkal, amelyekre ebben az időszakban kihatott a kettős forradalom, de mellőztem azokat, ahol a forradalom hatása ez időben jelentéktelen volt. Így az olvasó talál majd egyet- mást a könyvemben Egyiptomról, de Japánról sem? mit; többet tud meg Írországról, mint Bulgáriáról, többet Latin-Amerikáról, mint Afrikáról. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e kötetben mellőzött országok és népek története kevésbé érdekes vagy fontos, mint a , tárgyalt országoké és népeké. Ha munkám elsődlegesen európai vagy pontosabban angol —francia szemléletű, ez azzal magyarázható, hogy ebben az időben a világ — vagy legalábbis a világ jelentős részének — átalakulása Európából, közelebbről pedig francia és angol földről indult ki.” Az ,ok és okozatok kölcsönhatásának, illetve dialektikájának szellemében fogant Hobsbawm fejezet- felvétele: az ipari forradalom; a francia forradalom; a nacionalizmus; az átalakulás eredményei; nyitva az út a tehetség számára; a dolgozó szegények. Ez az összefüggéskeresésre törekvés jellemzi a részletek kidolgozása köz;ben is. A hatvan év kettős forradalmának összefüggéseiről elmondja; Az 1798—1843-as nagy forradalom nem egyszerűen äz ipar, hanem a kapitalista ipar győzelmét eredményezte; nem általában a szabadság és az egyenlőség diadalát jelentette, hanem a középosztály vagy burzsoá liberális társadalomét; nem a modem gazdaságét vagy a modem allaanét, hanem a világ egy meghatározott földrajzi övezetének gazdaságáét és államáét, középpontban a két szomszédos és rivális állammal, Angliával és Franciaországgal. Az összefüggésben, a zónában gondolkodás tapasztalható az európai 48- as forradalmak előzményeit feltáró fejezetében is; mindenekelőtt abban jut kifejezésre ez, hogy e fejezet mottója már túl is mutat 1818-00: „Vajon lehetővé teszi-e ez új nemzeti államok alakulását s ha igen, milyen erkölcsi és társadalmi alapon fognak nyugodni ezek az államok? Ki tudja? És milyen szerepe lesz mindebben Oroszországnak? ’Ülök a parton és várom a szelet' — mondja egy régi orosz közmondás.” Ha elolvassuk Marxnak A burzsoázia és az ellenforradalom című (1848 decemberében Született), a porosz márciusi forradalom értékelését adó írását, látjuk, hogy Hobsbawm teljésen magáévá tette Marx nézetét az európai forradalmak nagyságrendjéről, kicsinek minősítve azt, ami Európában 1848-ban történt. Hobsbawm könyve új szempontú megközelítéssel tárja elénk a nagy forradalmak korát. Képanyaga felöleli a termelési eszközök fejlődését, az események egyes és tömeges szereplőit, a kor művészi ízlését. Nyugodtan elmondhatjuk: a jelenkori angol történet- írás reprezentánsa nemcsak a faltörő kapitalizmus forradalmairól, hanem a korszerű történetírásról is kitűnő tájékoztatást nyújt az érdeklődőknek. S mivel olvasóinak elsősorban azokat leTrinti, akik nem egyszerűen a múltra kíváncsiak, hanem azt is meg akarják érteni, hogyan és miért lett a világ olyanná, amilyen ma 'S merre halad tovább, ná- unk sok ilyenre számíthat. Dr. Virágh Ferenc égi nagynénik mondogatták: „Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel.” — Az ilyen természetű embert azonban sehogyan sem lehet lebeszélni a kíváncsiságról. Mint ahogy a jő fülű embert nem lehet lebeszélni a zenei hallásról. Vagy az egészséges gyomrát az étvágyról. A kíváncsiság a lélek jó hallása és étvágya. Aki nem kíváncsi, hamar elsorvad és megöregszik. Megsiketül a világ hangjaira, megvakul a világ színeire, étvágytalan a világ ízeire és illataira. Még csak nem is szégyelltem soha eme tulajdonságomat, amiként sose szégyelltem, hogy vágyódom és igényt tartok a test és lélek minden gyönyörűségére. Kíváncsi voltam és vagyok. És ha egyszer valamiért már nem lennék az, akkor én már nem én lennék. Számomra egyaránt izgalmas híranyag, hogy férfi- és nőismeröseim közt kinek kivel milyen kapcsolata van, és hogy milyen világ- gazdasági okok hozták létre a reneszánsz kulturális forradalmát, hogy mi van egy kulcsra zárt szekrényben vagy egy húszkötetes regényciklusban, és milyen sebességgel száguld az elektron az atommag körül. Amikor annak idején történésznek indultam, tisztában voltam vele, hogy legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság. Ellenállhatatlanul furdalt a vágy: megtudni ki, mikor, mit csinált? — S habár nem lettem szakma szerinti histórikus. ma is egyforma izgalommal érdekel az öntözéses gazdálkodás, a Ptolemaioszok jogrendje, és így tovább. És ha valami iránt fellángol a kíváncsiságom, nem restellek utánajárni — amiként az éhes ember nem restell bemenni a pékboltba és kenyeret kérni. Minden beszélgetésben éhesen figyelem, mi lappang az emberek tudatában, és mi bújik meg a tudat mozivászna mögött, Ha csak tehetem, utazni indulok: hol Párizsba, hol Paksra, mert látni kívánom, mi van ott. Faggatom a könyveket, képeket, szimfóniákat, hogy megértsem: a mű alkotói mit tudtak emberről és világról. Ügy fél tucatszor ma- gyaráztattam el magmnak Einstein elméletét, és még többször a különböző játékok szabályait. És folyton- folyvást ügyelem magamat: mit tudok, mit gondolok, mit érzek, mit akarok. Elmesélem magamnak sarát vágyaimat, S emlékek idézésével faggatom magam saját titkaimról, hogy felismervén magamban a külin- lág ujjlenyomatait, még robban megértsem a külvilág tényeinek összefüggéseit. S ha úgy rémlik, értek már valamit — akkor annak rendre és módja szerint továbbadom. Idegen a számomra a hallgatag, a szűkszavú, a lakonikus, a titkokat rejtegető ember. Egyszer meg akartak tenni titkárnak, de ijedten közöltem a. megrökönyödött illetékessel, hogy ez képtelenség, mivelhogy én seho gyan sem tudnám megőrizni a titkokat. — Hökkenten kérdezte: „Nem is tagadja, hogy fecsegő természetű?’ — Én pedig bizonykodtam, hogy lelkesen szerelem é- kedvesebb szóval inkább csevegésnek szoktam nevezni. De ha ő annak nevezi, hát legyen. Ezért hát akkor titkárság helyett professzornak neveztek ki Ma is az vagyok, és a katedráról mondhatom el tanítványaimnak, amit kíváncsiságom folytán megtudtam erről vagy arról. Bizony, ez a szenvedély hozzátartozik az élet szelíden emberi formáihoz. Csak éppen diszkréten kell csinálni. Nem szoktam nevén nevezni azokat az ismerőseimet, akikről megtudtam valami érdekeset. Inkább ösz- szevegyítek különböző híranyagot — és elmondom regénynek, hangjátéknak vagy tanulmánynak azt, amit kilestem az emberekről. Megtörténik, hogy egészen régi hírekkel kötöm össze ismerőseim titkait, és ezt vagy azt a kortársamat páncélba öltöztetem s lekeresztelem... Vergilius néven mutatkozom be, esetleg valamelyik kedves nőismerősömet megfelelő köntösbe Nofrétetének nevezem és bizonykodom, hogy fá- raóné Egyiptomban. S így egy csapással több legyet ütök: továbbadom, amit az emberi nagy útról tudok, továbbadom amit emberi tulajdonságokról megtudtam, tóvá b badom, amit magamról szeretnék közölni, elárulok egynéhány törvényszerűt vagy egyéb fontos tudnivalót... Mindezt olyan formákat keresve, hogy általuk mások is gyönyörűséggel vegyék tudomásul, amit. én is gyönyörűséggel ismertem föl. S remélve, hogy az olvasó egyet-mást megtud abból, amit én felfedeztem a világról — s ennek nyomán cgyet-mást fölfedez magában. amit eddig még nem tudott. Tóth Imre Hegyközség (rézkarc)
