Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

1866. január 14. 3 Péntek Furcsa villámok fénye viliódzik a járókelők szemébe, akik Békéscsabán, a Tanácsköztársaság űt—Gyóni Géza u. torkolata közelében megfordulnak. Azt gondolná az ember, valami eltévedt északi fénnyel vagy más, Bé­kés megyébe szakadt termé­szeti csodával van dolga. Hol­ott a jelenség magyarázata nagyon is köznapi. Az apró emberi hanyagságok kategó­riájába sorolható természet- tudományi esetről van sző. A szóban forgó helyen le­vő vas-edény bolt egyik kira­katában vív reménytelen har­cot az enyészettel a kirakat­világítást szolgáló fénycső. Tudnivaló, hogy amikor a fénycsövek elérik életkoruk végső határát, akkor megsza­kad fehér fényű kitartó izzá­suk, s mint az öreg ember, akinek el-elakad a szívveré­se, nagyokat pislákolva, hol felvillanva, hol megint a hi­deg élettelenségbe dermedve küzdenek a megsemmisülés­sel. Más kérdés, hogy — a városkép esztétikáját nem is számítva — ilyenkor sokkal többet fogyasztanak, mint if­jú korukban. Gondoltuk, hogy akikre tar­tozik, majd csak észreveszik a dolgot és kicserélik vagy legalábbis lekapcsolják a kel­lemetlenül vibráló világító- eszközt. Tévedtünk. Azóta el­telt egy hét, most már a szomszédos másik fénycső is megkezdte az agóniát... —í*j— A temetést követő napon olyan, dáxidót csaptam a haciendámon. hogy gauchóim míg élek, nem felejtik el. Folyt a rum, mint a víz, szólt a gitár és a lenge öl­tözetű gauchólányok mezítláb ropták a nagy udvaron a rum- bát. Megtáncoltattam valameny- nyit, aztán kiválasztottam a leg- szebbiket s magammal vittem a szobámba. Három éjjel, három nap tar­tott a muri. Másnap levelet kaptam. Ál­landó mámortól kótyagos fejem­mel is megsejtettem, hogy nem mindennapi levél. Nem tévedtem. A Klan küld­te. Figyelmeztetett, hogy térjek észhez, mert ellenkező esetben... Mert ellenkező esetben Gil, Fütykös sorsára jutok? Nem, ez nem lehet igaz! Én, aki annyit tettem a Klánért! Velem ezt nem tehetik! Üvöltöttem, mint egy örült és újból megjelentek előttem a vé­res árnyalakok. Három-négy pél­dányban hemzsegtek és benépe­sítették az egész szobát. Lövések csattanásaí visszhang­zottak a fülemben és amikor párnámba fúrtam a fejem, hogy ne halljam e pokoli hangokat, úgy éreztem, kötél szorult a nyakamra, az a bizonyos kötél, amelyre az Atom bárban leütött négert akasztottam fel. Lines! Lines! — hallottam a bár részeg közönségének üvölté­sét. — Lines! Lines! — vissz­A Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyáregységében az 1966. évi gyártmányok előkészítésén dojgoznak a tervezők. Kre- nács András szerszámkészítő és Rxhweisz Ferenc technikus a rajztábla mellett. Fotó: Malmos II község kérte, a faldfflívesszövstitezes vezetői megvalósították Úi önkiszolgáló boltot nyitottak Méhkeréken Decemberben bensőséges ün­nepség keretében nyitották meg az új önkiszolgáló boltot Méhke­réken. Az átadáson jelen voltak a községi, a járási, a különböző társadalmi szarvek képviselői. Fa­zekas Gergely elvtárs, a Sarkad és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet igazgatóságának elnökhe­lyettese méltatta a bolt létrejöt­tének körülményeit. Elismerőer. szólt a termelőszövetkezet építő­brigádjáról, amiért jóval a határ­idő előtt fejezte be az építkezési. A továbbiakban arról beszélt, hogv az alig 75—80 ezer forintos költ­séggel kialakított új típusú keres­kedelmi formában működő bolt a község lakóinak kényelmét szol­gálja. Amint elmondta: az új ön- kiszolgáló bolt — amelynek kiala­kításánál a szövetkezet dolgozói 8 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek — folytatása a falu arculatának megváltoztatásá­ban. Ugyanis korábban már ka­Téli munka Bélmegyeren Január eleji zimankó. A hideg északi szél a csontig hatol. Bél- megyeren azonban nem törődnek vele az emberek. Részben olyan munkákon dolgoznak, amit az ősszel lehetetlenné tett az özön­vízre emlékeztető sok eső, rész­bér ácsol, szegei oszlopokat ás a | is 8—9 forinttal mutatkozik ke­lőidbe. Ismerősnek tűnik a ké­szülő épület — már láttunk vala­hol ilyen fából készült üveghá­zat. Rocskár András, az Űj Baráz­da Tsz elnöke nem is titkolja, hogy az újkígyósi Aranykalász hogy jól sikerüljön az utánzat. A tavalyi 50 hold helyett az idén 75 haldoh kertészkednek, mert a múlt évben ez az üzemág volt a legeredményesebb: a tervezett 360 ezer forint helyett 450 ezret adott a közös kasszájába. Kinn a földeken is dolgoztak. Mióta az esőzés beköszöntött, ti- zemhatan-húszan csak a vizet ere­gették a húza_ és az árpavetés­ben pedig olyanokon, amelyekkel j Tsz hajtatóházáról vették a min­ered ményesebbé akarják tenni az tát. Kovács Gábor kertész, Szász ez évi gazdálkodást. j Mihály építési csoportvezető és A falu szélén egy tucatnyi an- J Hévízi Mihály ács kétszer is elment Újkígyósra, tapasztalatcserére, ről. November 14-én vetették be az utolsó táblát, kevés híján jól elkészített magágyba mind az 1600 holdon. A búza kétharmadá­ra holdanként 120—150 kiló alap- műtrágyát adagoltak. Szépen ki is kelt és jól beállt a vetés, nem szeretnék, ha a pangó víz kárt tenne benne. Tavasszal újra ki­szórnak holdanként 100—150 ki­ló műtrágyát a gabonára, s a vegyszeres gyomirtással egyidő- ben levéltrágyázást is alkalmaz­nak. Ha csak valami elemi csapás nem éri, nem lesz baj a gabona- terméssel. A kukorica és az egyéb tavaszi növények termés­átlagai azonban veszélynek vannak kitéve azért, mert a múlt hét közepén még 1100 hold volt szäntatlanul. A rendkívüli időjárás miatt a szánitótraktorokkal is kénytele­nnek voltak hordatni a répát és a kukoricát. Amikor ezekkel vé­geztek, csak nagy néha lehetett szántani. A traktorok útjában 400 hol­don még lábon álló kukorica­szár ágaskodik. Miután fagyott, gépekkel láttak hozzá a letaka- rításához. A tépett szárat melasz- szal, répaszeletted és jó minősé­gű silóval keverve etetik. Ügy tervezték már eleve, hogy a szár­mennyiség felét besilózzák, de hát arról a 250 holdról sem tud­ták lehordani, amit nagy keser­vesen a múlt év végéig levágtak. Ugyanis a szurkos, kötött földek szinte iszappá váltak az eső kö­vetkeztében Az átteleltetéshez szükséges abrakot úgy biztosí­tották, hogy vásároltak 48 va­gon kukoricát. Ez is a jövedelem rovására ment, amit alaposan megtépázott a múlt évi sok elemi csapás. A száj- és körömfájás egymillió forint kiesést okozott az állattenyésztésben. A növényter­mesztésből 1,2 millió forintot vitt el a tavaszi belvíz. Amit tudtak, pótoltak a kiesés­ből, de a munkaegységórték így hangzott fülemben a csuklyás Klan-sereg ordítása. Kiugrottam az ágyból és úgy, ahogy voltam, pizsamában egye­nesen neki az ablaknak rontot­tam. Szerencsémre nyitva volt és így nem történt komolyabb bajom. Az udvaron, egyik, álmából l'e.lriadt gauchóm fogott meg. — Uram, drága jő uram, mi történt az ég szerelmére? — tartotta vissza karomat és torka szakadtából kiabált: — Segít­ség!! — Eredj! Pusztulj innen! Te Joe, te sátánfajzat! — röhögtem bele az arcába, aztán kitéptem magam a szorításából és úgy nyargalásztam az udvaron, mint valami futóbolond. Whisky és whisky... A leg­jobb orvosság háborgó lelkem lecsillapítására. Már üvegszámra ittam az erős pálinkát. Volt ebben a pokoli állapot­ban egy-két hetes kihagyás. Ilyenkor annyira elzsibbasztotta agyamat a pálinka, hogy képte­len voltam bármire is gondolni. Csak feküdtem nyitott szemmel és amikor egyszer a jószágkor­mányzóm bejött jelenteni, hogy tízezer lempira szükséges sürgő­sen a munkások kifizetésére, azt mondtam, menjen be Tegucigal- pába és hozzon ki százezret a bankból. Kihozta és én egyik r]áridót csaptam a másik után. (Folytatjuk) vesebbnek a tervezettnél. Sók ez, s bizony a legöntudatosabb embe­rek is azt kérdezik: mikor tu­dunk már egyenesbe jönni, biztos jövedelemforrást teremteni ma­gunknak? Nem elkeseredés ez, hanem a sok balszerencsén való töprengés, ami a bélmegyerieket következetesen éri. Tavalyelőtt, amikor egybeolvadt a község több kisebb szövetkezete, úgy látszott, hogy végre kijutottak az addigi egy helyben vergődésből. Most azért dolgoznak a hideggel is dacolva, hogy az idén kicsikar­ják a földből mindazt, amit le­het. Az állattenyésztést egyelőre nem tudják jövedelmezővé tenni. Elsősorban azért, mert Bélmegye- ren ez ideig még egyetlen új gaz­dasági épület sem épült. Épülethiány gátolja a 23 ero- és az azokhoz szükséges munka­gépek javítását is. Nemcsak a gépjavító, hanem a többi műhely is kis, szűk helyiségben van. Ha volna pénzük házilag legalább gépműhelyt építeni, akkor sem tudnának egyelőre. Azért nem, mert a terv szerint csak 1967-ben kezdik meg 7 millió forint ér­tékben egy új major kiépítését, a villany-, a víz- és az úthálózat bevezetését. Bizony, évek telnek él, míg minden elkészül. A bél- megyeriék azonban ^bizonyítot­ták már, hogy nehéz körülmények közepette is tudnak eredményeket elérni. Községükhöz és a terme­lőszövetkezethez ragaszkodó em­berek. Innen nem vándorolt el említésre méltó számú ember a korábbi években sem, amikor a most várható 24—25 forintos munkaegységértéknél is jóval ke­vesebb, vagyis 12 és 17 forint kö­zötti összeg jutott. K. I. pott a község egy korszerű presz- szót és egy büfé-falatozót. A most átadott és megnyitott önkiszolgáló bolttal nem zárult le Méhkeréken a korszerűsítés. A közeljövőben új és minden igényt kielégítő iparcikkboltot is kap a község. Borszéki Tivadar elvtárs, a Méhkeréki Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke vet­te át a boltot a község lakóinak nevében és támogatásáról biztosí­tóba a Sarkad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósá­gát és dolgozóit. B. Gy. Ősszetianjjotiák a növényvédelmi feladatokat A termelőszövetkezetekben fo­lyó termelési munkát gyakran akadályozzák a növényi kártevők. Tavaly és azelőtt is igen gyakran előfordult, hogy levéltetű, vértetű, peronoszpóra pusztított a növény- állományban. A cirokszakáll egy része, továbbá a vöröshagyma ho­zama ezek áldozatául esett. A nö­vényi kártevők ellen a szükséges vegyszer a mezőgazdaság rendel­kezésére áll a kiszórásukhoz szük­séges gépi berendezéssel együtt. A felszerelések és berendezések, továbbá a permetezőszerek kiszó­rásának összehangolása viszont korábban nem volt megfelelő. A Földművelésügyi Minisztériumban az 1966. évi növényvédelmi mun­kák szervezésére külön munka­értekezletet tartottak január 13- án, amelyen megyénkből Boros László megyei főkertész vett részt. Két javítószalag száznál több szereiével A Mezőberényi Gépjavító Állo­máson a tervezettnél jobb ütem­ben halad a gépjavítás — közölte Uhrin Béla igazgató. A gépjavító állomáson SZ—100-as lánctalpas traktorokat és MTZ típusú gépe­ket újítanak fel. Párhuzamosan két szalagot helyeztek üzembe, amelyek közül száznál több szerelő szorgoskodik. A jól szervezett munkát dicséri, hogy az eddig ja­vításra tervezett 39 MTZ-traktor helyett negyvennégyet adtak áf kiváló műszaki állapotban a közös gazdaságoknak. Uhrin elvtárs külön kiemelte az MTZ-javítószalag szerelőit, akik ebben az idényben új mű­helyt kaptak, s a műhely átalakí­tásából maguk is részt vállaltak. Ebben a javítási idényben a Mezőberényi Gépjavító Állomáson 186 MTZ és 110 SZ—106-as trak­tor felújítását tervezik. A mun­kákkal határidőre elkészülnek. II közös vasipari és mezőgazdasági munkacsooort falun is elterjeszti a nagyüzemi módszereket t A Vasas Szakszervezet közgazda- sági osztálya megvizsgálta, hogy a vasipar milyen segítséget nyújt­hat a mezőgazdasági tsz-eknek a nagyüzemi módszerek elterjeszté­séhez, a gépek üzemben tartásá­hoz. Közreműködésükkel közös mun­kacsoport jött létre, amely sok ­oldalúan támogatni kívánja a mezőgazdasági nagyüzemek kor­szerűsítését, számukra a gépek és alkatrészek tervszerű szállítá­sát. Tapasztalat- és dokumentáció­cseréket szervez az ipar és a me­zőgazdaság között. 1966-ban az egyik legfontosabb feladat a me­zőgazdaság részére gyártott gépek és eszközök minőségének javítása, a folyamatos pótalkatrész-után­pótlás.

Next

/
Thumbnails
Contents