Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

1966, február 20.

4

Vasárnap

Zöld utat

a többre törekvőknek

A vasút szocialista brigádmozgalmának tapasztalatai

Hosszú ideig a szocialista munka verseny új hajtásaként emlegették a szocialista brdgádmozgal- mat, amely tartalmában, minőségében már magasabb mércéit állított maga elé. Ezt a többet és jobbat akarást tömören foglalja össze a „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” jelszó, amelyet a mozgalom résztvevői zászlójukra írtak. A mozgalom túljutott már a kezdet nehézségein, az útkeresésen, a szervezeti keretek megteremtésén. Az új hajtás megerősödött, bebizonyította létjogosultságát és életképességét. Sőt, újabb kezdeményezések bölcsője lett, hiszen belőle sarjadt ki a szocialista műhelyért, üzemrészért, üzemért folytatott verseny. Mindez azonban mégsem, jelenti azt, hogy nincsenek már gondok, nem burjámzanaik még ift-obt vadhajtások.

67 oklevél, 60 jelvény, öt Szocialista üzemegység cím

Szép és nemes törekvés az, amiért ezek a kollektívák, küzdenek a munkában, a termelésben, a szocialista módon való tanulásban és élésben. A vasutasok szak- szervezete megyei bizottságának közgazdasági bizottsága az idén j anuárban 29 szolgálati • helyen vizsgálta a mozgalom eredményeit, tapasztala,tait. A jelentést a megyei bizottság legutóbbi ülé- ión vitatták meg, s eközben több olyan személyes tapasztalás hang- , ott el, amelyek szemaforként jelzik, hogy nincs még minden rendben.

A megyében jelenleg 231 kollektíva 2111 tagja versenyzik a Szocialista brigád címért. Mennyire gyökeret vert a mozgalom1, az abból is kitűnik, hogy a kollektívák ’létszáma a vasutasdolgozók 44 „zúzalékét foglalja magában. Különösen jól fejlődött Békéscsabán u pályafenntartásnál, a vasútállomásom, a MÁV és az AK-fűtő- házban, Orosházán a pályafenntartásinál, Mezőhegyesen a Gazdasági Vasútinál, a lö'kösházi vasútállomáson, ahol több kollektíva evek hosszú sora óta együtt van, s közülük kerültek ki elsősorban a szocialista címet nyert brigádok. A megyében eddig 67 kollektíva nyerte el az oklevelet, 60 pedig egy vagy több íziben a jelvényt. Az új kezdeményezések , em voltak eredménytelenek. A megyében mostanáig négy üzemben öt Szocialista üzemegység címet ítéltek oda.

Ha azonban a számok mögé pillantunk, akkor a jó mellett ke- i vésbé jó jelenségekkel is találkozhatunk. Ez pedig szinte mindig annak a következménye, hogy a kezdeményezésinek vagy nem akad gazdája, vagy pedig csak iormális a mozgalommal való törődés. Ez viszont előbb-utóbb az elsekélyesedéshez, a résztvevők kedvének elvesztéséhez vezet. A kezdeti láng, miután nincs, aki szítsa, egyszer csak elalszik. Tervek, remények omlanak össze a közöny és a nemtörődömség ridegségén. Ha a kezdeményezést nem követi megfelelő segítség, akkor minden jó szándék és szorgalom ellenére több helyen ez a mozgalom holtvágányra jut. Szeghalmon a Gazdasági Vasútnál egyetlen szocialista brigád sincsen, pedig már többször is volt próbálkozás, ám megfelelő támogatás hiányában elsorvadt. A csorvási 'Vasútállomáson ténylegesen 1962 óta — és ami figyelemre méltó — eredményesen dolgoznak a brigádok, Mit ér azonban mindez szocialista szerződés, rendszeres értékelés nélkül? Ezt. tapasztalták Medgyesegyházán is, ahol ezek a formai kellékek szintén hiányoznak, pedig a brigádok úgy tudják, hogy a szocialista címért versenyeznek.

Ki legyen a gazda?

A vizsgálat tapasztalatai szerint nem egy helyütt éppen az egymásra várás miatt akadozik a mozgalom. A gazdasági vezetés a szakszervezetire vár, a szakszervezet viszont a gazdasági vezetésre. Vannak azután, olyan tapasztalatok is, amikor egy-agy szolgálati hely értékelésénél a vezetők szinte kérkednek azzal, hogy ennyi meg ennyi szocialista brigádunk van, tekintve, hogy ez előnyös a megítélésnél. A valóságban azonban nemigen segítik munkájukat, s amint a példa is tanúsítja: legfeljebb az erkölcsi sikert próbálják learatni.

Nagyon helytálló az a megállapítás, amelyet Lipcsei Imre, a( Szakszervezetek Megyei Tanácsai közigazdasági bizottságának vezetője tett a vitában, amikor azt a még most sem mindenütt értett kérdést tisztázta, hogy voltaképpen kit is kell a mozgalom gazdájának tekinteni. A gazda: a gazdasági (szolgálati hely) vezetés, hiszen a brigádok mindegyike elsősorban gazdasági, termelési tervet teljesít. Ezzel pedig az adott munkaterület tervteljesítését szolgálja. A gazdasági vezetés tudja mit kell csinálni, mihez szükséges a szocialista címért versenyző brigádok segítségét kérni. Ha pedig ezt igényli, akkor ahhoz kötelessége a lehető legjobb feltételeket is megteremteni. Leginkább ezzel van a legtöbb baj és gond. Neon elég ugyanis megmondani: íme, ezt kellene csinálni, hanem utána azzal kellene folytatni, hogy ehhez a következő intézkedéseket tesszük, ilyen és hasonló feltételeket teremtünk. Az sem jó — amint Bodri István, a vasutasok szakszervezete közgazdasági osztályának munkatársa mondta —, ha a brigádok úgynevezett diktált vállalásokat kapnak, mert ezeket nem érzik úgy magukénak, mint amikor azokat saját maguk teszik meg. Az utasítás ízű vállalás semmiképpen sem bontakoztatja ki a kezdeményezést

Nélkülözhetetlen a mozgalmi szervek segítsége

A szocialista brigádmozgalom nemcsak a gazdasági vezetés iránt támaszt követelményeket, igényli a szakszervezeti bizottságok, a párt- és KISZ-szervezetek támogatását is. Ereikül ugyanis aligha valósulhat meg jól az első követelmény, de a másik kettő sem. A gazdasági vezetés mellett a mozgalmi szervek politikai nevelő, termelésszervező és segítő tevékenysége olyan erő, amelynek gyümölcse az egész szolgálati helynek, üzemrésznek terem. A szocialista módon tanulni és élni követelmények ébrentartásában és segítésében viszont a mozgalmi szervekre hárul a feladatok zöme, mert hivatásuknál fogva is a legtöbbet tehetnek. A kollektívák kezdeményezéséből akkor lesz valami jó és hasznos, ha a gazdasági vezetés és a mozgalmi szervek együttesein magukénak vallják a szocialista brigádmozgalmat, s a maga eszközeivel és területén ki-ki megteszi érte mindazt, ami szükséges. Mert, ahogy a tanácskozáson is kiderült, ebben bőven

van még pótolnivaló, hiszen a vasútnál a mostaninál előbbre lehetne ez a mozgalom, ha mindenütt a jelentőségéhez méltó megbecsülést élvezné.

Sok még a nyesegetésre váró vadhajtás. Ezeket éppen az elégtelen támogatás és gondoskodás növeszti. Olykor a közöny miatt holtvágányra jut egy-egy brigád, s olyanok is vammak, amelyek bár jól dolgoznak, eredményeiket mégsem tudják mérni, mert a naplójuk szinte teljesen üres. Másutt viszont a szépen leírt sorok mögött kevésbé található meg a valóságban is az, amit papíron látni.

A vasút szocialista brigádmoz- g almáról lévén szó, stílszerűen és képletesen így lehetne meghatározni a mostani tanácskozás után a segítés módját: zöld utat a többre töreíkvőíknek.

Podina Peter

A szervezettebb kutatásért

— Találkoztak a csabai helytörténészek —

A közelmúltban sok és jogos bírálat érte megyénk honismereti, helytörténeti szakköreit, hogy kevés működik megyénkben s azok munkája is inkább ötletszerű, nem meghatározott, tervek alapján dolgoznak.

Február 18-á;n, délután 6 órakor Békéscsabán, a megyei könyvtárban eiső ízben találkoztak a város helytörténeti szalkköreinek vezetői, a kutatás szimpatizánsai s a Rózsa Ferenc Gimnázium szakkörének tagjai. Bevezető előadásában dr. Szabó Ferenc, a gyulai levéltár vezietője hangsúlyozta,

mennyire hasznos a dokumentációs anyagok megmentése az utókor számára. Ezt követően mintegy értékelték Békéscsaba helytörténeti kutatásának mostani állását. Megállapították, hogy a jövőben a csoportok kutatómunkáját tervszerűbbé, összehangoltabbá teszik, a témákat felosztják a kutatócsoportok között. A megyei könyvtár jellegéinek megfelelően támogatja ezt a törekvést: a gyűjtött anyagból kiállításokat rendez, s a hasonló szakmai tanácskozásoknak helyet, alkalmat biztosít a jövőben is.

Májusban tartják a textileslányok megyei vetélkedőjét

A KISZ megyei végrehajtó bizottsága mellett működő Lányok és Fiatalasszonyok Tanácsa és a megyei .ifjúsági osztály meghir- . dette a textileslányok szellemi

I vetélkedőjét. Az első fordulóban a KlSZ-alapszervezetek szervezéFűfött terem — kulturált környezet

— Szeretik klubjukat a füzesgyarmati öregek —

A füzesgyarmati művelődési

otthon kelltemesen fűtött helyiségében hetenként kétszer 25—30 idősebb asszony és férfi tölti estéit.

A nyugdíjasok klubja a helyi művelődési otthon segítségével alakult meg 1964-ben. A gondolat ez volt: az öregek számára kell egy olyan klub, ahol találkozhatnak ; elbeszélgethetnek, elszórakozhatnak — anyagi megterhelés nélkül.

Ez a klub a faluban igen népszerű, hiszen minden Klubnapon rendeznek műsoros estet, ismeret- terjesztő előadást különféle témákról. Gyakoriak a filmvetítések is. Saját könyvtára van a ■klubnak, melyet igen kedvelnek a tagok. Juhász Károly, a klub vezetője igen precízen és kiválóan látja el feladatát.

sében az üzemekben, a műszakok és műhelyekben dolgozó fiatalok között rendeznek vetélkedőiket. Ezeken szakmai, politikai és irodalmi témákból állítanak össze kérdéseket. A vetélkedők érdekessége, hogy ügyességi versenyeiket is rendeznék a résztvevők között. A legjobban szereplő öt lány jut tovább és a második fordulóban már a műhelyek, illetve műszakok csapatai mérik össze tudásukat a vetélkedőkön. A megyei döntőt május 26-én tartják Békéscsabán, melyen a megye textilüzemeinek legjobb csapatai vesznek részt. A legjobb helyezést elérők I. díja 500, a másodiké 300, a harmadiké pedig 200 forint értékű ajándék. A többi résztvevő egy-egy könyvet leap jutalmul. Ezenkívül az egyes csapatokom belül legmagasabb pontszámot elérők a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a hte- gyed művelődésügyi osztály és a nőtanács különdiját nyerik el.

Háziasszony—„csak” nélkül

Élénken felnevet, amikor megmondjuk: fénykép is készül róla. Egyszerre híressé válik. Mert bár a faluiban jól ismerik, de a megyében?! No, az egészei más. Furcsa is, meg örömet szerző. Talán ezért a jó kedve, vidámsága. A többiek — akik a baromfite- nyésztési versenyt értékelő tanácskozáson mellette ülnék — éloelődnek.

— No, Fazekasné bekerül az

újságba

... De mit szól majd az

u

ra?... — mondják, ö csak newt és legyint. Ha már így jött ki a lépés, hogy éppen ráesett a választás1, hát legyein! — gondolja és szívesen válaszol a kérdésekre beszélgetésünk során.

A gyomai járás háztáji gazdaságaiban dolgozó asszonyok baromfitenyésztési versenyében nem Fazekas Józsefné lett az első, de jó eredményeket ért el, s a cél az volt, hogy bemutassuk, mit jelent egy háztáji gazdaságban „csak” háziasszonynak lenni.

•— Baromfitenyésztéssel már 17 éve foglalkozom — mondja Fa- zökasné —, de emellett két tehenünk van, és minden évben disznókat is hizlalunk, igaz csak saját célra. Az idén bélen hármat vágtunk. Tavaly 10 ezer tojást adtam át és 118 libát tömtünk. Ezt ketten csináltuk, a férjeim is segített, mert egyedül nem győztem volna.

Hogy ehhez mikor kell felkelni? Korán. Ilyenkor hajnal előtt. De már megszoktam, öt órakor megkezdem a munkát. A tehenek al- mozása az első, aztán jön az etetés, a baromfinak takarmányt keverek, vizet hordok. Sok gond és törődés kell ehhez, de megéri.

Gond valóban akad bőven. Az ember nem is hinné, milyen leleményesnek, elővigyázatosnak kell lenni ahhoz, hogy nagyobb veszteség nélkül felneveljék a tyúkot, libát. Fazekasné már megtanulta az évek során. Ehhez segítségül hívta a szakkönyveket is. Nemi' restell könyvet fogni a kezébe és tanulni. S hogy ezit mennyire okosan teszi, saját példája bizonyítja. így érhette csak el, hogy egyetlen baromfit sem vitt el a vész az ő udvarában.

A Berettyó vize Ecsegfalva közelében halad el. Kiváló lehetőségük van tehát az itt lakóknak a libanevelésre. Ám a víz tavaly valamitől fertőzötté vált. Fazekasaié látta, hogy a szomszédok libáiból több elpusztult. Attól kezdve nem engedte ki a sajátját, és figyelni kezdte az állatokat. S amikor látta, hogy egyikmásik gyanúsan viselkedik, az

Á l'lategés zség tan című könyvben olvastak alapján gyógyítani kezdte. Sikerült. Néhány nap múlva rendbe jöttek a beteg állatok.

— így tetteim a csirkékkel is. Amikor láttam, hogy betegség üitá fel a fejét — mondja —, magam oltottam be őket a szérummal. Igaz, nem olcsó orvosság, de nagyon hasznos. Nálunk mindig van a házban gyógyszer az állatbetegségek ellen. A könyvből pedig megtudom a különböző betegségek tüneteit és így hamar ész- reveszem, ha baj van. Nagyon ajánlom minden baromfitenyésztőnek: olvasgassa.

Megéri-e? Meg bizony. Csupéna libahizlalásból 10 ezer forint tiszta bevétele volt a Fazekas családnak. És itt vissza kell térnem az írás elején -levő „csak” szócskához. Sokan szívesen legyintenek egyet, amikor olyan asszomy- ,ról van szó, aki nem vállal üzemben vagy más helyen munkát, hanem otthon marad: „csak háziasszony”-nak... Fazekasné is háziasszony, a „csak” szócska- ki kell azonban iktatni a foglalkozását megjelölő titulus mellől. Hiszen amellett, hogy a családot, gyermeknevelést és az úgynevezett második műszakot ellátja, igen nehéz munkát végez, melynek kézzel fogható, zsebbe vágó eredménye is van. És most ide kívánkozik egy szám: a hozzávetőleges számítások szerint munkája révén évente 18—20 ezer forinttal nő a család jövedelme.

Fazekasné sók-sok hasonló társával együtt a szó igazi értelmében: dolgozó nő.

Kasnyik Judit