Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
2 Széria Anglia másik arca l áramlatok a brit békemozgaiomban — \ övék ró tömegerő — Az angol béikebdzottság Claver- ton Street-i helyiségének ajtaját megnyitva barátságos, fiatal titkárnő invitált a belső szobába, hogy — korábbi megállapodás alapján — a bizottság titkárával találkozzam. A helyiségben, ahol Collin Sweet üdvözöl, egy szabad széket kerítünk először íróasztala mellé, ment a szolidan és okosan berendezett szobában még két hölgy is dolgozik. Mint kiderült, a 'bizottság titkára járt már hazánkban és véleménye szerint jó kapcsolatok fűzik össze az angol és a magyar békemozgalmat. Okok és okozatok A rövid ismerkedés után a lényegre tértünk: mindenekelőtt az angol békemozgalom jelenlegi helyzetére. Ennek megítélésében, s a következtetések levonásában abból kell kiindulni, hogy néhány esztendővel ezelőtt az angol békemozgalom rendkívül kezdeményező és aktív volt, s mint ilyen, jó hatást gyakorolt például az amerikai békemozgalomxa. A jelenlegi helyzetre már nem egészen ez a jellemző. Az okokat vizsgálva, amelyek egyébként szorosan összefüggenek, a következőket állapíthatjuk meg: 1. Az elmúlt években a béke- küzdelem mindenekelőtt a nukleáris háború elleni harc kérdéskörére koncentrálódott. Szorosan ide tartozik az is, hogy a háborít és béke problémái zömmel átterelődtek a Távol-Keletre, és bizonyos értelemben elvonták a figyelmet a helyi feladatokról. 2. A Munkáspártnak a béke kérdésében elfoglalt álláspontja jelentősen megváltozott. Másként kezelték a kérdéscsoportot az ellenzékben, mint a hatalom birtokában. A tömegek korábban azt hitték, ha a Munkáspárt hatalomra kerül, programba veszi a béke kérdését. Ennek elmaradása csalódást, kiábrándulást keltett. 3. Több forrásból szerzett értesüléseim egybevetése szerint az aktivitás csökkenéséhez hozzájárult a különböző békemozgalmi szervezetek közötti egység hiánya is. Jóllehet, a tömegek egységesek a béke ügyében, a különböző békemozgáltni vezetők között nézetkülönbségek vannak, s ez hosszabb ideje érezteti hatását az angol békemozgalomban. A fő nézetkülönbség mindenekelőtt a pacifista és nem pacifista álláspontot képviselő vezetők között található. A pacifisták szervezett tekintetben nem a tö- megakciőkra, hanem az egyéni akciókra építenek, míg a nem pacifisták — helyesen — ennek ellenkezőjét vallják. A békemozgalmon belüli nézetkülönbségekre hatással van a nemzetközi munkásmozgalomban levő véleményeltérés is. A Munkáspárt jobbszámya tiltja tagjainak a békemozgalmi tevékenységet, aki ennék ellenére részit vesz abban, azt kizárják a pártból. A sokéves tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a nehézségek leküzdhetők, és a Munkáspárt centrista részévéi, illetve bal szárnyával sikerül együttműködni. Angolok Vietnamért A korábban említett aktivitás- csökkerés természetesen nem jelent tétlenséget. A vietnami háború befejezéséért indított mozgalom például 1965 februárjában kezdett terebélyesedni. Márciusban a Trafalgar Sqare-i hatalmas tömegdemonstrációhoz 100 munkáspárti képviselő is csatlakozott. A békemozgalom megerősödése szempontjából ez az akció rendkívüli jelentőségű volt. Júniusban több mint tízezer ember vonult a parlament elé. hogy átadják követeléseiket a képviselőknek. Érdemes megemlíteni, hogy a tízezres tömeg a szakszervezetek és a különböző 'békemozgalmi szervezetek küldötteiből áEt! Ebben az időszakban körülbelül 150 vietnami bizottságot alakítottak, s ezek rendkívül aktívak voltak, gyűléseket tartottak, képviselőket hívtak meg eszmecserére, s aláírásokat gyűjtöttek a háború befejezéséi, követelő ívekre. Nem elhamarkodott következtetés: az egyszerű angol emberek többsége ellenzi a vietnami háborút, s belátja, hogy az Egyesült Államok válóban agressziót követel a vietnamiak — északon és délen lakók — miiüiói ellen. A nyílt álláspont kialakítását azonban megnehezíti az angol kormány taktikázható, nem őszinte magatartása. Míg a munkáspárti kormány miniszterei s maga Wilson miniszterelnök is a gyakorlatban támogatja az USA szennyes háborúját, ha a tömegekhez szólnak, akkor arról beszélnek, hogy lehetséges a béke, s ehhez csak a vietnami kormány, Kína és a Szovjetunió beleegyezése kellene. E céltudatosan hamis nézet azonban mind kevésbé talál hitelre, annak ellenére, hogy a kormány ösztönzésére az angol sajtó hangos kampánnyal népszerűsíti az Egyesült Államok kegyetlen vietnami háborúját. Az emberek, legalábbis józanabb részük, inkább a ritka, de szókimondó, a valóságot megközelítő, vagy azt kimondó sajtóvéleményekre figyelnék. Mint már említettem, néhány évvel ezelőtt az angol békemozgalom erősen befolyásolta az Amerikai Egyesült Államok bé- kernozgalmát. Most a fellendülő amerikai békemozgalom van hatással az angolokra. November utolsó napjaiban például tapasztalhattuk, milyen hatalmas tömegeket megmozgató béketüntetések voltak Amerikában, s velük egyidőben Londonban is. Az angol békebizottság egyik legsikeresebb akciója a vietnamiak megsegítésére irányuló egészségügyi mozgalom, amelynek támogatói között sok képviselő és neves értelmiségi is szerepéi. A mozgalom keretében több mint ötezer fontot gyűjtöttek össze, s érdemes megemlíteni, hogy még az egyház is az adakozók között volt. Hiba lenne, ha az angol békemozgalom tevékenységét leszűkítenénk a vietnami békééül; vívott harcra. Hangsúlyozottan felhívják a figyelmet arra a halálos veszélyre is, amelyet Európában a nyugatnémetek atomfegyverhez való juttatása jelentene. Erre mutat az is, hogy az angol békébi- zottság 1966 márciusában rendezendő kongresszusának középpontjában előreláthatóan az európai béke kérdése szerepel. Túl mindezen, napi aktuális kérdésekkel is foglalkoznak, most például a rhodesiai helyzettel, a fajvédők leleplezésével. Az angolok precízek, s jól beosztják idejüket. A beszélgetésre szánt másfél óra, melynek mag- vát próbáltam röviden összefogni, hamarosan eltelt, s a budapesti viszontlátás reményében vettem búcsút Collín Sweet tői. Az egyszerű kis ajtót becsukva, tekintetem megpihent az apró kis táblán, melyen ez áll: British Peace Commitee, angol békebizottság. Boros Béla (Következik: Russel mozgalma nak néhány vonása.) Megalakult tegnap a Békéscsabai Városi Úttörőparlament Sasztri hamvait a Gangeszba szórták Kedden a reggeli órákban az ősi hindu hagyománynak megfelelően a Gangesz és a Jumna szent folyók habjaiba szórták a két héttel ezelőtt elhunyt Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök hamvait. A nagy indiai államférfi hamvait tartalmazó, gazdagon megmunkált rézurnát külön fehér vonaton szállították Allahabadba. A keddi búcsúszertartásom hatalmas tömeg gyűlt össze. Ott voltak az elhunyt családjának tagjai, barátai. Részt vett a szertartáson Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság új miniszterelnöke és kormányának miniszterei. A hamvaikat utoljára még hagyományos hindu szokás szerint mézzel, túróval és tejjel elegyítették, hogy a halottnak legyen étele a túlvilágon. Ezután földet, vizet és füvet dobtak a hamvakhoz annak jelképéül, hogy Sasztri földi maradványait visszaadták a föld, levegő, nap, víz és tűz isteneinek. Közös Piac A Közös Piac tagállami között nem talált általános jóváhagyásra az olasz kormány javaslata, hogy — tekintettel az olasz kormányválságra — halasszák él a „hatok” péntekre és szombatra Luxemburgba tervezett találkozóját. A nyugatnémet kormány szóvivője már hétfőn este kijelentette, „nem tartaná szerencsésnek” az összejövetel elhalasztását. Hasonló értelemben nyilatkozott a belga és a holland kormány képviselője is. Párizsi politikai körökben ugyanakkor nem zárkóznak el az értekezlet későbbi időpontban történő összehívása elől. Francia politikai körök véleménye szerint, ha a „hatok” találkozójára február 7-e, vagyis De Gaulle és Erhard nyugatnémet kancellár találkozója után kerülne sor, ez fokozná a francia—nyugatnémet megbeszélés jelentőségét. (MTI) Első ülését tegnap tartotta meg a Békéscsabai Városi Üttörőpar- lament a helyi Kállai Éva Üttörőházban. A parlament ülésén a város úttörőcsapatainak küldöttei vettek részt, s elhatározlak, hogy ezentúl minden évben két alkalommal összegyűlnek, és megbeszélik az úttörőélettel kapcsolatos feladatokat. A parlamenten a küldöttek tegnap különféle kérdéseket vitattak meg, így például, hogy milyen a jó úttörőélet, a jó úttörő- munka, mit várnáik a pajtások az INNEN HELSINKI Karjaiainen finn külügyminiszter meghívására kedden egyhetes látogatásra a finn fővárosba érkezett Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének első helyettese. A vendéget helsinki pályaudvarán Karjaiainen fogadta. LONDON Sir Hugh Beadle rhodesiai főbíró hétfőn este visszautazott Salisbury be. A repülőtéren kijelentette, hogy londoni tárgyalásai hasznosaik voltak és reméli, hogy hamarosan megtalálják a megfelelő megoldást. KUALA LUMPUR Súlyos zavargások voltak Malaysiában, a sanawaki Kuching- ban. Riad »rendőrséget, majd katonai' rendőrséget vezényeltek ki, hogy megfékezzék a kuchingi főutca egész hosszában terjedő tömegverekedést. A helybeliek botokkal, üvegpalackokkal, láncokkal hadakoztak a rendőrök ellen, később megoetromoltak egy tánciskolát, ahol kormánykatonák szórakoztak. Ezeket angol katonai rendőrök mentették ki a töI meg dühe elől. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizottságának indítványa alapján bizottság | úttörőmozgalomtól. Ezenkívül véleményt mondtak az Úttörők a hazáért mozgalomról, s beszéltek arról, hogy miként készülnek a kiszes-életre, mit várnak a KISZ- től. Elhatározásuk alapján minden úttörőcsapatnál javasolják majd az úttörőtanács megalakítását, s több szót kérnek mozgalmuk vezetésében. Legközelebb május végén tanácskozik újra a városi úttörő- parlament, addig a most választott úttörőtanács tolmácsolja a pajtások véleményeit, javaslatait.- ONNAN alakult, amely a beérkezett javaslatok figyelembevételével kidolgozza a szovjet kolhozok új mintaszabályzatának tervezetét. A bizottság vezetője Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, tagjai a párt és a kormány több vezetője, a mező- gazdasági minisztérium, a szak- szervezetek, a Komszomol, a kolhozok képviselői, tudósok. MOSZKVA Nyugat militarista körei nem tudnak belenyugodni, hogy szemük láttára hullik szét a CENTO, a bagdadi paktum utóda — írja a Komszomolszkaja Pravda kairói tudósítója, aki szerint most újabb nyugati orientációjú tömb létrehozásáról van szó EAK-ellenes és szovjátellenes éllel. Kairói értesülések szerint Szaúd-Arábiát, Líbiát, Marokkót, Afganisztánt, Jordániát, Irákot, Nigériát, Kuwattot. Malaysiát, sőt Indonéziát és más országokat is szeretnének bevonni az új tömbbe, amelynek programja a nemzeti felszabadító mozgalom és a szocializmus gondolata éllen irányulna. Az EAK fővárosában a szovjet tudósító szerint rámutatnak, hogy Londonnak és Washing tonnáit nem lesz könnyű nyélbe ütni, ezt a ter- | vét. t Émelygős gyomorral s zsibogó fejjel ébredt. Agyában mintha hangyák milliárdjai nyüzsögnének. Nyakszirtjébesn nyilalló® fájdalom bujkál. — Mi ez? — ült fel, s hol a halántékát, hol a nyakszirtjét nyomkodta, masszírozta. — Apám panaszkodott ilyen tünetekről. Csakhogy ő fáradt, elnyűtt ember volt már. De én a negyvenhat évemmel? Én fáradt, elnyűtt lennék már? Legffeljebb csak egy idegbolond, akihez nem lehet szólni, aki nem ért meg senkit, semmit, mert azt hiszi, hogy őt sem értik meg. A gyógyszerszekrényhez lépett és két karilt rázott a tenyerébe. Az orvos egyet se ajánl neki ebből a szíve miatt, amit úgyis elég izgalomban tart a sok koffein, a napi öt-hat feketekávé. Nem érdekes. Az ő szíve sokat kibírt már. A második világháború minden izgalmát és halálfélelmét. Az új életforma kialakításával járó sok lótást-futást. A parasztokkal való sok vitatkozást, a nagyüzem minden kezdeti nehézségét, a semmiből valamit teremteni erőfeszítéseit. Azt is, hogy az idegőrlő küszködés közepette mind magasabb fokon tanult, vizsgázott. Nem ő tehet róla egyedül, hogy itt-ott még nyikorog a gazdálkodás. Hirtelen nőtt kamasz a szövetkezet, szeplő, pattanás, ösztönös és tudatos egyéni órdekhajhászás tarkítja még. — „Többet vártunk” — mondták a szövetkezeti parasztok. — „Többet vártunk” — mondták a járásnál és a megyénél. — Én is többet akartam. Jóval több megértést, megbecsülést, biztatást, szép szót. S mit kaptam? — „Ha el akarsz menni, nem tartóztatunk!” Csak ennyit. Egy szót se, hogy ma rád j. Legalább addig maradj, * amíg az eddig elültetett csemete, palánta, az oktató, magyarázó szórengeteg gyümölcsöt hoz. Mi a szövetkezet? Épületnek nézik, aminek kubikosok ássák az alapját, kőművesek rakják a falát, ácsok a tetejét? S aztán, na, itt van te, bádogos, villanyszerelő, asztalos, mázoló, fejezd be... Csak ennyinek, idény- vágy részmunkásnak tartották volna? Öt, aki nemcsak osztásra, szorzásra, hanem a távlatok tervezésére is használta a ceruzát? Cigaretta után nyúlt, s pillantása az üres ágyra esett. Felesége, gyermeke elsietett munkába, iskolába. Neki nem szóltak, nem keltették. Ö már nem késik el hosszú napok óta, neki már nincs dolga a világban. Egyelőre nincs. Ahonnan az első szóra elengedték, oda nem megy vissza. Máshova meg miért menne? Kilincselni, alázkodni? Újból kezdeni az alapozásnál? Hideg szalad* végig a hátán. Öltözni kezdett lomha lassúsággal, miközben vitustáncot jártak a gondolatai. Krákogni kezdett. Olyan száraz volt a torka, mintha most is órákig magyarázott volna a szakmunkásképző tanfolyamon vagy kint a határban a talajerőutánpótlásról, a tőállományról, a betakarítás izmot feszítő munkájáról. Mindez már ment, s egyre jobban ment. De most már itt vannak az eddigi termésátlagokat tetéző új eljárások. Most a télen ezeket akarta magyarázni, mindenki vérébe beleoltani. S íme, most itt van egyedül, rövidzárlatos motorként, tétlenül. — Igyál, motor — nyúlt az üveg után. — Igyál, motor, ez lesz ezután a vigasztalásod, kárpótlásod mindazért az energiáért, amit eddig kifejtettél. Miért nem vigyáztál magadra, hogy ne kapjál rövidzárlatot, mert lásd, nincs, aki megnézze, hogy kicsi vagy nagy baj miatt mondtad-e fel a szolgálatot. Hej, te motor, te mindenfélével tele agy, mennyi év kitartó tanítgatása, szorgalma kellett ahhoz, hogy megtelítődj ismeretekkel, tapasztalatokkal, s most egy kis hibbanás miatt félredobtak, hagynak berozsdásodni. Az ital nem csúszott le a torkán. Az ő torkán, aki az emberek társaságában — mindegy, hogy tehenészek, sertésgondozók vagy különböző funkcionáriusok voltak — olyan élvezettel s jóízűket kortyolgatott. — Gyerünk, te torok az emberek közé, ha neked ott jobban tetszik. Ügy megöntözlek, hogy bedegebedsz velem együtt. — Kabátot öltött, s lassú vánszorgással I