Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

M66. január 23, 2 Vasárnap Koszorúzás az iparitanuló-intézetben 1914. január 20-án született Kulich Gyula, s az idén lenne 52 éves, ha a fasiszták ellen ví­vott küzdelemben nem vesztet­te, volna életét. Egész életét az ifjúsági mozgalomnak szentelte, harcos szószólója volt a mun­kásifjúság jobblétének. A Mü. M. 611-es számú Ipari- tanuló-Intézetének névadója Kulich Gyula, s ez alkalomból 20-án a KISZ-szervezet kegye­lettel adózott a mártírhalált halt forradalmárnak. Délelőtt 10 órakor koszorút helyeztek el a KISZ-fiatalok az iskola épületén levő emléktáblánál, s Bőke Gyula, az intézet tanára méltatta a névadó munkássá­gát HF Felhívás az 1966- évi szocialista munkaverseny-mozgaloin főbb célkitűzéseinek megvalósítására ; Szervezett munkások. Békés megye dolgozói! Megyénk dolgozói odaadó és szorgalmas munkájúkkal hozzájá­rultak almoz, hogy a második öt­éves tervünk célkitűzéseit ered­ményesen valósítottuk meg. A Szakszervezetek Békés megyei Ta­nácsa elismerését fejezi ki a sike- íes munkáért megyénk minden becsületes dolgozójának. Békés megyében a második öt­éves tervben a termelő és nem termelő állóalapok bővítésére 6,5 milliárd forintot ruháztunk be. Az összes beruházás 33 százaléka az ipar, 42 százaléka a szocialista mezőgazdaság fejlesztését szolgál­ta. Az állami ipar nettó termelé­se öt év alatt 65 százalékkal nőtt. Az ipari .termelés növekedésé­nek 40 százalékát a munka ter­melékenységének emelésével ér­tük él. A szocialista iparban dol­(Folytatás az. 1. oldalról) amely megváltoztatta a világ ké­pét. Olyan erő született, amely a világháború kikerülhetetienségé- nek a régi viszonyok között érvé­nyes, objektív törvényét megvál­toztatta. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kongresz- szusa minden békeszerető ember örömére meghirdette, hogy ez a törvény a múlté. A szocializmus, a béke erői ma már annyira meg­növekedtek, hogy a világháború nem elkerülhetetlen — mondotta. Aki a társadalmi fejlődés ösz- szefüggésedt csak felületesen is ismeri, tudja, hogy a szocialista világrendszer a szovjet hatalom segítségével született, hogy a gyarmati rendszer felbomlása, az imperializmus kiszorítása nem független a Szovjetunió és a szo­cialista világrendszer növekvő gazdasági, politikai, erkölcsi és katonai hatalmától. Az elmúlt fél évszázad törté­nelmi viharainak tanulsága: a társadalmi fejlődésben nincs meg­állás. A szocializmus térhódítá­sát nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, kü­lönböző módszerekkel, ma is fo­lyik. A legkiél ezettebb formában most Vietnamban. Az amerikai imperialisták hit­leri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetetlen szenvedése­ket zúdítanak egy tőlünk 10 ezer kilométerre élő népre. Majd' hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a nemzetköri harcok mai front­jain is mindenütt első helyen áll. Segítséget nyújt a felszabadult, fejlődő országoknak, a szocializ­must építő országokkal megosztja tapasztalatait és ahöl fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, katonai ismeretei megosztásával is segít. így van ez most Dél- Vietnaim népének igazságos hábo­rújában. Az elmúlt csaknem 50 eszten­dő minden tapasztalata azt bi- •onyítja, hogy nem lehet a tár- iadalmi haladás híve olyan em­ber, aki szemben áll a Szovjet­unióval. lem nevezheti magát internacio­nalistának az, aki szemben áll agy szembefordul a Szovjet­unióval, nem lehet internaciona­lista, aki az imperializmus elleni nemzetközi méretű harc közben megbontja a béke nagyhatalma köré csoportosuló szocialista, bé­liét védő, haladásért küzdő erők «Ubíégét. Nem lehet internaciona­lista, aki ilyen viszonyok között az imperialistákkal való összeját­szással, megalkuvással rágalmaz­za a Szovjetuniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen fe­lelőtlenséghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás semmiben sem változtatja meg a Szovjetunió elvi alapon álló, következetes bé­kepolitikáját és a rágalmazók, de a mérlegelők hazájának békéjét is mindezek ellenére elsősorban a Szovjetunió biztosítja. A magyar nép szovjet barát­sága az emberek lelkében élő, ele­ven érzelem. A 21 esztendeje tar­tó közvetlen politikai, gazdaság, tudományos és kulturális kapcso­latokból származó kölcsönös elő­nyök, a Szovjetunió részéről nyújtott sokoldalú testvéri segítség min­denkit meggyőzhetett róla, hogy a Szovjetunió igaz barát. A polgári világban sikerült el- lensógeinknek sok emberrel el­hitetniük, hogy egy olyan kis or­szágnak, mint Magyarországnak, a viszonya egy olyan nagy hata­lomhoz, mint a Szovjetunió, nem épülhet a teljes egyenlőség, a köl­csönös testvéri segítség, a be nem avatkozás, a nemzeti független­ség tiszteletben tartása alapelvei­re. Ellenségeink azt állítják, hogy a hatalmas Szovjetunió a mi kis országunkat kihasználja. Akik azonban ezt a viszonyt közelebb­ről ismerik, értik, hogy a szocia- j lista országok közötti viszony egészen más, mint a tőkés orszá­gok közötti — mondotta, és pél­dákat sorolt fel egyenlő és köl­csönös kapcsolatainkról, majd ezeket mondatta: Az ilyen jellegű kapcsolatok tették lehetővé, hogy Magyaror­szág ipari országgá váljék, hogy rövid idő alatt megháromszoro­zódjék a munkásosztály, s hogy ma már a magyar ipar termékei­nek széles skálájával versenyez­het a tőkés világ sok-sok piacán. Lassan elkopnak az ellenséges szólamok és megértik a félreve­zetettek is, hogy a Szovjetunió a 1 szovjet hatalom jellegéből ere­dően nem igényli a más országok belügyeibe való beavatkozást, és a teljes egyenlőség, önállóság és szuverenitás elismerése alapján építi az országok közötti kapcso­latokat A magyar—szovjet barátságot helyesen értékelik ellenségeink Pontosan tudják, hogy ez a barátság a szocialista Ma­gyarország felemelkedésének, függetlenségének, biztonságá­nak legbiztosabb záloga. Ezért támadják. Raffinált eszkö­zökkel, az ún. fellazítás! politikával próbálják Magyarországot elsza­kítani a Szovjetuniótól vagy lega­lább lazítaná a két nép közötti kapcsolatot. Felesleges próbálkozás A magyar embereknek minden okuk megvan arra, hogy szeres­sék, becsüljék, testvérüknek érez­zék a szovjet embereket, tisztel­jék a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió kormányát. A magyar nép számára megnyug­tató, hogy pártjaink, kormánya­ink között a külpolitika élveiben, a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben is teljes az egyetértés, együttműködésünk harmonikus — mondotta, majd így fejezte be beszédét: A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság fontos, szép feladatot telje­sít, amikor ennek a barátságnak az ápolását, fejlesztését vállalja magára. (MTI) ........— ........................ g őzök száma a tervidőszak alatt mintegy 8 ezerrel szaporodott és eléri a 34 ezret. Megteremtettük a nagyüzemi mezőgazdaságot. A második ötéves terv sikeres teljesítését nagyban elősegí­tette a tervidőszak alatt kibonta­kozott és megerősödött szocialista munkaverseny, ezen belül a szoci­alista brigádmozgalom. E mozga­lom gazdag tapasztalatait a jövő­ben is célszerűen kell felhasznál­nunk, hogy az 1966. év tervfel­adatait is sikeresen tudjuk meg­oldani. Az 1966. évi feladatok végre­hajtása komoly feladat elé állít­ja megyénk valamennyi dolgozó­ját. Az ipari, mezőgazdasági üze­mekben, termelőszövetkezetekben az élenjáró dolgozók már felis­merték az 1966-ban kezdődő har­madik ötéves tervünk jelentősé­gét, ezért munka versenyeket in­dítanak az 1966. évi népgazdasági tervek sikeres teljesítéséért. Üd­vözöljük ezeket a kezdeményezé­seket és felhívjuk Békés megye vállalatainak dolgozóit, hogy ve­gyenek részt továbbra is a szocia­lista munkaverseny-mozgalom. ban, mutassanak példát a mun­kaversenyben elért eredmények­kel. Az 1966. évi feladatok megvaló­sítása szükségessé teszi a gazda­sági munka minőségének megjaví­tását, a szervezettebb munkát, a műszaki fejlesztést, a gyártmá­nyok korszerűsítését, a termékek minőségének javítását, az új tech­nológiai eljárások bevezetését, az exporttervek határidőn belüli teljesítését, a munka termelé­kenységének növelését, az önkölt­ség csökkentését és a takaréko­sabb gazdálkodást. Tovább kell szilárdítani a munkafegyelmet, legyen minden dolgozónak becsü­letbeli ügye az öntudatosan vég­zett munka. A gazdasági vezetők a szak­szervezeti szervekkel és a többi tömegszervezettel együtt szer­vezzék és segítsék a szocialista murüía verseny-mozgalmat, ezen belül a Szocialista brigád, mű­hely, üzem és vállalat cimért fo­lyó mozgalmat, javítsák ezek tar­talmi színvonalát és gondoskodja­nak a verseny előfeltételedről, a rendszeres értékelésről, nyilván­tartásról, propagálásról. A helyiipari vállalatok fokozzák a versenyvállalásokon keresztül is a lakosság javító és szolgáltató igényeinek kielégítését. El kell ér­ni, hogy minden vállalatnál olyan cikkeket termeljenek, amelyeket a népgazdaság és a lakosság igé­nyel. Szorgalmazni kell a ter­mékek exportra való gyártását. Az eredmények növelésére fel kell használni az újítómozgalom tapasztalatait, továbbra is élő kell segíteni az újítások bevezetését, ösztönözni kell az újítókat a tech­nika és a munkavédelem tovább­fejlesztésére. Az 1966. évi felada­tok megkövetelik az üzemi de­mokrácia szélesítését. Az üzemi demokrácia valamennyi fórumán a dolgozókkal közösen kell meg­határozni a feladatok végrehaj­tásának módozatait, mert ez te­szi lehetővé az egységes cselek­vést. Be kell tartani azt az elvet, hogy mindenki a végzett munka mennyisége és minősége arányá­ban részesüljön az anyagi javak- bóL A termelési feladatokon kívül fokozottabban törekedni kell & dolgozók egészségügyi, szociális és kulturális helyzetének, vala­mint a munka feltételeinek ja­vítására. A dolgozók egészségé­nek és testi épségének megóvásá­ra tegyenek hatékony intézkedé­seket és fordítsanak nagyobb gon­dot a balesetet előidéző okok megszüntetésére. A szakszervezeti alapszervek a népgazdasági célkitűzések meg­valósításáért állandóan fokozzák a dolgozók politikai, erkölcsi, szakmai és kulturális nevelését, javítsák az agitáció« és propagan­damunkát, rendszeresen biztosít­sák az aktívák színvonalas tájé­koztatását. Az SZMT határozott meggyőző, dése, hogy megyénk valamennyi dolgozója e felhívást elfogadja és a harmadik ötéves terv célkitű­zéseinek teljesítésével olyan ver­senyvállalásokat tesznek, amellyel megvalósítják az 1966. évi népgaz­dasági tervet. SZAKSZERVEZETEK BÉKÉS MEGYEI TANÄCSA Az öt testűit árnyéka — A kongói titok nyomában — 5. Rockefellerek politikai hadita­nácsa megállapította: ha a köz­ponti kormány győz Kongóban, akkor Adula marad a helyzet ura. Öt azonban azzal gyanúsították — nem alaptalanul —, hogy Mor- ganékkal áll kapcsolatban. Ami­kor tehát Adula le akarta gyúrni Csombét, azaz Katangát — köz­vetve Morgamék érdekeit szolgál­ta, az ő számukra kaparta volna ki a tűzből a gesztenyét. — Ennek nem szabad megtör­ténnie — határoztak a Rockefel­lerek. Semmiképpen nem akarták eltűrni, hogy legveszedelmesebb versenytársuk fölibük kerekedjéK. Ezért aztán — ellenhúzásként — a kisebb rosszat választották: kompromisszumot kötöttek a So- ciété Generállal. Azt a közvetlen célt akarták elérni, hogy meg­akadályozzák Morganék befolyá­sának növekedését. Pillanatnyilag tehát Katanga függetlensége mellett foglaltak ál­lást. A belgák — szorongatott helyzetükben — szintén a két rossz közül választva — vállalták Csőmbe nyűt és közvetlen támo­gatását De a bonyolultabb feladat végrehajtását az öt Rockefeller­nek magára kellett vállalnia. Ez a feladat abban állott, hogy meg kellett szervezni a Kongó egyesí­tését követelő ENSZ-határozat szabotálását. Rockefellerek, természetesen, nem közölték dokumentumaikat az „ENSZ-akció” részleteiről. De amennyire ez megítélhető, ebben vezető szerepe volt Nelson Rocke­fellernek, a második fivérnek. Míg Lawrence a legjobb pénzügyi szakértő, és David a legjobb gaz- dász a fivérek között, Nelson az elismert politikus. Helyet foglalt Roosevelt, Truman és Eisenhower kormányaiban. Ö irányította ak­koriban a latin-amerikai ügyeket és később az úgynevezett „lélekta­ni háborút” is. 1956-ban vált ki a kormányból, hogy kizárólag a vá­lasztási kampánnyal foglalkozzék Ennek eredményeképpen 1958-ban megválasztották New York állam kormányzójának. Ezt a tisztséget hagyományos ugródeszkának te­kintik Amerikában a Fehér Ház felé. Csakhogy Nelson 1964-es el­ső kísérlete nem járt sikerrel — Goldwater félresöpörte. Nelson ismerői úgy tudják, Nelson nem tekinti utolsónak első kísérletét. Nelson Rockefeller gondosan ügyelt arra, hogy jó kapcsolatai az ENSZ főtitkárságával megma­radjanak. Annak idején, amikor helyet kerestek az ENSZ új épü­letének, Nelson Rockefeller a nemzetközi szervezetnek ajándé­kozta a Manhattan-en, az East River partján fekvő telkét. E tet­tével általános elismerést aratott, Valójában még ezen a jótékony­ságán is nyert, mert az ENSZ-pa- lota új színt adott a környezet­nek, s hatalmasan felszöktek a Rockefellerek birtokában maradt közeli telkek árai. Tehát — Nelson Rockefellert tisztelték az ENSZ-ben. Nyilván merő véletlenség ez­után az a tény, hogy amikor az ENSZ csapatokat irányított Kon­góba, az ENSZ-nek alárendelt pa­rancsnokság egyszerűen nem hajtotta végre a Biztonsági Ta­nács határozatait. Sőt, maga Hammarskjöld, az ENSZ akkori főtitkára, tárgyalni kezdett Csom­óéval. Ezt követően önkény°sen parancsot adott arra, hogy az ENSZ-csapatok ne vonuljanak be Katangábe. Ellenben Hammarsk­jöld két közvetlen munkatársa,

Next

/
Thumbnails
Contents