Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
Világ proletárjai. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA »66. JANUAR 7., PÉNTEK Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Vélemények nyílt fémma Érdekes és mindenképpen elgondolkoztató az az eset, amelyet az egyik pártszervezet titkára mondott el. Pártnapot rendeztek, de nem valami sikeresen választották ki az előadót, s az érdektelen, — mert általánosságokra szorítkozó — vitaindító után alig akadt kérdés, felszólalás. A fiaskó következményeként a következő pártnapira jóval kevesebben mentek el. Ott azonban érdekesós izgalmas kérdésekről hangzott el közvetlen és őszinte hangú vitaindító, amelyet kérdések zápora követett. A siker akkora volt — mondotta a párttitkár —, hogy ismétlésre kényszerültünk, most már zsúfolt nagyterem előtt! Valóban ritka dolog, hogy megismételjenek egy pártnapot. Sőt, az elmúlt években maguk a pártnapok is mind ritkábbak lettek. Nem azért, mintha nem lett volna szükség rájuk, hanem-, mert a napi gondokkal való birkózás, s az agitációs munka bizonyos fokú leszűkítése „elaltatta” e nemes, s valóban gazdag múltra visszatekintő hagyományt Emlékezzünk csak: a hatalomért folytatott harc éveiben, majd a szocialista építés kezdetekor hányszor nyúlt késő éjszakába a szabad pártnap, s mégsem tekintgetett senki az ajtó felé, mert mindenkit érdeklő kérdésekről folyt a szó,.,vélemények' éles csatája kötötte le a figyelmet, álláspontok késztettek helyeslésre, vagy ellentmondásra. Az elmúlt években a csendes ópí- tőmunka hétköznapjaiban sokan úgy vélték, már nincs is szükség a pártnapok jelentette fórumra, hiszen jórészt a taggyűléseken is termelési kérdések szerepeltek napirenden. Maga az élet cáfolta meg a vélekedést, bebizonyítva: mind növekvőbb igény van vélemények nyílt fórumára, ahol kommunisták és pártonkívüliek folytathatnak kötetlen eszmecserét, ahol vélemények és ellenvélemények nemes csatája nyomán világos és tiszta álláspont álakul ki, ahol a párt politikáját képviselik határozottan, az okos szó mindennél erősebb fegyverzetében. Az idén ismét rendszeressé válnak a pártnapok mezőgazdasági és ipari üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél. Az esetlegesség megszüntetése egyben azt is jelenti, hogy elmélyültebbé, tervszerűbbé s ezért hatásosabbá tehető az agitációs munka pártszervezeteinkben. A rendszeresség elejét veszi annak is, hogy — mint eddig nem egy esetben — csak késve, s akkor sem a leghatásosabb módon jut el a kommunisták véleménye, szava a pártonkívüliek- hez, illetve a dolgozók állásfoglalása egy-egy kérdésben vagy intézkedésre. öreg parasztember fogalmazta meg, kissé érdesen ugyan, a lényeget: Olykor elpolitizálgatna az ember. Mert az újság, a rádió nem minden. Van, amit ért az em- ben, van, amit nem. Hát kitől kérdje? A kommunisták a taggyűlésen beszélnek róla — ha beszédnek! A magamfajta meg kérdezgeti őket. De hát legtöbbször ők is húzogatják csak a váltakat; erről nem volt szó. Más az, ha gyűlés van, politikai gyűlés, kérem, s ott kérdezősködhet az ember. Az öreg nyilván nem szerepelni szeretne, inkább ösztönösen megérezte, hogy az együttesén ki- alákított álláspont nemcsak belesebb a személyes véleménynél, hanem — hitelesebb is! Mert — amint ezt mostanában fogalmazzák — sok dologról „beszélnek az emberek”. E beszélgetések során sok okos gondolat megfogalmazódik, de a téves, sőt, olykor ellenséges álláspont is hangot kap. A baj csak az, hogy sokszor megfelelő válasz nélkül! Ez egyben utal a pártnapok szerepére is: amiről „beszélnék” az emberek, ott is beszéljenek! Nem szabad lehurrogni azt, aki valamiben téved, leinteni, ha valaki valamit rosszul lát; az elhallgattatással még nem tisztázódnak a félreértések és félremagyarázások, a téveszmék nem lep- leződnek le. A nyílt fórum valóban nyíltságot kell, hogy jelentsen pártszervezeteink életében: felkészült előadók s a kommunisták meggyőződéstől fűtött állásfoglalása jelenti a biztosítékát annak, hogy a vélemények e nyílt fórumán az igazság bizonyuljon erősebbnek s — meggyőzve embereket — a feladatokhoz, a tettekhez, a mindennapok cselekvéséhez új és új segítőtársakat szerezzen. Az elmúlt év végén nyilvánosságra került ár- és bérintézkedések, az 1966. évi tervben szereplő feladatok, az új gazdaságirányítási rendszer mind-mind olyan kérdések, amelyekről hasznos az eszmecsere, a vita. Igen, a vita, mert a téves nézetekkel vitatkozni kell1 Érvelni, alaposan feltárni okok és okozatok összefüggéseit, nem hallgatva a gondokról, de bátran szólva az eredményekről is. A párt napok jó megrendezése sokrétű feladat elé állítja pártszervezeteinket: biztosítani kell a megfelelő előkészítést, az időpont s a téma széles körű megismertetését, f kérdések esetleges előzetes összegyűjtését, s a jó felkészültségű előadót. A jó előkészítés már fél siker: az érdeklődés felkeltése nemcsak a hallgatóság számát na- gyobbítja, hanem azokét is, akik úgy jönnek el, hogy kérdezni akarnak, választ kapni legkülönfélébb problémáikra. A külpolitikában, s hazánk életében is sok az olyan kérdés amelyre nem felelet az „igen” vagy a „nem”, hanem csakis alapos, minden tényezőt figyelembe vevő magyarázat lehet a válasz E kérdések nyílt és szókimondó megfogalmazására teremt lehetőséget a pártnap, s ugyanakkor r válaszok meggyőző kifejtésére is Az őszinte, állandó és kétoldalt véleménycsere, melyre a párta? pok rendszeres megtartása lehető séget teremt, a felvilágosító rour. ka korábban is nagy eredmények kel járó formája. A napokban — régi hagyományt felújítva — e Népszabadság közölte a fővárosban és a megyékben januárbar tartandó pártnapok „menetrendjét”. Ennek átnézése egyben azt if tanúsítja: a párt milyen jelentőséget tulajdonít a pártnapoknak hiszen politikai életünk vezeti személyiségei is az előadók között szerepelnek. A pártnapok c nagy jelentőségét kell, hogy mer értsék helyben is minden párt alsnszervezetnél, s ennek megfő lelően foglalkozzanak megrendezésükkel. (m.) Ön hányszor volt beteg ? — Mit kapunk a borítékon kívül ? — Érdekességek a társadalombiztosítás költségeiről — Január első napjai mindig a mérlegkészítéssel telnek. Most felkerestük a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot, ahol Sorbán József megyei igazgató kérésünkre a következőket válaszolta: — Megyénkben az elmúlt évben háromszázmillió forint költséggel gazdálkodtunk, amelyből fedeztük a táppénz, a terhességi, gyermekágyi, anyasági segélyeket, családi pótlékot, a gyógyszer, valamint a gyógyászati segédeszköz-ellátást Ez a hatalmas ősz- szeg azt jelenti, hogy megyénknek 495 ezer lakosából 96 százaléknak van társadalombiztosítása. Jelentős, hogy az utóbbi években a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása megnövekedett. A már eddig ismertté vált kormányrendelkezések szelleméből következik, hogy a megye mintegy 85 ezer tsztagjának az ellátását közelebb kell hozni az ipari dolgozókéhoz s ez az oka, hogy például a családi pótlék-juttatást a termelőszövetkezeti tagok esetében is rendezik. Ma még nem állnak rendelkezésünkre végleges adatok, csupán ",,mikro”-felmórést végeztünk és hat termelőszövetkezet példáját szeretném elmondani. A battonyai Május 1. Tsz-ben eddig 13 tsz-tag kapott családi pótlékot, ezután huszonhét kap. Csorvásom, a Vörös Október Termelőszövetkezetben az eddigi hat helyett huszonkilenc, a kondoros! Dolgozók Tsz-ben 29 helyett 93, a békési Egyetértés Tsz nyolc tagja helyett ötvenhót, két csabai termelőszövetkezet közül a Szatúl természetesen ez társadal-1 milag is jelentős a termelőszövetkezeti tagok szempontjából. — Mi a helyzet a nyugdijaknál? — A megyében körülbelül tizenháromezer nyugdíjas van. így a saját jogon szerzett nyugdíjátlag egy főre 810 forint. Ez pedig azt jelenti, hogy évente nyugdíjként 10 530 000 forintot fizetünk ki. — Gyógyszerfogyasztó nép vagyunk. Mibe kerül ez az államnak megyénkben? — Itt még nem állnak végleges adatok rendelkezésünkre, csupán november 30-i záróadattal rendelkezünk, amely szerint az orvosi rendelvényre kiadott gyógyszerekhez 55 579 960 forinttal járultunk hozzá. A decemberi adatok valószínűleg azt jelentik, hogy az összeg még nyolcmillió forinttal emelkedik. Ugyanígy például családi pótlókra 1965-ben 37 820 305 forintot fizettünk ki. — A gyógyszerfogyasztás azt is elárulja, hogy sűrűn vagyunk betegek. Vajon mit mutatnak a táppénzes statisztikák? — Elöljáróban annyit kell elmondanom, hogy havonta mintegy 40—45 ezer nap> esik ki a termelésből. Ehhez hozzászámíthatjuk azt is, hogy az elmúlt évben 60 millió forintot fizettünk ki táppénz címén, és ha valaki fáradságot vess, hogy egy kicsit számoljon, köny- nyen kiszámíthatja, hogy mibe lehet a népgazdaságnak az a 60 millió forint, amely mögött tulajdonképpen nem áll termelés. Az elmúlt öt év azt is bizonyítja, hogy a táppénzekre kifizetett ösz- szeg 1960-hoz viszonyítva 25 százalékkal nőtt. A terhességi, gyermekágyi, anyasági segély az 1960. évi 100 százalékról 202 százalékra emelkedett. A gyógyszer- költségek 82 százalékkal emelkedtek. Ez az emelkedés tükröződik a jövő évi költségvetésünkben is, amikor mintegy 320 millió forinttal gazdagodik megyei központunk — fejezte be tájékoztatóját Sorbán József megyei igazgató. (Dóczi) Uj egységes jogszabály a termelőszövetkezeti beruházások rendjéről — Sajtótájékoztató a Földművelésügyi Minisztériumban — badságban 29 helyett 117, a Lenin Termelőszövetkezetben 15 helyett 79 tag részesül családi pótlékban. A forintösszeg kihatásén Eredményesen zárta az éve! az ország legnagyobb üveggyára Az Orosházi Üveggyár 1965. évi erve 244 millió forint értékű üvegáru gyártását írta elő. Kon- zerves üvegek, különböző méretű palackok és hengerelt síküveg tartoznak az üzem termékei közé. Az előzetes adatok szerint több mint 101 százalékra teljesítette tervét a gyár. Létszámgazdálkodásban megtakarítást ért el, ■gy az egy főre eső termelés is kedvezően alakult. A gyár teljes felépítése lényegileg az 1965-ös évben fejeződött be, s e hónap végére előreláthatólag megkezdi üzemét az úgynevezett zöld öblös üvegeket olvasztó huta automatikus gépsora is. Ezzel az Orosházi Üveggyár leljes kapacitással képes a különböző üvegféleségekben az országos igényeket kielégíteni, sőt exportra is termelni. Dr. Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes szerdán délután tájékoztatta a sajtó képviselőit a termelőszövetkezeti beruházások és felújítások új rendjéről. Az Országos Tervhivatal elnökének, a pénzügyminiszternek, az építésügyi miniszternek és a földművelésügyi miniszternek erről szóló együttes rendeleté a Magyar Közlöny 1965. december 31-i számában jelent meg. Az új rendelet megalkotásával egységesítették, teljes összefüggésében szabályozták a termelőszövetkezeti beruházások rendjét. Erre elsősorban azért volt szükség, mert az 1961-ben megjelent beruházási kódex csak az állami beruházásokra vonatkozik, a termelőszövetkezeti beruházásokról mostanáig 17 különböző, de főként csak részkérdésekre kiterjedő jogszabály intézkedett. Az új rendelet egyik legfontosabb alapelve, hogy a termelőszövetkezeti beruházásokat elsősorban a közös gazdaság saját eszközeiből, helyi erők teljes mozgósításával kell megoldani. Fontos alapelv a gazdaságosság, mégpedig úgy, hogy a beruházásokat elsősorban azokban az ágazatokban, illetve üzemekben kell létrehozni, ahol a leggyorsabbban és a leghatékonyabban térülnek meg. A termelőszövetkezeti beruházások előkészítésének és kivitelezésének eddig igen bonyolult, hosszadalmas módját lényegesen egyszerűsíti az új rendelet. Azokban a szövetkezetekben, amelyek üzemfejlesztési távlati tervvel rendelkeznek, ezentúl nincs szükség beruházási programra, és még igénylőlapra sem. A programkötelezettség általában az eddiginek 10—15 százalékára csökken, s csupán a speciális egyedi létesítményekhez kell ilyet készíteni. Egy további intézkedés az esetek nagy részében feleslegessé teszi a külön területfelhasználási és építési engedély megszerzését. A népgazdaságilag fontos koordináció és az anyagi, műszaki, megalapozás érdekében szükséges állami megerősítés általában járási, kiemelkedő létesítményeknél megyei szinten történik. A termelőszövetkezetek új beruházási rendje előkészíti az új gazdaságirányítási módszerek későbbi alkalmazását is. Az űj rendelet január 1-én lépett érvénybe, s ezzel a termelő- szövetkezetek beruházás: rendjére vonatkozó valamennyi korábbi iosszabály hatályát vesztette. (MTI) **
