Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

1*6*. január 26.

3

Szerda

Kilencezer vagonnal több konzerv

Az élelmiszeripar termelésének idei átlagos 2,5 százaléikos növeléséből különösen nagy feladatot kapott a konzervipar. A múlt évi 37 000 vagon helyett az előírás szerint ,43 500 vagon konzervet íkell készítenie az iparágnak, amely a tavalyi elmaradás pótlására szeretné ezt 2000—3000 vagonnal túlteljesíteni. Így a múlt évihez képest mintegy kilencezer vagonnal több konzervet készítenek majd az üzemék. Terveiket több mint nyolcvanezer katasztrá- lis hold termésére alapozzák a konzervgyárak. Amennyiben az időjárás is segíti, nagy mennyiségű és jó minőségű zöldség- és főzelékféle, paradicsom és savanyúság kerülhet majd az üvegekbe, dobozokba.

A konzervipar ebben az évben a nagyobb tervének teljesítésén kívül igyekszik a következő évek még nagyobb feladatait is megfelelően előkészíteni. A harmadik ötEzer mintadarab érkezett az ajándék- és emléktárgy-pályázatra, de kevés volt az eredeti ötlet

Lezárult az OKISZ és a Népi Iparművészeti Tanács nyilvános pályázata,

A pályázatra ezer mintadarab érkezett, de ezek egyharmadát már el sem fogadták, nem is vitték a pályadíjakat odaítélő bizottság elé, mert nem jelentettek újdonságot, valamilyen változatban ismertek voltak. Az elfogadott pályaművek többségét is az jellemezte, hogy a vártnál kevesebb volt az ötlet, a valóban újszerű eredetiség. Ezért a bíráló bizottság a három első díj közül csak egyet, a húsz harmadik díj közül csak tizenötöt ítélt oda, a kilenc második díjat hiánytalanul kiadták, mert találtak arra érdemes pályaműveket. Az egyetlen első díjat az az összeállítás kapta, amelyhez petróleumlámpához hasonló, fából faragott, fémberafcá- sos lámpatest, sajtár alakú hamutál és ugyancsak fémberakásos fából formált, sajtárhoz hasonló brosstű tartozik. (MTI)

éves terv végéig ugyanis kereken 30 000 vagonnal növekszik a konzervipar termelése. Ennek megfelelően több mint kétmilliárd forint beruházással bővítik majd a konzervipar kapacitását. Az idén 240 millió forintot fordítanak a fontos iparág fejlesztésére. Egyebek között több mint százmillió forintos költséggel megkezdődik a nagykőrösi, a paksi, a szigetvári és a Nagyatádi Konzervgyár 3—4 évig tartó rekonstrukciója. Debreceniben pedig egy új konzerv- hűtőház-kombinát építése. A Kecskeméti Konzervgyár ugyancsak nagymértékben bővül. Az j idényre üzembe áll két új paradicsompüré-vonal, s megkezdi működését az eddigi rekonstrukció során kialakított, Európa legnagyobb zöldségszárító üzeme.

Együtt a munkásokkal

Minisztertanács és a SZOT Elnöksége határozata szerint a mostani napokban minden vállalatnál összehívják a műszaki konferenciákat, majd a termelési tanácskozásokat. Ezeknek a fórumoknak az a célja, hogy a dolgozókkal ismertessék az 1966. évi terveket és az üzemi demokrácia lehetőségeivel élve, vezetők és munkások együtt vitassák meg: milyen módszerekkel dolgozzanak, hogyan hárítsák el a gazdaságosabb és termelékenyebb munka útjában álló akadályokat?

Nem könnyűek az 1966. évi tervek célkitűzései. A kohó- és gépiparban például az idén 4 százalékkal emelkedik a termelés, és ezt 80 százalékos termelékenységgel kívánják elérni. Magasabbak

Kiegészítő

árvizbiztosítást köthetnek a tsz-ek

A tavalyi árvíz egyik megszívlelendő tanulsága volt, hogy a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás eddigi feltételei nem elégítik ki az árvízbáztosítási igényeket. Az 50 százalékos térítés csak részben nyújtott anyagi alapot a károsult közös gazdaságok talp- raállásához, újjáépítéséhez. Súlyos nehézségeket okozott az is, hogy a biztosítás nem vonatkozott az árvízzel összefüggő elháríthatatlan vízkárokra. A kormányzajt a rendkívüli helyzetre való tekintettel 1965-ben ugyan engedélyezte ezek részbeni megtérítését, a biztosító kifizetett 130 i millió forintot, de ez nem követhető példa a jövőre nézve.

Az Állami Biztosító, most a tapasztalatok alapján átalakította az árvízbiztosítást, kiszélesítette a biztosítási lehetőségeket.

Az árvízkárosult termeüősziövet- kezetek újjáépítése érdekében 1966. január 1-től 100 százalékban megtérítik a közös gazdasálépegetett a legközelebbi vendéglő felé.

— Tiszteletem, mérnök úr — köszönt rá a kelmefestő, amikor belépett. — Betegeskedünk vagy csak telelünk?

Alig válaszolt. Rumot és feketét kórt. Másvalakivel szeretett volna találkozni. Olyannal, akinek kiönthette volna szívét, aki megérti, hogy mi és miért bántja őt annyira, hogy becsapta miatta annak a szövetkezetnek a kapuját, ami mindene, ami az élete célja volt.

Két asztallal odébb két idős ember egy régi dal szövegén vitatkozott, s hol egyik, hol másik kezdte dúdolni. Odapillantott megnézni, mit isznak, rendelt és közéjük ült kisegíteni őket. Ám, alig nyargalt él egy kevéske idő, valaki a vállára tette a kezét.

— Érted jöttem, Antal, gyere.

Előbb a vállán nyugvó kezet

nézte meg, csak aztán a kéz tulajdonosénak az arcát. — Te vagy az, Berci, ülj le.

— Nem lehet. Várnak bennünket a közgyűlésre.

— Mi dolgom nekem ott? Én már...

— Majd a kocsiban megbeszéljük.

Vegyes érzelmekkel, kellemetlenül állt fel és indult kifele. Meglepte, hogy érte küldtek, hogy a közgyűlés elé citálják. Ki is robbant belőle: — Mivel gyanúsítanak vagy miben kell tanúskodnom?

— Ne fantáziázz. Csak arról van szó, hogy az emberek hívnak, ragaszkodnak hozzád.

— Nem megyek. Hogyan állítanék oda, ahonnan csak úgy szó nélkül elengedtek? Még csak meg sem vitatták az elképzeléseimet.

— Azóta megvitatta a vezetőség is és az emberek is. No, ülj be, ne tétovázz, értsd meg. várnak az emberek.

— Lehet, de csak azért, hogy hivatalosan a közgyűlés előtt búcsúzzam éL .Rendben van, gyerünk!

Amiijt beléptek a dohányfüstös terembe, Antal megvetette a lábát a falnál. Csakhogy, akik a közelben ültek, éljenezni, tapsolni kezdtek. Erre Berci tuszkolta előre az elnökségi asztalhoz, s mire odaértek, általánossá vált a taps.

— No, mit mondtam, te mimóza lélek’ — súgta Berci a fülébe

— Gyere már, te kanok mérnök — szólt rá az elnök mosolyogva. Már azt hittem, hogy az egész közgyűlést kell a helyedbe vinni. Mikor elcsendesedett a zsivaj, az elnök felállt. — Most pedig átadom a szót a főagronó- mus elvtársnak. Kérem, terjessze elő azt az új szervezeti formát, amit kidolgozott, s amit a vezetőség már jóváhagyott.

— Azt, hogy visszajöjjek... kezdte, de ezt elnyomta a taps. — Jó, hát akkor ne vitatkozzunk ezen — mosolyodott él, s olyan lendületesen, meggyőző erővel sorolta az elképzeléseket, mint ahogyan egy villanymotor búg, amikor megfelelő áramkörre kapcsolják.

Kukk Imre

gok nyilvántartásában szereplő épületek, felszerelések, gépi berendezések (általában az állóeszközök — kivéve az ültetvények) árvízkárait. Ezért a kockázatbővítésért a biztosító külön díjat nem számít fél.

Az állatállományban (szarvas- marha, ló, sertés, juh) bekövetkező árvízkárok balesetnek minősülnék, ezeket a biztosító az állatbiztosítás alapján téríti meg.

A közös gazdaságok növényeire és egyéb vagyontárgyaira ezentúl is az 50 százalékos térítés vonatkozik, de a termelőszövetkezetek kiegészítő biztosításokkal nagyobb anyagi biztonságot szerezhetnek árvíz vagy vízikár esetére is.

Az Állami Biztosító az összevont vagyonbiztosítással rendelkező tsz-ék számára bevezette a 30 százalékos kiegészítő árvízbiztosítást. Ennék alapján a növények lábon álló, illetve leszedet- len termésében, valamint az állóeszköznek nem minősülő egyéb vagyontárgyakban keletkező árvízkárok esetén nem 50, hanem 80 százalékos kártérítésben részesülnek. E kiegészítő árvízbiztosítás díja a növénytermelés összértékének 2 százaléka.

A buzgárok, töltésszivárgások, csurgások és más, az árvízzel összefüggő vízkárokra az áirvíz- biztoeítás nem terjed ki, de a jövőben külön díj ellenében a termelőszövetkezetek ezekre is köthetnek 50, illetőleg 80 százalékos kiegészítő vízíkárbiztosítást. A 80 százalékos vízkárbiztosítást csak azok a gazdaságok vehetik igénybe, amelyek 30 százalékos kiegészítő árvízbiztosítással is rendelkeznek. A vízkárbiztosí tás díja a növénytermelés összes értékének 4, illetőleg 6,4 százaléka.

A biztosítás továbbra sem terjed ki az esőzés, hóolvadás, pangó vizek által okozott károkra.

Köztudomású, hogy a termelőszövetkezetek terveit csak február végén, március elején hagyják jóvá, így az Állami Biztosító az összevont vagyonbiztosítás adatfelvételét csak március végén, április elején tudja megkezdeni. A sokéves tapasztalatok szerint azonban az árvizek már korábban bekövetkezhetnek,

ezért az új, kiegészítő árvízbiztosítások megkötésére már előbb szükség van.

Reméljük, 1966-ban baj nélkül zajlik le az olvadás, de ezt nem tudhatja előre senki sem. Ezért az Állami Biztosító most lehetővé tette, hogy az adatfelvétel előtt, február 15-ig nyilatkozzanak a termel őszövetkezetek, hogy milyen árvíz- vagy vízkárbiztosítással kívánják kiegészíteni vagyonbiztosításukat.

a tervszámok á többi iparágban is — bár a jellemző inkább a termelékenység növelése és a minőségi igények fokozása. Ez a két különösen hangsúlyozott előírás szinte készteti a vállalatokat, hogy az eddiginél jobban keressék, kutassák a termelés tartalékait. Egyik fő módszere ennek a termelési tanácskozások rendszere, a dolgozók véleményének, javaslatainak meghallgatása és alkalmazása a napi munka közben. Ki tudna hasznosabb és célravezetőbb tanácsokat adni a munkásnál? Végtelenül gazdag termelési tapasztalatok halmozódtak fel bennük és ezek válhatnak közkinccsé, ha megkérdezzük őket, ha véleményt kérünk tőlük. S a munkás elmondja ezeket, hiszen a bőrén — és a fizetési borítékjában — érzi, ha jó vagy rossz a munkaszervezés, folyamatos vagy akadozó az anyag- és szerszámellátás, tervszerű vagy rendszertelen a megmunkált termékek szállítása.

A vezetőknek és a munkásoknak egyaránt érdekük, hogy nagyobb rend és fegyelem legyen a termelésben. Feltétele ennek az is, hogy tudatossá váljon a munka, ne csak egy-egy nap feladatait, hanem hosszabb időszak célját, terveit ismerje a dolgozó, előrelásson és a jobb végrehajtás érdekében a munka egyes részletei mellett annak egészéről is elmondhassa véleményét, - javaslatait. Tulajdonképpen ezt szolgálják a mostar^termelési tanácskozások, az üzemi demokrácia legfontosabb fórumai.

A z egy évvel ezelőtt megjelent MT—SZOT-határozat értelmében a termelési tanácskozások rendszerét differenciáltan kell kialakítani. A tanácskozások műhelyenkénti vagy még kisebb termelőegységenkénti szervezése az egyetlen módszer, hogy minél több dolgozó ismerje meg az üzem, de főként a műhely közvetlen tervfeladatait és valóban érdemben vitatkozzon azokról. Még a múlt év végén is találkoztunk olyan vezetőkkel, akik elegendőnek véla békési Október 6 Tsz választott szerveiben dolgozó kommunistákat

A békési Október 6. Tsz pártvezetősége a növekvő politikai és gazdasjági feladatok alapján napirendre tűzte a gazdaság választott szerveiben dolgozó kommunisták munkájának értékelését, közölte Buzi János párttitkár.

A januárban megtartott párt- vezetőségi ülésen a tsz igazgatóságában, ellenőrző, fegyelmi és háztáji bizottságában, valamint a nőtanácsban és honvédelmi sport- szövetségben dolgozó párttagok munkáját értékelték.

Megállapították, hogy a kommunisták a személyük iránt megnyilvánuló bizalmat elég jól hasznosították; azonban van még javítanivaló a közös ügy melletti határozott helytállásban, a munkamorál és a politikai agitációs munkában.

Elhatározták, hogy a tsz 1965. évi zárszámadását először a tag-: gyűlésen vitatják meg, majd ez- j után terjesztik a tsz közgyűlése. elé. Ekkor már a párttagok a té- ' nyék ismerete alapján tudják az elmúlt év eredményeit, hiányosságait, valamint az új gazdasági év célkitűzéseit magyarázni.

tek egy ' tanácskozást szervezni esetleg a dolgozók küldötteinek összehívásával. Durva megsértése lenne ez az üzemi demokráciának, ezért a pártszervezeteknek, a szakszervezeti bizottságoknak határozottan fel kell lépni ellene.

A termelési tanácskozások napirendjén a vállalat 1966. évi terve szerepel. A téma rendkívüli jelentősége miatt rendkívüli gondossággal kell felkészülni a beszámolóval is. Az üzemrész, a műhely vezetője előadásában vázolja a vállalat egészének helyzetét és termelési gondjait ~ szükséges ez, hiszen kölcsönös kapcsolat van az egyes üzemrészek között —, legtöbbet azonban a műhely, « műhelyrész tervfeladataival foglalkozzon. Gsak ezzel biztosítható, hogy a dolgozók mind nagyobb számban részt vegyenek a tanácskozásokon és ott érdemben halta« sák szavukat.

A beszámoló másik feltétele, hogy egyszerű, őszinte, pontos és nyílt legyen. Mit sem ér az olyan előadás, amely a számok, adatok, kimutatások özönét zúdítja a munkásra, aki semmit vagy nagyon keveset ért belőle. A bizalmatlanságot szüli az ilyen beszámoló, azt a gondolatot ébreszti a hallgatóban: „ismét mellébeszélnek, megint titkolnak előttem valamit”. A vállalati demokrácia szabad kibontakozása követeli meg a nyíltságot, a közérthetőséget, az. őszinte hangot. Csak így várhatjuk, hogy a munkások szakmai tapasztalataikkal, ismereteikkel, javaslataikkal segítsék megoldani a termelés gondjait.

jó termelési tanácskozás harmadik feltétele szintén a beszámolóval kapcsolatos. Akkor cselekszik helyesen a vita vezetője, ha nem akar mindent elmondani, hanem az időszerű, az elsősorban megoldásra váró feladatokra irányítja a figyelmet. Nem könnyű ez most. a tervismerfető termelési tanácskozásokon, mégis erre kell törekedni. Ha például rö~ videbbre szorítja a tervfeladatok magyarázását és részletesebben elemzi a minőség, a termelékenység, az exportkötelezettség előírásait, már sikeresen él ezzel a mód szerrel.

Az egyszeri értekezlettel nem zárulhat le a termelési tanácskozás. A vezetők feladata, hogy az elhangzott javaslatokat elemezzék, felhasználják, sőt feldolgozzák a terv végrehajtási utasításaiban, de mindenekelőtt szóban vagy írásban válaszoljanak a dolgozók hozzászólásaira. Késztessék őket ezzel is, hogy a jövőben még nyi-' tottabb szemmel éljenek az üzemben, érezzék jobban, hogy a gyár gazdái, és felelősek mindenért, ami ott történik.

£ okszor beszélünk a munkásoknak: övék a gyár, saját, érdekükben dolgoznák és jobb életüket alapozzák meg a termelékenyebb. a gazdaságosabb munkával. Hányszor előfordul azonban, hogy nagyszerű munkás javaslatok vesznek semmibe, s gyakran azok nem érzik szavuk hatását, akiktől valóban az ország sorsa függ. Ha igyekszünk tartalommal megtölteni a termelési tanácskozásokat, újabb példával győzhetjük meg a munkást, hogy van hatása véleményének, termelési és élettapasztalatainak, s ha a jövőben is rendszeresen él vele, a napi termelőmunkájánál többel járulhat hozzá a népgazdaság fejlesztéséhez. A munkás-, a . dolgozó ember számára ez a legnagyobb erkölcsi ösztönzés..

K. A.

/