Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET _______ • h- •■irtltMalllllllll Mihály költő és botanikus — 200 éve született a felvilágosodás kiváló magyar \ martinovicsi köztár- sasági mozgalom álfojtása után kialakult a magyar uralkodó osztály érdekszövetsége az idegen abszolutizmussal. A kettős elnyomás terhe sokoldalúan nehezedett a parasztságra. A háborús konjunktúra idején az árutermelésre és majorsági gazdálkodásra térő íöldesurak mohóbban és kíméletlenebből zsákmányol, ták ki a jobbágyokat, mint elődeik. A sorozatosan meg- megismétlődő parasztfelkelések szenvedői nem véletlenül találtak az irodalomban is szószólókra. A „rabotázó’’ magyaroknak Csokonai kelt védelmére. Az ő plebejusi nópiességének Fazekas Mihály volt a folytatója. A nép előtt inkább csak „Ludas Matyi”-járól ismert, kedvéit kiváló magyar költő és botanikus 1166. január 6-án született debreceni cívis családiból. Atyja jómódú gyógykovács-állatorvos volt A helybeli kollégiumban taníttatta fiát, akivel a főiskolai tanulmányokat is el akarta végeztetni, de Fazekas szüleinek élénk tiltakozása éllenére kivált a kollégium kötelékéből, közhuszár lett, és hamarosan ország-világlá tó emberré vált, aki külföldi útjain kereste az embereszmény t jelentő boldogulást. Az Európát járt katona lelkivilágát Moldvában Ru- szánda, Franciaországban pedig egy Améli nevű lányka szerelme ihlette, főképpen utóbbi, erősen szentimentális nyomokat hagyva emlékezetében: — „ Amelim! míg öleltelek, Haláltól tudtam félni, Mióta elvesztettelek, Félék azóta élni ” — írja „A hajdani szeréLmee mélabús vallamásai”-ban. IZ ülföldi útjain nem ka- landor tervek fűtötték, nem kívánt a hódításokkal érdemeket szerezni, ezért pályáján lassan emelkedett: csak 30 éves korában érte el a főhadnagyi rangot. Mogorva katonai környezetében is a finomabb költői hajlamok formálták jellemét meg tudo- mányszeretetét, mely elsősorban a botanika kutató s elemző tanulmányozásában •érvényesült. A jozefinizmus hatása alatt vált a felvilágosodás hívévé, de világnézetének alakulásában debreceni költő — s tudós barátok — főképpen Földi, Diószegi, Domokos, Szenit- györgyi — társaságának hatását is észre kell vennünk. Könnyen érthető tehát, hogy az idegen érdekekért vele együtt harcoló közkatonák sorsát látva és átérezve, a „Tzimerekért. dicső nevekért” harcolni meg- untvköltő-tudós a „gőgösség hagymázá”-tól megcsömö- rülve tért vissza évjes korában szülővárosába. Számára a botamizálás nemcsak időtöltés: Diószegi Sámuel barátjával az első magyar tudományos fü vészkönyv szerkesztője volt, s mint népi kalendáriumi író, a babonák ellen is küzdött. A tudományszeretet, felvilágosodott szellemisége, reális életcéljai csakhamar elf éledtették vele a szép szerelmi emlékeket. Kivezették az érzeimesség lepkecsalogató világából, s a szív édes bilincseiből kitörő Fazekas már minden boldogságát „szép tudományában” látta, „Mellyet a sors ... Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha”. (A régi jó idők bölcsessége.) I írája a gyakorlati élet1 bölcsesség; szenvedélyes kertészkedő ember példaképét tárja élénk: a független pósztoremberek, szántóvető parasztok környezete szólal meg benne. Későbbi versein is minduntalan áthatol a hajdani művésziélek melege, színed, hangulati árnyalatai, élményeinek mélysége nyelvének rugalmasságával, zeneiségével. Ez a szeretet és művésziesség párosul különösen az alföldi nyári este, a falusi élet kedves, virágos, bokros környezetének hangulati ábrázolásában. M indennek nincs semmi köze a rokokó mesterkélt ál- természetéhez. Különösen életének utolsó tíz esztendeje volt lírájának legszebb kivirágzása, mellyel meg tudta szólaltatni a fáradt aratót (Nyárestd dal), a hangiban, stílusban, ritmusban a betyárságra kényszerülő parasztok iránti rofcon- szenvét a nép gondolkodására vallóan (Hortobágyi dal). Fazekas — aki „ke- netíen dudában” dicsérte a nép nyelvét — utolsó népies dalaival, meseátdolgozásaival igazi plebejus előfutárrá vált, mert a polgári jogokért racionális erővel és szenvedéllyel tudott küzdeni. Ez a magyarázata annak, hogy a romantika örvényeiben is visszatalált a felvilágosodás hagyományaihoz. Tehetsége és népszeretete páratlan művésziességgel ötvöződött klasszikus alkotássá Ludas Matyi-jában. A megveretett parasztfiú háromszoros bosszúja földesurán önmagában is biztosították sikerét. Ritka népszerűségéi mégsem teljesen ezzel magyarázhatjuk. Fazekas műve minden tekintetben remekbe sikerült alkotás; az igényes olvasó számára is friss, időszerű, élvezetes olvasmány. Gördülő hexameterei csak növelik értékét. A magas művészi megjelenítés mellett lenyűgöző hatása azzal magyarázható, hogy a rendi társadalom vasfegyelme ellenére is tudatos bátorsággal ragadta meg a szerző korának legégetőbb problémáját: a nép emberibb élet utáni vágyódását, küzdelmes vívódását. Matyi hús-vér alak, cseppet sem népszínműbe szorított komikus falu rossza, hanem elszánt, céltudatos, eszes pa- rasztlegény. aki a maga erejével, természetes szellemi. fölényével győzi le üresfejű | elnyomóját, s megszerzi az olvasó rokonszenvét is: Döbrögi legyőzésével pedig élethalálküzdélemben az egyéni rátermettség és tehetség kerül ki győztesen. Ha a polgári irodalomtörté- netírás demokratizmusát egyszerű „filantróp” általános emberszeretetté próbálta is leszűkíteni, kételkednünk kell ebben, mert Döbrögi megalázó megvere- tésében a sajnálatnak cseppnyi szikráját sem találhatjuk, ellenben a mű egyre növekvő sikerével szétfeszíti a paraszti életforma szűk kereteit. Alakja olyan hőssé válik, akinek megjelenése, fellépése nemzeti távlatba mutat, Döbrögi pedig fokozatosan válik komikus, torz figurává. p azékas műve eszmei 1 mondanivalóját hőse jellemének fejlődéséből alakítja ki. A léhűtő fickó kitör szűk köréből, célja elérésére nem pusztán bosszú ösztökéli. A sérelem politikai céllal párosul. Matyi alakja a népmesék hőseivel vetekszik, s napjainkban is a szatíra éldapjainak főhősévé vált. Hatása a szerző szü- letésénak 200. éves jubileumán sem veszít semmit egykori jelentőségéből. Irányi István a TIT irodalmi szak- üfc&UJyáinak vezetőségi tagja Székelyhídi Atilla Egy csésze tea OLYÁSÓMÁPILÓMBÓL Ladányi Mihály negyedik könyve A napilapok irodalmi mellékletei, a folyóiratok sűrűn közük Ladányi Mihály költeményeit, amelyek szuggesztív hangulatukkal, telitalálatú tartalmukkal, művészi- érettségükkel nem ok nélkül fordították fiatal költőjükre a figyelmet. Első könyvét (Az út kezdete versek — 1950) a kritika még kissé fanyalogva fogadta, de már az abban megjelenít verseile egyike- másika sejteni engedte: ígé. retes és szép költőd pálya van kibontakozóban. Kétévenként új verseskönyvet adott közre: Öklök és tenyerek (versek — 1961) című kötetéért 1963-ban József Attila-díjat kapott; Mint a madarak (versek — 1963) című gyűjteménye után ez évben az Utánad kószálok című kötete jelent meg. E kötet költeményei egyre markánsabb egyéniséget mutatnak, és ez az egyéniség egyre izgalmasabb: egyszerre tűnik rokonszenvesnek és ellentmondásra ingerlőnek. őszintének és képmutatónak, egyszerűnek és pózolónak. Ladányi világképének határait feltérképezni nehéz; — azok állandóan változnak. Nem feltűnő hát, ha akad olyan olvasója, kritikusa, aki legfőbb jellemző, jeként ellentmondásos emberi magatartását szemléli; — valóban: egy megkésett, s mégis korszerű „csavargó, költő” figurája bontakozik ki strófái s az izgatott szaBónus István: Strófák Öreg tehén, öreg ló, öreg ház. Minden öreg. Valóságos átok! Csoda-e, hogyha elfog a bánat S az öreg Istennel perbe szállók? \ 11. iüs szobámba benéz a napsugár. Csábit, hívogat ki a szabadba. Futok utána, meg is ölelném Ha a karomból ki nem szaladna. III. Vasút mellett ez a kis csapa» Titoktartó, hűséges cimbora: Tudja hol lakik, akit szeretek S nyílegyenesen elvezet oda. IV. Elégessem a régi önmagam? Előttem áll, lobog a máglya már! OjjászUletnék saját poromból: Fiatalon, mint a Főnix-madár. Összecsapott a gond, baj felettem, Sok, sok barátom magamra hagyott, De boldog vagyok, mert egy megmaradt: Jé szavaival megsimogatott! VI. Kél öreg szülőm ne szűkölködjön: Ez a célom, bevallom barátom. Nevethetsz, neked még ennyi sincsen Csak téníeregsz, tengsz-lengsz a nagyvilágon! badvers-futamok mögül. Aztán akadnak, akik ezt a szemléletet megtoldva amar. chikus hajlandósággal vádolják. — Valóban: Ladányi egyik-másik versének — a kommunista költő helyzetében — disszonáns kicsengése, egyik-másik magatartásbeli gesztusának zavaró lírai hatása van. De Ladányi félreérthetetlenül elkötelezte magát a szocializmus oldalán; lírájának belső akusztikája, verseinek ideg- feszültsége semmi kétséget nem hagy afelől, hogy költőnk az ötágú csillag jegyében látja a világot. Egész fiatal útja, a verseiből kirajzolódó önszemlélet, vallomásainak sorozata jelzi, hir. deti szép költői szóval, a nem mindennapi tehetség erejével: nem az elrugaszkodás mozdulatai, ezek a csapongó versek; „ezek a versek tisztaság után sóvárognak”, nem a megtagadás költészete ez, hanem a természetes hűségé. A fenti vélemények — hellyel-közzel szó szerint — az Utánad kószálok című kötet körül kialakult vitában hangzottak el; nem esik most szó az eleve rosszhiszemű gáncsoskodók, a fúr. kósbottal vitatkozók „érveiről”. Természetes, hogy a „perzekútor-esztétíka” (Ignotus kifejezése) örökös gyanakvással szemléli és elutasítja Ladányit, mert fél telítettségétől. Tanáros pedantériával vagy bedugult fülű nagyothallássa! valóban nehéz az ő „piszton- hangjából” a jövő muzsikáját kihallani; — nehéz megközelíteni ezt az erjedő musthoz hasonlatos költészetet. Akik azonban jól ismerik és szeretik Ladányi Mihályt, együttérzőn és reményekkel telve lesik a must forrongásait, ízlelgetik máris részegítő serlegeit és boldogok a bizodalomban. Boldogok, mert tudják: sülyos-sötétvörös-lobogásu bor lesz a mustból. Nemsokára. Kovács György
