Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

2 Széria Anglia másik arca l áramlatok a brit békemozgaiomban — \ övék ró tömegerő — Az angol béikebdzottság Claver- ton Street-i helyiségének ajtaját megnyitva barátságos, fiatal tit­kárnő invitált a belső szobába, hogy — korábbi megállapodás alapján — a bizottság titkárával találkozzam. A helyiségben, ahol Collin Sweet üdvözöl, egy szabad széket kerítünk először íróasztala mel­lé, ment a szolidan és okosan be­rendezett szobában még két hölgy is dolgozik. Mint kiderült, a 'bi­zottság titkára járt már hazánk­ban és véleménye szerint jó kap­csolatok fűzik össze az angol és a magyar békemozgalmat. Okok és okozatok A rövid ismerkedés után a lé­nyegre tértünk: mindenekelőtt az angol békemozgalom jelenlegi helyzetére. Ennek megítélésében, s a következtetések levonásában abból kell kiindulni, hogy né­hány esztendővel ezelőtt az an­gol békemozgalom rendkívül kez­deményező és aktív volt, s mint ilyen, jó hatást gyakorolt példá­ul az amerikai békemozgalomxa. A jelenlegi helyzetre már nem egészen ez a jellemző. Az okokat vizsgálva, amelyek egyébként szorosan összefüggenek, a követ­kezőket állapíthatjuk meg: 1. Az elmúlt években a béke- küzdelem mindenekelőtt a nukle­áris háború elleni harc kérdés­körére koncentrálódott. Szorosan ide tartozik az is, hogy a háborít és béke problémái zömmel átte­relődtek a Távol-Keletre, és bi­zonyos értelemben elvonták a fi­gyelmet a helyi feladatokról. 2. A Munkáspártnak a béke kér­désében elfoglalt álláspontja je­lentősen megváltozott. Másként kezelték a kérdéscsoportot az el­lenzékben, mint a hatalom bir­tokában. A tömegek korábban azt hitték, ha a Munkáspárt hatalom­ra kerül, programba veszi a bé­ke kérdését. Ennek elmaradása csalódást, kiábrándulást keltett. 3. Több forrásból szerzett érte­süléseim egybevetése szerint az aktivitás csökkenéséhez hozzájá­rult a különböző békemozgalmi szervezetek közötti egység hiánya is. Jóllehet, a tömegek egysé­gesek a béke ügyében, a különbö­ző békemozgáltni vezetők között nézetkülönbségek vannak, s ez hosszabb ideje érezteti hatását az angol békemozgalomban. A fő nézetkülönbség mindenek­előtt a pacifista és nem pacifis­ta álláspontot képviselő vezetők között található. A pacifisták szervezett tekintetben nem a tö- megakciőkra, hanem az egyéni akciókra építenek, míg a nem pa­cifisták — helyesen — ennek el­lenkezőjét vallják. A békemoz­galmon belüli nézetkülönbségek­re hatással van a nemzetközi munkásmozgalomban levő véle­ményeltérés is. A Munkáspárt jobbszámya tiltja tagjainak a békemozgalmi tevékenységet, aki ennék ellenére részit vesz abban, azt kizárják a pártból. A sokéves tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a nehéz­ségek leküzdhetők, és a Munkás­párt centrista részévéi, illetve bal szárnyával sikerül együttmű­ködni. Angolok Vietnamért A korábban említett aktivitás- csökkerés természetesen nem je­lent tétlenséget. A vietnami há­ború befejezéséért indított moz­galom például 1965 februárjában kezdett terebélyesedni. Március­ban a Trafalgar Sqare-i hatalmas tömegdemonstrációhoz 100 mun­káspárti képviselő is csatlako­zott. A békemozgalom megerősö­dése szempontjából ez az akció rendkívüli jelentőségű volt. Júni­usban több mint tízezer ember vonult a parlament elé. hogy át­adják követeléseiket a képvise­lőknek. Érdemes megemlíteni, hogy a tízezres tömeg a szakszer­vezetek és a különböző 'békemoz­galmi szervezetek küldötteiből áEt! Ebben az időszakban körül­belül 150 vietnami bizottságot alakítottak, s ezek rendkívül ak­tívak voltak, gyűléseket tartottak, képviselőket hívtak meg eszme­cserére, s aláírásokat gyűjtöttek a háború befejezéséi, követelő ívekre. Nem elhamarkodott következ­tetés: az egyszerű angol embe­rek többsége ellenzi a vietnami háborút, s belátja, hogy az Egye­sült Államok válóban agressziót követel a vietnamiak — északon és délen lakók — miiüiói ellen. A nyílt álláspont kialakítását azonban megnehezíti az angol kormány taktikázható, nem őszin­te magatartása. Míg a munkáspár­ti kormány miniszterei s maga Wilson miniszterelnök is a gya­korlatban támogatja az USA szennyes háborúját, ha a töme­gekhez szólnak, akkor arról be­szélnek, hogy lehetséges a béke, s ehhez csak a vietnami kormány, Kína és a Szovjetunió beleegye­zése kellene. E céltudatosan ha­mis nézet azonban mind kevés­bé talál hitelre, annak ellenére, hogy a kormány ösztönzésére az angol sajtó hangos kampánnyal népszerűsíti az Egyesült Államok kegyetlen vietnami háborúját. Az emberek, legalábbis józanabb ré­szük, inkább a ritka, de szóki­mondó, a valóságot megközelítő, vagy azt kimondó sajtóvélemé­nyekre figyelnék. Mint már említettem, néhány évvel ezelőtt az angol békemoz­galom erősen befolyásolta az Amerikai Egyesült Államok bé- kernozgalmát. Most a fellendülő amerikai békemozgalom van ha­tással az angolokra. November utolsó napjaiban például tapasz­talhattuk, milyen hatalmas tö­megeket megmozgató béketünte­tések voltak Amerikában, s ve­lük egyidőben Londonban is. Az angol békebizottság egyik legsikeresebb akciója a vietnami­ak megsegítésére irányuló egész­ségügyi mozgalom, amelynek tá­mogatói között sok képviselő és neves értelmiségi is szerepéi. A mozgalom keretében több mint ötezer fontot gyűjtöttek össze, s érdemes megemlíteni, hogy még az egyház is az adakozók között volt. Hiba lenne, ha az angol béke­mozgalom tevékenységét leszűkí­tenénk a vietnami békééül; vívott harcra. Hangsúlyozottan felhívják a figyelmet arra a halálos ve­szélyre is, amelyet Európában a nyugatnémetek atomfegyverhez való juttatása jelentene. Erre mu­tat az is, hogy az angol békébi- zottság 1966 márciusában rende­zendő kongresszusának közép­pontjában előreláthatóan az eu­rópai béke kérdése szerepel. Túl mindezen, napi aktuális kérdé­sekkel is foglalkoznak, most pél­dául a rhodesiai helyzettel, a faj­védők leleplezésével. Az angolok precízek, s jól be­osztják idejüket. A beszélgetésre szánt másfél óra, melynek mag- vát próbáltam röviden összefog­ni, hamarosan eltelt, s a budapes­ti viszontlátás reményében vet­tem búcsút Collín Sweet tői. Az egyszerű kis ajtót becsukva, te­kintetem megpihent az apró kis táblán, melyen ez áll: British Peace Commitee, angol békebi­zottság. Boros Béla (Következik: Russel mozgalma nak néhány vonása.) Megalakult tegnap a Békéscsabai Városi Úttörőparlament Sasztri hamvait a Gangeszba szórták Kedden a reggeli órákban az ősi hindu hagyománynak megfelelő­en a Gangesz és a Jumna szent folyók habjaiba szórták a két héttel ezelőtt elhunyt Lai Baha­dur Sasztri indiai miniszterel­nök hamvait. A nagy indiai államférfi ham­vait tartalmazó, gazdagon meg­munkált rézurnát külön fehér vo­naton szállították Allahabadba. A keddi búcsúszertartásom ha­talmas tömeg gyűlt össze. Ott voltak az elhunyt családjának tagjai, barátai. Részt vett a szer­tartáson Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság új miniszterelnöke és kormányának miniszterei. A hamvaikat utoljára még ha­gyományos hindu szokás szerint mézzel, túróval és tejjel elegyí­tették, hogy a halottnak legyen étele a túlvilágon. Ezután földet, vizet és füvet dobtak a hamvak­hoz annak jelképéül, hogy Saszt­ri földi maradványait visszaad­ták a föld, levegő, nap, víz és tűz isteneinek. Közös Piac A Közös Piac tagállami között nem talált általános jóváhagyásra az olasz kormány javaslata, hogy — tekintettel az olasz kormány­válságra — halasszák él a „hatok” péntekre és szombatra Luxem­burgba tervezett találkozóját. A nyugatnémet kormány szóvivője már hétfőn este kijelentette, „nem tartaná szerencsésnek” az össze­jövetel elhalasztását. Hasonló ér­telemben nyilatkozott a belga és a holland kormány képviselője is. Párizsi politikai körökben ugyanakkor nem zárkóznak el az értekezlet későbbi időpontban tör­ténő összehívása elől. Francia po­litikai körök véleménye szerint, ha a „hatok” találkozójára febru­ár 7-e, vagyis De Gaulle és Er­hard nyugatnémet kancellár ta­lálkozója után kerülne sor, ez fo­kozná a francia—nyugatnémet megbeszélés jelentőségét. (MTI) Első ülését tegnap tartotta meg a Békéscsabai Városi Üttörőpar- lament a helyi Kállai Éva Üttörő­házban. A parlament ülésén a vá­ros úttörőcsapatainak küldöttei vettek részt, s elhatározlak, hogy ezentúl minden évben két alka­lommal összegyűlnek, és megbe­szélik az úttörőélettel kapcsola­tos feladatokat. A parlamenten a küldöttek tegnap különféle kérdéseket vi­tattak meg, így például, hogy mi­lyen a jó úttörőélet, a jó úttörő- munka, mit várnáik a pajtások az INNEN ­HELSINKI Karjaiainen finn külügyminisz­ter meghívására kedden egyhetes látogatásra a finn fővárosba ér­kezett Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének első helyettese. A vendéget hel­sinki pályaudvarán Karjaiainen fogadta. LONDON Sir Hugh Beadle rhodesiai fő­bíró hétfőn este visszautazott Salisbury be. A repülőtéren kije­lentette, hogy londoni tárgyalásai hasznosaik voltak és reméli, hogy hamarosan megtalálják a megfe­lelő megoldást. KUALA LUMPUR Súlyos zavargások voltak Ma­laysiában, a sanawaki Kuching- ban. Riad »rendőrséget, majd kato­nai' rendőrséget vezényeltek ki, hogy megfékezzék a kuchingi fő­utca egész hosszában terjedő tö­megverekedést. A helybeliek bo­tokkal, üvegpalackokkal, láncok­kal hadakoztak a rendőrök ellen, később megoetromoltak egy tánc­iskolát, ahol kormánykatonák szórakoztak. Ezeket angol kato­nai rendőrök mentették ki a tö­I meg dühe elől. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizottságá­nak indítványa alapján bizottság | úttörőmozgalomtól. Ezenkívül vé­leményt mondtak az Úttörők a hazáért mozgalomról, s beszéltek arról, hogy miként készülnek a kiszes-életre, mit várnak a KISZ- től. Elhatározásuk alapján min­den úttörőcsapatnál javasolják majd az úttörőtanács megalakí­tását, s több szót kérnek mozgal­muk vezetésében. Legközelebb május végén ta­nácskozik újra a városi úttörő- parlament, addig a most válasz­tott úttörőtanács tolmácsolja a pajtások véleményeit, javaslatait.- ONNAN alakult, amely a beérkezett javas­latok figyelembevételével kidol­gozza a szovjet kolhozok új min­taszabályzatának tervezetét. A bizottság vezetője Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára, tagjai a párt és a kormány több vezetője, a mező- gazdasági minisztérium, a szak- szervezetek, a Komszomol, a kol­hozok képviselői, tudósok. MOSZKVA Nyugat militarista körei nem tudnak belenyugodni, hogy sze­mük láttára hullik szét a CENTO, a bagdadi paktum utóda — írja a Komszomolszkaja Pravda kairói tudósítója, aki szerint most újabb nyugati orientációjú tömb létre­hozásáról van szó EAK-ellenes és szovjátellenes éllel. Kairói értesü­lések szerint Szaúd-Arábiát, Lí­biát, Marokkót, Afganisztánt, Jor­dániát, Irákot, Nigériát, Kuwattot. Malaysiát, sőt Indonéziát és más országokat is szeretnének bevon­ni az új tömbbe, amelynek prog­ramja a nemzeti felszabadító mozgalom és a szocializmus gon­dolata éllen irányulna. Az EAK fővárosában a szovjet tudósító szerint rámutatnak, hogy Lon­donnak és Washing tonnáit nem lesz könnyű nyélbe ütni, ezt a ter- | vét. t Émelygős gyomorral s zsibogó fejjel ébredt. Agyában mintha hangyák milliárdjai nyüzsögné­nek. Nyakszirtjébesn nyilalló® fáj­dalom bujkál. — Mi ez? — ült fel, s hol a halántékát, hol a nyakszirtjét nyomkodta, masszírozta. — Apám panaszkodott ilyen tünetekről. Csakhogy ő fáradt, elnyűtt ember volt már. De én a negyvenhat évemmel? Én fáradt, elnyűtt len­nék már? Legffeljebb csak egy idegbolond, akihez nem lehet szólni, aki nem ért meg senkit, semmit, mert azt hiszi, hogy őt sem értik meg. A gyógyszerszekrényhez lépett és két karilt rázott a tenyerébe. Az orvos egyet se ajánl neki eb­ből a szíve miatt, amit úgyis elég izgalomban tart a sok koffein, a napi öt-hat feketekávé. Nem ér­dekes. Az ő szíve sokat kibírt már. A második világháború min­den izgalmát és halálfélelmét. Az új életforma kialakításával járó sok lótást-futást. A parasztokkal való sok vitatkozást, a nagyüzem minden kezdeti nehézségét, a sem­miből valamit teremteni erőfeszí­téseit. Azt is, hogy az idegőrlő küszködés közepette mind maga­sabb fokon tanult, vizsgázott. Nem ő tehet róla egyedül, hogy itt-ott még nyikorog a gazdálkodás. Hir­telen nőtt kamasz a szövetkezet, szeplő, pattanás, ösztönös és tuda­tos egyéni órdekhajhászás tarkít­ja még. — „Többet vártunk” — mond­ták a szövetkezeti parasztok. — „Többet vártunk” — mond­ták a járásnál és a megyénél. — Én is többet akartam. Jó­val több megértést, megbecsülést, biztatást, szép szót. S mit kap­tam? — „Ha el akarsz menni, nem tartóztatunk!” Csak ennyit. Egy szót se, hogy ma rád j. Lega­lább addig maradj, * amíg az eddig elültetett csemete, palánta, az oktató, magyarázó szórengeteg gyümölcsöt hoz. Mi a szövetkezet? Épületnek nézik, aminek kubiko­sok ássák az alapját, kőművesek rakják a falát, ácsok a tetejét? S aztán, na, itt van te, bádogos, vil­lanyszerelő, asztalos, mázoló, fe­jezd be... Csak ennyinek, idény- vágy részmunkásnak tartották volna? Öt, aki nemcsak osztásra, szorzásra, hanem a távlatok ter­vezésére is használta a ceruzát? Cigaretta után nyúlt, s pillan­tása az üres ágyra esett. Felesé­ge, gyermeke elsietett munkába, iskolába. Neki nem szóltak, nem keltették. Ö már nem késik el hosszú napok óta, neki már nincs dolga a világban. Egyelőre nincs. Ahonnan az első szóra elenged­ték, oda nem megy vissza. Más­hova meg miért menne? Kilin­cselni, alázkodni? Újból kezdeni az alapozásnál? Hideg szalad* végig a hátán. Öltözni kezdett lomha lassúság­gal, miközben vitustáncot jártak a gondolatai. Krákogni kezdett. Olyan száraz volt a torka, mintha most is órákig magyarázott volna a szakmunkásképző tanfolyamon vagy kint a határban a talajerő­utánpótlásról, a tőállományról, a betakarítás izmot feszítő munká­járól. Mindez már ment, s egyre jobban ment. De most már itt vannak az eddigi termésátlagokat tetéző új eljárások. Most a télen ezeket akarta magyarázni, min­denki vérébe beleoltani. S íme, most itt van egyedül, rövidzárla­tos motorként, tétlenül. — Igyál, motor — nyúlt az üveg után. — Igyál, motor, ez lesz ez­után a vigasztalásod, kárpótlásod mindazért az energiáért, amit ed­dig kifejtettél. Miért nem vigyáz­tál magadra, hogy ne kapjál rö­vidzárlatot, mert lásd, nincs, aki megnézze, hogy kicsi vagy nagy baj miatt mondtad-e fel a szolgá­latot. Hej, te motor, te minden­félével tele agy, mennyi év ki­tartó tanítgatása, szorgalma kel­lett ahhoz, hogy megtelítődj is­meretekkel, tapasztalatokkal, s most egy kis hibbanás miatt fél­redobtak, hagynak berozsdásodni. Az ital nem csúszott le a torkán. Az ő torkán, aki az emberek tár­saságában — mindegy, hogy te­henészek, sertésgondozók vagy különböző funkcionáriusok vol­tak — olyan élvezettel s jóízűket kortyolgatott. — Gyerünk, te torok az embe­rek közé, ha neked ott jobban tetszik. Ügy megöntözlek, hogy bedegebedsz velem együtt. — Kabá­tot öltött, s lassú vánszorgással I

Next

/
Thumbnails
Contents