Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

1066. Januar 11 Kedd ft Gyár a gépállomás helyén \höuZ Ha valaki ezelőtt úgy biztatta volna a munkásokat, a tanuló fia­talokat, hogy „nyugodtan menje­nek csak a Békési Gépállomásra dolgozni, mert úgyis gyárrá ala­kul az”, biztosan a szemébe ne­vettek volna. Ki tudhatta ezt akár egy fél évvel ezelőtt is. S lám, már le is szedték az eddigi fel­iratot, s új, vörösre festett fém­betűkkel írták a kapubejárat ívé­re az új nevet: BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR BÉKÉSI GYÁREGYSÉGE. Ilyen feliratú bélyegzőt nyomtak már az eddig is ott dolgozó száz kü­lönböző szakmunkás és alkalma­zott, s az 56 ipari tanuló iga­zolványába is. Micsoda várakozással és öröm­mel fűtött sürgés-forgás van az emberek között. Nagy szó az, hogy a félig-meddig amúgy is meg­szűnő, vagyis Mezőberényhez kap­csolt gépállomásról nem kell va­lahol messze munkát keresniük, mert egyenesen a helyűkbe jött a gyár. Mi több: a puszta hírre valósá­gos zarándokhely ez már hetek óta. Nehéz volna felsorolni, hogy az ország hány helységében dol­gozó békési lakos sietett felvételre jelentkezni. A gyáregység veze­tője, Bállá Illés egész hosszú lis­tát mutat: két mérnök, hat tech­nikus és kétszáznál több lakatos, hegesztő, esztergályos neve sora­kozik rajta. S még nem állt meg a jelentkezők áradata. ■— Kell ide ennyi ember? — ér­deklődtünk. — Pontos létszámot és tervet még nem kaptunk — mondja a gépállomási igazgatóból lett gyáregységvezető. — Azt azonban már tudjuk, hogy ez év első ne-, gyedében négyszáz, év végéig pe­dig ezer küllőskapát kell gyárta­nunk. Ezzel, vagyis ilyen kevésbé komplikált gyártmánnyal kezdjük a termelést február elsején. — Ilyen gyorsan, szinte átmenet és gyakorlat nélkül? — Nem egészen gyakorlat nél­kül. Február 1-ig ugyanis tizen- öten-húszan mennek a budapesti gépgyárba tapasztalatcserére. Emellett egy időre majd jön egy mérnök, aki segít az első lépések megtételénél. A tekintet önkéntelenül is vé­gigpásztázza az udvart. A gépál­lomásnak is elég kevés műhely és szín sorakozik ott egymás mellett. Jobbára üresek már: Mezőberény- be vitték a szerszámgépeket, a felszereléseket, a különböző erő- és munkagépeket. — Egyelőre ilyen körülmények között kezdünk, de az idén 6,4 millió, 1970-ig pedig összesen 40 millió forint beruh ázáasal varázsoljuk igazi gyárrá a volt gépállomást. Addigra igen­csak négyszázra növekszik az itt dolgozók száma. Ez az elgondolás, ennek a megvalósulása sok min­dentől függ. — Mitől többek között? — Attól, hogy tudunk-e biza­lommal, vagyis az építkezés köz­beni minőségi gyártmánnyal vá­laszolni a bizalomra. A tervezők már itt vannak. E hónap végére elkészülnek az átalakítások és az új létesítmények tervdokumentá­ciói. A kivitelezést a megyei építő és tatarozó vállalat vállalta. Mi azt szeretnénk, hogy olyan kapa­citást vonna ide össze, amellyel az ez évi építkezést nem határ­időre, hanem inkább előbb tudná elvégeztetni. A DÁV-tól azt kér­jük, hogy mielőbb cserélje ki egy jóval nagyobbra az itt levő trafót. A központtól pedig azt, hogy gyor­san, egymás után szállítsa lefelé a szükséges felszereléseket, szer­számgépeket. Bízunk abban is, hogy a megyei szervek is hatha­tós segítséget adnak a munkához. Bizonyára mindenki segít, aki csak tud, hiszen a rpegye. s az ország mezőgazdaságáé ez az új gyáregység, s valóban csak hat­hatós segítséggel tud megbirkóz­ni a kezdet sok nehézségével. K. I. a forgácsoló szerszámgyár A békéscsabai forgácsoló szer­számgyár készterméktervét tavaly 102,8 százalékra teljesítette, a be­fejezett termelési érték pedig 103,2 százalék. Ismeretes, hogy export- kooperációként 570 ezer forint ér­tékű kompresszor-szelep gyártását is vállalták az eredeti progra­mon belül. Ezt a kötelezettségü­ket szintén 100 százalékon felül teljesítették, örvendetes, hogy a vállalat fő profilját képező forgá­csoló szerszámok készítésében is 5 tized százalékkal múlták felül az előirányzatot. A létszámgazdál­kodás vonatkozásában is betartot­ták a terveket, s a vállalat egyéb mutatói is kedvezően alakultak as 1965-ös évben. Megyénk iparfejlesztési és telepítési lehetőségei a MTESZ intéző bizottságának napirendjén A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségének Békés megyei Intéző Bizottsága január 13-án, csütörtökön délután fél öt órai kezdettel ülést tart Békéscsabán, a Technika Házá­ban. A tanácskozáson Porkoláb Károly, az ipargazdasági bizott­ság vezetője tart ismertetőt Békés megye iparfejlesztési és telepítési feltételeinek vizsgálatával kapcso­latos feladatokról. Ezután Adamik Kálmán teszi meg tájékoztató je­lentését a műszaki bál előkészü­leteiről. Az intéző bizottság ülé­sén kerül sor a Szilikátipari Tu­dományos Egyesület megyei cso­portja munkájának értékelésére Helyszínen 8 ezer köbméter betonkavics A termelőszövetkezetek 1966. évi házi kivitelben készülő épít­kezéseihez az Építésügyi Minisz­térium kavicsbányája nem bizto­sítja a szükséges anyagot. A szö­vetkezeti építkezések innen éven­te 3 ezer köbméter kavicsra szá­míthatnak. Az igény ennél jóval nagyobb. Ebben az évben a házi kivitelben készülő beruházások kavicsszükséglete megközelíti a 10 ezer köbmétert. A megyei tanács intézkedése nyomán a dunaharaszti Ezüstka­lász Termelőszövetkezet beton­kavicsszállítást vállalt. Korábban 6 ezer köbméter szállítására kö­töttek megállapodást. Január 10- én azonban — amint arról a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán tájékoztatták szerkesztősé­günket — 8 ezer köbméter a me­gyében a helyszínen van. ralda csattanós puszit nyomott apja feje búbjára. Az ünnepi asztalt a kis köp­cös intésére a pincérek garma­dája szempillantás alatt leszed­te és a következő percben új, még szebb terítéket varázsoltak rá, amely méltó volt eljegyzé­sünkhöz. Igen, az eljegyzésünk­höz. Mert mondanom sem kell, hogy ott a hajón, a nyí't tenge­ren úszó óceánjárón, a szabá­lyos leánykérés után megtartot­tam eljegyzésemet Donna Esme_ ralda Ribeiro kisasszonnyal. A kis köpcössel abban álla­podtunk meg, hogy egy hónap múlva, karácsonykor tartjuk az esküvőnket. Az egy hónap alatt sok min­den történt velem Tegucigalpá- ban. Ha nem is túl részletesen, de azért beszámolok róluk. Megérkezésemkor a kikötőben két kormánypárti tisztviselő várt. Egyenesen a Hotel Wa­shingtonba hajtattunk. Pénzem volt, csekély tízezer dollárt hoz­tam magammal, de a tegucigal- pai Banco des Hondurasban százezer lempirás folyószámlát nyitottak a nevemre. A szálló­ban egész appartement-t fog­laltak nekem. Donna Esmeraldátói' azzal bú­csúztam el, hogy két nap múlva meglátogatnak a szállodámban, ahol visszaadom nekik a vacso­rát. Természetesen, nem utaz­ták le vidéki haciendájukra, ha­0 termelőszövetkezeti föagronómiisok feladatai a gyulai járásban a zárszámadás és a tervkészítés idején nem a fővárosi palotájukban szálltak meg. Amint azt még a hajón Don Jósétól megtudtam, Donna Esme­ralda félárva volt: édesanyja még gyermekkorában meghalt és apja egy spanyolországi Jár­dában neveltette. Tavaly töltöt­te be a huszadik évét, s akkor hozta át Don Jósé az óceánon szülőhazájába. Hogyan kerültek a Marigua- nára? Texasban voltak látoga­tóban Donna Esmeralda nagy­néniénél, aki oda ment férjhez egy jómódú amerikai farmer­hez. Másnap a belügyminiszter tit­kára telefonált és közölte, hogy a miniszter úr őexcellenciája dél­után kettőkor fogad a parla­mentben. Pontosan kettőkor ott voltam őexcellenciájánál Átnyújtottam a birtokadományozási oklevelet, amely szerint tulajdonomba ment át a bukott diktátor egyik volt miniszterének a haciendája. „Politikai érdemeim elismerésé­ül” kaptam. A miniszter úgy be­szélt velem, mint régi barátjá­val, akit évek óta nem látott. Nyomban táviratoztam a jó­szágkormányzónak, hogy egy hét múlva indulok átvenni a birtokomat. Utána megvacsoráz­tam a szállóm éttermében és tíz órakor már ágyban voltam. (Folytatjuk) A termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei és a különböző bi­zottságokban tevékenykedők eze­ket a téli napokat használják fél arra, hogy felmérjék az egész évi munka eredményét, tapasztalatait és számításokat tegyenek az 1966- os év kezdésére. Az álló- és forgóeszközök meg­állapítása után a termelést irá­nyító szakemberek elsődleges fel­adata ebben az időszakiban az 1966. évi terv részletes kidolgo- j zása. Ezt megelőzően már minden gazdaságban végeztek előkalkulá- 1 ciókat. Ennek alapján kötöttek — az új tervezésszervezésnek meg­felelően — szerződéseket külön­böző vállalatokkal. Járásunk valamennyi termelő­szövetkezete az úgynevezett rendszerű tervet készíti el. A ter­melőszövetkezetek szervezeti meg­erősödése után emelkedett a gaz­daságok termelési színvonala, me­lyek abszolút számokkal is mér­hetők. A főbb növények átlagtermésének alakulása: figyelemmel kísérhessük > és ahol szükséges, a kedvezőtlen ténye­zőket meg lehet szüntetni. A terv növénytermelési részé­ben a munkaszükségletek munka- műveletenként a teljes termelési periódusra készülnek. A növé­nyenként! műveleti terv elkészí­tése nem probléma, ha a termelési technológiát már elkészítették. A gazdaságok növekedése, ter­melésük koncentrálódása és spe­cializálódása, a termelés műszaki színvonalának emelkedése fokoza­tosan szükségessé és lehetővé te­szi a szigorúbb termelési techno­lógiák alkalmazását. Ha egy gaz­daságban egy termelési ágazat nagyüzemivé fejlődik, ott a ter­melés ráfizetés nélkül már nem folyhat hagyományos módszerek- új : kél. A nagy volumenű termelési ! ágazaton belül ugyanis az élköve­a leggazdaságosabban állítsanak elő. A gyulai járásban a második ötéves terv időszakában azért nö­vekedett a mezőgazdaság hozama, mert a szakemberek alaposan át­gondolt intézkedéseket hoztak, ezeket a szövetkezetek gazdái ma­gukévá tették, megvalósították. Szakembereinknek most, a zár­számadás és a terv készítésének időszakában az a feladatuk, hogy a termelésben bevált legjobb mód­szereket ismételten felülvizsgál­ják, csiszolják, finomítsák, a ter­melés technológiájába állitsák, mert 1966-ban csakis ezek alap­ján születhetnek újabb eredmé­nyek. Antal József főagronómus, mezőgazdasági mérnök 1960: 1965: 10,1 q 15,4 q 14,5 q 16,3 q 14,8 q 24.5 q 167,1 q 178,2 q 21,4 q 25,0 q 39,7 q 39,3 q Őszi búza Őszi árpa Kukorica Cukorrépa Lucerna Kender Az eredmények vizsgálatán túl vezető szakembereinktől már megkívánjuk az úgynevezett költ­ségszemléletű gazdálkodást. S hogy ez erősödjön, készítjük az üzem terveket. Az üzemterv se­gíti a tervszerű költséggazdálko­dás alapozását és a jövedelmező­ségi szemlélet előtérbe állítását. Az üzem tevékenységét a terv ' gazatoikra bontva tartalmazza. Az ágazati költségek elemenkénti tett kis hiba is igen nagyméretű­vé válhat és súlyosan veszélyez­tetheti a termelési folyamat ered­ményét. A technológiai fegyelmet tehát a nagyüzemi termelésben szigorúan be kell tartani. A technológiai tervek és az éves üzemtervek teljes összhangját — függetlenül attól, hogy melyik S készül előbb — feltétlenül bizto­sítani kell. Az előző év technoló­giai terveinek végrehajtása során szerzett tapasztalatokat az idei év üzemtervének kidolgozásában ér­vényesíteni kell. A terméléstech- nológia továbbfejlesztésének anya­gi feltételeit az üzemtervben elő kell irányozni. Csak az olyan termelési techno­lógiáknak lehet értelme, melyek­nek végrehajtásához az üzem rendelkezik a szükséges anyagi, műszaki feltételekkel, munkaerő­vel és szaktudással. Ebből követ­kezik, hogy a technológiai tervek sem a gazdaságok között, sem a gazdaságokon belül nem lehetnek sablonosak. A technológiai tervek tehát nemcsak az üzem terv készítését segítik, hanem azt is, hogy min- tervezésre épülnek. A terv módot «den terméket az adott termelési nyújt arra, hogy a jövedelmező- feltételek között a lehető legfej- ségre ható tényezőket év közben j tettebb termelési színvonalon és Folyik ... ? — Folyik? — Folyik hát... A fenti párbeszéd, mielőtt bár­ki találgatni kezdene, egy bé­késcsabai bérházban zajlott le, ahol a lakók hetek óta játsszák ezt a találós kérdést. A múlt héten két napig nem volt víz, majd pénteken délután újra lett. Szombaton boldogan gyújtottak be a háziasszonyok s a férjek hiába vakarták fejük búbját, a kádakban ott volt leáztatva a szennyes. Több helyen égett a tűz a fürdőszoba vízmelegítőjé­ben és aki friss volt, az még ki­kiálthatott a férjnek: — Jöhetsz mosni... Legtöbb helyen azonban dü­hös bosszankodássá alakult a hét vége s a vásártéren s az egy­kori labdarúgó-pályán nem a gyerekek kergeíőztek, hanem a felnőttek vonultak „hosszú tö­mött sorban”, kantával a kézben. Egyetlen kérdés maradt csupán hogy vajon miért csak egy csa­pot kellett elhelyezni ekkora la kótelepen? Vagy a csap hiánycikk?

Next

/
Thumbnails
Contents