Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
t##B. Januar 28. á 3 Péntek Cikkünk nyomán: ' • Válasz a válaszra: merre fejlődjön a húsipar vágási technológiája ? A NÉPÚJSÁGBAN megjelent e lémával kapcsolatos cikket olvastam. A lap közölte a Húsipari Tröszt válaszát. Ha az olvasó az utóbbi írást elolvassa, azt mondja: ha ez így van, rendben van és nyugodtan megy tovább. Pedig egyáltalán nincs rendben! Mi, az újító kollektíva tagjai, nem úgy látjuk, mint ahogyan a tröszt erre válaszolt. Ezért is emelek szót a megállapítás ellen. Nyolc-kilemc éve világszerte rohamosan terjedt a frissen vágott állatok húsának vízzel való mosása. Célja volt: a vágás során szennyeződött húst meg kell tisztítani. Ez a módszer eljutott hazánkba is. Megnéztem, és azon a bizonyos tisztításon elcsodálkoztam. Valódi tisztogatásról ugyanis szó sem volt, mert a mosóvíz a szennyező anyagot az egész felületre szétterjesztette. Megfogalmaztam újra a már feledésbe merült axómiát: a víz a húsnak nem barátja, hanem ellensége! Ezért olyan tiszta munkafolyamatot kell kidolgozni, hogy utólagos tisztogatásra ne legyen szükség és v húshoz víz egyáltalán ne érjen. Ebben az időben került sor, éppen Békéscsabán az egysínes, lapos vaspálya beszerelésére. Ezt 50 centiméterrel magasabbra tetettük, így lehetővé vált, hogy alája vályút helyezzünk: minden munkafolyamat efölött történjen, hogy minden hulladék a vályúba kerüljön.' A dolgozók kapott feladatukat kezelőjárdán végezték, egymást nem zavarva. Kollár és Simon mesterek megoldották a gőzben forrázást, a fej és a lábak gépi kopasztását és a függesztve nyúzást. Apró technológiai változtatásokkal megoldottuk a helyes szúrást, a nyelv vértelen eltávolítását, a nyak vérzésmentes kö- rülvágását, azt, hogy a húsnak nemcsak a mosása, de mindennemű törülgetése is feleslegessé vált. Tudomást szerzett erről a szakmai világ. Hamarosan szinte áradt ték velük a „hogyan”-t és a „mi- ért”-et, zokszó nélkül, még többet is vállalva dolgoztak. Van más példa is. Olyan, hogy a tervtelie- sítés biztosítva legyen, a fiatalok vasárnap délelőttjüket áldozták fel. Csak az előbbi mondatot lehet Ismételni: ezekről keveset beszélünk! Azért volt különösein tanulságos ez a párt-vb ülés, mert bebizonyosodott, hogy nemcsak számítani kell a fiatalokra, hanem törődni is kell velük és munkájuk után ugyanolyan megbecsülés jár nekik is, mint bárki másnak. És azt hiszem, itt szükséges a magyarázat. Békéscsabán 28 üzemi KISZ- alapszervezet működik. Mégis talán két helyen tudjuk elmondani, hoigy az üzem KISZ-titkára olyan felelős személy, akinek véleményére hallgatnak az üzem gazdasági és társadalmi vezetői is. Nehogy azt higyje azonban valaki, hogy a többi 26 KISZ-titkárunk nem jó. Dehogynem. Csak éppen az a probléma, hogy a gazdasági vezetők úgy vannak velük: ,ha baj van, jó hogy vagytok, de ha nektek adni kell, akikor minek, hisz még fiatalok vagytok”. Nevén nevezve a gyereket: a KISZ-munka igenis azt jelenti, hogy felelősség a jövőért, a felnövő új nemzedékért. Ma már szólás-mondás az a mondat, hog - sok üzemünkben vagy sok munkahelye» csak díszzsebkendőnek, tefcinhozzánk a sók látogató. A minisztérium, az egyetem, a Húsipari Kutató Intézet, a felsőbb állategészségügyi szervek, a vállalatok igazgatói. Senki sem fukarkodott az elismeréssel. A minisztérium és a Békés megyei Tanács bennünket külön dicséretben és pénzjutalomban is részesített. EZ A MINDEN irányból felénk áradó elismerés ösztönzően hatott. Megfigyeltük, hogy a vonalba állított 16 dolgozó közül ötnek a munkaideje és ereje nincs kellően kihasználva. Ezért nem remélhetjük, hogy óránkénti átlagban egy ember teljesítménye két sertésnél több legyen. Ha el akarjuk érni a világszínvonalat, ugyanennyi idő alatt — emberenként — három sertéssel kell végeznünk, így jutottunk el egy nagy húsipari technológiai igazság felismeréséhez: a sertésvágást úgy kell ütemeznünk, felbontanunk, hogy egy dolgozóra 1 perc körüli munka jusson. így dolgoztuk ki — elméletben — új sertésvágó vonalunkat, melynek lényege, hogy az eddigi háromrészes ölelőszerkezetet ötrészesre alakítjuk, a vonal hosz- szát pedig 33 méterre növeljük.. Ezzel lehetővé válna, hogy a vonalon 21 ember dolgozzék. Részmérésekkel megállapítottuk, hogy ez a 21 dolgozó óránként 50 sertést képes a munka első időszakában feldolgozni. Én felelősségem teljes vállalásával kijelentem, ha a felsőbb szervek elfogadnák azt a javaslatot, mely szerint egy átlagosan 130 kilós sertés vágásáért — kábítástól a zsírlefaragásig — 6 forintot fizessünk, annyit, amennyit ma az országos átlagban adunk, akkor a munka beindítása után rövidesen a 21 ember óránkénti teljesítménye 63 sertés levágására növekedne. Ez a javaslatunk nem talált meghallgatásra, sőt elutasításban részesült, míg végül Köves elvtárs napokban közölt válaszából megtudtuk, hogy a mi módszetik a KISZ-t. Meg lehet őket bízni a dekorációval, ha baj van lehet mondaná nekik, hogy hajrá, de hogy megint szélsőséget mondjak, a díszelnökségben már nem jut hely számukra. Nem az elnökségi széken való ülés hiányzik a fiataloknak, Nem, erről szó sincs. Arról van szó, hogy különösen érzékenyek az igazságtalanságokat látva és talán „könnyebben jár a szójuk”. És most tegyék a szívükre a kezüket idősebb élvtársaink; húszéves korukban nem így tettek volna ők is? Fiatalnak lenni nem érdem. Ez állapot, ugyanolyan állapot, mint 50 évesnek lenni. De, hogy a mai húszévesekből milyen 50 évesek lesznek, az a mai 50 éveseken is múlik. A példamutatás szellemének sokkal erősebben kellene élni mindenütt, mint ahogy él. És álljon itt egy nagyon őszinte vélemény, amely ezen a vb-ülésen így hangzott el: „Nekünk, párttagoknak, vezetőknek sokkal jobban kell becsülnünk az ifjúsági mozgalmat, ne csak szólamként használjuk, hog3’ ők a mi aranytartalékaink, hanem valóban tegyünk is meg mindent ezért.” Azt hiszem, ezért volt tanulságos ez a vb-ülés és ezért volna érdemes, ha még azok is odafigyelnének rá, akiket érint. Dóczi Imre rünk nem alkalmas a továbbfejlesztésre. Nézzük meg ezzel kapcsolatban a legfejlettebb kapitalista államot, az USÁ-t. Tilgner lengyel professzor beszámolója szerint a Miller-cég építette fel New Yorkiban a legkorszerűbb vágóhidat. A kábítást itt széndioxiddal végzik. A vízzel forrázott sertés forró gyantakeverék-oldat- ba, majd szárítópadra kerül. A megimervedett gyantaköpenyt ollóval felvágják, a sertést belőle kiemelik, így tqyolítják el maradéktalanul a szőrzetet. Ezután felső pályára emelik, bontják, hasítják és hűtőben tárolják. Egy dolgozóra a vágóvonal teljesítményéből óránként 6,3—7,2 sertés jut. Az amerikaiak a legkönnyebb vágási módszert alkalmazzák. Nem nyúznak, nem szalonnáznak, zsírlefaragással sem foglalkoznak, Vagyis a mi vágási technológiánkhoz képest 25 százalékkal kevesebb munkát végeznék. így az előbb említett teljesítmény viszonyaink között 4,7—5,4 sertés feldolgozásának felel meg. TILGNER PROFESSZOR vé leménye szerint a széndioxidos kábítás nem tökéletes. A sertések egy része elpusztul, mire a szúróhoz ér, másik része pedig a szúróban ugrik talpra, így zavart okoz. A gyantás kopasztás jó, de igen költséges. Ez a módszer Amerikában ezért is nem terjedt el. Joggal kérdezhetem: a legfejlettebb tőkés államban miért nem oldották meg a sertésvágás teljes gépesítését, automatizálását?, Azért, mert a vágásra kerülő egyedek eltérő nagyságúak, alakúak, méretűek. Mi, a csabai üjítókolléktíva tagjai tudjuk ezt és ezért is nem kívánunk részt venni abban az újítási pályázatban, amely összesen 23 ezer forintot kínál. Meggyőződésem, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni. Ha akadna is ember, aki a kérdést megoldja, nem lesz sikere, mert komplikált és költséges lesz. ÉRT BENNÜNKET egy másik sérelem is: azt mondják, hogy a mi módszerünk csak miniatűr vágóhídra való. A békéscsabai rekonstrukciós tervben olyan vágócsarnok szerepelt, amely egy műszakban 506 sertés és 70 marha vágására alkalmas. A mi tervünkben olyan vágócsarnok szerepel, amelyben bár külön vonalon, de szintén 500 sertés és 70 marha kerülhet feldolgozásra egy műszakban. Az általunk tervezett vágócsarnok területszükséglete 396 négyzetméter, a rekonstrukciós tervé pedig 576. A mi tervünkben a sertésvágóvonal területszükséglete 150 négyzetméter. Mi akadálya azonban annak, ha ezer vagy ötezer sertést kívánunk levágni egy műszakban, hogy kettő vagy tíz vágóvonalat helyezzünk el egymás mellett, hiszen a Békéscsabán kialakított sertésvágási módszer olcsó is és teljesen megfelel a higiéniának. Ezeket az igazságokat Dupsi elvtárs, a cikk írója ismerte. Ez adhatott tollat a kezébe. Az általunk kidolgozott vágási módszer korszerű, a gőzben forrázás, a gépi kopasztás, a függesztve nyúzás és a vályú feletti munka könnyű, termelékeny, s ami szintén fontos: kevés vízhasználattal jár. Bár leállították a békéscsabai sertésvágóvonal üzemeltetését, mi azonban reméljük, hogy módszerünkre felfigyelnek nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Dr. Szeredi Mihály szakállatorvos Zárszámadás a dévaványai Lenin Tsz-áen Néhány évvel ezelőtt a dévavá- nyaá Lenin Tsz volt a gyomai járás egyik leggyengébb termelő- szövetkezete. Rossz volt a munka- fegyelem, a közös tulajdon védelme, gyengén alakultak a termésátlagok, drágán termeltek. A párt- alapszervezet vezetőségének, a párttagoknak minden erőfeszítése ellenére sem tudtak az akkori helyzeten változtatni, mindaddig, amíg a független vezetők személyében változás nem történt. A tsz kommunistái, látva a tarthatatlan állapotot, ami a tsz-ben ^uralkodott, 1963-ban úgy döntöttek, hogy a régi vezetőség helyett újat hoznak a termelőszövetkezetbe. így került Papp Ferenc, az akkori Gábor Áron Tsz elnöke át a teljesen leromlott Lenin Tsz élére. Főkönyvelőt a Szeghalmi FJK- tól hoztak Hunya Dénes, főag- ronómust pedig a Hidasháti Állami gazdaságból Sánta Sándor személyében. » Az új, független vezetőség a pártszervezet vezetésével, a párttagok segítségével első ieiadat- ként tűzte maga elé, hogy a munkafegyelmet helyreállítsa. Szinte házról házra jártak beszélgetve a tagokkal, hogy vegyék fel a munkát, hogy közös erőfeszítéssel tegyenek meg mindent, hogy gazdaságilag helyreálljon a tsz, hiszen ennek a tagság látja hasznát. A tagság egy része, bízva az új j vezetőségben és látva a tsz kommunistáinak a munkához való hozzáállását, csatlakozott a vezetőséghez. Kezdtek rendesen kijárni dolgozni, kialakult a vezetőség és a tagság egymás iránti bizalma, a jobb munkafegyelem. A tagság kezdte magáénak érezni a termelőszövetkezetet. Az erőfeszítések persze önmagukban véve kevésnek bizonyultak, kellett hozzá az állam segítsége. Több kedvezményben, állami támogatásban részesültek. Az emberek, értékelve az állam adta segítséget, jobb munkaszervezéssel, jobb terméssel, kevesebb ráfordítással dolgoztak, aminek eredményei már a következő években meg is mutatkoztak. A hagyományos munkaegység mellett olyan premizálási módszert dolgoztak ki, amellyel érdekeltté tették a tagokat a jobb munkára. Aztán 1963-ban a Lenin Tsz egyesült a Gábor Áron Tsz-szel. Az egyesüléssel újabb gondok jelentkeztek, a tagság egy része bizalmatlanul fogadta az egyesítést, félve attól, hogy ez visszaesést jelent a gazdálkodási eredményben, kevesebb lesz a munkaegység értéke. A vezetőségnek is újabb gondokat je lentett az üzemszervezés kialakítása, a meglevő beruházások helyes kihasználása és újabb premizálási módszer kidolgozása, mely- lyel az egyesült tsz tagsága is megtalálja számítását, Az egyesítés után a tsz párt- szervezete, a pártvezetőség nagy lendülettel látott hozzá a szervezéshez. Egyesítették a pártalap- szervezetet, a KISZ-t, a nőtanácsol, és igen komoly segítséget adtak a gazdasági munka beindításához is. Ilyen sok viszontagság után érkeztek el 1966. január 24-hez, amikor a járás területén elsőkéni tartották meg zárszámadó közgyűlésüket. A tsz-irodai dolgozóknak, lelkiismeretes, igyekvő munkája lehetővé tette, hogy a mérleg a tervezett időnél két héttel előbb elkészüljön. A zárszámadó közgyűlésen melyet a községi művelődési házban tartottak, mintegy 456 tag vett részt. Papp Ferenc, a tsz elnöke tartotta a vezetőség beszámolóját. A beszámolóban foglalkozott a tsz-ben a tagság munka- fegyelmével, az elért eredményekkel, a hiányosságokkal, elemezte hogy a pártalapszervezet milyen erőfeszítéseket tett a munka politikai alátámasztására, hogy a gazdasági eredmény az állami támo- magtás, a szakemberek munkája mellett elsősorban a tsz-tagság szorgalmas és becsületes munkájának köszönhető. Hisz a múlt évben a tsz-tagság zöme — még a nyugdíjas tagok is — becsülettel kivette részét a munkából. Ennek köszönhető részben, hogy a munkaegység értéke 17,65 forint, mintegy 2,66 forinttal több, mint a tervezett. Nőtt a közös vagyon, csökkent a ráfordítás, nőtt a termésátlag. A beszámoló vázolta viszont azokat a hiányosságokat, melyek még fennállnak. Azt, hogy egyes termelési ágakban még mindig drágán termelnek, például cukorrépát, tejet, marhahúst. A jövőben ezen feltétlen változtatni kell Elemezte a beszámoló, hogy az 1965-ös gazdasági évben 167-en kérték felvételüket a tsz-be, ezeknek zöme fiatal és középkorú. Ezen a közgyűlésen is 19 fiatalt vettek fél, köztük olyanokat is, akik már korábban is tagjai voltak a tsz-nek, de kiléptek, azonban látva az eredményeket, újra visszajötek Szűcs Lajos Dévavánfc» Mezőgazdasági szakmunkástanuló-iskola avatás Békésen Oj, korszerű létesítménnyel gazdagodott a közoktatás megyénkben. Felépült Békésen a mezőgazdasáp szakmunkástanuló-iskola. Itt öt tanteremben foglalkoznak majd az öntözéses növénytermesztő gépész szakmát tanuló fiatalokkal, akik megyénk termelőszövetkezeteiből kerültek ide tanulmányaik folytatására. Az épületet az ÉM Békés megyei vállalata készítette. A Földművelésügyi Minisztérium 2,3 millió forintot költött a beruházásra. Az új szakmunkástanuló-iskolával Békésen elkezdődött egy folyamat, a korszerű mezőgazdasági szakmunkásképzés javítására. Ugyanis 1967-ben a békési szakmunkástanuló-iskola tovább bővül. Az itt tanuló fiatalok 246 személyes korszerű diákotthont kapnak. A Békésen felépült új szakmunkástanuló-iskola épületének ünnepélyes átadására február 3- án délelőtt 11 órakor kerül sor.
