Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

Január 39. 4 Vasárnap A tudományos eqyesű’eti éle* éves mérlege: Ötvenegy rendezvény ezerhétszázhetvcn résztvevővel (Tttdósitónktál) A Textilipari Műszálai és Tudo­mányos Egyesület Békés megyei csoportjának múlit évi munkájá­ról szóló beszámoló jefLemitést lapoz­gatom. önkéntelenül is arra gon­dolok, hogy nem lébst túlságosan nehéz olyan beszámolót „össze­hozná”, amelynek számadatai mö­gött valóban initenzáv társadalmi tevékenység húzódik meg. Mindjárt az elején szembetűnik, hogy az óv végén 183 tagot szám­láló megyei csoport tavaly mind­össze haititaa gyarapodott, mdnősé- giüag azonban annál inkább, noha a létszám megtartása sem bizo­nyult lekicsúnylendő feladatnak. A megyei csoportot ugyanis négy extilgyár dolgozóiból toborozták, s az 1964 végén a Pamuttextilmű­vek Békéscsabai Gyárának 29 ta­gú üzemi csoportja tulajdonkép­pen csak papíron létezett. Ám a megyei csoport vezetősége ebbe korántsem nyugodott bele. fis. párt, a szakszervezet és a MTESZ segítségévei 1965. július -án újra életre hívták a pamut- szövő üzemi csoportját. A 24 tagú új gyári csoport újjászervezésé­ben tevékenyen közreműködött a .söpört -összekötője, Csiernyik András és Mitykó János, a gyár műszaki vezetője is. Az összetétel minőségi színvonala is javult, hi­szen a kilépették helyére jórészt leohnikumi, illetve egyetemi vég­zettségűeket vettek feiL Négy központi, 32 üzemi elő­adás, 12 klubnap, két filmnap és égy belföldi, tanulmányút, össze­sen ötvenegy rendezvény jelentei. . e a csoport tavalyi tevékenységé­nek legfőbb stációit, amelyeken 1770 tag és érdeklődő vett részt, ami megközelítőleg 35 fős remdez- vényenkónti átlagnak felel meg. A iátogaíottság növekedésével pár­huzamban az az örvendetes tény is megállapítható, hogy az össze­jövetelek színvonala is jelentéke­nyen nőtt, s ugyancsak növekedett az aktivitás és a résztvevők igé­nye is. A sokféle rendezvény közül is kiemelkedett a március 8 és 13 kö. zött a Békés megyei Műszaki Fej. esztési Hét keretében megrende­zett előadássorozat, a júniusi Me­gyei Ffimnapok és az októberi Műszaki Hónap. Az év legsikerül­tebb előadását A vezető és be­osztottjainak kapcsolata címmel dr. Molnár Imre tartotta. Több más előadással együtt ez kivált­képpen olyan érdeklődést keltett, iiogy témakörén még hetek múl­tán is vitáztak a résztvevők, s a megyei csoport az idén tervbe vet. te az előadás megismétlését. A filmnapok a MTESZ megyei .mtéző bizottságával karöltve ke­rültek megrendezésre. A levetített hímek témaanyaga zömmel a belső anyagmozgatás és a gazda­ságos energiafelhasználás terüle­tét ölelték fel. Sajnos, kifejezetten textiles témájú filmek nincsenek. A tagság részéről éppen ezért fel­vetődött egy olyan igény, hogy a Külföldi társegyesületeik film-tárá­ból központilag kellene biztosita- nd ilyen filmeket, annál is inkább, mert a tagság kifejezetten igényli az oktatófilmek vetítését. A szeptemberben lebonyolított kétnapos tanulmányúton 43- an vettek részt. Ez alkalom­mal a Nyergesújfalui Viscosa Gyárba látogattak. A kirándulá­soknak osztatlan sikere volt, a résztvevők egyöntetűen úgy nyi­latkoztak, hogy az jól szolgálta a szakmai látókör bővítését. A me­gyei csoport vezetősége éppen ezért az idén is kilátásba helyezte Jueoinló tanulmányút szervezését. Ami az egyes üzemi csoportok munkáját illeti, azok közül első­sorban a Gyulai Harisnyagyár kcdlekilívája érdeméi dicséretet. Dr. Sípos Sándor és Laczkó Lajos vezetésével itt a klubéletet oly magas szintre emelték, amilyennél a megyében egyetlen egyesület­nél sem találkozunk. Kéthetenként rendeznek klubesteket, amelyekre neves előadó, és képzőművésze­ket, tudósokat, kiváló szakembere­ket hívnak meg előadónak. A két lelkes tag vezetésével rendkívül jó, összeforrott egyesületi kollektí­va fejlődött ki Gyulán. Tagszervezésben a ruhagyári csoport tett nagy előrelépést, ahol a taglétszámot tavaly harminchét, ről negyvenkilencre növelték. Rendezvényeiket céltudatosan ren­dezték: azok egyrészt elősegítették a gyár műszaki problémáinak megoldását, másrészt pedig a tag­ság aktivizálását. A színvonal e számottevő fejlesztéséből tekinté­lyes részt vállalt Tóth Gyula, az üzemi csop^. titkára. Hasonló tervszerűséggel és intenzitással te­vékenykedett a kötöttárugyári üzemi csoport is, noha Lippai Má­ria üzemi titkárnak gyakorta gon­dot okozott a különféle rendezvé­nyek időpontjainak összehango­lása. A Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége kere­tében működő társegyesületekkel is tovább mélyült a TMTE kapcso­lata. Rendezvényeiket kölcsönösen látogatják. A textilesek elsősorban az energiai és gépipari egyesületek összejöveteleit keresték fel szíve­sen és rendszeresen, de igen inten­zív volt kapcsolatuk a Nyomda- és Papíripari Műszaki Egyesület me­gyei csoportjával is, amelytől te­kintélyes anyagi és erkölcsi segít­séget kaptak. Íme néhány szemelvény az éves beszámoló jelentésből, amely tar­talmas és színvonalas társasági munkáról árulkodik. Erdős Ká­roly, a megyei csoport elnöke és Adamik Kálmán megyed titkár al­kalmasint jó érzéssel, elégedetten j írta alá ezt a jelentést. Kazár Mátyás L ab oraíüriumJb an Télen is dolgoznak a talajjavító vállalat szarvasi kirendelt­ségének laboratóriumában. Képünkön Melis Judit labortech­nikus a talaj PH meghatározását végzi. Fotó: Malmoß •■••■■■•■■■■■■■•■■■■■■HaimMmMMumMMuiianiniiimnHMHHHMauiiHan Egy jegyzőkönyv margójára Elegendő és korszerű növényvédőszereket hoznak forgalomba A tavalyi rossz időjárás miatt komoly kár érte a mezőgazdasá­got. Sajnos, az idei tél sem sok jóval kecsegtet. A mezőgazdaság­nak tehát erőteljesebben kell fel­készülnie az 1966-os esztendőre. Megkérdeztük a növényvédő­szereket forgalomba hozó AGRO- TRÖSZT növényvédőszer főosztá­lyát, milyen lesz a mezőgazdaság idei védőszerellátása. Dr. Kon­koly István főosztályvezető a kő­vetkezőket mondotta: — A korszerű mezőgazdasági termelés egyre nagyobb mennyi­ségben igényli a különböző nö­vényvédő-, gyomirtószereket A fokozódó igények időbeni kielégí­tése céljából a kereskedelem a korábbi éveknél nagyobb mennyi­ségű ilyen anyag beszerzését irá­nyozta elő. Gondoskodtunk .arról, hogy az ismertek mellett a ná­lunk ez ideig csak kisebb mennyi­ségben forgalomba került korsze­rűbb, jó hatású növényvédősze­rekhez is hozzájuthassanak a me­zőgazdasági termelők. A kártevők elleni eredményesebb védekezés, valamint a szükséges egészségvédelmi óvórendszafoályok következtében egyes szerekből csökkentjük a mennyiséget. így a múlt évinél kisebb mennyiségű DDT-tartalmú porozó- és perme­tezőszer kerül forgalomba. He­lyette a jól bevált Lindán és kom­binált DDT-Lindán tartalmút le­het használni. A múlt évinél nagyabb meny- nyiségben áll rendelkezésre a lisztharmat ellen jól bevált Thio- vit kéntartalmú permetezőszer is. A peronoszpóra elleni védekezés­hez a hagyományos rézgálic mel­lett nagyobb mennyiséget tudunk a termelők rendelkezésére bocsá­tani az újabb, korszerűbb egyéb gombaölőszerekből. így a tavalyi­nál nagyobb mennyiségű Or- thocid, Zineb és rézoxiklorid tar­talmút tartunk raktáron. Az elmúlt években népszerűvé vált talajfertőtlenítőszerből, az aldrinos szuperfoszfátból az idei évben kétféle minőség, 1 és 2 szá­zalékos hatóanyagú kerül forga­lomba, mintegy 16 000 tonna mennyiségben. A kalászosok gyomtalanításá­hoz megfelelő mennyiségű Diko- nirt, illetve Dikotex gyomirtószer van a kereskedelem raktáraiban. Ugyancsak gondoskodtunk arról is, hogy a vegyszeres gyomirtás­sal egyidőben elvégzendő karba­midos lombtrágyázáshoz elegendő mennyiségű karbamid nitrogén műtrágyát kapjanak a mezőgaz­dasági üzemek. A kukorica gyom­talanításához használt Hungasin gyomirtószerből mintegy 1300 tonna beszerzését irányoztuk elő. Egyes nagyüzemi burgonyater­mesztő gazdaságok részére már tudunk biztosítani az új burgo­nya gyomirtószerből is. A Mer- kazinból jelentkező igényeket azonban előreláthatólag nem tud­juk teljes mértékben kielégíteni. Jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a békéscsabai Jókai Színház műsza­ki átadás-átvétele alkalmával a szakszervezet 50, az SZMT mun­kavédelmi bizottsága pedig 20 pontban összefoglalt észrevételt tett. Ezek közül az egyik a szín­ház műszaki személyzetének a szociális ellátottságát hiányolja. A műszaki személyzet munká­ja nem könnyű és nem is a leg­tisztább. Az előadások és a pró­bák alatt valahol tartózkodniuk kell és a mosdás, fürdés is nélkü­lözhetetlen. A tervezőiroda azon­ban erről, úgy látszik, megfelejtke­zett, mert sem helyiség, sem pe­dig fürdő nem épült számukra. Ehelyett most a színpad melletti kis raktárt „alakítják” át, ami alig lehet több 10 négyzetméter­nél, hidegpadlás, nem fűthető és a tisztálkodási lehetőség sincs meg. A fűtést pótlólag bevezetik, a pad­lót azonban kicserélni nem le­het, csak műanyag borítást tesz­nek rá. Tisztálkodásra az emele­ten levő tusolót bocsátják ren­delkezésükre. Ez utóbbi nem ép­pen a legjobb megoldás, mert amúgy is kevés a tusoló, de mást nem lehet tenni. Ha a tervező a munkája végre hajtásához tanácsot kér Kremper Bélától, aki mint műszaki felügye­lő nyugdíjazásáig a színháznál dolgozott, bizonyára nem utasítja vissza a segítséget. Márcsak azért sem, mert ma is szívügye a szín­ház. Már a felszabadulás előtt ilyen munkakörben dolgozott, ké­sőbb pedig részt vett több buda­pesti, a szegedi, a veszprémi, a debreceni, a szolnoki és más szín. ház helyreállításában. Talán a színház is javasolhatta volna őt, hiszen a nyugdíjasok gyakorlati tapasztalatainak a felhasználása bármilyen vonatkozásban igen hasznos lehet és csak a társada­lom javát szolgálja. Most már persze késő erről be­szélni, de azért kár lenne elhall­gatni is. És valamilyen következ­tetést le kell vonniuk azoknak, akik felelősek ezért a nagy költ­séggel végrehajtott rekonstrukciós munkáért. —er Adóm Éva: A Ml FIÜNK! Csak .ülnek a meleg szobában. A rádió, a tv néma. Hosszú hall­gatás után az ember szólal meg. A fojtott indulat régi vitáról beszél: — Milyen asszony az, akinek még gyereke sincs? Mehetsz! Nem kellesz! — De Gábor! Hát én tehetek arról, hogy így megvert az isten? — Ki más? — Csak te! Tudd meg, hogy te tehetsz róla, mert, ha akkor nem vetetjük el azt a drágát, akkor ma már itt szaladgálna körülöt­I ted és nem engem tennél tönkre, j akit úgyis tönkretett a kés! — Mit siránkozol? Mondtad te I nekem, hogy mivel járhat? Te voltál rajta, hogy fiatalok va- 1 gyünk, meg semmink sincs, és elő­ször vegyünk bútort meg televí- ! ziót, meg bundát, meg a szentség tudja mit! Ne óbégass! Válók. ! Elveszem azt, akinek lesz gyere­ke! I — Nem tehetsz ilyet. Nem te­heted meg velem. Éveket éltünk egymás mellett, éveket gürcöl­tünk, hogy legyen mindenünk. Nem teheted meg, nem hagyhatsz el! — De nekem gyerek kell! Ér­ted? — És nekem? Nekem nem kell? Akinek a szíve hasad meg, ha lá­[ tom a többi asszonyt gyerekkocsit tolni? Csak neked? Ketten követ­tük el a gyermekünk ellen a bűnt, köteles vagy velem együtt vállalni a terhet! — Ide hallgass, Jóién! — a férfi széket húzott maga alá, lo­vagló ülésben ráült és mielőtt be­lekezdett súlyos mondanivalójába, úgy megrágta a sámlit, hoay ezer darabra zúzta vele a konyhaszek­rény alsó üvegét. — öt éve vá­rok. Jó, várunk. Mind a kerten. Mikor te a kórházból hazajöttél, egyetlen szóval sem mondtad, hogy vigyázz, lehet, hogy nem le­het több gyereked, ez lenne az első. Megmondtad te ezt nekem? Nem. Hallgattál róla. Megmond­tad, hogy azt is mondta az orvos, hogy neked olyan gyenge a mé- hed, hogy nagyon kell vigyázni rád még ezzel a terhességgel is? Nem mondtad. Hallgattál. És most engem is felelőssé teszel? Mondd1 Kinek díszítettük a karácsony­fát! Ki örült az örömnek? Kinek szólt az ének? Kinek a zene a rá­dióban? Kié volt a karácsony? Az asszony az asztalra borulva zokogott. Hányszor elgyötrődö't már azon az ót év előtti tavaszi napon, amikor elment a bizottság elé és előadta a kérését. Hény álmatlan éjszakába került mar azóta az a nap! Hányszor be akarta már vallani a férjének, hogy bizony ö rontotta el a dolgot. De mikor úgy kellett minden! Egy ágyuk volt meg egy szek­rényük. Arra gyereket? Vétek! Ezt mondta az anyja is. — Jolán! Milyen embef vagyok én? — nézett rá hirtelen a férje. — Jó. — Buggyant ki az asz- szonyból. — Milyen szakmunkás vagyok? — Jó — nézett rá csodálkozva az asszony. — Mikor vettük a lakást? — Négy és fél éve. Most telik la — Mikor vettük a bútort? — Hát... mindjárt az elején. Négyhónapi fizetésünkből. — Szóval, régen megvolt, mire megszületett volna a fiam! Én nem bírom, én nem élhetek úgy, mint valami magános, bogaras ember! Unom, hogy csak téged nézzelek, unom, hogy nem hallok gyerekkacagást! Unom! Érted? Lekapta a fogasról a sapkát, sálat tekerintett a nyakába, s csak a lépcsöházban vette fel a kabátot. Ment. Mindegy merre, csak otthon ne legyen. Mindegy hová, csak ne lássa az asszonyt, ne hallja a szomszédból a gyerek­zsivajt. Jolán nem emelte fel feiét az asztalról. Zokogása már vinnyo­gássá fajult, úgy fájt. úgy marta a sok bántó szó, amit a férje hoz­závagdosott. Szenvedett. Mint az állat. Tehetetlenül. A mosogatóban halomszám az edény. Vendégek voltak. Eljöttek a rokonok, azok is gyerektelenek, névnapot ültek. Gáborral nem lehet bírni. Csapkod, dühöng, át-

Next

/
Thumbnails
Contents