Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

1966. január S. 5 Szombat Egy kiöregedett manufaktúra - 1966-ban A kapubej arat tói jobbra piciny házikó. Gondolná az ember: por­tásfülke. De nem, ez az üzemiro­da. Kint csípős szelek járnak, itt jó meleg van. Körülnézek. A pia­ion hét fénykép. Afféle „reprezen­tatívnak” szánt fotográfiák: a csempeüzem létesítményeit és ter­mékét mutatják a látogatónak. Orosházán vagyunk, a Vas- és Kályhaipari Vállalat csempeég elő üzemében. Lila agyag, csirketollal A hét fénykép közül a hetedik valóban megkapó. Gazdag orna­mentikával díszített cserépkályhát mutat magyaros stílusban, talán egy kis neobarokk beütéssel. A többi fotók inkább elszomorítóak. Nézem az aláírásokat. „Nyers­anyagtároló és előkészítő műhely”. A képen egy szemetes udvart le­het látni, két gazdátlan faáll­ványt, mögöttük valami sufniszerű épület. „Formázóműhely”. Akár egy hortobágyi óreg csárda, olyanfor­mán néz ki a dupla cseréptetővel fedett emeletes épület, második szintje kicsiny ablakaival, ala­csony ereszével, mint valami pi- tyókos honpolgár, a kalap kari­mája alól bizalmatlanul sunyit a szemlélőre. „A cserépüzem öltözője és für­dője”. Szerény kis házikó — bár látszik rajta, hogy' újonnaij ala­kították —, a kép sarkában bon­tott téglák halma sötétlik. Ezek után már arra lenne kí­váncsi az ember, hogyan képesek ebben az üzemben olyan szép kályhákat csinálni, mint amit az utolsó kép ábrázol. — Hát még, ha látná az elvtárs, hogyan vagyunk kénytelenek tá­rolni az anyagokat — mondja Barna Imre, az üzem vezetője. Mindjárt meg is mutatja. Az udvaron, isten szabad ege alatt , nagy-nagy agyagkupac. — Van ebben zsíros is meg szá­raz, sárga is meg lila is, kérem. Még csirketoll is akad közte. Ahhoz, hogy pontos technológi­át alkalmazhassanak, hogy folya­matosan jó minőségű csempéket égethessenek, el kéne különíteni az egyes agyagfajtákat, s minden­esetre tető alatt tárolni. — Hogyan lehet így dolgozni, kérem? Az üzem egyik munkása kérdi, de a kérdés válaszolatlan marad. Se a vezető, se az újságíró nem felel. zeit téglagyári présgép az agyag­gyúró berendezés szerepét tölti be. A mázőrlő-dob — mint mond­ják — régesrég megérett a teljes felújításra. Végére is értünk a gépi berendezéseknek. Az agyag innét a formázóba ke­rül, ahol szorgos kezek ala­kítanak belőle sima vagy mintás csempéket. A „szorgos kezek” ki­fejezés szó szerint értendő. Itt min­dent kézi erővel csinálnak, körül­belül úgy, ahogy évszázadokkal ez­előtt valami kézműipari manu­faktúrában tették. — Próbálja meg az elvtárs ki­nyomni a „sumfot”... Megpróbálom. Kicsit lihegek utána, nem mondom. — Hogy mennyit kell egy mű­szakban formálni a „sumf"-ból egy dolgozónak? Ezer darabot. A kemencék, ahol a csempét égetik, bőven kiszolgálták már az idejüket. „Ilyen az országban több már nincs”. Múzeumi darabok ..De a nyugállomány helyett egyelőre nap mint nap helyt kell állniuk. Kicsit repedezve, roskatagon, amúgy öregesen, de csak-csak szu­perálnak azért. Kérdem, hogyan állapítják meg a hőfokot. Miből tudják, hogy mikor égett ki a cserép? Milyen műszert használnak? Nevetnek. Szemmértéket. Itt saccra megy minden De talán tessék megnéz­ni... Az újságíró odatolja az arcát a kémlelőnyíláshoz, s néhány má­sodpercen belül hasonlatossá vá­lik a gyermekdalban szereplő kis Bencéhez, aki belebújt a kemen­cébe. A nyíláson árad a füst. Délibábos alagútkemence Tóth István főkönyvelő: — Vállalatunk egészében túltel­jesítette 1965. évi tervét, ezen be­lül azonban a cserépkályhákból adósak maradtunk. Az ok: nem győztük a kellő számú cserepet legyártani. Kunos Lajos programozó: — Ezek a kemencék valamikor egy magániparos viszonylag kis kapacitású munkájához készültek. A berendezés alig változott, a ter­melés mennyisége viszont sokszo­rosára emelkedett. Barna Imre üzemvezető: — Ahol lehet, ésszerűsítünk, a dolgozók igazán becsületesen haj­tanak, de hát ez nem minden. Kruzslitz Tibor, a megyei ta­nács ipari osztályának vezetője: — Holnap délelőtt utazom Bu­dapestre. ahol a Könnyűipari Mi­nisztérium és az Országos Tervhi­Í vatal illetékeseivel tárgyalások folynak egy kilencmillió beruhá­zási értékű, korszerű alagútke­mence létesítéséről. A Vas- és Kályhaipari Vállalat dolgozói, a portástői az igazgatóig: — Az eredeti tervek szerint 1965 második felében el kellett volna kezdeni az új létesítmény építését. Azóta se történt semmi más,, csak tárgyalás. Az alagútke­mence valahol a messzeségben ködílik. Jó volna megfogni. Vásárlók a békéscsabai vas- mű­szaki boltban: — Kérem, én kizárólag orosházi cserépkályhát akarok. Azt mond­ják, ez a legjobb fajta. Van be­lőle . . ? Az „erősebb” útja . fekete kis Bence ” Továbbmegyünk. Az előkészítő üzemrészben megcsodálható a gyár „műszerparkja”. Egy majd’ Orosháza mellett a puszta- földvári tanács évek óta küzd azért, hogy az újtelep és a nem messze levő Szőlősi Állami Gazdaság közötti földutat rend­be hozzák és bekötő út épüljön. A bekötő út szükségességét di­cséretes módon az állami gazdaság vezetői is elis­merték. Végül 1965-ben a megvalósításhoz is biztosít­va volt forint, terv és kapa­citás. Mindenki várta, hogy a két helyszíni bejárás után a be­kötő út úgy épül meg, hogy az összekösse az újtelepet az Oros­háza—kaszaperi úttal. Igaz, így mintegy 400 méterrel hosszabb útszakaszt kellett építeni, de amennyivel az építési költség több lett volna, azt a község sa­ját erőből fedezte volna. A kü­lönbözet több mint 600 ezer fo­rint. Ezt vállalta a kis község lakossága, hiszen mindannyiuk érdeke — a népgazdasági érde­ken túl is — az volt, hogy e munkába járók még sárban és esőben is szilárd úton közleked­jenek. Hogy mégsem így történt, ab­ban kizárólagosan az állami gazdaságok igazgatósága a fele­lős. Bebizonyítva, hogy mivel ő az „erősebb”, ő határozza meg az út helyét! így készül az új út és bosszúságot okoz c pusztaföldváriaknak, s mind­azoknak, akik ezen közelítették volna meg Orosházát. Külön gondot jelent majd az, hogy 1967-ben megszűnik a kisvasúr is, igy 16 kilométeres kerülővel jutnak majd be a pusztaföldvári újtelepiek Orosházára. Ügy gondoljuk, az állami gaz­daságok igazgatóságának sókkal jobban kellett volna hallgatnia a helyiek véleményére, s mind- azokéra, akik naponta tették meg esőben, sárban a földúton ezt a távolságot. (—czi) Vajda János „Kiváló minőségű alkatrészekkel segítjük a mezőgazdaságot” Egy szocialista brigád új évi vállalása A Mezőberényi Gépjavító Állo­más körzetében a termelőszövet­kezetektől évek óta sok ^zépet, Ez évben 6,4 százalékkal nő a ruhaipar exportja Csütörtökön tartotta az évi első ülését a Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezetének központi veze­tősége. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a konfekcióipar sikeresen zárta az elmúlt évet. Termelési tervét 5.5 százalékkal, a termelékenységi követelményeket 1 százalékkal teljesítette túl. A jó munka nyo­mán iparági átlagban mintegy 16 napi bérnek megfelelő nyereségré­szesedés várható, a különböző gyárak között az eltérés azonban igen nagy. Válasz cikkeinkre 99Könnyebb a táblát...? 99 Szerkesztőségünk a Békés me- művezetők, akik nem tartják be a gyei Rendőrfőkapitányságtól leve- | KRESZ előírásait, nem értik meg, let kapott, amelyben válaszolnak december 28-án megjelent Köny- nyebb a táblát...? című cikkünk­re: „Az említett cikkben a cikkíró helyesen hívja fel arra a baleseti veszélyre a fiigyeimet, amit azok a járművezetők követnek el, akik , , _...... . ,. .. , • , |U földútról sáros kerékkel felhaj­e mberoltonyi életkorú, kiselejte- | tanak B sziMrd burkolatú köz­útra (KRESZ 13. §. 4. bek.) Egyetértünk azzal, hogy a köz­utakon a biztonságos közlekedést minden lehető módon biztosítani kell. Ismerve a sáros, csúszós utak baleseti veszélyességét, a rendőri szervek az ősz folyamán két eset­ben szignalizációval éltek és fel­hívták az állami gazdaságok, gép­állomások, termelőszövetkezetek, valamint az érintett járművezetők figyelmét, hogy mielőtt a kőbur­kolatú útra felhajtanak, a jármü­vek kerekeit a sártól takarítsák meg. Ugyanakkor propagandaelő- adásakon, valamint a megyei rend- örfőkapitányság és a balesetelhá­rító tanácsa által készített röpla pokon is foglalkoztunk ezzel a problémával kapcsolatos megelő­zési feladatokkal. Meg kell említeni, hogy igen jelentős az ilyen szabálysértések­ben tett rendőri intézkedések szá­ma, mikor az intézkedők rendőri figyelmeztetést, helyszínbírságo­lást alkalmaznak vagy feljelentést tesznek és nem egy esetben 3- 400 forint pénzbírság kiszabására is sor kerül. Persze mindezek el­lenére még mindig akadnak jór­Az 1966-os terv elsősorban azt a követelményt támasztja a gyárak vezetői és műszaki dolgozói elé, hogy egyenletesebbé, szervezetteb­bé tegyék a munkát és így lénye­gében a jelenlegivel azonos lét­számmal a tavalyinál 2,3 száza­lékkal nagyobb termelést érjenek el a konfekcióipar dolgozói. A szakszervezet és a Könnyű­ipari Minisztérium versenyfelhí­vással fordult a gyárak dolgozói­hoz. Többek között azt kérik, hogy a szocialista munkaverseny továbbfejlődése érdekében hárít­sák el azokat az akadályokat, mint például az ütemtelen mun­kaadagolás, a rosszul meghatáro­zott normakövetelmények, a'kere­setingadozás és aránytalanság — amelyek eddig sok helyen hátrál­tatták a termelékenység fokozá­sát. jót hallunk a gépjavító műnk;, járói. Ha talaj munkáról, gépjav. tásról vagy egyéb munkáról be­szélgetünk a kollektív gazdaságok vezetőivel, elismeréssel nyilatkoz­nak a munkaszervezésről, a segí­tő szándékról és a minőségi mun kái-ól egyaránt. A gépjavítás egyik fontos ré­szé az alkatrész. A régi alkatré­szek felújítását és az új alkatré­szek készítését végzi Szűcs Lajos szocialista brigádja. A 16 ta­gú brigád tagjai fiatalok. Az át­lagos életkor alig haladja meg a 22 évet. A fiatalok igen jól dol­goztak az előző évben is, most pedig az új esztendei vállalásiul így hangzik: csak kiváló minősé­gű munkát végzünk! Selejtmentes alkatrészgyártással segítjük a me­zőgazdaságot. A fiatal brigád az új esztendő­ben új, tágas, korszerű műhely­ben dolgozhat. A jobb körülmé­nyek a munkakedvet is növelik, ők is adni akarnak valamit a ró­luk való gondoskodásért. A kiváló minőségű munkánál pedig jobba: nem adhatnak. JANUÁR 8. Békési Bástya: Fantomas. Békéscsa­bai Brigád: A hid. Békéscsabai Sza­badság: Az óceán vándora. Békéscsa­bai Terv: A Tenkes kapitánya I—II. Gyulai Erkel: Ember a holdon. Gyu­lai Petőfi: Az Igazság pillanata. Me­zőkovácsházi Vörös Október: A gyil­kos halála. Orosházi Béke: Gyerek- betegségek. Orosházi Partizán: Ame- íika éjjel. Sarkad! Petőfi: Szerelmes biciklisták. Szeghalmi Ady: Edémtől keletre. műsora Január 8-án, 19.30-kor Szarvason: TÖBB NYELVEN BESZÉLÜNK hogy hanyagságukkal milyen ko­moly balesetek előidézői lehetnek. Meg kell azonban említeni olyan objektív körülményeket is,' amelyek különösen az őszi és téli esős időben nagymértékben megnehezítik a biztonságos köz­lekedést. Ahhoz, hogy a járművek kerekeit teljesen sártalanítarú le­hessen, legalább 100 méteres rá- zatóra lenne szükség vagy lemo­sással lenne megoldható a sárta- lanítás. Nem kell külön bizony­gatni, hogy a jelenlegi 10—15 mé­teres rázatón — különösen a meg­növekedett mezőgazdasági számí­tások idején — a leggondosabb sártalanítás mellett is a kőbur­kolatú utak sárossá, csúszóssá válnak, emiatt minden közúti for­galomban részt vevő járművezető fokozott figyelemmel kell, hogy vezesse járművét. Megállapításunk az, hogy a rend­őri szervek ilyen irányú felhívá­sát és a tett intézkedések szüksé­gességét nagyon sokan megértet­ték, példa erre, hogy a mezőgaz­dasági termények szállítása ide­ién több gazdaság az utakat külön erre a célra beállított emberekkel is takaríttatta. Azokkal szemben pedig, akik a KRESZ ide vonatkozó előírásait megszegik,! hanyagságukkal a közlekedés biztonságát veszélyez­tetik, a rendőri szervek a jövőben is szigorúan eljárnak.” Dr. Haraszti Játios rendőralezredes, főkapi tányhelyettes Tovább javult a növényvédőszerellátás Háromszázezer louua nitrogén­műtrágya már az üzemekben van A második ötéves terv idősza­kában nagy arányokban növeke­dett a mezőgazdaság ipari — kö­zöttük kémiai — anyag felhasz­nálása, s az e téren elért fejlődés jól mérhető hozamnövekedések­ben realizálódott a népgazdaság számára. A műtrágyaforgalom megkétszereződése — 1960. évi CIO 000 tonna helyett 1965-ben már csaknem 1,7 millió tonna ke­l-ült forgalomba és felhasználás­ra — közvetlen összefüggésben van azzal, hogy mezőgazdaságunk az utóbbi években a felszabadu­lás előttinél lényegesein kisebb területről is biztosította az ország kenyérgabonaszükségletét. Külö­nösen nagymértékben növekedett a nagy termőképességű, intenzív búzafajták által fokozottan igé­nyéit nitrogénműtrágya forgal­ma. Ebből — az AGROTRÖSZT statisztikája szerint — az 1360. évi 362 000 tonna helyett 1965-ben mái- csaknem 880 000 tonnát vá­sároltak és használtak fel az üze­mek. Az elmúlt öt év során a mező- gazdasági dolgozók fokozott mér­tékben vették igénybe, s „vetet­ték be” a kártevők elleni harc­Mindent összevetve, a haza vegyszeres gyomirtószer-forga- lom a tervidőszak éveiben csak nem ötszörösére, az 1960. évi 962 tonnáról 3600 tonnára emelik* dett. Csávázószerekből megköze­lítően kétszer annyit, rovarirtó idegmérgekből pedig mintegy 6000 tonnával többet használtan fél 1965-ben az 1960. évinéL Az 1966. évi műtrágyaadag ismét meghaladja az előző évit. / szállítások már meg is kezdődtek s már ez ideig 300 000 tonna nit­rogénműtrágyát kaptak az üze­mek, a következő hetekben pedii még további 100 000 tonnát vesz nek át. Ezt az őszi kalászosok tél végi, tavaszi fej trágyázásár a használják majd fel. Növényvédő szerekből mind a mennyiség mind pedig a választék tekints tőben tovább javul az ellátás, s elsősorban a legkeresettebbekből, illetve a legkorszerűbbekből lesz több. Az AGROTRÖSZT különös gondot fordít a háztáji, házikerti gyümölcstermelők igényeinek k: . elégi tésére: kis tételben is meg- I felelő mennyiségű növényvédő­be a korszerű kémiai anyagokat. I szert hoznak majd forgalomba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents