Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 6. szám
IMS. január 8, 6 Szombat CSÄIAO-OTTHON «AA/wwwwvwwvwwwvwwvu^w./vwvwwwwvwwwvwwyw> Nagytakarítás — jól szervezetten A házimunka legfárasztóbb tennivalói közé tartozik a nagytakarítás. A dolgozó nő rendszerint rászán egy napot az évi szabadságából, hogy gondosan végezhesse el ezt a munkát A nagytakarítást már előző este kezdjük d. A képeket leszedve, puha tollporlóval végigpásztázzuk a falat, nyitott ajtó, ablak mellett ilyenkor még egy kis huzat sem árt A porcelánt és őtómlkristályt Ultrás vízben megmosva, puha ruhával fényesre törülve zárjuk el, nehogy baja essék. Reggel a szőnyegek, matracok és kárpitozott bútorok porolásával, porszívózásával kezdhetjük a munkát Utána benzines vízbe mártott kefével söpörjük le azokat A felületi piszoktól Express tisztítóval könnyen megszabadítjuk. Az ágyneműt lehúzva tegyük ki a szabadba szellőzni. Ilyenkor a könyvszekrényre is sor kerül. A könyvek porszívózása egyenként a legeredményesebb. A szekrényt, fiókot előbb száraz, majd nedves ruhával kitöröljük, és tiszta papírt helyezünk bele.. A politúrozott bútorok farészei lakkfény folyadéktól vagy egyszerű fehér cipőpasztától tiszták lesznek és visszanyerik eredeti fényüket Amikor ezzel végeztünk, következhet az ajtók, ablakok lemosása, amihez legjobb a langyos Ultrás víz. Tiszta és fényes lesz tőle az ablak fája, az üvege pedig a közismert Tükör vegyszertől, de a tiszta ecetes víztől is ragyog, különösen, ha újságpapírral, utána puha ronggyal tforöljük át Mosás közben a vizet természetesen gyakran váltani kell. A rozsdás kilincset pálcára csavart, sósavba mártott rongyocskával moshatjuk le. A sűrolóvízbe tehetünk szalmiá- kos kenőszappant vagy Trisót, de a forró Ultrás víz is felszedi a piszkot A padlósúrolásnál egyik edényből a súrolóvíz, a másikból az öblítővíz kerül a padlóra. A súrolás négyzetenként történik, s csak többszöri felmosástól lesz szép a padló! Száradás után Vik- tória-sárgával, enyhén színezett, jó minőségű beeresztővel, egyenletesen kell félkenni. Amikor a beeresztő megszárad, padlókefélővei vagy kefélőgép segítségével lehet vikszelni. Nagytakarítás idején tartós lakkal is bekenhetjük a padlót, ez azonban nem súrolást hanem — hogy egyenletes legyen — szakszerű gyalulást igényel. Ez a megoldás ugyan költséges, :de hosszú időn át megkíméli a j padló gondozásától a háziaszI szonyt. Az éléskamra polcait mosópo- I ros forró vízzel mossuk le. Az edények langyos Ultrás vízbe ke- ■ fűljenek,5 épp úgy, mint a konyhaszekrényből kirakott szervizek. A konyhaszekrény polcait, fiók- | jait ízléses és könnyen tisztán ■ kezelhető PVC-anyaggal boríthatjuk. A konyhabútort szappanos , puha ronggyal óvatosan mossuk, nehogy lekopjon róla a festék. A kamra és a konyha kövét forró Trisós vízzel súrolhatjuk. Most már csak a fürdőszoba és a mellékhelyiség takarítása van hátra. Mindkét helyen a falporolással kezdjük, természetesen most mér csukott ajtó mellett. A pornak az ablakon vagy a szellőzőn hagy- ! junk utat. A kádat, mosdót, WC! csészét legszebben FWO—O-val I tisztíthatjuk. A kőhöz itt is forró I Trisós vizet használjunk. Ha J mindezzel végeztünk, a lakásban újra rend uralkodik, friss levegője árasztja a tisztaság illatát. Réti Erzsébet Peti és Palkó szünidei naplója Hőgolyóztunk hétfőn, Korcsolyáztunk kedden, Szerdán pedig fürge szánra ültünk mind a ketten. Csütörtökön három Hóembert csináltunk, Pénteken meg csuda pompás Hajcihő volt nálunk. Nagy hócsatát vívtunk; Kicsinyek meg nagyok, Ám egyszer csak csörr!!! bedobtuk a konyhaablakot. Hej! lett nagy haddelhadd, Kiabálás, lárma! Mondd csak, pajtás, voltál te már A szobába zárva? Négy fal között bizony Szomorú a szombat, De sebaj! A jégvirágok Nékünk „illatoznak”... Enyedi György A jubiláló híd A budapesti Arpád-hidat 15 évvei í ezelőtt adtak át a forgalomnak. Helyén már a rómaiak idején is híd állott, amely függ. 1. vezetett át Aquin- , cumtól a függ. 40. kiépített Trans-Aquinoum erődjéhez. Az Ár- pád-híd vízsz. 2.; függ. 23. hosszúsága 982 méter. Felvezető útjaival együtt a pályahosszúság közel 2 km. Pil'éreát úgy építették, hogy szükség esetén függ. 2. szélesíthetők legyenek. VÍZSZINTES: 12. Késnek van (+’). 13. Me ömlik az Amu- és a Szir-Darja. 14. Elhamvad (—’). 15. Nem egész. 17. Mutató szó. 19. K. K. H. 20. Zárt társadalmi csoport Indiában. 22. Esztendő. 24. József Attila versének címe. („Lehunyja kék szemét az ég, lej hunyja sok szemét a ház ...). 26. Védő. * 28. Európai nép. 30. Idős. 31. R. O. E. 32. Szemtét. 35. R. S. 36. Férfi név. 37. Három zenei hang. 38. Sivatag, a Szahara területe a Nílus és a Vörös- tenger között. 41. V. A. E. 42. József Attila írta a Cutrciculnm vitae- ben: ,,Az országos Gyermekvédő Liga ................ adott nevelőszülőkhöz. 44. A . T. A. 47. Arany- és ezüstmérték (233, 837 g). 48. Végtag, névelővel. 49. | S. P. 51. Ruhaanyag. 53. P. R. B. I 54...............Magda, színésznő. 57. Ez a l ap — árjegyzék. 5«. A német barokk zeneszerzés legnagyobb mestere (1685 —175'!). 59. A rádió egyik tánctpned műsorszáma: .................tea“. 61. Robert Bums ismert.....versének címe: ............még a konty nekem”. 62. Határozó rag. 63. Azonos betűk. 65. Talált. 66. A rák fegyvere. 68. Átkarol. 71. Jód betűi, keverve. 72. Fém. F ÜGGŐLEGES: 3. Csukott. 4. Felfog. 5. Kettőzve: az egyik szülő. 6. Igekötő. 7. .... lapu," (Plantago), gyomnövény. 8. A föld műemlékekben leggazdagabb városa. 9. P. E. 10. Felső végtagunk egyik része. 11. Idegen nyelveket oktató egyetemi előadó. 16. Ilyen a duna—tiszai nyelvjá- 1 rás. 18. E. L. K. 21. íz, zamat. 25. | Finom szalonnaféle. 27. Tréfás. 29. j Fedd. 33. Vízinövény. 34. Motorfék- í nő, forgattyúház. 39. Szolmizációs. hang. 42. Francisco ez a „Hamlet” c. | drámában. 43. Vissza: féktelen. 4S. Pénz- és irattartó. 46. A törzshangsor III. fokára épített hangsor, ősz, cisz, gisz, disz előjegyzéssel. 50. Hiányt helyettesített. 52. Mássalhangzó, kiejtve. 55. Poe ismert költeményének címszereplője. 56. Kopasz. 5«. Mint a 62. sz. 60. Akta (+’). 61. Szükséges. 64. Tor betűi, keverve. 65. Nőd név. 67. Mesebeli varázsló. 69. Személyes névmás. 79. Egymást előző betűk az ábc-bem. HWMtMWMmMWWMVmMUMWWtWMMMWtMWVWWrtMtMmWWWtWWWWVWWWVIMWWtWWWWWmM V4U444H44W*WWm*W»44»t%4 Ez a történet olyan régi, hogy még a nagyon öreg, ősz szakálla, nagyapókák is alig emlékeznek már rá. Ök is hallották, elmesélték nekem és én most tovább adom. • A csörgedező ezüst patakocska partján egy égbe nyúló hegy lábánál, közel a sűrű nagyerdőhöz volt egy kis falucska. Ennek a falucskának a lakói úgy éltek, hogy selymes, gyapjas báránykákat, tiri-tarka színű kecskéket legeltettek a virágos réteken meg az égbe nyúló hegy oldalán. A hegy tetejéig és onnan túlra nem mert menni senki, mert azt mondták, hogy azon túl már a farkasok hazája van. A gyerekeknek is megtiltották, hogy átmenjenek a hegyen és az erdőn. Csak az aranyhalakkal tele ezüst patakocska partján és a sűrű erdő szélén játszadozhattak. De hát már akkor is akadták szófogadatlan gyerekek. Egyszer egy szép napsütéses délelőttön Peti, Tóni, Pityu és Palkó megunták a tarka szárnyú lepkék ker- getését a virágos réten. Megpróbáltak hát aranyhalacskát fogni az ezüst palakocslcában. De azok olyan fürgék voltak, hogy mindig kicsúsztak a kezeik közül. — Nem is kellenek nekem ilyen kis nyamvadt halacskák — gerjedt haragra a hiábavaló próbálkozások után Pityu. — Gyertek, játszunk valami mást... — Csináljunk fűzfafütyülöt — indítványozta Tóni. — Én már annyit csináltam, hogy bedugult tőle a fülem — kényeskedett Pityu. — Tudjátok mit csináljunk? — kérdezte sokat sej- tetően Peti. — Talán megint bárányokat, pásztorokat, farkasokat sárga agyagból, hogy aztán kikapjunk otthon, meri össze-vissza sározzuk az ingecskéinket — hallatszott a határozott ellenvetés. — Nem találtad el. Bodzafapuskát csinálunk. — Jé, én még nem is láttam olyat — átmélkodott el Páhcó. — Én tudom, hogyan kell csinálni, a bátyám megtanított rá — büszkélkedett Tóni. — Nézzétek, kender - kócom is van, golyóknak. Az erdőben sok bodzafa van, gyertek, vágjunk puskánakvalót. Ezzel elkezdtek versenyt futni az erdőig. Tóni meg Pityu már nagyobbak voltak s ezért messzire lehagyták Petit is, meg Palkót is. Az erdőben sokáig keresték a két elöreszaladót, de nem találták. Egyszer csak Peti felkiáltott: Nézd, Palkó, szamócát találtam! Nézd, miA dinnyemag lyen piros, mint nálunk a virágoskertben a futórózsa. És milyen édes — mondta, miután bekapta. — Keressél nekem is egyet — kérlelte Palkó. Elindultak s keresgéltek, keresgéltek. Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy véget ért a nagy erdő. Ijedten álltak meg: most hová, merre, hiszen nemsokára este lesz. Az erdő szélén indultak el bátortalan léptekkel, azzal a gondolattal, hogy hátha találkoznak valakivel, aki majd útbaigazítja őket. Mentek, mendegéltek, amíg egyszer csak megpillantottak egy kis kunyhót. — Ne menjünk oda, hátha vadember lakik benne vagy valami farkas — suttogta ijedten Palkó. Ám muszáj volt odamenniük, mert a kunyhó mellett felébredt álmából egy bozontos szőrű, fekete kutyus és elkezdett ugatni torkaszakadtából. Egy öreg, hófehér hajú, nagy szakállú bácsi tápászkodotí fel a kunyhó alól megnézni, hogy miért ugat annyira a kutyus. — Hát H meg hol csavarogtok itt, ahová senki emberfiának nem szabad betennie a lábát — mordult a két gyerekre s fenyegetően felemelte a botját. — Eltévedtünk... haza akarunk menni... — zendí- tett sírásra megszeppenve Palkó. — Hol laktok? — Ott, ahol a báránypásztorok, valahol az erdő másik végén — szepegte Peti. — Nem bántottatok semmit sem az erdőben? — Csak két-három szem szamócát találtunk... — Akkor megmutatom, merre van az út hazafelé, csak előbb megvacsorázok — dörmögte az öreg. Ezzel becsoszogott a kunyhóba s egy darab kukoricamáiéval meg egy pirosbélű, félkör alakú, levét csurgató valamivel jött vissza. Leült a subájára és falatozni kezdett. — Mi az a piros, amit a bácsi eszik? — kíváncsiskodott Palkó, nagyokat nyelve. — Még én sem ettem olyat — szólt Peti. — Dinnye ez, fiaim. Ez csak a síkságon terem meg, ahol nagyon sokat süt a napocska és mindig meleg van. Én is nagyon messziről, a vásárból hoztam. — Es jó az? — De jó ám! Édes, mint a méz és nem szomjazik utána az ember. No, kóstoljátok meg. — Ezzel vágott egy-egy kis darabkát mindkettőjüknek. Peti csak úgy falta és messzire köpte azt a két-három magot, ami benne volt. Palkó lassan, ízlelgetve harapdálta a dinnyét, s a zsebébe csúsztatta mind a három magot, amit benne talált. A hófehér szakállú bácsi csak nézte őket. — No, gyertek, megmutatom a hazafelé vezető utat, mert rögtön rátok sötétedik. — Mielőtt elindultak, még adott vagy öt szem magot Palkónak. Ütközően aztán elmesélte neki, hogy a jövő tavasszal hogyan próbáljon vele szerencsét, hova és hogyan vesse el. — De kerítsd ám körül, jól, tövises gallyal, nehogy a bárányok lelegeljék, ha kikéi — kiáltott még Palkó után, amikor elbúcsúztak. * — Palkó alig várta a tavaszt. Akkor aztán elkezdett ásni, veteményezni. Peti meg kinevette és csúfolta, s ment halászni, játszani. Palkó mindig ott volt a dinnye körül. Kigyomlálta közülük a gyomot, aztán amikor hűvös, felleges idő volt, azt énekelte: Süss fel nap, fényes nap, Kiskertemben kis dinnyéim megfagynak. Amikor meg nagyon meleg volt, vizet hordott a patakocskából és locsolgatta a dinnyét. Nemsokára aztán diónagyságú kis zöld gombócok nőttek az indákon. Ekkor azt kezdte énekelni Palkó, hogy: Kicsi dinnyém nagyra nőjél. Egy kosárba el ne férjél. ' Rózsapiros belső részed Legyen méznél is édesebb. Meg is nőtt egy fél szekérre való dinnye. A belsejük sokkal pirosabb és édesebb volt, mint az erdei szamóca. Mindenki csodájára járt a faluból s meg is kóstolta, aki csak tehette. Sokan kértek is néhány szemet a magjából. Peti is tartotta a markát. Palkó először nem akart neki adni, amiért Peti csúfolta. De aztán megsajnálta: Itt van, Peti, de lakjál is jól dinnyével. Elég nagy büntetés az neked a meggondolatlanságodért, hogy nem rólad nevezték el a dinnyét a mi falucskánkban, hanem énrólam. A nagy erdő szélén, az égbe nyúló hegy lábánál ugyanis azóta mindig termelik a dinnyét és úgy hívják, hogy Palkó-dinnye. Kukk Imre
