Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

tWB. január X 3 Péntek öt perc telefon: Mezőgazdasági könyvek vásárára készül a csabai könyvesbolt Szerepelt-e a karácsonyi aján­dékozások listáján olvasnivaló? Mutatkozik-e érdeklődés január elején könyvek iránt? — Ilyen és hasonló kérdésekkel fordultunk telefonon a békéscsabai Radnóti Miklós Könyvesbolt vezetőjéhez, Poroszlai elvtárshoz. — A nemrég zárult esztendő de­cemberében forgalmunk jóval na­gyobb volt, mint a hatvannégyes év azonos hónapjában. Ajándéko­zási időszakról lévén szó, elsősor­ban a szépirodalom fogyott, fő­ként az ifjúsági és az ismeretter­jesztő művek. — Mi az új év első napjaiban a helyzet? — Meglepő. Annak ellenére, hogy a közönség nemrég jutott túl a vásárlások és kiadások csúcshó­napján s tulajdonképpen a „csu­1 kottabb erszény” korszakát éljük, boltunkban emelkedik a forga­lom, amit joggal tulajdonítunk az olvasókedv fokozódásának és örömmel könyveljük el a bevétel erkölcsi és művelődési rovatában. — Ehhez mi is őszintén gratu­lálunk! — Lesz-e, várható-e a kö­zeljövőben érdekesebb hír, ese­mény? —- A minden év februárjában ismétlődő mezőgazdasági könyv­vásárra készülünk. Éppen ma kap­tunk meghívót a megyei könyv­barát akcióbizottságtól s abban értesítenek bennünket, hogy ja­nuár 12-én, a Hazafias Népfront megyei bizottságának csabai szék­házában ülést tartanak. Közben raktárilag is készülünk az erő­próbára. Már jó néhány olyan gazdaságtudományi, technikai, gé­pesítési, növénytermesztési, ker­tészeti, állattenyésztési, erdőgaz­dasági, természettudományos és általános művet biztosítottunk vá­sárlóinknak, melyek valamilyen szempontból a szocialista nagy­üzemi mezőgazdálkodáshoz feltét­lenül szükségesek. — Ha már erőpróbáról van szó, miként sikerült a múlt évi iskolai könyvterjesztés? — A tankönyveket most nem említem, hiszen nélkülözhetetlen­ségük miatt az utolsó szálig el­fogytak. Ellenben boldogan kö­zölhetem, hogy az általános és a középiskolák tantestületei, tanu­lni a múlt évben Békéscsabán nem kevesebb, mint 70 ©zer forint értékben vásároltak szépirodal­mat és olyan szakkönyveket, me­lyek a gyakorlati oktatásban és a szakköri tevékenységnél nagy se­gítségükre szolgálnak. Ehhez még azt fűzném, hogy kedves szokás­ként a diákok ballagáskor egy-egy jó és szép könyvvel ajándékozzák meg egymást emlékül. Ilyen cél­ra az 1965-ös esztendőben Csabán 23 ezer forint értékű szépirodalmi mű lelt gazdára. — Befejezésül még annyit, hogy ugyanebben az időszakban, az író—olvasó-találko­zók alkalmával a városban tíz helyen könyvesboltunk látta el aktivistái segítségével az alkalmi könyvvásárokat, kiállításokat. Egyébként pedig a csabai iskolák­ban, üzemekben, hivatalokban könyvhetek, irodalmi események alkalmával összesen 35 helyen ál­landó megbízottként, 25 helyen pedig időszakosan könyvterjesző- ink és propagandistáink tevékeny­kednek. Működésük nagyban hoz­zájárul az irodalmi érdeklődés fenntartásához és .fokozódásához. — Éj — VEZETES / b VEZETŐK A Járási vezetés és a tsz-ek A mezőgazdaság szocialista át- ! tői függő gazdálkodás minden­szervezése több ezer termelőszö­vetkezet megalakításával ment végbe. Magától értetődik, hogy az életre hívott nagyüzemeknek mesz- szemenő és sokoldalú támogatás­ra, útbaigazításra volt és van szükségük. Azzal ugyanis, hogy megalakult a termelőszövetkezet, a szocialista nagyüzemi társas­gazdálkodásnak lényegében csak a keretei jöttek létre, amelyeket azután kellett és kell megtölteni megfelelő tartalommal. Vonatko­zik ez a szövetkezeti élet és mun­ka megszervezésére éppenúgy, mint az eredményes működésé­hez szintén nélkülözhetetlen gaz­dasági, anyagi feltételekről törté­nő gondoskodásra. A maga ere­jéből sem az egyiket, sem a má­sikat nem lett volna, nem lenne képes megoldani a parasztság. Ez az egyik oka annak, hogy álla­munk kezdettől fogva segíti a termelőszövetkezeteket. A másik fontos ok az, hogy a mezőgazdasági termelés lehetősé­geit és a népgazdasági igényeket feltétlenül össze kell egyeztetni. Egyaránt érdeke ez az országnak és külön-külön mindegyik terme­lőszövetkezetnek is, hiszen a tervszerűtlen, az esetlegességek­Százharminc százalékra teljesítette műit évi lakossági tervét a Vésztői Építőipari Ktsz A Vésztőd Építőipari Ktsz 1965- 1 vésztői fiókjának, a kultúrotthon- ben Békéscsabán, a Mokri utca- I male, a szeghalmi könyvtárnak és ban négy lakást, Békésen, a me­zőgazdasági szakiskolában étkez­dét, konyhát, raktárt, Vésztőn és környékén pedig nyolc családi há­zat épített. A lakossági tervét ISO százalékra teljesítette. Felké­szült a téliesítésre is. Az OTP De ő bátorítóan és cinkosan rám kacsintott, majd visszafor­dult és a mögötte lihegő emberé­re ordított: — Gyorsabban! Mint a villám .futott rajtam keresztül'a felismerés. A hang­ja! Ez a recsegő hang, amely olyan, mintha dörzspapírt rág­na! Hiszen akkor Boundy.. .és a Nagy Mágus... egy és ugyanaz a személy! Most már megértettem, miért kacsintott rám! De azt is, miért szökött meg tőlem Edit és éppen Boundyval! De nem volt időm a további töprengésre. Menekülnöm kel­lett, mégpedig a lehető leggyor­sabban. Az állomásra! Csak a harmadik utcáig kell eljutnom. Ott már vár a kocsi. Az utcákon tetőfokán állt a pá­nik. Alig tudtam átvergődni a sikongó, tolongó, menekülő em­bersokaságon. De így legalább nem keltettem feltűnést rohaná­sommal. Már csupa víz voltam. Inge­met facsarni lehetett volna. Gombjaimat leszaggatták. Nyak­kendőmet én magam dob am el. Ügy szorított, mint a kötél. Majd megfulladtam tőle. Végre, kimerültén, megtépázva és lihegve elértem a begyújtott motorral várakozó kocsit. Be­dobtam magam a hátsó ülésre és elterültem, mint egy agyonhaj­szolt vad, amelyet üldözői halá­losan kimerítettek. A sofőr szótlanul indított. A kocsi a következő pillanatban előreszökkent és száguldó iram­ban robogott az állomás felé. Amikor kissé magamhoz tér­tem, gyorsan hozzáfogtam az át­öltözéshez. Leszaggattam ma­gamról az összetépázo'.t ruhát és sietve magamra öltöttem azt, amelyik előre oda volt készítve a hátsó ülésre. Az állomás előtt lefékező ko­csiból pedig már egy teljesen új ember szállt ki, nem az, aki pár perccel azelőtt beszállt. Nem John Bolton, vagyis Sasszem, hanem új papírjaim szerint Don Pedro Espinoza y Vicento hon- durasi ültetvényes, aki többéves emigrációból van hazatérőben Tegucigalpába, hazája fővárosá­ba, hogy ott részt vegyen az új rezsim megszilárdításában. Simán eljutottam Houstonba, ahol egy Hondurasba induló ha­jóra kellett szállnom. Bár útköz­ben kétszer is igazoltatáson es­tem át. Egyszer a Dallas—Hous­ton közt közlekedő expresszen, egyszer pedig a hajóra szálláskor. Az utóbbinál a rendőrtiszt hosz- szasan vizsgálta papírjaimat majd amikor visszaadta őket, erősen a szemem közé nézett: — All right, mr. Espinoza! — mondta jól kihangsúlyozva új nevemet. Aztán tisztelgett és az én szívemről nagy kő zuhant le. (Folytatjuk) három családi háznak a belső munkáit a kőművesek és a szak­ipari részlegek dolgozói januárban és februárban folytatni tudják. A központi telepen vasszereléssel és betonelemek előregyártásával készülnék a tavaszi munkák megkezdésére. A szövetkezet tervbe vette, hogy az idén szállítószalagot, be­tonkeverő gépet, vibrátort vásárol és beszerez egy vasvázas, össze­rakható elemekből álló felvonulá­si épületet, amely könnyen átte­lepíthető és így igen gazdaságo­san használható fel a munkaterü­letek változtatásánál. Ugyancsak idei terv: teljesítménybérezést ve­zetnek be a szakipari részlegek­nél is, re stb. Mindezek alkalmasak és elegendők is arra, hogy az állam tervszerűen befolyásolja a ter­melőszövetkezetek gazdálkodását. Tűrhetetlen tehát az, hogy bár­ki az érvényes közgyűlési hatá­rozattal ellentétesen intézkedjék a tsz-ben. Senkinek sincs joga ah­hoz, hogy előírja a termelőszö­vetkezetnek, kit válasszon meg el­nöknek, vezetőségi tagnak, milyen beruházásokat valósítson meg, hány sertést hizlaljon, mennyi baromfit tartson. A termelőszö­vetkezeti tagokra, a közgyűlésre tartozik annak az eldöntése is. hogy milyen munkadíjazási, jöve­delemelosztási módszert honosíta­nak meg. Ha valamelyik járási vagy akár megyei szerv parancs­szóval próbálja keresztülvinni az elgondolását az említett, vagy a tsz hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben, akkor túllépi hatáskö­rét. A termelőszövetkezet ilyen esetekben teljes joggáf utasítja vissza az illetéktelen beavatko­zást. Számtalanszor bebizonyosodott egyébként, hogy az efféle mód­szerek nem vezetnek jóra. Na­gyon sok előny származik viszont abból, ha a járási tanács és a bankfiók értékes tanácsokat ad a termelőszövetkezeteknek a he­lyi lehetőségek jobb hasznosítá­sára, bevált termelési módszerek bevezetésére, átgondolt közgazda- sági számításokon alapuló gazdál­kodási megoldásokra. Ilyen segít­ségre van szükségük a termelő- szövetkezeteknek. A munkaszer­vezet kialakítása, üzemszervezési tanácsok, gazdasági elemzés, jö­vedelmezőségi számítások, a költ­ségek ésszerű csökkentésének módjai: ezek azok a lehetőségek, amelyek minden járási tanács és bankfiók dolgozóinak kínálkoz­nak bármelyik termelőszövetke­zetben. Ahhoz természetesen, hogy a vázolt és más hasonlóképpen lé­nyeges problémákkal foglalkozza­nak a járási szervek, esetleg a tsz-ek állami irányításáról vallott a tanácsadás, az egyenrangú fe- ■ régebbi felfogásukat is módosíta­lak véleménycseréjén alapuló ni keU. Ma még jó néhány olyan meggyőzés. Az eszközök pedig, amelyek a közvetett irányításhoz a járás rendelkezésére állnak: az árpolitika, a beruházási és hitel- politika, valamint a termelési és értékesítési szerződések rendsze­képpen káros volna. Jól átgon­dolt, a helyes elveknek megfelelő, egészséges fejlődés csak akkor le­hetséges a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetek csak akkor boldogulnak, ha semmilyen vo­natkozásban sem nélkülözik szo­cialista államunk segítségét. Ennek a segítségnek a rendsze­rében kiemelkedő szerepük van a járási tanácsoknak és a Magyar Nemzeti Bank járási fiókjainak. Igaz, más szervek és intézmények is közreműködnek az állami irá­nyításnak és támogatásnak a megvalósításában, de a járási ta­nács és a bankfiók tehet és tesz legtöbbet a termelőszövetkezetek további erősödéséért. Rengeteg múlik azonban azon, hogy mikép­pen juttatják el a tsz-ekhez mind­azt, amit az állam a fiatal nagy­üzemi társasgazdaságok megszi­lárdítására fordít. A helyesen felfogott és gyako­rolt állami irányítás részben köz­vetlen, részben közvetett. Az előbbi esetben az állam, illetve a járási tanács és a bankfiók ha­tóságként lép fel és gondoskodik a termelőszövetkezetekre nézve kötelező erejű jogszabályok betar­tásáról. Ellenőrzi, hogy a termelő- szövetkezet a törvényes rendel­kezéseknek megfelelően gazdálko­dik-e, s ha szabálytalanságot ta­pasztal, akkor megteszi a szüksé­ges intézkedéseket. Természete­sen vonatkozik ez arra is, hogy nemcsak joga, de kötelessége is érvényteleníteni az olyan intéz­kedéseket, esetleg közgyűlési ha­tározatokat, amelyek hatályos jogszabályt sértenek. Az ilyen jel­legű adminisztratív intézkedések indokoltak és szükségesek. Más a helyzet akkor, ha a já­rási tanács vagy valamelyik osz­tálya utasítással akar megoldani olyan feladatokat is, amelyeket csak a közvetett irányítás meg­engedett módszereivel szabad el­intézni. Ilyen módszer a felvilágosítás, Kedvező ütemben halad a téli gépjavítás Adjon jobb minőségű cseremotort a Győri Gépjavító Vállalat Megyénk gépjavító állomásain — szám szerint 9 helyen — 1966. január 1-ig 37 százalékra teljesí­tették a téli gépjavítás előirány­zatát. A 333 időarányosan fel­újításra tervezett gép helyett 393- al javítottak meg — közölte Kiss József a megyed igazgatóság mér­nöke. A megye téli gépjavítási ter­vében 1418 traktor teljes felújí­tását kapták feladatként a gépja­vító állomások. Valamennyi gép­javító állomás jól látja el mun­káját. Ebben az idényben több helyen párhuzamos felújító sza­dult elő. Ez annak köszönhető, hogy az 1965. évi készletet az AGROKER-től időben megvásá­rolták. Jelenleg alátétből, szime- ringből és csavaráruból kevés a raktári készlet. A Zetor K—25-ös traktorok motorcserés javítása a tervhez képest nem kielégítő. Ennek az a magyarázata, hogy a Győri Gép­javító Vállalat, ahol a motorok generálozását csinálják, a terv teljesítésétől — mennyiség és mi­nőség tekintetében — csaknem 50 százalékra elmaradt. Ahol az lagokat állítottak üzembe és előbb említett típusú gépeket ja­bővítették a gépjavító teret is. Az anyag-, alkatrészellátásban eddig különösebb gond nem for­módszer él az irányítás gyakor­latában, amely annak idején szükséges, célszerű lehetett, ma azonban már elavult és hátrá­nyos. A termelőszövetkezetek fej­lődése új követelményeket tá­masztott nemcsak az elnökök, ag- ronómusok, könyvelők, hanem a járásiak munkájával szemben is. Magától értetődik, hogy ezzel nem csökkent, hanem növekedett a járási tanácsnak, s azon be­lül elsősorban a mezőgazdasági osztálynak a fontossága. S ha még nincsenek is meg azok a feltéte­lek, amelyek az egyre sürgetőb­ben jelentkező igények jó kielégí­téséhez kellenek, mindenhol van mód az Irányítás tökéletesítésére. A járási szervek tekintélyét az fokozza tovább, működésüket az teszi még hasznosabbá, ha nem fecsérelik el az erejüket apró- cseprő ügyekre, s olyanokra, ame­lyek nem is rájuk tartoznak, ha­nem a lényeges kérdések megol­dásához adnak meg minden tőlük elvárható segítséget. A termelő- szövetkezetek vezetőinek és tag­jainak pedig jól felfogott érdeke, hogy a gazdálkodás javítására vítják, 4—5 szerelőt is meg kel- • vonatkozó minden jó tanácsot, ja­lett bízni a Győrben felújított mo- j vaslatot köszönettel fogadjanak, torok újraszerelésével. | és hasznosítsanak.

Next

/
Thumbnails
Contents