Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
1966. február 20. 5 Vasárnap Összeszedem a világot is — Anci néni, tessék valami jót adni nekem ... — Gyere, aranyoskám, itt keress, itt vannak a meséskönyvek. Aztán ha találtál, majd beírjuk szépen. Két perc múlva: — Hogy vagy Icukám? — Virulok, dolgozok, ez a sorsunk. — Viszel valami jót, anyukám? — Persze, ha adsz. — Neked ne adnék, Icukám? Adok én, gyáré. Üjabb két-három perc múlva, egy kis szünetben már az újságírónak mondja el Gál Istvánné medgyesegyházi könyvtáros: — Tudja, én összeszedem a világot is. Ahol emberek vannak, ahol emberekkel lehet foglalkozni, ott én jól érzem magam. Illetve csak ott érzem jól magam. Érti, ugye? Estére a bélyeggyűjtők jönnek ide, itt rendszeresítettem nekik a csere-estét. Hová is mehetnének? A kultúrházunkat ismén. Első ütemes kultúrház. csak a második üteme túl sokat késik, így van, hogy csak egy nagyterem, és más semmi. Nem vagyok éppen fiatal, egyetemista fiam van, egyszóval, nem kor kérdése, hogy ki mint látja az életet; hát én úgy látom, hogy az ilyen nagytermes kultúréletnek már nem sok értelme van. Szakkörök, klub — az igen! Az leéli az embereknek, fiataloknak, öregeknek. Most mondja: hová mennének a bélyeggyűjtők? Vannak vagy ötvenen, diákok, nyugdíjasok meg minden. Azt mondtam, gyertek a könyvtárba, gyűjtötársak, mivel én ma. gam is gyűjtök motívumot: virág- és állatbélyegeket. Maga is gyűjtő? Nejn? Ha lesz egy-két bélyege, és erre jár, ne dobja el... Igen, ma este nagy cserebere lesz. Igaz, hogy két helyiség a könyvtár, de elférünk azért. En összeszedem a világot is, szeretek az emberekkel foglalkozni. Mintegy tíz perccel később erről beszélgetünk; — írja csak fel: 1961 óta vagyok függetlenített könyvtáros, négy évig meg tiszteletdíjas voltam. Van három fiókunk, egy a Béke Tsz-ben, egy a napköziben, egy meg a kísérleti gazdaságban. Tavaly 795 beiratkozott olvasónk volt, a község lakosságának 17 százaléka. Nem rossz, ugye? Persze, ne higyje, nem dicsekszem. De ha így van, akkor így van... Csak nem tagadom? Nevetünk. Aztán fogasabb, kényesebb kérdés következik. — Állok elébe. Szeretem az őszinte szót. — A község egyhatoda könyvtári tag. Ez azt jelenti, hogy két- hatoda olvas, — Cirka. — Tehát nagyon sok embert izgat, érdekel a művelődés a medgyesi ötezerből. Mégis: miért mondják azt többen, hogy itt valamiféle befeléfordulás alakult ki? Hogy például a moziba kevesen járnak? Hogy a kultúngazga. tó Latabár-esttel próbál pénzt szerezni, hogy néhány következő, nem olyan kapós rendezvénnyel „nyugodtan” megbukhasson? — Ezt megkérdezte, valóban! De nem fog ki rajtam ... Azt mondja, befeléfordulás! Van ilyen. Igen is meg nem is. A mogyoró, tudja, abból sok pénz jön itt ösz- sze. A pénzből aztán könnyen lesz televízió, a televízió meg papucsot húz az emberek lábára, és nem mennek ki sehová. Legalább Latabár kell hozzá... Nézzen ki: élvezet ilyen sárban sétálni? Hogy máshol is van sár? Van! De ott ezek szerint nem törődnek vele. Nézze, az a sár, amiről én beszélek, nem is igazi sár, hanem tunyaság, restség meg minden. Aranyoskám, nincs itt megállás. Mondtam már: összeszedem a világot is, ha muszáj. — A mozi? Szép kis mozink van, mégse megy olyan jól. Most csökkentették az előadások számát. Jó ez? Ide, Medgyesre mást se lehet hozni, csak vígjátékot, amin nevetni lehet. Amin nem lehet nevetni, az nem kell. Túlzók? Jó. Az nem nagyon kell... — A Latabár-est? En árulom a jegyeket. Ki árulja? Ez már így van bevezetve, hogy jegyeket én árulok. Ennyit csak segíthet a könyvtáros a kultúrháznak? Szegények, még az ismeretterjesztő előadások egy részét is itt tartják meg, a szomszédos KlSZ-klub- ban... Befeléfordulás? Van, A fiatalok meg a házibulit szeretik. Azért hozták ősisze most ezt a KISZ-klubot, hogy ide is eljöhessenek. Mert ezenkívül csak a presszó van, néhány asztal az egész, a nagyterem a kultúrház- ban, meg ez a könyvtár. Slussz. Nézik a tévét meg magnóznak, táncolnak. Cili érkezik, And néni második gimnazista kislánya. Segíteni jött édesanyjának; moziplakátot fest, mert a moziműsornak ott a helye a könyvtár falán is. Van egy kis szabad ideje, kihasználja. — Ez a KISZ-klub végeredményben a kultúrház klubja lesz. Egy ajtó választja el a könyvtártól. — Háromszor hetenként később zárok, hogy nyitva legyen a könyvtár, és a klubba jövők átjöhessenek ide is. Ennyit csak megtehetek? Tizennégy folyóirat, újság jár. Lehet olvasgatni azokat is. Most jut eszembe: tegnap hallottam, hogy a könyvbizományosok 18—20 ezer forint értékű könyvet eladnak Medgyesen. Ha bekopogna a házakhoz, sok heCili plakátot rajzol. lyen szép kis háziköny vtárt találna ... Pete Marika érkezik. Negyedik osztályos. — Szervusz, aranyoskám! Jó, hogy jössz. Félretettem neked egy szép könyvet. Gyere!... — A múltkori nagyon tetszett, Anci néni. — Ez még izgalmasabb lesz! öt perc múlva: — Nem is mondtam, hogy az öregek klubja is nálam működik. Sok olvasóm van közülük. Zrak Miska bácsi, Németh Géza bácsi sűrűn eljönnek. Schmidt Gyuri bácsinak úttörőgyerekek hordják a könyvet. Ciliké elkészül a moziplakáttal. — Jó lesz, anyu? — kérdi. — Ügyes vagy, aranyoskám. Mit szól hozzá? Mindig segít. Csoda? Anyja lánya. Sass Ervin Farsangi rejtvénypályázat — Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj 7 napos üdülés Zakopanéban — Eredményhirdetés az április 1-i számunkban — Hatodik rejtvényünk: VÍZSZINTES: 1. Első jelmondatunk. 12. Üreg. (—’) 13. Bdiény. 14. Időmérő. 15. „Mentsétek meg lelkeinket”. 16. GA. 17. Idegen női név. 18. Kicsinyítő- képsaő. 20. Régi űrmérték. 22. Kérdő- névmás. 23. Állóvíz. 24. Világosság. 28. Betű kiejtve. 27. Hely határozó. 28. Történelmi táj az Északi-tenger mellékén. 30. Sír. 32. Véd. 33. Olasz folyó. 34. Ki ikerszava. 36. Növény. 38. Helyhatározó rag. 39. Egyik szülő. 41. Például északi. 42. Német város, üveggyártásáról híres. 44. Okul. 45. Barna németül. 47. Névelővel: ételízesítő. 48. Nőd ruhadarab keverve. 49. ...va, rosszkedvű. 50. Fatia . .. Jókai regényalak. 51. RK. 52. Haszonbér. 56. Téli sporteszköz. 57. Egyforma betűk. 58. Női név becézve. 59. Indoka. 61. Rangjelzés. 63. Ismeretlen névjele. 64. Község Budapest közelében. 65. Folyadék. 67. Pusztít. 69. Szamár hang. 71. Női hangnem. 72. Gőz. 74. A vers végén csendül Össze. 76. Második jelmonda-- tunk. FÜGGŐLEGES: 1. Indiai vallási-fllotározórag. 6. JL. 7. Téli csapadék. 8. Menyasszony. 9. Csillagkép. 10. Kettős betű. 11. Tartó. 17. Háziállat. 18. Kémiai elem. 19. Angol vége. 21. Mesefilm. 23. Személynévmás. 24. Növény. 25. YR. 26/a. Kis patak. 27. 55 római számmal. 29. A második jelmondat befejező része. 31. Monte Christo börtöne. 32. Allatlakás. 33. Ezeken át lélegzik a bőr. »5. Presov magyar neve. 37. Világmindenség. 38. Finoman festett, égetett ógörög szobrocska. 40. Fájdalommal szembeni érzéketlenség. 41. Vissza: régi római pénz. 43. Idegen kettős betű. 44. Gondolatkör. 46. Évszak (-f’)• 52. Szentel. 53. Egyiptomi napisten. 54. Szolmizációs hang. 55. Határozatlan személynévmás. 57. Dátumrag. 58. Borzalmas (+.*). 60. Hely- határozó (—’)• 62- 51 római számmal. 63. Népi Ellenőrző Bizottság. 64. Sírfeliratban olvashatjuk. 65. Szemmel érzékel. 66. Korszak 68. Ilyen só is van. 70. Kártyalap. 71. Névelő. 72. Ludolf-féle szóm. 73. AS. 75. Mindig ez van. betűk. 4. Az SZTK elődje. 5. Hói yha- gőleges 29. ] farsangi rejtvénypályázat 1966. február 20. 6. szelvény Anci néni és Pete Marika. Az ismerőseim irigykednek rám. Állandóan. Azt mondják: nekem mindig szerencsém van. Amikor még kis újságárus fiú voltam, majdnem szétpukkadtak az irigységtől, s folyton azt hajtogatták: — Jó neked! Csak lófrálsz az utcán és árulod a lapokat. Nem kell egy helyben ülnöd nyolc órán keresztül, mint nekünk. De szívesen lennénk a te helyedben! Később, amikor hivatali munkába kerültem, ismét csak fújták a maguk nótáját: — Jó neked! Szabad vagy, mint a madár... De mi??! Eszedbe ne jusson a nősülés! Isten óvjon tőle... Ám, ha egyszer mégis rászánnád magad, te is megtudod, mi az a haddelhadd! Telt-múlt az idő, és megnősültem. No — gondoltam —, így aztán már nekem sincs jobb sorsom, mint a barátaimnak. Kvittek vagyunk. Tévedtem. A. Marjanovics: IRIGYELNEK — Tudod is te, hogy mi a gyerek — legyintettek. — Valóságos kínszenvedés! Csak éldegélsz az asszonykáddal kettecskén. Boldog ember vagy... Hanem egyszer hozzánk is megjött, a gyerek. S mivel saját lakásunk nem volt, egy kis albérleti szobácskábán húzódtunk meg. Hogyne lettem volna elkeseredve.... Ismerőseim azonban mégis engem tartottak a világ legboldogabb emberének. — örülj, hogy nincs saját lakásod — mondogatták. — Kifizeted havonként azt a néhány ezer dinárt a tulajnak és nincs tovább gondod semmire. De nekünk?! .Hol bútort kell venni, hol mást, csupa vásárlás az életünk őszintén bevallom, kissé szégyelltem magam, hiszen „boldog” ember voltam, őtk meg, szegények, kínlódtak... Bárcsak lenne egy televízióm — gondoltam —, hadd vegyülne már egy kis üröm is az örömömbe, hadd enne a méreg az unalmas műsorok miatt, vagy mert nem működik rendesen a készülék: szalad a kép, búg, recseg a hang. Vagy lenne egy kocsim. Nem is tudom, mit nem adnék azért, hogy osztoz- hassam ismerőseim kínjában, keserűségében, akiknek saját autójuk van. De az ón „jószerencsém” — ahogy őik mondják — engem az autótól is megkímélt. S továbbra is azt hajtogatják, mint a verkli: — Könnyű neked! Nincs semmid. Fogalmad sincs, mennyi bajjal járna, ha nem lennél ilyen ágrólszakadt!... Elvihetné az ördög az ón „jószerencsémet”! Mert például a minap is mi történt? Érkezett hozzánk egy fiatal fickó és szinte egyik napról a másikra lakást kapott. Különálló kétszobás lakást. Most aztán kínlódik szegény. Persze engem mindig megkímélnek az effajta kínlódásoktól. Pedig nem kellene, barátocskáim! Mert ez már ,igazán túlzás!... Képzelem, mi történne, ha egyszer kiáll- nék a hídra koldulni. — Jó neked! Csak állsz itt és nézed a vizet, nézed a járókelőket, s emellett még alamizsnát is kapsz! — mondanátok, s az irigységtől mind beleugranátofc a folyóba... Fordította: Krecsmáry László
