Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

f#66 január 9. t Vasárnap­Egy hét a világpolitikában Az utazó nagykövetek csomagja — A havannai trikontinentál-találkozó Taskentben — Államcsínyek két földrészen Mozgalmasan indult az 1966-os I esztendő. Már első hete a politi­kai csúcsforgalom jegyében zaj­lott. A fontos nemzetközi esemé­nyek szinte kínálták magukat az újságok címoldaladra. Maguk 3 vitatott problémák természetesen nem újak, az óévben is meglevő válsággócok foglalkoztatják to­vábbra a világ figyelmét. Washington számos vezető dip­lomatája családjától távol, mesz- szi kontinenseken töltötte az év­kezdő napokat. Johnson az összes ..diplomáciai nagyágyúkat”, így Harrimanl, Williamset, Goldber­get bevetette utazó nagyköveteik­ként, hogy megmagyarázzák a vietnami bizonyítványt. A tapasz­talt politikusok jobb ügyhöz mél­tó buzgalommal ismételgették a különböző fővárosokban, hogy az Egyesült Államok — úgy­mond — békét akar Vietnamban. Az utazó nagykövetek csomag­jában egy tizennégy pontos me­morandum lapult, az amerikai „békekezdeményezések” részletes felsorolása. Ha ezeket a javaslato­kat szemügyre vesszük, akkor ki­derül, hogy jóllehet, a fogalmazás árnyaltabb és finomabb, a lényeg nem változott. Az Egyesült Ál­lamok változatlanul nerrt akarja (eladni a vietnami agressziót, s hangzatos foókeoffenzívája csu­pán a külföldi és hazai közvéle­mény megdolgozására irányul. A szavakon túl az egyetlen tényle­ges lépés a VDK elleni bombázá­sok felfüggesztése volt. Két hete szünetelnek ezek a támadások (felderítörepülések azért foly­nak), s olyan hírek hallatszana!;:, hogy január végéig, a vietnami hold-újévig nem kerül sor bom­bázásokra. Ugyanakkor Dél-Viet- namban a földön és a levegőben egyaránt folynak a heves harcok, s az amerikai vezérkari főnök, a Délkelet-Ázsiába látogató Whee­ler tábornok kijelentette: ha fel­újítják a VDK-ellenes támadáso­kat, akkor B—52-es óriásbombá- zótkat küldenek majd a célpontok ellen. Minden jel arra mutat te­hát, hogy az amerikaiak maguk sem veszik komolyan békeajánla­taikat. Hiszen a tizennégy pont­tal egyidőben Johnson újabb 12 milliárd dollárt kért a háborúra és a Dél-Vietnamban állomásozó csapatok létszámát még az idén 400 ezerre akarják emelni. A bé­keszólamok alibiül szolgálnak, l'.ogy adott esetben az amerikaiak újabb veszélyes lépcsőfokokat te­gyenek meg a háború folytatását és fokozását szolgáló „lépcsőzetes” politikájukban. A vietnami probléma természe­tesen sok más vetületben is je­lentkezik. A következő napoikban igen fontos eszmecsere várható Hanoiban, ahol magas szintű szov­jet párt- és kormányküldöttség tartózkodik Selepin vezetésével. A moszkvai diplomáciai naptár sem érdektelen, a közeli hetekben a japán külügyminisztertől a brit miniszterelnökig számos tárgyaló partnert fogad a szovjet fővá­ros. A vietnami kérdés jegyében nyitották meg a havannai „tri- kontinentált”, a három földrész — Afrika, Ázsia és Amerika — szolidaritási értekezletét. A ku­bai fővárosban, alig száz egyné­hány kilométerre az Egyesült Ál­lamok partjaitól, az imperializ­mus elleni összefogás jegyében tanácskoznak több mint száz or­szág küldöttei. Az értekezletnek különös jelen­tőséget ad, hogy első ízben ter­jed ki három világrészre. (Az ed­digi négy konferencia, a kairói, a conakry-i, a- moshi és a wirvne- bai csak az afro-ázsiai világot mozgatta meg.) Köztudomású emellett, hogy az elmúlt hóna­pokban fontos események történ­tek ezeken a kontinenseken Algé­riától Indonéziáig, ugyanakkor nem sikerült megtartani az al­gíri csúcstalálkozót. A havan­nai megbeszélés most lehetőséget nyújt arra, hogy ha nem is kor­mányszinten, de a nagy erőt kép­viselő népi mozgalmak bevonásá­vá! megvitassák, tisztázzák eze­ket a kérdéseket. A viharzó világban az új év első hete érezhető enyhülést is hozott a nemzetközi viszályok egyik fontos területén. Létrejött a „taskenti szellem”, India és Pa­kisztán vezetőinek csúcstalálko­zója, az Üzbég Szovjet Köztársa­ság fővárosában. Az ellentétek Kasmír hovatartozásának kérdé­sében sokkal mélyebbek, semhogy egyetlen találkozótól a teljes ren­dezést lehetne várni. Reális re­mények nyílták viszont arra néz­ve, hogy a harcok és az ellensé­geskedések után a türelmes tár­gyalások időszaka kezdődik meg a két ország között. Taskentben India és Pakisztán tárgyal, de az egész világsajtó kiemeli a harma­dik, a Szovjetunió szerepét is. Az a tény, hogy a történelemben elő­ször két nem szocialista ország a Szovjetunió egyik városában foly­tat béketárgyalásokat, mutatja Moszkva tekintélyét, szándékai­nak és politikájának messzemenő elismerését. Taskent tehát jóté­kony hatással lehet az egész nem­zetközi életre, a konfliktusok mé­lyülése helyett a kölcsönös megér­tés szellemét sugározhatja. Nem lenne teljes a heti króni­ka a puccsok listája nélkül. Hét nap alatt három államcsíny, sőt ha az új év előtt lezajlott daho- mey-i katonai hatalomátvételt is hozzászámítjuk: négy. Pucesoktól volt terhes Közép)-Afrika (három volt francia gyarmaton, Felső- Voltában, a Közép-afrikai Köz­társaságban és Dahomey-ben vet­ték át a kormánykereket egyen­ruhás elnökök), Dominikában p>e- dig ugyancsak katonai mozgoló­dás van, sikerét még nem lehet megítélni. Az afrikai államcsínyeket rész­ben belső bkok idézték elő. gaz­dasági nehézségek, az elnyomott tömegek elégedetlensége; de úgy tűnik, hogy külső mozgatórugók is adódnak.’ A hírek szerint az amerikai imperializmus különös figyelemmel fordul a három or­szág felé, amelyek eddig hagyo­mányosan francia „vadászterüle­tet” képeztek. A folyamat min­denesetre Párizs neokolonialista politikájának és törekvéseinek kudarcát idézi. Az eredeti elkép­zelések szerint De Gaulle elnök az idén látogatott volna el ezekbe az országokba, hogy az afirikai álla­mok szilárd franciabarát blokk­jának létezését, igazolja. Ez a blokk azonban felbomlóban van az amerikai szövetséges akna­munkája, valamint a valóban füg­getlen utat járó afrikai országok példájának jótékony hatására. Újabb részletek a barundi vérengzésről Megkezdődtek a szovjet—vietnami tárgyalások Genf December közepén a Kongó és Tanganyika között elterülő Bu­rundi Királyságban merényletet követtek el a királyi palota ellen. E merénylet leverése után az usumburai stadionban több px>li- ’.ikust kivégeztek. A Genfben székelő nemzetközi jogászbizottság (ICJ) most meg­döbbentő új adatokat hozott nyilvánosságra a mészárlásról. Eszerint a nyilvánosan kivégzett 86 ember között ott volt a parla- | ment valamennyi választott tiszt­ségviselője. A kivégzettek nagy' ■ része a Valhutu törzshöz tartozott Hanoi Hanoiban szombaton megkez­dődtek a Szovjetunió és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttségének tárgyalásai. Viet­nami részről a tárgyalásokon részt vesz: Ho Si Minh, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizott­ságának elnöke, a VDK elnöke. Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának el- jső titkára; a Politikai Bizottság Itagjai: Pham Van Dong minisz­terelnök, Le Due Tho, a Központi Bizottság titkára, Vo Nguyen Giap honvédelmi miniszter, Nguyen Duy Trinh külügyminisz­ter, Truong Chinh, a nemzetgyű­lés állandó bizottságának elnöke; Nguyen Van Kinh, a VDK moszk­vai nagykövete. A szovjet küldöttség vezetője: Alekszandr Selepin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titká­ra. A három földrész népei fontos lépést tettek egységük megszilárdítására Havanna Pénteken a havannai értekez­letnek mind a négy munkabi­zottsága tartott ülést. Megtartották első ülésüket a politikai bizottság négy albizott­ságának résztvevői is. A négy al­bizottság a következő kérdések­kel foglalkozók: a leghalasztha­tatlanabb problémák, Vietnam, a gyarmatosítás és újgyaVmatosítás által felvetett problémák, vala­mint a közös nyilatkozat kidol­gozása. Hável József, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Már az értekezlet félidején megállaprítható, hogy a legfonto­sabb kérdésben — Vietnam meg­segítését és az Egyesük Államok vezette imp>erializmus elleni harc szükségességét illetően — teljes egység és szolidaritás alakult ki. Nem mondható el ugyanez bizo­nyos szervezeti kérdéseket ille­tően. A bizottságokban még nyilván vita fog akörül kibontakozni, hogy kiszélesítsék-e az afro­ázsiai szolidaritási mozgalmat, hol legyen a három földrészre kiter­jedő szolidaritási szervezet szék­21. Peggy... Vajon esze be jutok-e ’ Sajnos, én csak rá gondoltaim. Nem tudtam elfelejteni vörös haját, gyönyörű testét. Peggy!... Felkeltem a nyugágyból és a korláthoz mentem. Bámultam a tengert és a hajócsavarok ka­varta hullámokból Peggy arca mosolygott rám. Valaki a vállamra tette a ke­zét. Mintha villámütés ért volna, úgy fordultam meg. Egy kis köp­cös, nagy bajuszú kövér úr vi- gyorgó képével találtam magam szemben. — Bocsánat, Don Pedro Espi- nozához van szerencsém? — kérdezte spanyolul és még min­dig vigyorgott. — Igen... hogyne, természete­sen! — nyögtem zavartan. ,0j helye stb. Mindez azonban nem változtat a lényegen, azon, hogy a három földrész népei fontos lé­pést tettek egységük megszilárdí­tásának útján és az imp>erialista- ellenes harcot az eddiginél sok­kal nagyobb eszmei és szervezeti felkészültséggel vívhatják majd. A legnagyobb sikert eddig is azok a szónokok aratták, akik az Saigon Az AP hírügynökség megjegy­zi, eddig is ismeretes volt, hogy a dél-vietnami partizánok jelentős erőkkel tevékenykednek a fővá­ros körül, de a szombat hajnali támadás volt az első eset, amikor a partizánok Saigon szélén ame­rikai csapatokkal csaptak össze. Quang Nan tartományban szombaton hajnalban az ameri­kaiak lőszerutánpótlást dobtak le egy dél-vietnami partizán vadász alakulatnak. A kormánykatonák­voilt még számomra a szerep és nem volt rá időm, hogy beleél­jem magam. — Parancsol, se­nor... — Don Jósé Ribeiro vagyon Tegucigalpából. Ültetvényes. Haciendám a fővárostól hatvan kilométerre fekszik... Sokat hal. lottam önről, Don Pedro. Tu­dom, hogy az Államokból tér haza, hogy részt vegyen az új elnök rendszerének megszilár­dításában. Sok szépet hallottunk emigrációs politikai szereplésé­ről, amellyel nagyban hozzájá­rult szabadságunk kivívásához. Ezért engedje meg, hogy ma es­tére meghívjam asztalunkhoz a bárba. Lányom, Donna Esme­ralda hagyon megtisztelve erez­né magát, ha elfogadná meghí­vásunkat. A kis köpcös szinte egy szusz­ra hadarta'el a mondókáját. S imperialistaellenes szolidaritás és a szabadságukért küzdő népek konkrét megsegítését állították mondanivalójuk középpontjába. Egyáltalán nem véletlen, hogy az értekezlet csütörtöki ülése, Rasi- dov szovjet küldöttségvezető fel­szólalásának napja, a Szovjetunió melletti rokonszenv megnyilvánu­lásának napjává alakult. (MTI) nak szánt utánpótlás aknamezőre hullott, amelyet a dél-vietnami kormány telepített. Az aknák a dél-vietnami p>artizánvadászok alatt robbantak fel. Hat katona meghalt, 16 megsebesült — jelen­ti az UPI hírügynökség. Szombaton hajnalban a Me- kong-alföldön fekvő Kien Giang tartományban egy szabadsághar­cos osztag megtámadott egy elő­retolt dél-vietnami őrállást. A harc még folyik. A dél-vietnami­ak tüzérségi támogatást kértek. közben állandóan vigyorgott. Sokszor úgy éreztem magam, mintha kinevetett volna. Egyéb­ként rokonszenves kis öreg, csak ez az örökös vigyorgás ne ülne az arcán!' Ekkor jutott eszembe a Nagy Mágus! Igen, most már határo­zottan emlékszem. Azt mondta, rövidesen meg fogok ismerkedni egy vagyonos ültetvényessel, akinek lányát él kell majd ven­nem. „Hát szóval, ő lenne az? Ez a kis vigyori köpcös lesz az apó­som?!” Magamban már derültem raj­ta és gyorsan elfogadtam a meg­hívását. — Kész őrömmel, Don Jósé — mondtam és nevethetnékem .támadt, mert eszembe jutott a Carmen Don Joséja, akit hirte­len összehasonlítottam a vigyori köpcössel. — Én fogom megtisz­telve érezni magam, ha Donna Esmeralda őnagysága társaságár élvezhetem... Isten veled, édes Peggym! Ta­lán már sohasem látjuk egy­mást viszont... Donna Esmeralda lesz a feleségem és nem te, mert a Klan Nagytanácsa így határo­zott és ha egyszer a Klan... Don Jósé Ribeiro sietve elbú­csúzott. De mielőtt eltávozott, volna, még egyszer megígértette velem, hogy okvetlenül felkere­sem asztalukat a bárban. Saigon mellett amerikai csapatokkal csaptak össze a partizánok Kisregény — I I

Next

/
Thumbnails
Contents